ÖRKÉNY ISTVÁN VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Egypercesek

 Limerikek egyperces novellákból

 Trilla
Egy meghasonlott tulipán
Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!
Hír
Üzenet a palackban
A végzet
Hogylétemről
In memoriam dr. K. H. G.
Fasírt
Új urak
Nyilatkozat
Optikai csalódás
Jelenség

Elisabeth de genere Arrabona
Stephanus de genere Bartolits
Attila de genere Catus
Éva de genere Rumbold és
Viola de genere Exiguum tollából

 További limerikek

Elisabeth de genere Arrabona: Tóték (a Tóték c. drámából vagy regényből)

 Örkény-egypercesek hozott anyagból:

Attila de genere Catus: Sámán Éva
Elisabeth de genere Arrabona: Micsoda idők, micsoda erkölcsök!
Elisabeth de genere Arrabona: Budapestiek Budapestért
Elisabeth de genere Arrabona: Budapest újra szép lesz
Stephanus de genere Bartolits: Az útonálló
Stephanus de genere Bartolits: Metamorfózisok
Viola de genere Exiguum:
Sorsát senki se kerülheti el...
Viola de genere Exiguum: Van ez így

Egypercesek (különféle limerikekből) és egy talált szöveg

Viola de genere Exiguum: Légettyű (Orbán Ottó: Légettyű)
Viola de genere Exiguum: Galuska (Varró Dániel: Cím nélkül)
Viola de genere Exiguum: A Dunánál (talált szöveg)
(József Attila azonos című verséből)

 Epigon egypercesek:

Rosszul összetett szavak (Viola de genere Exiguum)

Rosszul összetett szavak szótára

Álhírek rosszul összetett szavakból

Álhírek Katakurdisztánból
Botrány az irodalmi Nobel-díj körül (Stephanus Bartolits)
A Giwdul Rex új ebédlőteret avatott Hodályvárban (Elisabeth de genere Arrabona)
Vezetőválasztás Olmában (Elisabeth de genere Arrabona)
A nemzet első pártaggkönyvtára (Viola de genere Exiguum)
Bányarémdráma (Stephanus Bartolits)
Sótartó, cukortartó, karamelltartó (Stephanus Bartolits)
Jelentés a záptojáséjről (Juc Villageois)

Lásd még: KELÁTI 7 NAP  (2012. 01. 23.)
               KELÁTI 7 NAP (2012. 02. 20.)
               KELÁTI HÉT NAP (2012. 01. 23.)
               KELÁTI HÉT NAP (2012. 02. 20.)

Egyéb egypercesek

Apai örömök (I. Somogyi - Viola de genere Exiguum)

 Irodalmi apróhirdetés

Tóték (Stephanus de genere Bartolits)

Művek:

 Limerikek  egyperces novellákból

Limerickek - Örkény István egyperceseiből

Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.

és limerikjei

Attila de genere Catus: Fordított limerick egy fordított életről

Volt egy asszony, Frau Wolf.
Az autója nem volt Golf.
Írógépét végtelenre
állította s úgy csépelte.
Egész élete amorf.

Elisabeth de genere Arrabona: Trilla limerik

Volt egy nő, úgy hívták Wolfné.
Gépíró volt ő, nem borbély.
A papírt befűzte,
Ez Wolfot elűzte.
Jegyezzük a nevét Wolfné, Wolfné, Wolfné.

Viola de genere Exiguum: Trilla

Van egy nő, Wolfnénak nevezik;
Telefonon sose keresik.
Írja a levelet,
sokat, nem keveset;
Meleget húsz éve nem eszik.

 

Egy meghasonlott tulipán

Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, elmondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Egy meghasonlott tulipán

Ablakban szomorú tulipán
Élete értelmén meditál
magasból leugrik
levélben búcsúzik
"Ne legyek tulipán soha már!"

 

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát.
Használni tudja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: A tempó, amelyre teremtve vagyunk
avagy: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

Van egy úrvezető, a neve Feri.
Ilonát egy útra végre megnyeri.
Simcáját vontatja
kutyáknak tucatja;
Elég, ha harminchat lábuk van, cheri.

 

Hír

Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.

és limerikje:

Éva de genere Rumbold: Hír

Volt egy vájár, Haris Márton.
Dohányzott egy este ágyon.
Aztán mi lett?
Végig égett!
Befordult elnyomta álom.

 


Üzenet a palackban

Kihalásztatott a Csendes-óceánból

"Innen, a déli szélesség 17., a nyugati hosszúság 151. fokáról körülbelül Otahiti szigetek magasságából, igen rossz időjárási viszonyok között, az éjszaka sűrű sötétjében, tomboló szélben, zuhogó esőben, az erős hullámverésben hánykolódva, amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe veszett, én egészen véletlenül rájöttem arra, hogy ha a két karomat előrelököm, és, mintha eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett, hogy én is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen bírom tartani magam. Drága földieim, Felsőpáhokiak! Létezik ez?

Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal, talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és kiment. De ha nem, akkor ezúton üzenem minden hőn szeretett honfitársamnak: Becze Benedek vagyok!

Magyarok! Halló! Figyelem! Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek. Menyemet, fiamat üdvözlöm, és Isten óvja a szép magyar hazát!"

és limerikje:

Éva de genere Rumbold: Üzenet a palackban

Volt egy matróz Becze Benedek.
Nem érzett a vízben már meleget.
Úszni már jól bírt.
A levélben, amit írt,
Üdvözölt hazát, hű fiat, menyet.

 

A végzet

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya, és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarírtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távoli szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan csak voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, valakinek!

