Pantumok

Tartalom:

Petrus deák: Pantum-kísérlet [töredék egy magyar gyermekdalra]

Lezginka és a kvanga (Attila de genere Catus)

A holló és a róka (Elisabeth de genere Arrabona:)

Dzsó legény  (Elisabeth de genere Arrabona:)

Krokodílus (Viola de genere Exiguum)

A tücsök és a hangya (Viola de genere Exiguum)

A Bethlen-Peyer pantum (Attila de genere Catus)

 

Petrus deák: [Pantum-kísérlet töredék egy magyar gyermekdalra]

Gólya, gólya, gilice,
Mitől véres a lábad?
Török gyerek megvágta,
Magyar gyerek gyógyítja
Síppal-dobbal, nádi hegedűvel

Szállt a háztetőre
Hosszulábu gólya;
Hullt ereszre vére:
Véres volt a lába.

Hosszulábu gólya
Mely szél hozta erre?
Véres volt a lába
Útját megjelölte.

Mely szél hozta erre?
Vére hullatása
Útját megjelölte,
Honnan jött az árva.

Vére hullatása:
Ezt nyomonkövetve
Honnan jött az árva
Fény derül majd erre.

Ezt nyomonkövetve
Ahmed udvarában
Fény derül majd erre:
Kis Szelim van ottan.

Ahmed udvarában
Nagy rakás tüzellő.
Kis Szelim van ottan,
Pont alatta ül' ő.

Nagy rakás tüzellő
Még le is borulhat!
Pont alatta ül' ő:
Gőgicsél, rakosgat.

Még le is borulhat!
Hároméves angyal,
Gőgicsél, rakosgat,
Játszik egy kaviccsal.

Hároméves angyal
Kapjuk onnan őt ki!
Játszik egy kaviccsal,
Hogy veszély? Nem érzi.

Kapjuk onnan őt ki!
Rá ne dőljön semmi!
Hogy veszély? Nem érzi.
Még van ott valami!

Rá ne dőljön semmi!
Nézzetek csak rája,
Még van itt valami:
Véres a' bokája.

Nézzetek csak rája,
Véres, tört üvegtől
Véres a' bokája,
Nem saját sebétől (...)

 

Attila de genere Catus:

Lezginka és a kvanga

Szépen süt a nap sugára
lenn a földön fára-fűre.
Szösz Lezginka nagypapához
siet éppen, a kis dőre.

Lenn a földön fára-fűre
harmat cseppen, jő a pára.
Siet éppen a kis dőre,
mert nem tudja, mi is várja.

Harmat cseppen, jő a pára,
nagy vihar van készülőben.
Mert nem tudja, mi is várja
vidám dala messze röppen.

Nagy vihar van készülőben,
sötétedik az ég alja.
Vidám dala messze röppen,
nem tudja, hogy más is hallja.

Sötétedik az ég alja,
Lezginka fél, foga vacog.
Nem tudja, hogy más is hallja.
Közelben egy kvanga vacok.

Lezginka fél, foga vacog.
Bújna ő már akárhova.
Közelben egy kvanga vacok.
Észreveszi, s mászik oda.

Bújna ő már akárhova,
ennél többet nem akarna.
Észreveszi, s mászik oda
Lezginkához ravasz kvanga.

Ennél többet nem akarna,
hisz a kvanga bunda sima.
Lezginkához ravasz kvanga
odabújik, mint egy rima.

Hisz a kvanga bunda sima,
s jól esik ez Lezginkának,
odabújik, mint egy rima
a kisleány a bundának.

S jól esik ez Lezginkának,
símogatja már a kvangát,
a kisleány a bundának
átengedi minden ujját.

Simogatja már a kvangát,
nem is tudja, hogy mi várja.
Átengedi minden ujját.
A gonosz is csak ezt várta.

Nem is tudja, hogy mi várja,
szög megyen most a kezébe.
A gonosz is csak ezt várta,
menekül már völgy ölébe.

