ALEXANDER PACCATUS
válogatott műveiből

Versek, verstorzítások:

  Nevedet őrzöm (Juhász Gyula)
  Szilvia nevére

Regény-részlet:

Thámár (Támár)

Mítosz-leletek:

A mítosz-töredékek latin változata

Az Ismeretlen Kollektív Költő versei

Szunny add már!
Egy hotelszobában a párizsi forradalom idején

Tudomány:

Értelmezés Weöres Sándor Trilla című egyperceséhez

Versek, verstorzítások:

Nevedet őrzöm  (Juhász Gyula: Anna örök)

Ó, ne hidd, hogy örökkön élsz.
Elhibázott bolondság az élet, hidd el.
Ma ifjúság: nyugodtan a jöttek-mentek, - és mégis már elmúlt;
Ma uralkodol, de utánad már a hangod elfakult;
Ma élsz, és nem tudom már, hogy voltál.
Összetépett szívem fél; ó hiába mentem
Egyre elmosódott életemben.
Az évek erdejében lassan elmaradtál,
És reszketek, hogy emlékeimből kiejtem arcképed.
Eltévesztett tekintetedre elvétett minden:
A sokból az egész elsuhant egészen.
Félrecsúszott köszönésben, levelemben,
Szavamban, szívemben benne volt neved: Ámen.
Mélyebb ez, mint nyakkendőmben vállaidnak íve.

Saját toll:

Szilvia nevére

Szent György-hegy hátától,
Csobáncnak várától
látom kertem határát;
Fekete-hegy alján,
Kőtenger szikláján
annak pogány kapuját;
Kékkúti mélyföldnél,
fülöpi hegyeknél
a kelő nap szikráját.

Itt köszönt kedves hang;
falusi kis harang,
s bólint a templom tornya.
Kő Krisztus a sarkon,
egyedül, tört talpon
mintha köszöntőm volna;
Meggyötört testének
utcáján szent ének:
" ...világnak Megváltója..."

Langyos szél hozza azt,
s viszi tovább a neszt,
vagy épp csak a len zizeg.
Ráncos, öreg útnak
sarkában, egy kútnak
mélyén arcom megremeg;
Szomjamat oltva már
a tört kép összeáll,
s a te arcodra ismerek.

Világnak forrása,
Písónnak hű mása,
ahol átölelsz nagyon.
Illatozó gyantát
izzadó szikár fák
alatt égő oltalom.
Mint titkos oltárra,
hullnak a mohára
leveleink gazdagon.

Ismersz már, ahogyan
én a te nyomodban
szívednek lüktetését.
Szemed egy pillanat
nyitása pirkadat,
melyből nyílik a kék ég;
S harmata kis szádnak,
mint erdő-ér patak
a múlt vihartól bő még.

Akarod azt váltig,
hogy így legyen mindig?
Keljünk fel, menjünk tovább
Dús szőlők közé fel,
melyek fürtjeikkel
álmunknak élő minták;
Ezért jól kapaszkodj
karomba - lám, ahogy
hűséges szőlőindák

Mítosz-leletek:

Az ún. Mítosz-töredékek latin változatához

(Philospohiai Tár, 1. évfolyam, 2. szám, 1998/2., 45. old.)

A Flórián tér közelében egy csatornázás alkalmával felszínre került korsóban érdekes szövegrészre bukkant a M. Tudományos Akadémia Ókortudományi Intézetének régésze. Ugyan a szöveg kormeghatározását még nem végezte el, hiszen mindezt nehezíti az a tény, hogy a korsó műanyagból készült, valamint a papiros, amelyet négyrét hajtottak össze, s amelynek a vízjelén a lábatlani Piszke Papírgyár Rt. CREPTO felirata látható, egy nejlon zacskóban volt összegyűrve; azonban utalt a kézírás 20. századi jellegére. Mindent tekintetbe véve, az írást másolatnak tartja, amelynek eredete a távoli századokba nyúlhat vissza (lásd: Inventus Flórián, "Egy újlatin szöveg régészeti lelete", in Csatornázási Művek, XXV. évf., 3. szám, 1998. Budapest. 13-34. old.)

A szöveg kormeghatározásától eltekintve, fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy tartalma és mondatainak sorrendje megegyezik az ún. Mítosz-töredékek magyar szövegeivel. Ennek bizonyítására betűhív átírással közlöm a szöveget:

Cohors choris canit

Reapertus oculus magnus est ante operem
cum unus fuerant nulla et omnia res.
In principio non erat alius ac Eyrph Protanus Panractusque soli.
Quod scitis olim sumus ex flamma nati et in flamma mortuus erimus.
Ad id tempus et locus dormiebant gemini parvi.
Denique tacitus tempus et affiguratus locus factus sunt.

