PETŐFI SÁNDOR VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

  Parafrázisok

 Stephanus Bartolits: Sefőti Pándor – Füstbe ment anyám
 Judith Imperiosa: Rá jutottál     (
Reszket a bokor, mert... című versére)
 Viola de genere Exiguum: Keltsük föl álmából: ne aludjál, szerető!
    (
Itt van az ősz, itt van ujra,  című versére)
 Attila de genere Catus: Correctio septi nasi és fess (Makaróni!)     (Deákpályám
című versére)

A Négyökrös szekér című versére
 Susanna d.g. Elekes A négyajtós szekrény  
 Attila de genere Catus: A sokökrös szekér 
 Attila de genere Catus:  Szóvivői tájékoztató
 Stephanus Bartolits:
 Tárgy: Udvarlási cselekmény következtében előállt kötelezettség kirovása

 Attila de genere Catus: Literatúrai rejtvény (a Szeptember végén című versére)

AKCSLOBASZ-VERSEK

Stephanus Bartolits:  Gyermekaltató (Arany Lacinak című versére)
Stephanus Bartolits:  Szamosi sztori (Faluvégen kurta kocsma című versére)
 
Attila de genere Catus:  Cím nélkül I. (Szeptember végén című versére
)

FATRAS

Viola de genere Exiguum: Kettős fatras (a "Szülőföldemen" soraira)

  Komprimált költészet

Petőfi Összes Röviden
 Viola de genere Exiguum: A Szeptember végén, mint tanka
 Viola de genere Exiguum: Egy gondolat
 Viola de genere Exiguum: Nemzeti dal
 Attila de genere Catus:
János vitéz

 Viola de genere Exiguum: János vitéz, a pszichopata (Realista változat prózában)

  Sírvers

 Viola de genere Exiguum: A segesvári tömegsírra

Művek:

  Parafrázisok

Stephanus Bartolits:

Sefőti Pándor – Füstbe ment anyám

Egész úton hazafelé
Nem szólt hozzám anyám
Mit mondok majd először is
Azon gondolkodám.

Csüggtem ajkán szótlanul,
míg a szekér szaladt
bölcsöm ringatá
számtalan gondolat.

Midőn állni látszik az idő
Mint a gyümölcs a fán
A kart terjeszti ki és
Röpült felém anyám 

Kis szobába toppanék
mely szépen rég látott
Bár a kedvest fogom,
miként neki szebbnél szebb jutott.

(az eredeti): Füstbement terv

Egész uton - hazafelé -
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?

Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.

S jutott eszembe számtalan
Szebbnél-szebb gondolat,
Mig állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.

S a kis szobába toppanék...
Röpűlt felém anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanúl...
Mint a gyümölcs a fán.

 

Judith Imperiosa: Rá jutottál

Rózsaszálam! Áldjon a nyár, áldjon a tél!
Az apád is szalad. Reszket, mert hideg van: tél.
Ugyan, ki volt meleg?! Az nem voltunk!
Duna, kis világnak jutottál…

Mikor szerethet a bokor, ha ezerszer teli?
Megszállott anyád gyémántja még nálam van.
De tán isten meg leányka is megfér együtt eszembe'
hogyha reszket szivemben a legnagyobb indulat.

Most jobban szeretsz, tudom. Én már nem úgy szeretlek.
Te alig vagy eszembe, madárka, akkor hogy szeretsz?
Mert szerettél, még szeretsz kicsiny lelkem.

(az eredeti):

Reszket a bokor, mert...

Reszket a bokor, mert
Madárka szállott rá.
Reszket a lelkem, mert
Eszembe jutottál,
Eszembe jutottál,
Kicsiny kis leányka,
Te a nagy világnak
Legnagyobb gyémántja!

Teli van a Duna,
Tán még ki is szalad.
Szivemben is alig
Fér meg az indulat.
Szeretsz, rózsaszálam?
Én ugyan szeretlek,
Apád-anyád nálam
Jobban nem szerethet.

Mikor együtt voltunk,
Tudom, hogy szerettél.
Akkor meleg nyár volt,
Most tél van, hideg tél.
Hogyha már nem szeretsz,
Az isten áldjon meg,
De ha még szeretsz, úgy
Ezerszer áldjon meg!

 

Viola de genere Exiguum:

Keltsük föl álmából: ne aludjál, szerető!

Méla, szelíd kedvesem ujra itt van!
Szeméből mosolyogva néz a kikelet.
Suttogó kedvesem ujra itt van hát!
Sugara énnekem zeng reggelig.

Itt van! Itt van! Csendesen levetkezett!
Szép, mint mindig,
szép mint a nap,
mint tó fölött a szél!

Hogy a ruháit szótlanúl levetette,
- hallgatom lehulló lágy neszét -,
az okból csak nézek ősz isten gyanánt
a dombtetőre, mi látszik, s szép valóban!

Űlj le mellém, űlj te itt, míg ujjam
hegyével halkan elvonúl... szerteszét...
Ajkadat tedd ajkaimra addig!
Szeretem, ha megcsókolsz szép lassan,
- de szeretem!

A természet reggele telik.
Csendes énekem az ősz is tudja.
Lantomat megpenditem, ha virrad!
S a kedved hogy legnagyobb:
dalom nem altatódalod!

Kiülök majd innen én a földre.
Szendergő föld, csak aludjál!
Álmodj csak, de olyakat,
amikben anya néz elalvó gyermekére:
- álmos ő, elalszik!
És álmodj a fák beteg levelének ősszel természetet:
nem hal meg, felöltözik!

Méla, szelíd kedvesem ujra itt van!
Szeméből mosolyogva néz a kikelet.
Suttogó kedvesem ujra itt van hát!
Sugara énnekem zeng reggelig.

(Az eredeti:)

Itt van az ősz, itt van ujra,

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -

Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

      Makaróni-vers

Attila d.g. Catus:

Correctio Septi Nasi és fess
(Zárójelentés)

(Ad notam Petőfi Sándor: Deákpályám)

Diligenter frequentálta
Iskoláit egykoron
Alexander, Pető fia
Poesis professorom

Magam - ego - centrálisan
Happy voltam egykoron,
Sajnos, mégis, nasálisan
A hospital lett sorom.