És most viszi!

és limerikje:

Attila de genere Catus: A sütemény

Pogács úr, és neje, Mari
Pogácsát szeretett falni.
Ám a pogi mérges volt,
Mind a kettő meg is holt!
Most hármukat sofőr viszi.

 

Hogylétemről

-Jó napot.
-Jó napot.
-Hogy van?
-Köszönöm, jól.
-És az egészsége hogy szolgál?
-Nincs okom panaszra.
-De minek húzza azt a kötelet maga után?
-Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim.

és limerikjei

Attila de genere Catus: Hogylétemről

Volnék most én. Ismert nevem.
Utcán mentem, nagy volt hevem.
Kérdezte a barátom:
Hogy vagy? - Ó, jól! - kiáltom.
És mit húzol? – Csak a belem.

Elisabeth de genere Arrabona: Hogylétemről

Volt egy ember jó napot.
Húz magával egy madzagot.
Kérdezed, hogy vagyok?
Válaszom: jól nagyon.
Hiszen a beleim egyedül vontatom.

 

In memoriam dr. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G-t.

és limerikje:

Attila de genere Catus: Tartalmas életpályák
/Szemelvény Szohkratulp Végtelenben találkozunk! c. kötetéből/

Kicsi fiú, huncut kobold,
Neki a suli nem smakkolt.
Ettől beszűkült agya,
kezében puska agya,
és doktor K.H.G. megholt.

 

Dal

Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.
Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elvesztettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandóan ellenséges tázben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.
Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.
Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volg ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:

Elkorhadt a vén fahíd a Tarcalon
Istenem, csak te tudod az én bajom.
Hogy megyek én Annuskámhoz már eztán?
Hogy ússzak át halált hozó zúgóján?

Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja. Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.
Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:

Lassú pelyhekben hullik a hó
Csilingelve fut az orosz szánkó.
Szállj, szállj, kicsi hópehely...

Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.

Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

és limerickje:

Attila de genere Catus: Nagyon rossz kísérlet arra, hogy rímet találjak a "hópehely"-re

Hol vagy, híres dalló, Janász?
Te voltál a legjobb danász!
Asztal mellett üres hely,
Asztalon ürült kehely,
Dal helyett vonyít a kanász.

 

Fasírt

A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.
Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

és limerikje:

Attila de genere Catus: Intelem Erzsihez

Ó, Szakácsnő, figyelj ide!
Darabolj hagymát izibe!
Fűszerezz és húst egyelj,
hozz darálót, de figyelj:
Vigyázz, ne kerülj bele!

 

Új urak

Ide jöttem megszállni. A portásfülke előtt állok, és várok soromra. Előttem egy jól öltözött férfi hajol be az ablakon. Mondókájának csak a legvégét hallom, egy fél mondatot.
- ...mert én csak azt nem szeretném, ha valami kellemetlenség lenne a dologból, és például Szalai elvtárs kénytelen lenne áttelefonálni a Könnyűipari Minisztériumba, hogy a Bakony szállóban nem a legjobb szobát kapta. Remélem, megérti az elvtárs.
- Igenis - mondja a portás, és elkezd radírozni a vendégkönyvben.

és limerikje:

Stephanus: Új urak

Volt egy elvtárs, úgy hívták: Szalai.
Telefonban hatottak szavai.
Egyet, kettőt csörren,
jobb szobát kap könnyen,
Csak tudnám, hogy mitől lett Valaki.

 

Nyilatkozat

Torkig vagyok! Állandóan téves számokat tárcsázok. Hangom, ha a főnökömmel beszélek, reszketni kezd. Úgyszólván elvesztettem a munkakedvemet. Gimnazista kislányom átnéz rajtam. Jövőre ötvenéves leszek.
Ennélfogva alulírott Dr. Stü Rudolf ünnepélyesen kijelentem, hogy ezen okmány aláírása hamis, aláírója csaló, akivel nem vagyok azonos.

Dr. Stü Rudolf s.k.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Nyilatkozat

Volt egy ember, a neve Stü Rudolf
Élete csupa keserű bú volt
Gondolt ő egy jó nagyot
Nyilatkozatot hagyott
Azt hitte szegény, ez mindent megold.

 

Optikai csalódás

Mára virradóan agyvérzés következtében elhunyt doktor Dobrolubimov Géza, több kitüntetés birtokosa, a budapesti Tudományegyetem kiváló fizikusprofesszora. Tanítványai tréfásan a "Pettyes" csúfnevet adták neki, azért a különc szokásáért, hogy télen-nyáron fehér alapon piros pettyekkel díszített öltönyöket viselt.
Csak most világlott ki, a boncolás alkalmával, hogy a jeles tudós valójában nem volt különc, és nem szolgált rá a diákok gúnyolódására sem. Mint kiderült, az édesanyja, aki állandóan pirosbabos ágyhuzatot használt, egyszer csecsemőnek nézett néhány pettyet, és bepólyálta, majd megszoptatta, végül fölnevelte őket.
Az azóta eltelt 67 évben egész Budapest áldozatául esett ennek a mulatságos optikai csalódásnak.
Földi maradványait - körülbelül két tucat pettyet - holnap helyezik örök nyugalomra a Főváros által adományozott díszsírhelyen.

és limerikje:

Stephanus Bartolits Optikai csalódás

Volt egyszer egy tudós, Géza volt a neve
Mindig pöttyös öltönyt viselt szegény feje
Szenvedte a sok gúnyt,
Mígnem egyszer elhúnyt
Csak két tucat pettyet siratott a neje.