Szög megyen most a kezébe,
vére hullik, nagy fájdalma.
Menekül már völgy ölébe,
nagyapóhoz, aki várja.

Vére hullik, nagy fájdalma.
Megérkezik nagy nehezen
nagyapóhoz aki várja.
Néd, nagyapó, itt a kezem.

Megérkezik nagy nehezen
nagyanyó is, s gézért szalad.
Nézd nagyapó, itt a kezem.
Kvangát simizni nem szabad!

 

Elisabeth de genere Arrabona:

A holló és a róka

Fűzfa ágán hűs szél lebben
Nem mozdul más lenn a parton
Holló szállt le épp e percben
Csőre darab sajtot tartott.

Nem mozdul más lenn a parton
Nincs madárdal, zengő torkú
Csőre darab sajtot tartott
Róka jött most korgó gyomrú

Nincs madárdal, zengő torkú
Lent a völgyben  csend remegett
Róka jött most korgó gyomrú
Holló-sajtra szemet vetett.

Lent a völgyben  csend remegett
De messze van még a tavasz
Holló-sajtra szemet vetett.
Gondolkozik a kis ravasz

De messze van még a tavasz
Faluban, lent kuvasz ugat
Gondolkozik a kis ravasz
Sajthoz vajon hogyan juthat

Faluban, lent kuvasz ugat
A vágy ettől el nem illan
Sajthoz vajon hogyan juthat
Holló csőre mitől nyílna?

A vágy ettől el nem illan
Szürke égen fény gondola
Holló csőre mitől nyílna?
Hízelkedés bölcs gondolat!

Szürke égen fény gondola
Ezopuszi lesz a móka
Hízelkedés bölcs gondolat!
Tollat dicsér most a róka

Ezopuszi lesz a móka
Nyári tücsök jég potroha
Tollat dicsér most a róka
Majd az alak kerül sorra.

Nyári tücsök jég potroha
Költők hada vitte dalba
Majd az alak kerül sorra
Ám a madár meg se hallja

Költők hada vitte dalba
Síremlékük is már korhadt
Ám a madár meg se hallja
Róka gyomra bele korrant

Síremlékük is már korhadt
Pantumba vész a versnek szárnya
Róka gyomra belekorrant
Unalmas ez, térjünk tárgyra

Pantumba vész a versnek szárnya
A befejezés álom marad
Unalmas ez, térjünk tárgyra
A hangod, tudjuk nagyon gyatra

A befejezés álom marad
Immár tegyük rá a pontot
A hangod, tudjuk nagyon gyatra
Holló erre egyet károg...

 

 

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Dzsó legény
(egy angol gyerekvers gyenge magyarítási kísérletére)

Piroslik a paradicsom
Pizza szag leng égen, földön
Az én nevem mostantól Dzsó,
"Érted vagyok drága Főnök!"

Pizza szag leng égen, földön
Forrón izzik bent a parázs
"Érted vagyok drága Főnök!"
Keverj mártást, szólt a szakács

Forrón izzik bent a parázs
Halk zeneszó kint a kertben
Keverj mártást, szólt a szakács
Zöldséget szecskázni mersz-e?

Halk zeneszó kint a kertben
Gitár hangja de negédes
Zöldséget szecskázni mersz-e?
Dzsó keverget jobb kezével.

Gitár hangja de negédes
Parázs pattog, alig hallja
Dzsó keverget jobb kezével.
Vagdos egyre csak a ballal.

Parázs pattog, alig hallja
Soha se lesz máma este
Vagdos egyre csak a ballal.
Jön a szakács szemetessel.

Soha se lesz máma este
Pedig a nap rég elbágyadt
Jön a szakács szemetessel
Emeli-e a jobb lábad?