Nasusom jobb kagylójában
Jaj, oedemas polypok!
Endoscoppal, ha vizsgálják,
Factum, hogy én ordítok.

Bal oldalon, a septumban
Spinában zárul crista.
Garatnyálkahártya békés,
Bár... ectomia facta.

Ezért engem functiomban
Rögtön gátolt doctorom
Corectio septi nasi
és FESS!-t végzett orromon.

EPIKRIZIS

Infundibulotomia,
Sőt, még fenestratio –
Supraturbinalis módon –
Végül emittatio.

Rendes postoperativ szak
Után histologia.
Kontroll megbeszélés szerint,
Kérdés: van allergia?

CONCLUSIO

Mese nincs, ez folytatódik,
Véresen komoly, nem vicc!
Manuscriptum: doctor Polony
S doctor Augusztinovicz.

(Az eredeti)

Deákpályám

Diligenter frequentáltam
Iskoláim egykoron,
Secundába ponált mégis
Sok szamár professorom.

A poesisból is ebbe
Estem inter alia;
Absurdum pedig, de nagy, hogy
Ennek kelljen állnia.

El sem obliviscálnak, mert
Ha occasióm akadt:
Kutyáliter infestáltam
E jó dominusokat.

Egynek plane... no de minthogy
Szerelemhistória,
Talán jobb lesz in aeternum
Sub rosa maradnia.

Csak denique mi közöttünk
Sine fine folyt a per,
S consilium abeundi
Lett a vége breviter.

Ergo mentem, és vagáltam
A hazában szanaszét;
Verte tandem a bal combom
Kard... azaz hogy panganét.

 

Attila de genere Catus:

Cím nélkül

Őszi napnak délutánján
üldögélek csendesen,
ablakon át a szép kerti
virágokat meglesem.

Zöld a nyárfa a ház előtt,
ám fehér a hegytető,
a tájék egy Fradi tábor
remélem, ez érthető.

Dalolok még ifjú szívvel,
mint egy kis madárkölök,
de ha a visszhangot hallom,
rögtön meg is őszülök.

Hull a levél már a fáról,
és az évek rohannak,
ülj ölembe, kicsi párom,
ne menj tőlem a falnak!

Most az őszi nagy melegtől
izzadságcsepp arcodon,
de ha holnap én kimúlnék,
könnyeznél e, angyalom?

Ó, ha előbb halnék, mint te,
Eltemetnél rendesen?
Vagy már másnap férjhez mennél?
Úgy lássalak deresen!

Özvegy–fátylad, ha férjhez mész,
a fejfámra ráakaszd,
el ne add, nehogy a jussod
az árából leszakaszd.

Jövök érte, síri rémség,
és vermembe leviszem
érted hulló könnyeimet
majd azzal törölgetem.

Mert örökké szeretlek én -
buta szólam, jól tudom.
Épp ezért özvegyi fátylad
hogyha tudom – eladom!

(Az eredeti)

Szeptember végén

Még nyílnak a völgyben a kerti virágok,
Még zöldel a nyárfa az ablak előtt,
De látod amottan a téli világot?
Már hó takará el a bérci tetőt.
Még ifju szivemben a lángsugarú nyár
S még benne virít az egész kikelet,
De íme sötét hajam őszbe vegyűl már,
A tél dere már megüté fejemet.

Elhull a virág, eliramlik az élet...
Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide!
Ki most fejedet kebelemre tevéd le,
Holnap nem omolsz-e sirom fölibe?
Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre
Könnyezve borítasz-e szemfödelet?
S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme,
Hogy elhagyod érte az én nevemet?

Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt,
Fejfámra sötét lobogóul akaszd,
Én feljövök érte a síri világból
Az éj közepén, s oda leviszem azt,
Letörleni véle könyűimet érted,
Ki könnyeden elfeledéd hivedet,
S e szív sebeit bekötözni, ki téged
Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Viola de genere Exiguum:

A Szeptember végén mint tanka

Lenn még virágok
Fenn már hó a hegytetőn
Szívemben lángok
Ha meghalok, ifjú nőm,
Őrzöd-e a szemfedőm?

(PETŐFI ÖSSZES - RÖVIDEN)

 

Attila de gen. Catus literatúrai rejtvénye

1. szöveg

I. sz. Szemészeti Klinika
Bp. adott év IX. 27.
Koltói u. 25.

ZÁRÓJELENTÉS

Nevezett beteg folyó év IX. 26-án került osztályunkra körz. szem. orv. (dr. Segesvári) beut. alapján, krónikus látáspanaszokkal. Beteg elmondása szerint folyamatos, tiszta látása rapszodikus időközönként elhomályosul, ilyenkor a távolabbi, magasabban fekvő pontokat vizuálisan már nem is érzékeli, de ezzel ellentétben rendkívüli módon reagál bizonyos növények élettevékenységére, amelyek mozgásban nyilvánulnak meg. (Ezt a megfigyelést a háza körüli növényzet ilyetén mozgásának folyamatos észlelésére alapozza.) Elmondása alapján hasonló érzékeny reakciót vált ki belőle a színskála bizonyos hideg-szín tartománya, különös tekintettel a zöld színre, valamint annak árnyalatai.