 

Jelenség

Egy parafadugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafadugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé.
Magyarázat nincs.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Jelenség

Volt egyszer egy dugó, úgy hivták, hogy Hirt
Vízbe esett, de ez nem jelent még hírt
Hanem aztán merült,
Tó fenekén leült
Nem tudjuk, hogy miért, feljönni nem bírt.

 További limerikek

Egyéb limerikek – Még egy Örkény, de nem Egyperces

Elisabeth de genere Arrabona: Tóték

Volt egy úr úgy hívták Tót.
Dobozolt, amíg csak volt.
Megvendégelt egy őrnagyot.
Szegény feje most fő nagyon.
Hova tegye a margóvágót?

 Egypercesek - különféle limerikekből

Orbán Ottó: A vásárló panasza

Kedden vettem a légettyűt,
s másnap a postán még egy gyütt;
egy is eleget
tyűzi a leget:
most meg a két tyű lég együtt!

Viola d.g. Exiguum: Légettyű

O. Ottó taxit hivatott és elvitette magát a legközelebbi szaküzletbe légettyűvásárlás céljából. Hosszasan diskurált az eladóval a kapható légettyűk minőségéről és teljesítményéről, elmagyaráztatta magának működésüket, információkat kért arról az életminőség-javulásról, amelyet e készülék használata várhatóan majd eredményez. Végül, az esztétikum követelményéről sem megfeledkezve, közösen kiválasztottak egy ízléses, Philips márkájú légettyűt, amit O. Ottó azonnal haza is szállíttatott lakására. Még aznap üzembe helyezte a gépezetet, s az eredménnyel rendkívül elégedett volt.

Ámde milyen a sors: másnap egy tisztelőjétől postai úton egy újabb légettyűt kapott ajándékba. A költő meghatottan állította üzembe a második készüléket is, és elragadtatottan konstatálta, hogy a két új szerzemény együttes működése eddig elképzelhetetlen hatásfokkal képes gondoskodni a levegő tyűzéséről. Érzéseit késlekedés nélkül limerikbe öntötte.

 

Varró Dániel: (cím nélkül)

Kíváncsi gyerek volt Péterke,
bedugta orrát az ételbe.
Kiszólt a galuska
"megrúglak, Petyuska!"
s Péterke elszállt az éterbe.

Viola d.g. Exiguum: Péterke elszáll

Az agresszív galuska mérgesen ficánkolt a levesben. Utálta a többi galuska közelségét, márpedig érintkezésük szinte elkerülhetetlen volt ebben a gőzölgő kavarodásban. Hasba bokszolta három társát, lábára lépett egy negyediknek. Végre elérte, hogy egy nagyobb répadarab széles háta mögött egy időre háborítatlan maradjon. Ekkor azonban hatalmas méretű kanál közeledett feléje. Péterke unta meg az anyai unszolást, s látott neki párolgó ebédjének. Az agresszív galuska támadó állásba helyezkedett.

– "Megrúglak, ha közelebb jössz, Petyuska!" – kiáltotta fenyegetően, a haragtól pulykavörösen a fiúcskának. Péterke azonban vagy nem hallotta, vagy nem hitte, amit a galuska mondott: kanalába emelte a lázadozó tésztaneműt.

Ekkor azonban tökéletesen váratlanul rúgás érte állcsúcsán, s a hihetetlen erős kezdő lökéstől Péterke felszállt a magasba és Föld körüli pályára állt. Azóta ott kering.

 Talált szöveg

Viola d.g. Exiguum: A Dunánál (József Attila költeményéből)
(Talált szöveg)

A költő a rakodópart alsó kövén ült, s nézte, hogyan úszik el a dinnyehéj. Közben elkezdett az eső cseperészni, de mintha mindegy volna, el is állt.

Más említésre méltó dolog nem történt...

 Örkény-egypercesek hozott anyagból:

HÁZI FELADAT:

"Örkényies" mondatok, (illetve szavak, szintagmák,) amelyekből egypercest kellene írni:

  1. (A Sámán nem jött.)

  2. Lajos bácsi, a házmester felkapta a fejét: Nahát! – mondta.

  3. Jobban szerette a pillangós virágokat mint a méhecskéseket.

  4. Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája – hogy került a liftbe, rejtély – a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón.

  5. Közben négyhetes brazíliai nyaralásból különgépével hazaérkezett Zweilinger Dezső kocsmatulajdonos, egykor Dr. Zweilinger Dezső rajztanár és hozzálátott, hogy új szabadalmai nyomán megalapítsa a Bio-hambi és Bio-bambi gyorsétterem láncot, a szoláriumban nevelt csirkék húsából készült bio-hambi és a coca-cola szárazlepárlásos desztillációjával nyert üdítőital, a bio-bambi piacra történő bevezetésére.

  6. A transzban levő jósnő a csűrőlapát szétszórta cseppeket egy furcsa formájú üvegedénybe gyűjtötte.

  7. Miért gondolná bárki azt, hogy a nyári zápor után csak egy exicatorban lehet megszárítkozni?

  8. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy behoztak a terembe egy Esterházy diótortát, melynek illata mindenkit megbolondított.

