Virtuális nyelvemléktár

II. Népi hagyományok

(Vissza a Kéziratokhoz)

Tartalom:

Katakurd boszorkányégető (Viola de genere Exiguum)

Tüzét megrakodjuk (Viola de genere Exiguum)

Panracolás (Viola de genere Exiguum)

Esofálok (Viola de genere Exiguum)

Csujjogatók (Viola de genere Exiguum)

Kozmogóniai elképzelések (Viola de genere Exiguum)

Ráolvasások betegségekre (Viola de genere Exiguum)

Históriás énekek  (Viola de genere Exiguum)

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Töredékek, ráolvasások, mondókák, játékok, csujjogatók

Katakurd boszorkányégető

Tűzben születtetek hajdan
És tűzben is fogtok meghalni
!
Bagaméri boszorkányos asszonyok,
Hatan voltatok
Hatbul maraggyon öt,
Ötbül maraggyon négy,
Négybül maraggyon három,
Hárombul maraggyon kettő,
Kettőbül maraggyon egy,
Az az egy is úgy odalegyen,
Mint a só a vízbe,
S a viasz a tűzbe
Pü, pü, pü!

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Töredék...

...tüzét megrakodjuk, hatszögbe rakodjuk,
egyik szögin ülnek szép öreg emberek,
másik szögin ülnek szép öreg asszonyok,
harmadikon ülnek szép ifjú legények,
negyediken ülnek szép hajadon lányok,
ötödiken ülnek szép ölbéli ifjak,
hatodikon ülnek szép gyermek leánykák.

Meggyulandó Yaszeli kőháza...
Oltsuk, oltsuk!
Jaj, ne hagyjuk szegényeket!
Meggyulandó: Ketének kőháza...
Oltsuk, oltsuk!
Jaj, ne hagyjuk szegényeket!...

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Panracolás

Lányok elindultak
Talpig bő gatyába'
Fiúk elindultak
Talpig bő szoknyába'
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

Lányok söpörgettek
Söprűnek szárával,
Fiúk nyargalásztak
Lovaknak farjával,
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

Frájunk is van nékünk,
Ki hátul vezessen,
Protánunk Butánunk,
Ki hátul vezessen,
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

 

"A régiek még tuggyák, hogy a nagy hegyek mögött, a Viking tengeren is túl, Skandinávián is túl nagy pusztaság van. Oszt ott élnek az esőfaló óriások. Néha sokáig szundikálnak, ilyenkor rendre meggyünnek a téli essők. Oszt amikor ezek az esofálók felébrednek, iszonyúan megszomjaznak. Nékik a felhők pohár gyanánt vannak, csak felkapják üket, belefacsarják a szájukba, így isznyak. Ilyenkor osztán nagy-nagy szárazság lészön. Nem segít más, csak az essőhozó madár, az Esoköp. Annak egy lába van, úgy szokott ugrálnyi rajta. Hát ü möghozza a fölhőket. Osztán ha az Esofálok elalszanak, akkor lészön megint esső."

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Csujjogatók

Hogyha egy jót alhatnám,
Száz krispinért nem adnám! Hi, ha, ha!

Sárgarigó, darázsfészek,
Nem is legény, ki nem vágja le a fuszlit! Hi, ha!

Lezginkának fáj a foga!
Borogassa azt ő maga!
Borral borogassa,
Borral borogassa,
Borral borogassa,
Mind a sárga fődig,
Jól meggyógyitgassa!

Úgy berúgott, mint a csacsi,
Vigye haza már valaki! Hi, ha, ha!

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Kozmogóniai elképzelések

"a fényességes Bhaga - az idők kezdetén - előszólította az ő szolgáit, a szárnyas murmucokat. És jöttek a szárnyas murmucok erős láncokkal és nagy lakatokkal és öszveláncolták a hegyeket meg a völgyeket, az erdőket meg a réteket, a folyókat meg a tengereket, és öszvelakatolták őket, mígnem csöndesség lett a Miguos felszínén. Ekkor a Miguostól keletre elhelyezték a keleti tüzet, melyből a nap kiemelkedik minden reggel; és a Miguostól nyugatra elhelyezték a nyugati tüzet, ahol a nap esténként elhamvad. És széjjelosztották a szeleket is: és lett belőlük nyugati szél, mely az esőt hozza, és déli szél, mely a meleget hozza, és északi szél, mely a hideget hozza, és keleti szél, amely nem hoz semmit. És jól elrejtették a Holdat meg a csillagokat, nehogy a keletről nyugatra rohanó tűz eleméssze őket."