A fiatal férfi beteget teljes kivizsgálása után kúráltuk. Electrocardiographyai vizsgálata során megállapítottuk, hogy szívműködése az évszakhoz képest hevesebb az átlagosnál, s bár ez az említett vizuális panaszokkal nem hozható összefüggésbe, a kard. szakorv. egyetértésben Betaloc B. kúrát írtunk elő. További vizsgálatok feji szőrzet pigmentvesztési folyamatának kezdetét állapították meg, mely a vizuális panaszokra továbbra sem magyarázat, de oka lehet egy később kifejlődő neuraszténiának, aminek megelőzésére Haloperydol cseppeket javallunk, naponta 3x15 cseppet teában, brómmal. A vizuális zavarok megszüntetésére szemüveg javallott, további ellátás céljából körz. szemészetre (dr. Segesvári) visszaküldve. Vasúti jeggyel nem láttam el.

dr. Kőrössy

2. szöveg

Kormányfői látogatás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében

Csutka István, a Magyar Lórum tudósítója jelenti:

Tegnap hivatalos kormánydelegáció kereste fel Szabolcs-Szatmár-Bereg megyét, melynek élén maga a kormányfő, Horn Gyula miniszterelnök állt. A látogatás célja a hivatalos verzió szerint a helyi gazdakörök által delegált szervezet, a megyei agrárszervezetek és a kormány hármas kerekasztal-tárgyalása volt, mely a Szabolcs megyét és vonzáskörzetét sújtó tűzelhalásos almafa-megbetegedés után kialakult helyzet megoldását volt hivatott megbeszélni. Egyes vélemények szerint - melyeket kénytelenek vagyunk magunk is osztani - ez csupán elterelő hadművelet a kormány részéről, a látogatás igazi célja nem a helyzet megoldása, hanem a jövő évi választási kampány hatásos bevezetése. Ezt alátámasztotta az a botrányos tény, hogy a megbeszélésre ideérkező gazdák hiába reméltek eredményt a tárgyalásoktól, a megbeszélés szégyenletesen rövid ideig tartott és teljes eredménytelenséggel zárult. Megbízható forrásból származó értesülésünk szerint a megyei agrárszervezetek képviselője a megbeszélés elején rövid tájékoztatást adott a kormány számára a megyei helyzetről, melyben a tűzelhalásos problémát szinte nemlétezővé degradálta. Erre való hivatkozással a kormány - a gazdák meghallgatása nélkül - a tárgyalást berekesztette, és a gazdák megdöbbent, néma sorfala között elhagyta az üléstermet. Nem sokkal ezek után a hivatalos program szerint a megyeszékhely főpolgármestere fogadást adott a városi önkormányzat nagytermében Horn Gyula tiszteletére. Nem állhatjuk meg szó nélkül, milyen ízléstelennek tartunk minden ilyesféle fényes lakomázást az országnak pont az egyik legszegényebb megyéjében, melyet a tűzelhalásos betegség szinte a katasztrófa szélére sodort. A program szerint - magának Horn Gyulának a javaslatára - a gazdák képviselői is hivatalosak voltak a fogadásra, s ezt a protokoll urai már nem tudták megváltoztatni. Így a megyei és országos potentátok kénytelen-kelletlen végig kellett hogy hallgassák a helyi almatermesztő gazdák három képviselőjének pohárköszöntőjét, s tudósítónk révén e beszédek mindenki számára nyilvánossá válnak lapunk jövő heti számában. Természetesen szó szerint közöljük Horn Gyula válaszát is. Elöljáróban csak annyit a válasz tartalmából, hogy a miniszterelnök közjogi méltóságát meggyalázó módon fenyegette meg a három képviselőt, s személyükön keresztül a megye s az egész ország gazdáit, megemlítve, hogy ha nemzetközi egyezmények nem kötnék a kezét, már holnap visszaállítaná a halálbüntetést.

A botrányos fogadást végül Horn hirtelen rosszullétére való hivatkozással rekesztette be a polgármester, de tudósítónk értesülése szerint a kormányfő valóban rosszul lett az eset után, hallucinációi voltak.

Úgy látszik, van, akinek nem esik jól a szabolcsi alma.

 

Viola de genere Exiguum:

Egy gondolat

Egy gondolat bánt, Istenem,
Milyen halált szánsz énnekem?
Virághalált, nem szenvedem,
Gyertyahalált, ne adj nekem.

Villám sújtson, szélvész törjön
Lassú halál ne gyötörjön.
Leginkább egy csatatéren
Folyjon el ifjúi vérem!

Szabadságért, hogy meghaljak
Harci mének tiporjanak,
Zászlókkal is gyászoljanak.
Közös sírba bocsássanak.

 

PETŐFI ÖSSZES - RÖVIDEN

(Az eredeti)

Egy gondolat bánt engemet

Egy gondolat bánt engemet:
Ágyban, párnák közt halni meg!
Lassan hervadni el, mint a virág,
Amelyen titkos féreg foga rág;
Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál,
Mely elhagyott, üres szobában áll.
Ne ily halált adj, istenem,
Ne ily halált adj énnekem!
Legyek fa, melyen villám fut keresztül,
Vagy melyet szélvész csavar ki tövestül;
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe
Eget-földet rázó mennydörgés dönt le... –
Ha majd minden rabszolga-nép
Jármát megunva síkra lép
Pirosló arccal és piros zászlókkal
És a zászlókon eme szent jelszóval:
„Világszabadság!”
S ezt elharsogják,
Elharsogják kelettől nyúgatig,
S a zsarnokság velök megütközik:
Ott essem el én,
A harc mezején,
Ott folyjon az ifjui vér ki szivembül,
S ha ajkam örömteli végszava zendül,
Hadd nyelje el azt az acéli zörej,
A trombita hangja, az ágyudörej,
S holttestemen át
Fújó paripák
Száguldjanak a kivivott diadalra,
S ott hagyjanak engemet összetiporva. –
Ott szedjék össze elszórt csontomat,
Ha jön majd a nagy temetési nap,
Hol ünnepélyes, lassu gyász-zenével
És fátyolos zászlók kiséretével
A hősöket egy közös sírnak adják,
Kik érted haltak, szent világszabadság!

 

Viola de genere Exiguum:

Nemzeti dal

Ugorj, magyar, válassz hamar,
Mert a haza téged akar!
Esküszünk!

Kell-e még a kínzó rabság?
Vagy jöhet már a szabadság?
Esküszünk!

Senki bitang, ki még morog:
Ősapánk a sírban forog!
Esküszünk!

Láncod helyett imhol a kard!
Megforgatni csak ezt akard!
Esküszünk!

Hagyd el már az alázatot,
Mossad le a gyalázatot!
Esküszünk!