  9. Megkérhetnélek, hogy máskor ne a tortás dobozba tegyétek a pálpusztait?

 

Attila de genere Catus:

Sámán Éva

Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő egyéni vállalkozó békésen éldegélt többedmagával egy békásmegyeri tízemeletes panelház 7. és 8. szintje között, mivel a lift, amiben társaival együtt utazott, 3 és fél éve megállt az említett helyen, de ez azóta sem tűnt fel senkinek. Történt ez annak dacára, hogy velük volt a veterán munkásőr Lajos bácsi, a házmester is. De a lift meghibásodása pillanatában – talán az örök egyensúly fenntartása érdekében – az utasok, mintegy varázsütésre elveszítették minden érdeklődésüket eddigi életük ügyes-bajos dolgai iránt, és a lelkük legmélyén szunnyadó vágyaik beteljesítésével kezdtek törődni, mélyen abban a hitben, hogy álmuk valóra váltásával jobbítanak a világon. Lajos bácsi például a zsebében lévő pillangós virágokból hozott létre egy kis bio-kertészetet. Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája – hogy került a liftbe, rejtély – a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón. Együtt örvendeztek Lajos bácsi sikerén, aki fáradságos, két éves kutatómunkája eredményeként előállította a kertészetében nevelt pillangós növényekből a bio-bambit. És sorra születtek a világot megváltó eredmények, mint pl. olyan csűrőlapát repülőgépekhez, mely a motorok teljes leállása, valamint a szárnyak leválása esetén is a levegőben tartják a gépet. Vagy a multifunkciós exicator, amely a kiszárítási folyamat során elvont nedvességet egy tisztítási folyamat végén visszajuttatja a természetbe, ezzel is csökkentve az ipar és a járművek által létrejött károsanyag-kibocsátást. A legboldogabb mind között azonban Sámán Éva volt, hisz neki is sikerült élete nagy álma, a minden csodás zamatot, ízt magába foglaló, 1327 fenséges illatot árasztó fogyasztó Esterházy diótorta megalkotása. Éppen időben, mert a lift megindult, egyenesen a földszintig száguldott, ahol is kiszálltak és elvegyültek találmányaikkal az emberek közé, intézték ügyes bajos dolgaikat a hivatalokban, munkahelyeken szorongtak, hogy ki ne rúgják őket, zsúfolt buszokon bosszankodtak, fásultan néztek el egymás mellett, és Éva sem vette észre, hogy a kezében nem a csodás diótorta van, hanem egy nagy darab, rémesen büdös pálpusztai sajt.

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Micsoda idők, micsoda erkölcsök!

11 óra elmúlt. Sámán elvtárs hosszan csengetett. Lajos bácsi, a házmester bosszúsan fordította el a kulcsot a zárban. Arca eltorzult a dühtől, mikor meglátta Sámán Gyula pillangós virágokkal mintázott nadrágját. Legszívesebben becsapta volna a kaput Sámán orra előtt, de a férfi karján belibbenő Szalonka utcai jósnő egy üveg bio-bambit nyomott a kezébe. Lajos bácsi megenyhült arccal engedte be a csűrőlapáttal hadonászó elvtársnőt, s nyájasan megérdeklődte, hogy feltöltheti-e meleg vízzel az exicatort.

- Ugyan hagyja! – gurgulázta a nő.

- Hozzon inkább a Jégbüféből egy Esterházy-diótortát.

- Már hozom is! – válaszolta Lajos bácsi és egy hatalmas pálpusztai sajtot halászott elő a konyhakredencből.

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Budapestiek Budapestért

Sámán Gyula teológus hallgató a földre hajított egy összegyűrt Beszkárt jegyet. Szerencsére Lajos bácsi, a házmester azonnal észrevette és a pillangós virágok közül kirontva felszólította Sámán Gyulát, hogy azonnal vegye föl a földről a szemetjét. A Tiszta, szép Budapestért mozgalom aktivistája, a Szalonka utcai jósnő egy csűrőlapáttal próbálta meg jobb belátásra bírni a vonakodó férfit. Ám a nyegle teológus egy üveg bio-bambit szopogatva odébb akart állni. A felháborodott járókelők körülvették a reakciós huligánt, aki végül felvette és a kerítés melletti kupac tetején szomorkodó exicatorba hajította az összegyűrt jegyet.

Az eseményt a Filmhíradó is rögzítette.

Az elégedett jósnő egy szelet Esterházy diótortát, Lajos bácsi egy darab pálpusztai sajtot fogyasztott el. A celofánokkal az esti szellő vidáman játszadozott az udvaron.

 

Elisabeth de genere Arrabona:

Budapest újra szép lesz

Lakossági bejelentés vetett véget a titokzatos szemetelőnek, aki szép és tiszta Budapestünk utcáit eldobált papírdarabokkal csúfította el.

Az elkövetőre, Sámán Gyulára Lajos bácsi, a házmester figyelt fel, amikor hajnalban a pillangós virágokat locsolta a Szalonka utcai jósnő bio-bambijával. A virágtámaszként alkalmazott csűrőlapátok mögött tevékenykedő Lajos bácsit nem vette észre a galád rendbontó, amikor a fal mellett levő exicatorba hajította először egy, az Esterházy diótortáról lefejtett celofánt, majd egy pálpusztai sajt celofánját.

(Népszava)

 

Stephanus de genere Bartolits:

Az útonálló

- Szabadidőmben sámán vagyok - nyugtatta meg a tágra nyílt szemű lakót Lajos bácsi, a házmester. Szórakozottan kiemelt egy újabb pici dinoszauruszt a pillangós virágok közül. - Közös kft-t alapítottunk a Szalonka utcai jósnővel, tudja, akinek a csűrőlapát levitte a lábait. Most ősállatokban utazunk. - Óvatosan betöltötte a bio-bambit a cumisüvegbe és odanyújtotta az újszülöttnek.