Az Ismeretlen Kollektív Költő versei

Szunny add már!
(ó-viking ballada)

A kandalló könnyed tüzén él
Az Öld cica. Farkcsóvál fáradt kutyát,
Miközben a leves estál lassú,
Lágy, puha koccanással.

Végigtáncol a ködben a velő,
S csont alakú levél, kefe.
Kete, ha jó kürtöt utánoz,
S hozzá, ha jól a tengert.

Csendes enfaló förmedvény ormán
Yaszeli, ámde reccs! En a grade:
...icsa priccsen szétfröccsen százfele,
A csonk akala máris leve haj...!

Dan égett, lételméleti fények végett
Pislák; Olma napsága mennybolt.
Vörös enfel fény; lik mögöttem
Felnyávog félve: az öl Dszemű-é lett!

Egy ó-viking ballada titka

Egy ó-viking ballada nyomára bukkantam, amikor a hevenyészetten egymásra hányt szavakat alapos kutatással központoztam és értelmeztem. Valószínűleg a ballada egy tengerparti viking kocsmában, vagy fogadóban íródhatott; de az mindenesetre vitathatatlan tény, hogy fogadóban játszódik. Csodálatos az a tömörség, amivel négy négysoros versszakban, egy-egy sorban három viking féllábasban részletesen festi a környezet hangulatát és a bonyolult cselekmény minden ízét és kimenetelét. Érezzük szinte a csontjainkba ható, nyirkos, ködös tengerparti levegőt; ellentételezésképpen a meleg, kandallóval vörösen áthevített fogadó, az " Öld cica" belsejét; átéljük a hölgyek: Kete és Olma odaadó szeretetét és a marcona viking hajósok: Yaszeli, Dan és Dszemű versengését, amely szinte a szemünk előtt játszódik le.

A ballada ezen felfedezéséhez sohasem jutottam volna, hogyha néhány nappal ezelőtt nem találkozom a Fjordok legidősebb emberével, aki 115 évet megélt tapasztalatait néhány mondatban átadta nekem. A magnófelvétel részletéből, amelyet az alábbiakban lejegyzek, világosan felfedezhető az ó-viking ballada magja, egy teremtésmítosz, amely kapcsolatban van a Symposion társaságának eddigi kutatásaival. Az idézett szöveg:

"Khm... Khm... Hol is kezdjem? A lényeget szeretném elmondani, kedveseim, mikor még egy volt az a semmi, bitang Yaszeli és a minden jóakaratú embert meggyalázó Dan. Ezek ketten hétvégi unalmukban, már eleve részegen, beállítottak az ' Öld cica' fogadóba. Szunnyadt még a két kis testvér: Kete és Olma, nem voltak erre fölkészülve, korai volt az Idő és alkalmatlan a Tér. De az a két lator, mint tudjátok, hiszen mi is tűzben születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni; rájuk tört faragatlan modorban és molesztálni kezdték a vikingek gyöngyszemeit. Persze Ketének és Olmának is megvolt a magához való esze, s mivel kezdetben nem volt más a kezük ügyében, csak Eyrf, Protan és Panrac által gyártott gázpalack, begyújtottak a kandallóba. Több se kellett a hajóján éppen a parthoz közelítő Dszeműnek, látva a fogadó kéményének erőteljes füstölgését, újra kinyílt a SZEMe, s végre belátta, hogy vagy az a két bitang, vagy ő, de valamelyiküknek el kell távozni az égi vizekre. Amikor hajója a partnak ütődött, lapátját elhajítva ezen kiáltásokkal rohant az ' Öld cica' felé: Azt, hogy férfiként létezem, megmutatom annak a két girhes vizipatkánynak időben és térben ám! Úgy határoztam, hogy ezután nem leszek többé egyedül! S ekkor történt az, amit úgy énekelnek azóta is a bárdok, hogy ' ...icsa priccsen szétfröccsen százfele, a csonk akala máris leve... haj!' Vagyis Dszemű közvetlen beavatkozása folytán a két szeladon kettévált: fejtől egész a lábig; és végül szótlanná vált a két hajadon, Kete és Olma Dszemű karjaiban, ahol megszűnt számukra az idő és képtelenné vált a tér."

 

Egy hotelszobában a párizsi forradalom idején
(Alexander Paccatus variációja)

Szobámban kerülvén, léleklátó lennél;
Fellegjáró csillag - füzér csillog neked.
Szemed gödörében elsüllyedt a ladik
S illant tébolyult tűz háryjánoskodik.
Feszít szét az erő, suhintott szeleket,
Vajon a babgulyás örvénylő levegő
Rendezett feketén babgulyás maszkabált?
Ágyazom ágyasom. Töltőtollam felejt,
Karabélyom helyett ellipsziseket ejt.
Az asztal teríték lám, megint odaszállt.
Jakobinusok rőt csapata hebegő
Hintalóval nyihog csűrdölgölő-fenyőt;
Odabenn pellengér: mákonya lé füled.