Pedig a nap rég elbágyadt
Kemencében parázs pírja
Emeli-e a jobb lábad?
Tartja persze, amíg bírja

Kemencében parázs pírja
Plafonon egy árnyék halad
Tartja persze, amíg bírja
De a nyelved, az még szabad

Plafonon egy árnyék halad
Lámpa fénye szinte ráront
De a nyelved, az még szabad
Bélyeget nyal, ha nem bánod.

Lámpa fénye szinte ráront
Nem kíván ma senki kávét
Bélyeget nyal, ha nem bánod.
Főnök megint kérdi: ráérsz?

Nem kíván ma senki kávét.
Halomba gyűl pizza selejt.
Főnök megint kérdi: ráérsz?
Miért én, ha te csak heversz?

 

Helló, a nevem Dzsó

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Mártást jobb kézzel keversz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Zöldséget szecskázni bal kézzel mersz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Jobb lábbal szemetest emelsz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Nyelveddel pár bélyeget megnyalsz-e?
Mondtam: Hát persze!

Helló, a nevem Dzsó, s a pizzagyárban gürcölök
Szól a szakács, már megbocsáss, ráérsz-e kiskölök?
Várta: azt mondom, persze,
Ám én: Te meg csak heversz-e?!

(VdgE)

 

Viola de genere Exiguum:

A korokodílus (egy angol gyerekversre)


Lassan hömpölyög a Nílus,
Part felé, hol napfény árad:
Szundikál egy krokodílus,
- Milyen mókás, kedves állat!

Part felé, hol napfény árad,
Nílus vize fodrozódik;
- Milyen mókás, kedves állat!
A krokodil forgolódik.

Nílus vize fodrozódik;
Nád és káka ring a partján.
A krokodil forgolódik,
Széles mosoly ül az arcán.

Nád és káka ring a partján.
Susogtatja gyenge szellő.
Széles mosoly ül az arcán:
Husszein a parton fenn, jő.

Susogtatja gyenge szellő.
Totyog benne a nagy féreg.
Husszein a parton fenn, jő.
- Játszol velem, ha megkérlek?

Totyog benne a nagy féreg,
Lopakodik ám a parton;
- Játszol velem, ha megkérlek?
- Közeledik már az alkony. -

Lopakodik ám a parton;
Kis Husszein fut elébe.
- Közeledik már az alkony. -
Fűzfapálca a kezébe'.

Kis Husszein fut elébe.
Azt hiszi, hogy jó barátja!
Fűzfapálca a kezébe'.
- Fogy a nap arany karátja. -

Azt hiszi, hogy jó barátja,
Megsimítja vastag bőrét.
- Fogy a nap arany karátja. -
Nézi a vad a kis dőrét.

Megsimítja vastag bőrét.
- Esteledik nemsokára -
Nézi a vad a kis dőrét.
- Épp elég lesz vacsorára!

- Esteledik nemsokára.
Husszein csak egyre játszik...
Épp elég lesz vacsorára -
Ásít a vad, foga látszik!

Husszein csak egyre játszik,
- Csillagfénnyel jő az este. -
Ásít a vad, foga látszik! ...
- Lenyelte szegényt a beste!

Csillagfénnyel jő az este,
Jóllakott a krokodílus.
Lenyelte szegényt a beste.
- Lassan hömpölyög a Nílus.

The Crocodile

If you should meet a crocodile
Don’t take a stick and poke him.
Ignore the welcome in his smile,
Be careful not to stroke him.

For as he sleeps upon the Nile,
He thinner gets and thinner;
So whenever you meet a crocodile
He is ready for his dinner.

folytatás (közkívánatra)

Csillagfénnyel jő az este,
Jóllakott a krokodílus.
Lenyelte szegényt a beste.
- Lassan hömpölyög a Nílus.

Jóllakott a krokodílus
Félreáll a hasa szinte...
- Lassan hömpölyög a Nílus. -
Topog benne Husszeinke.