- Megitatom, aztán beteszem őket az exicatorba, ahol kiszáradnak. Látja? - azzal óvatosan elhúzta a függönyt, ahol már vagy negyven töpörödött dinoszaurusz állt a polcon. - Kicsi haszon van rajta, de azért megéri. Ezen veszem hét végére a családnak az Esterházy diótortát. Hej, hé Komády úr, most hová rohan? A szatyrát meg itthagyta!!!

Lajos bácsi mosolygott egyet, behúzta a függönyt, visszahelyezte a dinoszauruszt a pillangós virágok közé és módszeresen megkezdte a szatyor kiürítését. Mindent behordott belőle a kamrába, csak a pálpusztai sajtot hagyta benne. Végül is hátha egyszer mégis visszajön Komády úr a szatyorért, találjon azért benne valamit.

 

Stephanus de genere Bartolits:

Metamorfózisok

- Írd fel, Te kölyök: a kiömlött olaj sajttá változtatja a malomkövet.

Ebben a pillanatban hatalmas csörömpölés hallatszott kintről. Sámán Lajos bácsi, a házmester kirohant és ijedten emelte ki a pillangós virágok közül a Szalonka utcai jósnőt egy keze ügyébe került csűrőlapáttal.

- Nem kellett volna annyi bio-bambit inni, aranyoskám, ha egyszer a kerekes exicatorral akar hazagurulni. Most nézze meg, összetaposta a növényeket is és az Esterházy diótortának is annyi lett, beesett a virágok közé. Na, vigye ezt el helyette a gyerekeknek, biztos ennek is örülni fognak. - Azzal a meglepett jósnő kezébe nyomott egy nagy adag pálpusztai sajtot, miközben újra kerekeire állította az exicatort. Egyet még integetett a csűrőlapáttal, majd beszólt a kisebbik fiúnak:

- Írd fel ezt is, te kölyök: az úton keresztbe tett csűrőlapát Esterházy diótortává változtatja a pálpusztait.

 

Viola de genere Exiguum:

Sorsát senki se kerülheti el...

Lajos bácsi, a házmester bebocsátotta a lányt egy elfüggönyözött kis helyiségbe. A szobában félhomály volt, a füstölőből kesernyés illat szállt fel, a piszkos kis asztalon egy átlátszó gömbben fények villództak. A lány szorongva tette fel csöppet sem meglepő kérdését:

- Férjhez szeretnék menni. Mit mutat a jövő?

A Szalonka utcai jósnő mereven nézett az üveggömbbe:

- Legjobb, ha el sem mondom, hogy mit látok - mondta. De azért folytatta:

- Két hónap múlva férjhez fog menni ehhez a himpellérhez, de mire az első gyerekét megszüli, a férfi már rég a hóna alá kapta a csűrőlapátot és elköltözött a maga legjobb barátnőjéhez. (Megjegyzem, maga is meggondolhatná, hogy kikkel barátkozik, mért éppen efféle pillangós virágokkal?)

Pedig maga mindent megpróbál a férje kedvére tenni. Délutánonként felékszerezve, parfümözve várja haza a munkából. Mindennap elkészíti neki a kedvenc étkeit: ebédre Esterházy diótortát, vacsorára ropogós fehér kenyeret pálpusztai sajttal valamint különlegesen párolt bio-bambival. - mindhiába. A fiú el fogja hagyni. Csak egy cédulát hagy majd a konyhaszekrényen: "Sajnálom, drágám, úgy látszik, mindketten tévedtünk. Ne keress!"

Maga pedig mindennap az exicatorba fogja sírni a könnyeit a munkahelyén, de csak, amíg rá nem jönnek, hogy terhes, mert akkor még a munkahelyéről is ki fogják rúgni. Nem kell sámánnak lenni ahhoz, hogy megjósoljam: állapotos nőt nem vesznek fel sehová. A gyerekét már népligeti metró-aluljáróban fogja megszülni. Természetesen alkoholista lesz, elzüllik. Huszonöt évesen a saját hányadékába fog belefulladni. Hatezer forintot kérek a jóslásért.

Köszönöm, - mondta a lány, gyorsan az asztalra téve a pénzt. Aztán szinte kilibbent az ajtón. A kapu előtt már várta a fiú.

- Szerelmem! súgta a fiú.

- Szerelmem! súgta a lány.

Két hónap múlva összeházasodtak.

 

Viola de genere Exiguum:

Van ez így...

- Megkérhetnélek, hogy máskor ne a tortás dobozba tegyétek a pálpusztait? - kérdezte ingerülten a Szalonka utcai jósnő. - Ha büdös van, nem tudok koncentrálni! - Azzal rosszkedvűen visszahúzta a kezét a tortás doboztól. Tovább bonyolította a helyzetet, hogy behoztak a terembe egy Esterházy diótortát, melynek illata mindenkit megbolondított. A két illat, mármint a diótortáé és a pálpusztai sajté sajátos szimbiózist alkotott a jósnő földszinti stúdiójában, hol az egyik, hol a másik gomolygott a kis délutáni trécselésre és alkalmi jóslásra összegyűlt szomszédok közé.

Lajos bácsi, a házmester felkapta a fejét: Nahát! - mondta. - Maga nem szereti a pálpusztai sajtot? A jósnő azonban nem figyelt rá. Az udvaron felberregett Misi bácsi unokájának, Ödönkének a repülőgépe. A berregéstől a jósnő egyre inkább révületbe esett. A modellrepülő hirtelen belerepült az udvari öntözőcső rózsájába. A vízcseppek behullottak a nyitott földszinti ablakon. A transzban levő jósnő a csűrőlapát-szétszórta cseppeket egy furcsa formájú üvegedénybe gyűjtötte.