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Ráolvasások betegségekre

Tűzből legyen füst,
Füstből legyen föld,
Földből legyen víz,
Vízből legyen kicsi féreg.
Kicsi féreg fut Bhagához:
Adjál nekem lakozást!
Lakozást piros vérben,
Lakozást szálkás húsban.
Hagy igyam a piros vért,
Hagy egyem a szálkás húst!
Szent Krizoprász!
Távoztasd el a kicsi férget
Sömmi tetemiben meg ne akadhasson
ennek az Eksz Ipszilonnak!
Kötözd meg erősen száz szamár szőrével,
Száz leány hajával
Áment!

"Szent Krizoprász püspök elment szántani
Béka ekéjével,
Gyík üstökével,
Kígyó ostorával,
Addig szántotta a földet,
Hogy az oszlott, bomlott,
Úgy oszlódjon, bomlódjon a te torokfájásod is."

Elindula Szent Krizoprász
Három szál gyertyával
Öszvetalálkozék szárnyas murmucokkal
rosz szél hozó mérges Zihenyállal
Kérdé tőlük szent Krizoprász:
Hová mentek, ti szárnyas murmucok
Menyünk Eksz Ipszilonnak kebelibe,
Szüvit, máját heghírvassuk,
piros vérét megalíssuk!
Térjetek meg, térjetek meg, szárnyas murmucok,
Térj meg, térj meg, rossz szél hozó Zihenyál!
ne mennyetek Ikzének kebelibe,
szüvit, máját ne hírvassátok,
Piros vérét ne alíssátok,
Mennyetek tengereknek fenekikre,
Ott van nektek vecserátok,
Ott maraggyatok,
Onnan ne mozdujjatok!
Phü, phü, phü!

Merre mész, merre mész, hetvenhétféle Zihenyál-tűz,
hetvenhétféle pokoleredet,
hetvenhétféle tüzes orbáncok,
Menyek ennek az Ikzének
Szépsége látogatására,
Csontja hasogatására
Piros vére megivására
Térj vissza, térj vissza hetvenhétféle Zihenyál tűz,
hetvenhétféle pokoleredet,
hetvenhétféle tüzes orbáncok,
Menny el, menny el!
Hegyeknek, vőgyeknek, szelamliknak háta mellé,
Hol fekete kutyák nem ugatnak,
Hol kovászos keláttal nem élnek,
Hol fekete posada nem pósol,
Esti meluzinkor meg ne talátassál,
Abba a csontba s abba az izekbe ahova beszállottál,
Mert ha megtaláltatol,
Elvágom késvel a nyakodon,
Agyonütlek a Bhaga bottyával. Áment.

Elindula Szent Krizoprász Prákritból Zinbielbe,
Zinbielből Palpra.
Amint a hídon át akara menni,
kvangájának lábacskája megficamodott és megrándult.
Hogy ezen ficamodás és rándulás abban ne maraggyon,
Hús húshoz,
Vér vérhez,
Csont csonthoz,
Ín ínhez
Forrjon vissza!
Phü, phü, phü!

 

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Históriás énekek:

A hajdani hősökről...

I.

Emlékezzünk mostan örök hőseinkről,
Bátor csatáikról, vitéz tetteikről;
Kiknek neveiket véstük vala kőbe,
Örökül maradjon ránk minden időre!

Emlékezzünk mostan Szelám, nagykirályról,
Híres, nagy vitézről, ki kincset harácsol;
Kisebbik Szelámról, (kitől mentsen Isten),
Akromatinéről, kinek párja nincsen!

Ifjú bajnok Szelám olyan álmot látott,
Három fényes tündér előtte megállott.
Első ada néki drága kardot, fényest;
Második koronát, gyémántokkal ékest.

A harmadik tündér fölemelé ujját,
S megmutatá néki barlangnak mély torkát.
Ifjú sámán monda: "Győzöl, s király leszel!"
Öreg omri monda: "Vigyázz, mert elveszel!"