Halálod nem jő hiába,
Utókor foglal imába!
Esküszünk!

PETŐFI ÖSSZES - RÖVIDEN

 

(az eredeti)

Nemzeti dal

Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!

 

Attila de genere Catus:

János vitéz

Tüzesen süt le a nyári nap sugára
az ég tetejéről a juhászbojtárra,
A fiú kalapján piros rózsa vagyon,
amibe az került, bizony az egy vagyon,
Lába előtt tócsa, abba dobja bele,
így lett őkelméből Tündérország feje.

 

 

Viola de genere Exiguum:

János vitéz, a pszichopata
Realista változat prózában

Kukorica János története azzal a pillanattal kezdődik, amikor a derék juhászgyerek éppen kukkol: szerette Iluskája a patakban mossa gonosz mostohája ruháit, s e foglalatosságban láttatni engedi gömbölyű térdecskéit. A szerelemre gerjedt juhászlegény kicsalja a leányzót a vízből, hogy szerelmeskedésre csábítsa. Iluska enged az unszolásnak.

A magafeledkezett párt Iluska mostohája lepi meg. Szitokszavakkal illeti a leányzót, mire a legény – szerelme védelmében – életveszélyes fenyegetéssel s háza felgyújtásával ijeszti el az igen goromba – asszonyságot, aki nem annyira a leány erényeit, mint inkább a későbbi szerencsés férjhez adást félti.

Ezenközben azonban Jancsinak észre kell vennie, hogy a mostohaapja által őrizetére bízott juhnyáj szerteszét barangolt, alig tudja összeterelni az állatok felét. Nincs mit tenni, be kell vallania a gazdának, hogy elvesztek a jószágok. Jancsit a megkárosított gazda átokszavakkal és petrencés rúddal kergeti el a háztól. A fiú ezúttal visszafogja a hevülékeny, haragos természetét, inkább azt nézi, hol a Nyúlcipő1. Gyorsan elfut, majd később még búcsút vesz Iluskájától, és világgá megy.

Másnap elfogy a tarisznyájából minden elemózsia, ráadásul jön A vihar2. János elhagyja a pusztát. Útja az erdőn át vezet, ahol a távolból hívogató fényt látva, a zsiványok tanyájára téved. A rablók először támadóan fogadják, de Jancsi Hidegvérrel3 lép közéjük. Látva a legény rendíthetetlen apátiáját, A haramiák4 megenyhülnek, megvendégelik a legényt, és beveszik maguk közé. Jancsi elfogadja az invitálást, az éjszaka közepén azonban rágyújtja a részegen alvó rablóbandára a házat, szörnyű halált küldve azokra az emberekre, akik befogadták őt. A rablók kincseihez nem nyúl, noha ezzel életét egy csapásra egyenesbe hozhatná, ehhez azonban az erkölcsi érzéke túlságosan finnyás. Egyszerűen csak továbbáll az éjszakában.

A benne izzó öldöklési vágyat úgy csillapítja, hogy beáll a huszárok közé, akik a török-francia háborúban az utóbbi fél segítségére sietnek. Épp Tatárpuszta5 felé haladnak. Útjukat állják azonban a kutyafejű tatárok, akik köztudomásúlag kannibál népek. A magyarok nagy szerencséjére megjelenik Szerecsenország jólelkű királya, aki menlevelet szerez a magyar hadseregnek a Tatárországon való áthaladás idejére. Erre a jóindulatra egyébként Magyarhonban az idegenekkel szemben megtapasztalt nagyfokú tolerancia és segítőkészség indította a fekete uralkodót.

Taljánországba érve eljönnek a Hideg napok6. A huszárok úgy küzdenek az örökös tél ellen, hogy a hátukra veszik lovaikat. Innen Lengyelországon vezet át az út, majd Indiába jutnak. Ott olyan magas hegyeket kell a huszároknak megmászniuk, melyek csaknem az égig érnek. A naphoz való erős közelség miatt elképesztő hőség van, a huszárok csak éjjel tudnak haladni, amikor viszont a lovak sűrűn belebotlanak a csillagokba.

Innen azonban rögvest Franciaországba érkeznek, ahol a törökök már javában dúlják, fosztogatják az országot. A magyar huszárok magától a menekülő francia királytól tudják meg, hogy az ellenség még a királykisasszonyt is elrabolta. Másnap a magyar sereg irtózatos pusztítást végez az oszmánok között, Jancsi huszár magát a török basát hasítja ketté a kardjával.

Sikerül utolérnie a basa fiát is, aki a királylányt elrabolta. Visszaveszi tőle a leányzót, aki háládatosan tekint szabadítójára. A basafi irgalomért könyörög, őt ezért Jancsi – meglepő módon – meghagyja hírmondónak. A megszabadított hölgyet megérinti a Szerelem7, de Jancsi érzéketlen marad a lány bájai iránt. Nyomban visszaviszi az apjához.

A francia király megvendégeli a győztes magyar sereget. A lakoma8 után az uralkodó vitézi rangot ad Kukorica Jancsinak, egyszersmind  felajánlja neki leánya kezét és egész birodalmát. János vitéz azonban – nem minden lelki tusa nélkül – lemond a francia-magyar perszonálunió lehetőségéről valamint a királyi ara kezéről, s inkább az egyéni meggazdagodás útját választja. Egy zsák arannyal indul Magyarország felé.

A hajó azonban, melyre életét bízza, iszonyú nagy viharba kerül, Üvöltő szelek9 fújnak, a gálya ízzé-porrá törik, és utasaival együtt elsüllyed. János kincsei is a tenger mélyére kerülnek. A nyomorultak10 közül egyedül Vitéz Kukorica menekedik meg, mondhatni mesébe illő módon, előbb  egy felhőbe kapaszkodva, (ezt Elfújta a szél11), utóbb egy griffmadár hátán lovagolva éri el kis faluját.