Félreáll a hasa szinte
Csuklik is már, feje szédül
- Topog benne Husszeinke. -
Zöld volt eddig, most elkékül.

Csuklik is már, feje szédül,
Ami lement, jönne vissza,
Zöld volt eddig, most elkékül.
Nílus vizét egyre issza.

Ami lement, jönne vissza,
Tűrhetetlen háborgása,
Nílus vizét egyre issza.
Mégse múlik kínlódása.

Tűrhetetlen háborgása,
Hiába néz földre-égre,
Mégse múlik kínlódása.
Nagyot ökrendezik végre.

Hiába néz földre-égre,
Bánattal néz a Hold rája,
Nagyot ökrendezik végre,
Visszacsusszan vacsorája.

Bánattal néz a Hold rája,
A krokodil csobban vízbe,
Visszacsusszan vacsorája:
Hazaszalad Husszeinke.

A krokodil csobban vízbe.
Mire éjfélt üt az óra,
Hazaszalad Husszeinke.
S boldogan tér nyugovóra.

 

 

 

 

 

 

Viola de genere Exiguum:

A tücsök és a hangya (egy Aesopus-mesére)

Forrón perzsel a nap tüze:
Gyöngyöznek a hátak, fejek.
Arat a nép ifja-szüze,
Kévét hord az apró gyerek.

Gyöngyöznek a hátak, fejek.
Az öregek szorgoskodnak,
Kévét hord az apró gyerek.
- Dolgozz ma, hogy legyen holnap!

Az öregek szorgoskodnak.
Hangyák népe is közeleg.
- Dolgozz ma, hogy legyen holnap! -
Felszedik a lehullt szemet.

Hangyák népe is közeleg.
- Tudják mi mag és mi polyva. -
Felszedik a lehullt szemet,
Takarítják be a bolyba.

Tudják mi mag és mi polyva,
Künn a mezőn mit se hagynak,
Takarítják be a bolyba,
Szembenéznek télnek-fagynak.

Künn a mezőn mit se hagynak.
Elfáradnak, alunnának.
- Szembenéznek télnek-fagynak. -
Alábújnak a dunnának.

Elfáradnak, alunnának
Jaj, mi ez a zenebona?
Alábújnak a dunnának.
Ciripel kinn tücsök koma.

Jaj, mi ez a zenebona?
Fenn van már a Hold az égen!
Ciripel kinn tücsök koma,
Hegedűjét húzza szépen.

Fenn van már a Hold az égen!
Ilyen későn ki mulathat?
Hegedűjét húzza szépen,
A szekcsők még táncolgatnak.

Ilyen későn ki mulathat?
Hull a levél, nap se látszik.
A szekcsők még táncolgatnak,
És a tücsök egyre játszik.

Hull a levél, nap se látszik,
Hó lepi el a vidéket...
És a tücsök egyre játszik.
- Hangyáéknál víg az élet.

Hó lepi el a vidéket,
Vastagon borul a tájra.
Hangyáéknál víg az élet,
Őket terült asztal várja.

Vastagon borul a tájra,
Jégvirágos már az ablak.
Őket terült asztal várja:
Búzaszemmel mind jóllaknak.

- Jégvirágos már az ablak -
Künn az ajtón, vajh, ki zörget?
Búzaszemmel mind jóllaknak.
Kaput-ajtót vajh, ki dönget?

Künn az ajtón, vajh, ki zörget?
Hangya néne odacsoszog.
Kaput-ajtót vajh, ki dönget?
Ilyen soká, jaj, ki kopog?

Hangya néne odacsoszog,
Az ajtót csak nyitja résre.
Ilyen soká, jaj, ki kopog?
Kikémlel a sötét éjbe.

- Az ajtót csak nyitja résre. -
Ki kopoghat? Nézzünk oda!
Kikémlel a sötét éjbe,
Ott álldogál tücsök koma

Ki kopoghat? Nézzünk oda!
- Mit akarhat most ez itten?
Ott álldogál tücsök koma.
- Arra kérem, hogy segítsen!