- Miért gondolná bárki azt, hogy a nyári zápor után csak egy exicatorban lehet megszárítkozni? - motyogta vontatottan, réveteg, üres tekintettel, szemlátomást a kerekded edénybe képzelve magát. Lajos bácsi legyintett. A pálpusztai sajtot hanyagul besuvasztotta a zsebébe, majd kilépett az ajtón, mert kintről hangosan, már-már fülsértően megszólalt a liftcsengő. Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő egyéni vállalkozó nyomkodta a csengőt szünet nélkül, mert fel akart jutni a nyolcadik emeleti lakásába. Lajos bácsi ráérősen ballagott a felvonóhoz. A liftbe közben nemcsak a türelmetlen nő szállt be, hanem a kilencedik emeleti nyugdíjas özvegyasszony unokaöccse is, ugyanis négyhetes brazíliai nyaralásból különgépével hazaérkezett Zweilinger Dezső kocsmatulajdonos, egykor Dr. Zweilinger Dezső rajztanár, aki éppen nénikéjét jött meglátogatni. (Hazatérése után egyébként hamarosan hozzálátott, hogy új szabadalmai nyomán megalapítsa a Bio-hambi és Bio-bambi gyorsétterem láncot, a szoláriumban nevelt csirkék húsából készült bio-hambi és a coca-cola szárazlepárlásos desztillációjával nyert üdítőital, a bio-bambi piacra történő bevezetésére.) Egyelőre azonban lenyűgözve bámult a fiatal nőre.

- Hogy tetszik az új ruhám? - kérdezte Sámán Éva, aki látásból jól ismerte Zweilinger Dezsőt, sőt, egyszer be is ült a kocsmájába, szoláriumban nevelt csirkét enni. Az egykori rajztanár lenyűgözve nézett az érett szépségű nőre.

- Csodálatosak ezek a méhecskés virágok, Évike! De még csodálatosabb, ami alattuk van! És merőn nézte a gömbölyded formákat, amelyek majd szétrobbantották a méhecskés virágokat. A nő kacér pillantással nyugtázta a bókot.

- Igazán? - búgatta a hangját. Dr. Zweilinger nagyot nyelt és rekedten válaszolt:

- Igazán!

Lajos bácsi csak hümmögött. Ő jobban szerette a pillangós virágokat, mint a méhecskéseket.

Azt egyikőjük sem vette észre, hogy a Szalonka utcai jósnő macskája – hogy került a liftbe, rejtély – a természet törvényeinek megfelelően épp egy egeret marcangolt szét a padlón. Lajos bácsi szórakozottan nyomkodta a liftgombokat. Becsuk. Indít. Nyolcadik emelet. Kilencedik emelet. Csak arra figyelt föl, hogy a nyolcadik emeleten hirtelen egyedül maradt. Először Sámán Éva cipőfelsőrész-készítő lépett ki a liftből, ütemes, ringó járással, szorosan mögötte Dr. Zweilinger Dezső egykori rajztanár haladt, majd legvégül a győzelmes macska lépdelt feltartott farokkal, csupán néhány véres egércafatot hagyva a lift padlóján.

Van ez így...

 Egypercesek egypercesből

Viola de genere Exiguum:

Rosszul összetett szavak

Babgulyástánc
Bankkártyavár
Bányarémdráma
Bélsárarany
Bértömegiszony
Bikavérrokonok
Bűntudathasadás
Diófahéj
Fafejvadász
Fegyőrnagy
Fogkoronatanú
Galandféregjárat
Gázrózsakert
Hajhagymakrémleves
Hajóorrfacsaró
Héjanászutasok
Hímvesszőfutás
Jellempróbafülke
Karamelltartó
Korrajzlap
Lábzsákutca
Lakáskultúrmocsok
Lámpalázmérő
Lóhalálgyár
Mákszemtorna
Mustármagömlés
Naptejtestvér
Narancsbőrrák
Nyúlszívroham
Párttagkönyvtár
Piszkavastüdő
Regényírógép
Sasszembekötősdi
Sínpárbeszéd
Szájzárkirály
Szamárfülhallgató
Színvaktöltény
Törzsvendéghaj
Túlélőszó
Vénlányregény
Vércukormáz
Vérzivatarfelhő
Világvégelszámolás
Visszhangtan
Vitustánckar
Záptojáséj
Zsúpfedélköz

Az eredeti:

 

Rosszul összetett szavak (részletek)

Széplélektan
Kutyagumióvszer
Lócitromlé
Haláltánciskola
Havibajkeverő
Anyatejszínhab
Falábszag
Fogkőkorszak
Becenévházasság
Szeméremgyűjtemény
Szitakötöde
Oroszbarátfüle
Nyomornegyedóra
Pártiskolatej
Drótostóték
Macskajátékkaszinó
Adókulcskereső

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 Álhírek Katakurdisztánból

Stephanus Bartolits:

 Botrány az irodalmi Nobel-díj körül

A híres szerző regényírógépet használt? 