Azonnal Iluskájához rohanna, de rossz hír várja: a leányzó már nem él, belehalt a bánatba és mostohája kínzásaiba. Az asszonyság is megbűnhődött, koldusbotra jutott, hajléktalanként bolyong a világban. János kimegy a temetőbe, Iluskája sírjához, melyre azonban nem visz virágot, (igaz, nincs is rá pénze), inkább szakít egy szál rózsát a sírról, s azt viszi magával a további bujdosásba.

Az Elveszett illúziók12 megkeserítik hősünket. Hosszú vándorlásra indul Az eltűnt idő nyomában13. Az úton14 talál egy fazekas embert, akinek a szekere a jól ismert magyarországi útviszonyoknak megfelelően tengelyig belesüppedt a sárba, úgyhogy a lovak az ádáz verés dacára sem képesek kihúzni onnan. János ingerkedik a fazekassal, rossz kedvén viccelődik, majd – hogy erejét fitogtassa – kirántja a szekeret a kátyúból. Köszönetet sem várva, az óriások földjére megy, ahol kioltja az életét egy óriás kamasz fiúnak, aki a patak melletti csőszködéssel volt megbízva. (Igaz, a fiú épp eltaposni készült őt.)

Tovább haladva Óriásországban, eljut a királyi palotába, ahol egy ötfontos szikladarabbal kiloccsantja az ebédelő király agyvelejét. A többi óriás – megijedvén vitéz Kukorica hatalmas erejétől – azonnal királlyá választja a merénylőt, és hűséget fogad neki. János helyettest nevez ki, hogy folytathassa útját. Az óriásoktól azonban hűségnyilatkozatot vesz, melynek zálogaként magával visz egy sípot, hogy szükség esetén azonnal értesíthesse újdonsült alattvalóit, akik késlekedés nélkül a segítségére kell, hogy siessenek.

Innen a rangrejtett óriáskirály a sötétség birodalmába jut, ahol boszorkányok tanyáznak és űzik sötét mágiájukat. János agyán vérszomjas gondolatok cikáznak át. Gyorsan összenyalábolja a boszorkányok seprűit és messzire viszi, hogy esélyük ne legyen elmenekülni, majd a sípjába fúj. Jönnek is az óriások nagy számmal. Kukorica pedig ráuszítja őket a boszorkányokra. Kiderül, hogy Iluska mostohája is közöttük van. Bosszúvágyában Jancsi saját kezűleg akarja a szipirtyót agyonverni, ő azonban kicsusszan a markából. János erre az egyik óriással végezteti el a piszkos munkát. Az óriás messzire hajítja az öregasszonyt, aki épp saját faluja határán ér földet, itt leheli ki gonosz lelkét. Így ér véget Egy asszony élete15. És hamarosan a sötétség16 feloszlik, mert csupán a boszorkányok miatt maradt távol a világosság ettől a vidéktől. Ezután hősünk tűzre hányja az egész seprűparkot, és továbbáll.

Egy öreg temetőben tölti a következő éjszakáját, ahol Ördögi kísértetek17 tanyáznak a Holt lelkek18 fölött. Már épp rátámadnának a békésen alvó János vitézre, de a kakasszó elüldözi e rémes hadat. János pedig mit sem sejtve az éjszakai eseményekről, tovább gyalogol,  egészen az Óperenciás-tenger partjáig. Ahogy odaér, látja, hogy ott Az öreg halász és a tenger19, de sehol A távolban egy fehér vitorla20. Jancsi próbálja rávenni az öreget, hogy evezzen át vele a tengeren, de a halász nyilvánvalóvá teszi, hogy a kérés lehetetlen. A tenger a végtelenbe vész.

Nemhiába lett azonban János az óriások királya, sípjába fúj, s az elősiető óriásra hárítja a különös feladatot: vigye át. Az óriás pedig, mint valami Szent Kristóf, átgyalogol az Óperencián hősünkkel a vállán. Egyszer csak ott áll előttük A sziget21: Tündérország, a végtelenség utolsó elérhető állomása. Az alattvaló22 figyelmezteti Jánost, hogy Veszedelmes viszonyok23 várnak ott rá, de hősünket nem érdeklik az Intelmek24. Nem is hederít rájuk. Leszáll. Az óriás pedig visszagyalogol.

Tündérországba három kapun át vezet az út. Az első kaput három szilaj medve, a másodikat három vad oroszlán őrzi. Jánosban azonban emberükre akadnak. Mindegyikükkel végez. Utoljára a harmadik kapu előtt egy hatalmas sárkány tátogatja száját, hogy a betolakodót szétmorzsolja szörnyűséges fogaival. János azonban nekifutásból beront A sárkány25 torkába, megkeresi, hol a szíve, és átdöfi. Meg is döglik az állat abban a pillanatban. (Megjegyezzük, hogy Tündérország ezáltal őrizetlenül marad.) János vadul keresi, hol a kijárat a sárkányból. Végül kénytelen a kardjával alagutat fúrni a sárkánygyík oldalán keresztül, s így szabadul meg. Azonmód, a sárkány vérétől csatakosan lép be Tündérország kapuján, és szeme-szája eláll a csodálkozástól.

Ebben az országban nincs időjárás, és valójában idő sincs. Örök tavasz és örök hajnal világosságában élnek a tündérfiak és tündérleányok, halált, bánatot nem ismerve, szüntelen örvendezésben, állandóan sugárzó rózsaszín fényben, virágnyoszolyákon heverészve, az illatoktól megrészegülve.

Mivel itt már semmilyen ellenségre nem talál, ez a Sorstalanság26 nem vonzza, a tündérek boldogsága pedig kevéssé ad neki tápot az örömre, János minden keserve önmaga ellen fordul. Elhatározza, hogy a Száz év magány27 helyett Tündérország egyetlen tavába veti magát, véget vetendő szomorú életének. De hogy mégis magával rántson egy lényt a halálba, előveszi az Iluska sírjáról szakajtott rózsaszálat, és azt dobja be a vízbe, mielőtt maga is ugrana.