- Mit akarhat most ez itten? -
-... Köszönhetem a szerencsét?
- Arra kérem, hogy segítsen!
Kölcsönkérnék búzát-lencsét.

-... Köszönhetem a szerencsét?
(Hangya ungorkodik nagyon.)
- Kölcsönkérnék búzát-lencsét.
Jobb idő jön, majd megadom.

(Hangya ungorkodik nagyon.)
- Kölcsönért jön? Tél elején?
Jobb idő jön, majd megadom.
- Istók uccse, már elsején!

- Kölcsönért jön? Tél elején?
Kérdésem zokon ne vegyed.
- Istók uccse, már elsején!
- Mit csinált a nyáron kegyed?

Kérdésem zokon ne vegyed.
Hogy dolgoztál - sose láttam!
Mit csinált a nyáron kegyed?
- Minden éjjel muzsikáltam!

- Hogy dolgoztál - sose láttam!
Homlokot most ne is ráncolj!
- Minden éjjel muzsikáltam!
- Zenéltél akkor, most táncolj!

Homlokot most ne is ráncolj,
Táncolj! Nézze meg az ember!
Zenéltél akkor, most táncolj!
Itt van a sor vége, enter!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Attila de genere Catus:

A Bethlen-Peyer pantum

Itt valahol, ott valahol
egy-két magyar összehajol
Kormány és a Szakszervezet.
Így készül el a tervezet.

Egy két magyar összehajol,
Lazact’ és kaviárt kajol,
Így készül el a tervezet,
Mely borzolja a kedvedet. 

Lazact’ és kaviárt kajol,
nagy egyetértésről papol,
Mely borzolja a kedvedet,
Ám de tenned mit sem lehet. 

Nagy egyetértésről papol
Az új törvény már valahol.
Ám de tenned mit sem lehet,
Csak azt érzed, így nem mehet. 

Az új törvény már valahol
Régi törvényteket tarol.
Csak azt érzed így nem mehet,
Dühöngsz egyre, más meg nevet. 

Régi törvényeket tarol
Az új törvény: fog, átkarol.
Dühöngsz egyre, más meg nevet:
Ma is ugyanez a keret. 

Az új törvény: fog, átkarol.
Jövőről és múltról dalol.
Ma is ugyan ez a keret
Hallgassátok az éneket! 

"Na még, még, még, még és még!
Parlamentünknek nem elég!
Láss, láss, láss, láss, láss, láss és láss!
A sorsod látás-mikulás! 

Parlamentünknek nem elég!
Új távlatok dőlnek feléd!
A sorsod látás-mikulás,
Ám messze a nyugdíjazás!

Új távlatok dőlnek feléd,
És ha rád dőlt, mondnád: elég!
Ám messze a nyugdíjazás,
A nyugdíj pénztár nagy blamázs!

És ha rád dőlt mondnád,: elég!
Mást már nem tömjenek beléd.
A nyugdíj pénztár nagy blamázs!
Azt mondják, hitetlen Tamás! 

Semmi vágyad, csak egy lepel.
Ám kísért a Vörös Csepel,
Bethlenek és Peyerek,
Na gyerekek én már megyek,
Adjatok munkát, kenyeret!" 

A rémálom itt ért véget.
Nagyon szeretlek én Téged.
Értük én meg nem gebedek,
Tovább gürcölök én Veled. 

Itt valahol, ott valahol
Egy-két magyar összehajol.
Fejtől-lábtól édes kéjjel,
Van ki nappal, van ki éjjel. 

Egy két magyar összehajol,
Férfi és nő összekarol.
Van ki nappal, van ki éjjel
Olvad össze édes kéjjel. 

Nő és férfi összekarol,
Kisgyerek sír fel valahol.
Olvad össze édes kéjjel
Aki szeret, minden éjjel.