E heti művészeti rovatunkban egy, a napokban kirobbant botrányról számolunk be. Az idei irodalmi Nobel-díjat – hosszú várakozás után – egy bagamér író, Nemtud Nimitír nyerte el Babgulyástánc című trilógiájával, mely a katakurd- bagaméri háború idején játszódik és amellett, hogy bevezeti az olvasót a mirzadugóháború borzalmaiba, egy megejtően szép szerelmi történetet is belesző a mesés regény történeti fonalába. A gulyáságyú szüntelen rotyogása mellett kiteljesedő idillt – melyet azóta több filmrendező is vászonra álmodott – valóban egy kivételesen érdekes megfogalmazásban szőtte bele az egyébként történelmi olvasókönyvnek is használható trilógiába Nimitír, azonban a megjelent mű nem aratott sikert a katakurd olvasók között, akik szerint a szerző nevéhez méltóan csupa valótlanságot csempészett a regény történelmi szálába. Ráadásul Nemtud Nimitír a Nobel-díjat a katakurd irodalom legnagyobb alakja, Csupp Arím költőgéniusz elől vitte el, aki Héjanászutasok című lírai gyűjteményében húsbatépően énekli meg szinte ugyanazt a szerelmi történetet, amit Nimitír is beleszőtt regényébe.

Éppen ezért meglepő a Nobel-díj átadása után három héttel kipattant hír, mely szerint Nemtud Nimitír igazán nem is a szerzője a Babgulyástánc című trilógiának, mert az egész mű előállításához – legalábbis egy szűkebb bibliokibernológus kör állítása szerint – egy különleges szerkezetet, egy u.n. regényírógépet használt a szerző. A regényírógép több különböző dokumentum elektronikus verzióját felhasználva készít egy olyan epikus művet, mely a betáplált dokumentumok tényanyagából építkezve egy egységes regényt állít elő. A kutatók szerint a Babgulyástánc egészen egyszerűen a második katakurd-bagaméri háborút feldolgozó – és annak tényanyagát egyoldalúan elferdítő – bagamér történelmi leírásokból, valamint Csupp Arim lírai műveiből lett előállítva a NovelOS rendszer segítségével. Állításuk szerint a történet érdekes megfogalmazásai nem a szerző hallucinogén fordulataitól, hanem a NovelOS szoftverhibáitól kapták különleges színezetüket.

Nimitír persze cáfol, de éppen a cáfolata teszi valóban hitelességbe hajlóvá a bibliokibernológus kör hajmeresztő állításait. A szerző ugyanis azt állítja, hogy valóban rendelkezik egy elektronikus szerkezettel, de az nem epikus művek előállítására, hanem mesék rövidítésére alkalmas. Mivel ennek elnevezése regé-nyíró gép, ez adhatott alapot a félreértésekre, melyet aztán a katakurd körökkel szimpatizáló „kutatók” kitalált fordulatokkal igyekeznek megmagyarázni. Szerinte a hozzáértés semmi jelét nem mutató kibernológusok színvaktöltényekkel lövöldöznek rá, de gyengén felépített vádaskodásuk bankkártyavárként fog összeomlani az első szakértői elemzések után.

 Álhírek Katakurdisztánból

Elisabeth de genere Arrabona:

Vezetőválasztás Olmában

Korábban már tudósítottuk kedves olvasóinkat a sergegyomosi gömbakácok eltűnéséről és szerencsés megkerülésükről. Most egy újabb örömteli esemény rengette meg a világot Olmában. Az ottani gömbakácsor vezetőt választott így a világon egyedül állóan fasorvezetőt avattak Olmában.

A fasorvezető gondoskodik a jövőben arról, hogy a gömbakácok mindig az uralkodó vonalnak megfelelően álljanak, így megelőzhető lesz mindenféle elhajlás, eltűnés. Reméljük, hogy a jó példa termékeny talajra hull és egyre több fasorvezető áll szolgálatba.

 Álhírek Katakurdisztánból

Elisabeth de genere Arrabona:

A Giwdul Rex új ebédlőteret avatott Hodályvárban

A Giwdul Rex Történelmi Hagyományőrző Egyesület (GiRTE) felbecsülhetetlen áldozatok árán újítja fel a lassan hodályba vesző hagyományokat. Tavalyi akciójuk során a szó szoros értelmében a végveszélyből mentették meg a havárjerglit, idén egy fontos közösségi tér az ebédlőtér került a célpontjukba. Kedvenc várukban, Giwdul egykori tartózkodási helyén, Hodályvárban alakították ki ezt a valaha olyan népszerű helyiséget. Az ebédlőtér egy meglehetősen hosszú, teremszerű helyiség, aminek egyik végében az ebédlő helyként szolgáló asztalt, másik végében pedig a lőteret képező céltáblákat helyezik el. A speciálisan elkészített étel apró, emészthetetlen dugócskákat és babot tartalmaz vegyesen. Az elfogyasztott étel hatására keletkező gázzal ezeket a dugócskákat kell a célba juttatni.

Várhatóan nemzetközi jelentőségű ebédlőtér első eseménye egy mexikói vendégcsapat és a havár válogatott megmérkőzése lesz.

 Álhírek Katakurdisztánból

Stephanus Bartolits:

Bosszút állt az urán

Bányarémdráma zajlott a mordenti uránbányában

Nem mindennapi dráma fejleményeiről kaptunk hírt a Katakurd Mészkőhegység egyik kis völgyében meghúzódó Mordentből, ahol az ország legnagyobb uránbányája található. Az első hírek szerint az esti órákban öt bányász és négy bányászfeleség holttestét hozták fel az egyik táróból, ahol már évek óta felhagytak a bányászattal. A Katakurd Bányafelügyelet ügyletese szerint a bányában sem robbanás, sem egyéb katasztrófa nem történt, az érthetetlen tragédiáról öt fiatal havár leányka értesítette a bányakapitányságot, akik személye és holléte azóta is ismeretlen.