Azonban kiderül, hogy a tó az élet vizét tartalmazza, s A rózsa neve28: Iluska. Így a rózsaszál azonnal Iluskává változik, mire János lélekszakadva rohan a habokba, hogy a leányt a vízből kimenekítse. (Arra nem is gondol, hogy az élet vizébe lehetetlen belefulladni. De legalább lemossa magáról az út szennyét.)

Mindketten megfiatalodnak és úgy megszépülnek, hogy Jánost és Iluskát a tündérek azonnal felkérik királynak és királynénak. Jánosunk erre a harmadik kínálásra már nem tud nemet mondani; Franciaország és Óriásország helyett Tündérország élén, Iluska oldalán unatkozza át az örökkévalóságot.

Aki nem hiszi, járjon utána.

1John Updike
2
William Shakespeare
3Truman Capote
4Friedrich Schiller
5Dino Buzzati
6Cseres Tibor
7Déry Tibor
8Platón
9Emily Bronte
10
Victor Hugo
11Margaret Mitchell
12Honoré de Balzac
13Marcel Proust
14Jack Kerouac
15Guy de Maupassant
16Robert Fuest
17Bornemissza Péter
18Nyikolaj Vasziljevics Gogol
19Ernest Hemingway
20
Valentyin Petrovics Katajev
21Robert Merle
22Heinrich Mann
23Choderlos de Laclos
24Szent István király
25Robert Clouse-Linda Lee Cadwell
26Kertész Imre
27Gabriel Garcia Marquez
28Umberto Eco

  Parafrázisok a Négyökrös szekér c. versére

Susanna d.g. Elekes

A négyajtós szekrény

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
Budai úri társaság tagjai
Kocsmában ültek és ott beszélnek.
Két pár gumibot lóg a fogason.
A kocsmában sör és dohányfüst fogadott.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a csöves nő, aki férfinek
Kegyeit keresi a pincében.
Díler sellő járt a szomszéd tetőkön.
S vett füvektől édes illatot.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Bécikének,
A társaságnak többi tagjai
Iszogatának és verekedének.
Én ámuldoztam, s szóltam Bécikéhez:
"Tetováljunk magunknak billogot?"
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó hang nélkül villogott

"Tetováljunk magunknak billogot?"
Szólék szekrénynyi Bécikéhez.
"A billog el fog vezetni majd
A kocsmánknak boldog emlékéhez,
Ha a zsaruk elválasztanak minket."
S tetováltunk magunknak billogot.
Az utcán, a sötétben nem messze,
Egy rendőrautó már hangosan vijjogott.

 

Stephanus Bartolits:

Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal

Ügyiratszám: NSz-364/1845

Tárgy: Udvarlási cselekmény következtében előállt kötelezettség kirovása

A Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal eljáró Tanácsa az 1845. május 7-én Borjád község külterületén Jávori József (született 1817. október 8-án Tengelic községben, anyja neve: Somogyvári Matild), a továbbiakban Udvarló valamint Teleki Erzsébet (született 1823. szeptember 10-én Kajdacs községben, anyja neve: Kutasi Sára), a továbbiakban Udvarlott között előállt udvarlási cselekmény tárgyában hivatalból indított eljárásában meghozta a következő

h a t á r o z a t o t.

A Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal megállapította, hogy az 1845. május 7-én sötétedés után előállt tárgybani cselekmény minden tekintetben kimeríti az udvarlási cselekmény fogalmát, amelynek során Udvarló több ízben is 4 magnitúdónál erősebb fényű égitest közös kiválasztására tett javaslatot Udvarlott felé, melynek okául a folyamatos együttlét tartós akadályoztatása esetére az udvarlási cselekmény előtt beállt időszakra vonatkozó, u.n. múltbeli együttes cselekmények ismételt átgondolását jelölte meg. A Hivatal eljáró Tanácsa ugyancsak megállapította, hogy a 4 magnitúdónál erősebb fényű égitest közös kiválasztására tett javaslat az Egységes Udvarlási Kódex, továbbiakban Euk. 22. §-ában foglaltak szerint történt, s az Euk. egyéb előírásainak is mindenben megfelelt. A Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal ennek értelmében kötelezi Udvarlottat, hogy az Udvarló által a 4 magnitúdónál fényesebb égitest közös kiválasztására tett felszólításnak 15 percen belül a következők szerint tegyen eleget. A Hivatal kötelezi Udvarlót, hogy 3, azaz három egymástól különböző, 4 magnitúdónál fényesebb égitestet jelöljön meg oly módon, hogy azok behatárolása Udvarlott számára is egyértelmű legyen. Ennek megtörténte után Udvarlott a kiszabott 15 percen belül köteles Udvarló számára is egyértelmű módon megjelölni, hogy a felajánlott választékból melyik egyetlen égitestet választotta ki. Az így megjelölt égitest ettől kezdve az Udvarló és az Udvarlott által közösen kiválasztott, 4 magnitúdónál erősebb fényű égitestnek tekintendő és a Hivatal határozatának megfelelően bármely későbbi időpontban Udvarló és Udvarlott számára egyaránt eszközül szolgálhat a múltbéli együttes cselekmények ismételt átgondolására, függetlenül attól, hogy ez a jogi aktus időben egybeesik avagy eltér egymástól.

Jelen határozat ellen fellebbezésnek helye nincs. Amennyiben Udvarlott a határozatban foglaltaknak a megadott határidőig nem tesz eleget, ezzel az Euk. 47. § (3) pontja szerint kimeríti az udvarlási cselekmény fogadóoldali visszautasítása néven ismert udvarlásjogi helyzetet, s ezzel az Euk. 5 §-ának megfelelően az udvarlási cselekmény haladéktalan felfüggesztése hatályosul.

I n d o k l á s

A Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal fenti határozatát a következőkkel indokolja.

