PETRUS DEÁK
(ámbár dubitatio tárgyát képezi, hogy szent-e)
(Kőszikla)

4. Negyedik töredék:
"Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protan és Panrac."

Irodalmi munkásság

 

 

Hozzá írt versek

Stephanus Bartolits: Limerickfragmentum

Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac.

Volt egyszer egy Péter, könyvtára a pamlag
Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protan és Panrac
De amikor megjött Tnak is
És Legeh is, a kis hamis,
nem maradt már több hely, ahol nyugton alhat.

Stephanus Bartolits: Egy limerick

Kispesten lakik a Péter
egész nap gyötri a kétely:
Eyrf, Protán és Panrac
vajon merre laknak,
van-e hol hálniuk éjjel?

 

Elisabeth de genere Arrabona: Jó Deák Uram balladája

Tizenkét töredék összetanakodék,
Nagy Mhytos világát hogy fölépítenék.
Hogy fölépítenék félüveg csimsörér
Félüveg csimsörér, félüveg csimborér.
Khm khm
és társai meg is megjelöntek,
Csatorna árkábú elő is jöttenek.
Nagy Mhytos világhoz hezzá is kezdöttek.
Kit tanátak délig, feledett estére,
Kit tanátak estig, feledett röggere.
Megint tanakodott tizenkét töredék,
Mhytost megalkotni hogy lössz lehetőség.
Kinyila elvégre az ő szömek, lölkek,
Egymás között szoros egyességet töttek:
Mikó egy főfedő előkerűtene,
Szép szóval híjuk el, alkossék kedvünkre.
Bölcs Symposionba eme elmék hammát,
Aval épijjük meg Nagy Mhytos világát.

Szunnyada, szunnyada az idő és a tér,
Elindula ekkó a Deák legelébb,
Penig
nem vala más, Eyrf, Protan és Panrac.
Megírá ekkor az invitációkat.
- Fogd ezt a levelet, fogd a Te kezedbe,
Fogd a Te kezedbe, s indulj is el vele.
Hadd mönjön, hadd mönjön tova az postára.
Alighogy levelét szétküldötte vóna,
Erős csöngés vala, postás ember szóla:
- Deák úr, csillagom, csimborettót hoztam.
Ne higgyen, ne higgyen a gaz hamisoknak,
Gaz hamisoknak, fragmentum hozóknak,
Becsapják kendteket hamis fragmentummal.
Most mikó egy még a minden és a semmi,

Akkó kell, akkó kell mindezt abbahagyni.
Nem hallga a Deák eme bölcs szavakra.
Hitös felesége hűen vele tarta.
Megirá s olvasá katakurd meséjét,
Elindítá evvel az eszmék cseréjét.

Jőnek, jődögének Szentimre lőn a cél,
Kihúnya már a tűz, s elhala fönn a fény,
S hulla, hulla égbű a csúf fekete lé.

- Jajj édös Paccatus, én uram lelköcském
Vendégsereg gyöve, nyomá már csengőcskénk.
Istenem, istenem vidd el tova őket.
Minden hó itt éri, meglátja kend őket.
Jőnek jödögélnek, Szentimre lőn a cél,
Opelt, s a Ladákat semmi baj nem lelé.

- Jó napot, jó napot kedves Paccatusom,
Neköd is jó napot képíró asszonyom.
Köszöne a Deák s a többiek sorra.
Kissé möglepötten a gazda válaszola:

- Néktek is jó napot kedves Symposion,
Léteztünk itten mi időben és térben,
Nem leszünk többé mán, egyedül csak Véled.
Ám jötté, ám jötté csak veszedelmödre,
Elmédet megfogjuk, s rakjuk a közösbe.
Tizenkét töredék azt a törvényt tötte,
Kinek tanálója erre fele jöve,
Szép szóval híjuk el, s alkossék kedvünkre.
Bölcs Symposionba eme elmék hammát,
Aval épijjük meg Nagy Mhytos világát.
Csak így nyerhessük el annak drága árát.