Mint utóbb megtudtuk, a városkában elterjedt, hogy a bánya egyik felhagyott tárójában a pihenőidejüket töltő bányászok nem éppen az ércfalakat ostromolják szerszámaikkal, hanem heveny italozás mellett könnyed lezginkába öltözött, mindenre kapható havár leánykák kényeztetésével múlatják az időt. A pletyka eljutott az egyik vérmesebb bányászfeleséghez is, aki elhatározta, hogy bosszút áll az urán. Néhány hasonló vérmérsékletű bányászfeleséget is feltüzelve, együttesen elhatározták, hogy rajtaütnek a találkahelyen. A nagyobb hatás kedvéért bányarémnek maszkírozták magukat, s a bányakapitányság éberségét kijátszva egyik délután behatoltak a bányába. Meg is találták az elhagyatott tárót, ahol a fáradt bányászok a pletykákkal szemben málnaszörpöt ittak és "Ki nevet a végén" játékot játszva pihenték ki az embert próbáló munkakör fáradalmait. Mikor azonban az erről mit sem tudó bányászfeleségek hangos sivítozás közben lecsaptak férjeikre, azok valóban azt hitték, bányarémek lepték el a tárót. A vizsgálatok szerint ketten közülük azonnal infarktust kaptak, három bányásznak azonban sikerült felvennie a harcot a betolakodókkal. Az összecsapás vége azonban az lett, hogy az időközben értesített bányamentők mindenkit csak holtan tudtak kihozni a táróból.

A szerkesztőség kéri az öt lelkiismeretes havár állampolgárt, akik a bejelentéssel megpróbálták megakadályozni a nem mindennapi drámát, hogy jutalmuk felvétele céljából jelentkezzenek a bányahatóságnál.

 Álhírek Katakurdisztánból

Stephanus Bartolits:

Mirza, Fashion Award News

 Sótartó, cukortartó, karamelltartó

Ehető ruhák divatbemutatója a Mirza Fashion Show legújabb rendezvényén

Úgy tűnik, a Mirza Fashion Show végre szakított a masnis, száj nélküli macska, a Hello Kitty egyeduralmával és újabb őrültséggel ostromolja a divatnak hódolók pénztárcáját. Ez alkalommal a vállalkozó kedvű manökenek csupa ehető ruhában lejtettek ki a catwalk-ra, hogy a „Vedd fel, amit főztél” szlogenű divatbemutató aztán ne csak a szemnek, hanem az ízlelőbimbóknak is meghökkentő élményt adjon. Az érdekes kenyérruhák és banánpólók mellett megjelentek a kalácsból készült válltömések (lásd fotónkon) és az articsókából készült kosztümök is, de sikert arattak a száraztésztából készült szoknyák és a pizzakalapok is. A legnagyobb sikert persze érthető módon az ehető fehérnemű-bemutató hozta, ahol a már szinte hagyományosnak számító habcsók-fűzők és gránátalma-ízű alsóneműk mellett megjelent a legújabb alkotás, a karamelltartó, mely diszkrét színével jól harmonizál pl. egy fügeestélyivel, majd a színházi előadásból hazatérve könnyen leehető, megtakarítva ezzel a színház utáni költséges éttermi vacsorázás árát. Arról nem sikerült információt szerezni, hogy a Mirza Fashion Show cukrász-designerei mennyiért készítik el a nem csak szemekkel felfalható ruhadarabot.

 Álhírek Katakurdisztánból

Viola d.g. Exiguum:

A NEMZET ELSŐ PÁRTTAGKÖNYVTÁRA

 Csősz Azég, a kultúráért felelős államtitkár nyitotta meg a katakurd ünnepi könyvhét alkalmából az ország első Párttagkönyvtárát Bagaméria tartomány központjában, a festői szépségű Mirza városkában. A téka gyűjtőköréhez tartoznak párttagkönyvek a közelmúltból és a félmúltból, megtalálhatók a Katakurd Kisgazdapárt, a Katakurd Szocialista Párt, a Bagaméri Demokraták Pártja, a Havár Szabaddemokraták, a Katakurd Fiatal Demokraták Pártja, a BALIK és ki tudja még, hány párt okmányai. Díszhelyen, külön polcon található a KFDP ötös számú párttagkönyve.

A megnyitón természetesen részt vett a város híres tapskara, amelyet a különleges alkalomra 1500 főre egészítettek ki. Az államtitkár megnyitó beszédét szűnni nem akaró vastaps követte.

Magát megnevezni nem kívánó forrás szerint egyes párttagkönyvtulajdonosok a megnyitó után visszalopták saját - kompromittálónak ítélt - párttagkönyvüket a szabad polcokról, ezért a könyvtár méretét a felére kellett csökkenteni. No comment.

 További egypercesek

I. Somogyi - Viola d.g. Exiguum:

Apai örömök

 Kovács József huszonkét éves büntetlen előéletű pesterzsébeti lakos egy szerdai napon egész délután hányt. Gyomorrontásra gyanakodott, de a diéta nem használt. Az eset kezdett rendszeressé válni. A család, a rokonság, a szomszédok felfigyeltek a dologra. Megindult a suttogás.

Kovács Józsefné, a feleség jó asszony volt. Nem törődött a pletykákkal, s az sem tűnt fel neki különösképpen, hogy a férj újabban minden este kiszökik a spájzba savanyú uborkát enni. Végül a nagynéni, aki jártas volt az efféle dolgokban, felvilágosította őket: "Az van, hogy a Józsi babát vár".

És amikor eljött az ideje, Kovács József pesterzsébeti lakos fogta előre elkészített motyóját, villamosra szállt és elfoglalta fenntartott helyét a kerületi szülőotthonban. Másnap egészséges fiúgyermeknek adott életet.

A Kerületi Nőtanács egy csokor virággal kedveskedett nekik.