Az Euk. rendelkezései szerint a Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal hatáskörébe tartoznak mindazok az udvarlási cselekmények, melyek kezdeményezése az ország határain belül történik, függetlenül attól, hogy a cselekmény időbeli lefolyása során Udvarló, Udvarlott vagy mindketten átlépik-e az államhatárt vagy sem. Az 1845. május 7-én előállt tárgybani udvarlási cselekménnyel kapcsolatban Hivatal megállapította, hogy az ugyan nem Pesten történt, mint az a becsatolt dokumentumokból kiolvasható, azonban egyértelmű, hogy az udvarlási cselekmény megkezdése az államhatárokon belül történt. Erre utal többek között az udvarlási cselekmény helyszíne, mely a beidézett tanúk egyöntetű vallomása alapján állati erővel vontatott, négykerekű jármű volt, ahol is az állati erőt négy ökör testesítette meg olyan megoszlásban, hogy egy-egy pár ökröt sorban kapcsoltak a szóban forgó fogat elé. A fogatolás ezen módja egyértelműen államhatáron belüli üzemeltetőre utal, azonban az üzemeltetés földrajzi helyét még inkább meghatározza tárgyi jármű mozgásfüggvényének első külzeléki hánylata, (továbbiakban sebesség). Mint ezt a beidézett tanúk négyszer is egybehangzóan kijelentették, az állati erővel vontatott jármű sebessége az udvarlási cselekmény teljes időtartama alatt igen lassú volt, ami lassú sebesség a fogatot vontató állatok mellett magát a szekeret is jellemezte. Mivel szemtanúk kijelentése szerint az állati erővel vontatott jármű a teljes időtartam alatt az országúton haladt, így az igen lassú sebesség egyetlen magyarázata csak a nagy számú, véletlenszerűen elhelyezett kátyú lehetett, ami pedig egy korábbi per precedens értékű határozata alapján csakis az államhatárokon belül állhat elő.

Hivatal eljáró Tanácsa a következőkben az vizsgálta, valóban adottak voltak-e az azonosított mozgóhelyű helyszínen az udvarlási cselekmény előállásának feltételei. Tanács megállapította, hogy a tárgybani dátum éjszakáján az ég többnyire derült, néha kissé fátyolfelhős volt, míg a csillagászati almanach tanúsága szerint aznap este a Hold 17 óra 37 perckor kelt fel, s fázisában az újhold utáni hetedik napban volt. Fenti tények időbeli egybeeséséből következően a tárgybani éjszakán a késői időpont ellenére is derengő világosság uralkodott, s az esetleges felhősödést a vizsgált helyszínnel szomszédos mezőkön fellépett erőteljes széllökések rendre megakadályozták. A széllökések tényszerű meglétének Udvarló és Udvarlott egyaránt tudatában volt, mert a helyszíni vizsgálatok megállapították, hogy a szomszédos mezőkön frissen kaszált és még össze nem gyűjtött növényi maradék volt fellelhető, melynek illóanyagai az állati erővel vontatott négykerekű járművet, és így de facto Udvarlót és Udvarlottat is elérték. Tanács ismételten felhívja a figyelmet a jármű igen lassú menetsebességére, melynek folytán teljességgel kizárható, hogy az illóanyag ne érzékelték volna a határozat jogalanyai.

Tanács a következőkben a szabályszerűen lefolytatott tanúmeghallgatások alapján rekonstruálta a járművön utazók egymáshoz képest elfoglalt helyzetét és megállapította, Udvarló és Udvarlott egyaránt jelen volt a járművön és fizikai elhelyezkedésüket tekintve szomszédos ülőpozíciót foglaltak el egymáshoz képest. Ez a fizikai elhelyezkedés teljes mértékben megfelel az Euk. 22. §-a szerinti udvarlási cselekmény végrehajtásához, mely cselekmény a tényadatok szerint Udvarló által teljes mértékben perfektuálódott. Ezt a lefolytatott tanúmeghallgatások annak ellenére is egyértelműsítették, hogy a jegyzőkönyvekben a tanúk erős akusztikus környezeti zavartatás tényét kérték rögzíteni. A zavartatást maguk a jármű utasai keltették egymás közötti beszélgetés majd a külterületi csendrendelet által megszabott maximális hangerő alatti hangerejű közös éneklés formájában. Tanács ezzel kapcsolatban ismételten felhívja a figyelmet a jármű igen lassú menetsebességére, melynek következtében teljességgel kizárható, hogy a sebesség keltette menetszél az átlagos mértékűnél jobban torzította volna Udvarló jogszerűen végrehajtott udvarlási cselekményének pozitív kimenetelét.

Külön ki kell térni arra a tényre, hogy Udvarló az udvarlási cselekmény fogadására tett felszólítást a korábbi jogi precedensekkel (Udvarlási határozatgyűjtemény III. kötet NSz. 214/1843, NSz. 225/1844 és NSz. 279/1844. sz. határozat) szemben nem állító módban, hanem tagadó kérdés formájában tette meg. Tanács ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy az Euk. erre vonatkozóan jogi szabályozást nem tartalmaz, ugyanakkor Udvarló ráutaló magatartásával egyértelműen kifejezte, hogy a tagadó kérdés formájában elhangzott nyelvi fordulat szabályszerű udvarlási cselekmény beálltára utal. Ebben a tekintetben tehát a felszólítás tagadó kérdő alakja a cselekmény beállta szempontjából nem releváns, annak jogszerűségét semmilyen formában nem érinti.

A Nemzeti Udvarlásügyi Hivatal Tanácsa ezen határozatát a kijelölt három tagú eljáró Tanács teljes egyetértésével hozta meg.

Borjád, 1845 május 7.

A határozat hiteléül:

P.H.

dr. Szende Pálma
udvarlási előadó
az eljáró Tanács tagja

dr. Álmodó Zoltán
szerelemszéki ülnök
az eljáró Tanács elnöke

dr. Mísz Matild
bókügyi főelőadó
az eljáró Tanács elnöke

A határozatot kapják:

  1. Teleki Erzsébet,
    Udvarlott
    (Borjád, Frangepán dűlő 17/a)

  2. Jávori József,
    Udvarló
    (Sírigpuszta, Jávori-tanya)

  3. Udvarlási főosztály, folyó ügyek tára

  4. Irattár

 

Attila d.g. Catus:

A SOKÖKRÖS SZEKÉR

Nem régen történt, amit hallotok.
Itt ily regényes dolgok is történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekéren ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Mill'jó ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A sok ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús nép, aki pénzinek
Irgalmat keres a komor Apehben.
Kalmár világ járt a honnak mezőin.
Vett, aki bírt, ám gyenge sírhatott.
Az országúton végig a szekérrel
A sok ökör mormogván ballagott.