Deák uram mikor, már átalértötte,
Bánatos szüvének így lőn feleletje.
- Várjatok, várjatok tizenkét zsarnokok,
Amig bucsut veszök, csak addig várjatok.
Hogy bucsut vöhessek eddigi munkámtól,
Eddigi munkámtól, kedves diákimtól.
Mert a halottnak is hármat harangoznak.
Én gondolatimnak egyet sem kondítnak.
Ezentul mindigcsak értesítőt írok.
Eccő' mindenkorra csak Mhytost faragok.
Búcsút vönne végsőt, bölcs tanításitól
Bölcs tanításitól, szép gondolatitól.

Aval felszámola minden régi tervet
Szegény Deák uram, csak Mhytosnak termett.
Ne mondd, hogy semmid sincs, töredék a lelked.
Mostantú Ti mán csak töredékkel kell'tek
Aval fölépíték Nagy Mhytos világát,
Csak így nyerhették el annak drága árát.

Jó Deák uramék mikó haza möntek,
Régi tanítványik Űnekik köszöntek.
- Isten hozott kendtek, jó Deák uramék,
Ho maradt, ho maradt a gondulat szövedék?
Tudjátok, tudjátok, tűzben születénk mi
Látjátok, látjátok tűzben es halánk mi.

Régi szép életem, elporladt örökre
Mhytos faragásra lettem kényszerülve
Szótalanná lett mán az Idő köröttem
Képtelenné vált mán a Tér es mögöttem
.
Mönnyetek fijaim, mönnyetek Imrére,
Ott vannak eszméim Mhytosba betéve.

Elindultak sírva az ő tanítványi,
Elindultak sírva Szentimre városba.
Levegőben sárga papírdarab lengett,
Deák úr írása, de katakurd nyelven.
Olvasák nagy búsan, borzalmas káoszban.
Borzalmas káoszból kivált egy jel mostan:
Az elveszett könyvem, Deák úrnak attam,
Oh, Anthony Burgess: Egy tenyér, ha csattan!

Lejegyezte az Úr születése után 1999. évben Szent Mihály napján

 

Alexander Paccatus: Szente Péter sírjánál

Szembe nézek veled
és csak a neved
látom a kövön
rám tekintesz a kövön át is
által az örökké örökkön
tudom
de akkor is csak a betűket
látom a kolumbáriumon
ennyit kapok most belőled
miért nem néztelek akkor
amikor élő-valóddal
tüzes fekete szemekkel
dohányfüstös szókkal
volt közölni vágyad
hogy mennyire pillanatnyi az idő
és mennyire végtelen a tér
miért nem hallgattalak akkor
amikor így bölcselkedtél
a válaszod most vezeték-
és keresztneved
kőbe vésve
örökké örökkön
míg a kőből nem lesz por
s a porból menyegzői bor
az új Jeruzsálem lakodalmán
csak én vagyok megkésve
mit mond az írás
a véset
születési- és halálozási éved időben
vezeték- és keresztneved térben
mit mond
közénk mi és ki vert éket
mert nem az élet
mi és ki tartja magát
oly nagyra
hogy azt képzelje
szétszakíthat minket
ha nem a gonosz maga
vigyázzatok kik itt térben
és időben éltek
nem húsban és vérben
van megütközéstek
hanem a magasságok hatalmasságai ellen
tőled nem szakíthat el az álnok
mert akiben keresztnevünk állott
papíron és kövön
bánat és öröm
megszólító szavaiban
húsban és vérben
időben és térben
és örökké örökkön
legyőzte a gonoszt
már csak a világ
testében rágódik az
míg oszt és foszt
utolsó együttlétünk
búcsújában
a lépcsőn együtt léptünk
kifelé
a pokol tornáca
vagy égi lajtorja
is lehetett akkor
az
ami ma egyértelműen
örök pillanat a műben
igazsága attól függ
hogyan álltunk meg egymás mellett
egykor bukott angyalok között
a zuhanásban.