A társaságban Péter ott vala,
S vala szomszédja Gábor. Trécselének.
A társaságnak többi tagjai
Üvegzsebét mutatta mind az éjnek.
És ábrándozva szólt Petyánk Gabóhoz:
"Ne válasszunk magunknak Csillagot?"
Az országúton végig a szekéren
Csibész mosollyal Gábor kuncogott.

"Ne válasszunk magunknak Csillagot?"
Fortyant Péter, ám Gábor így beszélt: "Ez
A Csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez!"
"Jaj, elszakaszt a sors egymástul minket!"
Szólt Péter sírva, dúlt, fúlt, s zokogott,
S az országúton mögötte szekérnek
Szegény Petyus lemondón ballagott.

(Az eredeti)

Négyökrös szekér

Nem Pesten történt, amit hallotok.
Ott ily regényes dolgok nem történnek.
A társaságnak úri tagjai
Szekérre ültek és azon menének.
Szekéren mentek, de ökörszekéren.
Két pár ökör tevé a fogatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

Világos éj volt. A hold fenn vala;
Halványan járt a megszakadt felhőkben,
Miként a bús hölgy, aki férjinek
Sírhalmát keresi a temetőben.
Kalmár szellő járt a szomszéd mezőkön.
S vett a füvektől édes illatot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

A társaságban én is ott valék,
S valék szomszédja épen Erzsikének,
A társaságnak többi tagjai
Beszélgetének s énekelgetének.
Én ábrándoztam s szóltam Erzsikéhez:
"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

"Ne válasszunk magunknak csillagot?"
Szólék én ábrándozva Erzsikéhez.
"A csillag vissza fog vezetni majd
A mult időknek boldog emlékéhez,
Ha elszakaszt a sors egymástul minket."
S választottunk magunknak csillagot.
Az országúton végig a szekérrel
A négy ökör lassacskán ballagott.

 

Attila de genere Catus:

Szóvivői tájékoztató

A Magyar Köztársaság kormánya az alábbiakat kívánja a nemzet tudomására hozni az elmúlt napokban lábra kelt híresztelésekkel kapcsolatban:

Minden valóságalapot nélkülöz az a híresztelés, miszerint a fővárosban választásokkal kapcsolatos találgatások felmerültek volna. Az elterjedt szóbeszéd egy szélsőséges, kis létszámú rémhírterjesztő csoportot terhel, akik kezdetleges szállítóeszközön utazván az ország legkietlenebb tájain zavart próbálnak kelteni a becsületes lakosság körében, azt a látszatot keltve, hogy az ország tömegközlekedése oly mértékben bizonytalan, hogy az utazóközönség kiszolgálása már csak az általuk használt, kezdetleges, minimális létszámú állati erővel vontatott járművel lehetséges, mely eszköz a mai létforma által megkívánt sebességet képtelen produkálni.

Pusztán csak a zavarosban halászó, s a számítását az általuk okozott bizonytalanságban kereső elemek állítják, hogy hazánk közvilágítása nem létezik, és az utasok éjszakai utazásához szükséges országúti közvilágítás helyett a felhők mögül kibúvó hold világítja meg a közutakat. Szintén szemenszedett rágalom, és uszítás annak a rémhírnek a terjesztése, miszerint hazánk férfilakossága körében az elviselhetetlen munkakörülmények miatt igen magas a halandóság, minek következtében a temetők zsúfolásig megteltek férjeik sírját kereső bús özvegyekkel. Ugyanakkor az állam hitelességét és gazdasági biztonságát veszélyeztető cselekedet a nemzeti GDP mintegy 80 százalékát biztosító parfümkereskedelmet kalmártevékenységként aposztrofálni, amint ezt egyes felelőtlen elemek teszik.

A kormány kijelenti: semmi nem indokolja, hogy eltérjen az eredeti programjától és válságforgatókönyvet dolgozzon ki. Egyben itt és most a kormány bejelenti, hogy a tárcák élén történő esetleges változások is a kormányprogram részei, s nem igaz az a híresztelés sem, hogy a kormány magát sztárolni akarja.

Le kívánjuk szögezni, hogy a koalíció Erzsikével erős és megbonthatatlan, minek következtében az ország szekere az úton megfontoltan halad előre.

       Fatras

Kettős fatras

Argument:

GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA,
LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA!

(Szülőföldemen)

Vers:

GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA.
Fülemben zsong, jajong az ősz húrja
Kopaszodik fejemnek a burka,
Nem kell már a gyomromnak a hurka —
Protézisem csattog, amíg nyúzza
Fejem reszket, eszem nagyon kurta:
Elfelejti, hová lenne útja
Jobb is, hisz a vége csak egy urna.
Lelkem mindez mégse nagyon fúrja,
Hintalovon magamat kihúzva:
LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA!

Ellenargument:

LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA,
GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA!

Vers:

LOVAGOLOK FŰZFASÍPOT FÚJVA,
Ülepemen lötyög a bőr súlya!
Ókulárém szódásüveg kútja,
Szememet a csipa szinte szúrja,
Kezem reszket, míg az orrom túrja,
El-elcsöppen, mielőtt kifújna!
Párokat, ha látok összebújva,
S olykor egy-egy nő után fordulva
- Másképpen nem mondhatom, csak súgva -
Nem tudom már, mi a Káma-Szútra;
GYERMEK VAGYOK, GYERMEK LETTEM ÚJRA!

 

       Sírvers

Viola de genere Exiguum

A segesvári tömegsírra

Itt alussza álmát
Petőfi, a Sándor
Barbuzinban párját
ne keresd, te Vándor!
Nincs itt virágkötél
Nincsen selyempárna,
Hitte pedig szegény,
hogy az neki járna!