Király lett belőle, így mondja a fáma,
Dicső tetteinek se szeri, se száma.
Kincset kutat Szelám, Würmnek barlangjában,
Hiszi, hogy nem fárad, nem kutat hiában.

Fúj a büdös bhaga, kong a barlang mélye,
Ereszkedik Szelám mégiscsak beléje.
Nem rettenti vissza , nem rettenti semmi:
"Nagy kincs van odalenn, így kell annak lenni!"

Amottan sötétlik iszonyú szelamlik
Hossza, mélye nincsen, szája meg beomlik;
Vitéz szívű királyt vágya csalja tőrbe,
Híreket ezután szél se hord felőle!

Akromatin nője lemegy a konyhára,
Pemmikánnak szárnyát süti vacsorára.
"Ne soká gabarítsd, asszony, vacsorámat,
Követség jött hozzád, királynak akarnak!"

Másnap reggelire süti a kalácsot,
Összehív azután királyi tanácsot;
Ha kell ítélkezik, ha kell, törvényt tészen,
Követeket fogad, háborúra készen.

S mivel nem szívesen vállal koczkázatot,
Megteszi fegyvernek a - parafa-dugót.
S hogy bagamérokra mérjen végső csapást,
Elrendel gyorsan egy vesztentatív állást.

Hiába küzd Prazem csellel és fortéllyal,
Nem bírhat el mégsem a királyasszonnyal,
Ki a győzedelmet el is nyeri végül,
S aztán a két ország szépen meg is békül.

Hátra van még Szelám, asszonyok kegyeltje:
Rajta ékes föveg, drágalátos mente
Hermelin palástja már a szélben tánczol
Alatta mén lova szélesen ficzánkol.

Bagamérok ellen küzd Szelám vitézül;
Nem is sejti, hogy rá veszedelem készül:
Hiában is volt sok vitézi nagy tette,
Vénussal vítt csatán fülét elvesztette.

Ím, megemlékezénk örök hőseinkről,
Bátor csatáikról, vitéz tetteikről;
Kiknek neveiket véstük vala kőbe,
Örökül maradjon ránk minden időre!

 

A hajdani hősökről...

II.

Híres, régi derék hősök, jaj, hol tekeregtek?
Merre kalandoztok, hajdan volt hős deli bátrak?
Omri mosolygós ősz feje mégis, merre nyugodhat?
Hős Katakurd és Würm, vajh, hol lelt végnyugodalmat?

Hol pihen, álom hol lepi Zwennt, kit a hektika gyötrött?
Vajh, hogyan ért véget Zond? Jaj, hogy halt az eretnek?
Mint pusztult a dicsőségnek fia drága Szelám? Hol
Rejti a csontját, hős tetemét, jaj, néma szelamlik?

Mint küzdött bagamérok ellen a félfülü bajnok?
Sorsa hol érte utol már nyalka Szelámot, a bátrat?
Jaj, hova tűnt el az isteni nő, aki jó fakanállal
ser'get igazgat: Akromatin hős asszonya hol van?

Würm folyamát, jaj, messze vivé Bagaméria népe.
Almodovár hada mégis a győztes: béke hozója
Kérded, merre lehetnek a fényes hajdani hősök?
Mind elenyésztek, hős tetemük lenn porlad a mélyben!

 

Szelám királynak az ő fülének lemetszetéséről való igaz história

Szelám, a nyolcadik híres király vala
Asszonyi állatot szerötgette vala
Vezérit táborba elküldötte vala
Feleségit otthon ölelgette vala.

Kamarásnak nejét unszolgatta vala,
Hogy ő véle hálnék, kérlelgette vala
Szép mívű ékszert is csináltatott vala
Forró szerelmijért néki adta vala.

Kapitány asszonyát kérlelgette vala,
De ő az urához mindétig hív vala.
Király meglesé őt, s éjten lepi vala
Álmában kapá őt, s kedvét tötte vala.

Ébred az asszonynép s megröttenik vala
Ablaknak zugában nagy felszóval síra.
De mikor kapitány el- s hazajött volna,
Nője hasa dombját is meglátta volna,

Gerjede is akkor iszonyú haragja.
Hatalmas fegyverét elővette vala,
Királynak elébe így szaladott vala,
Királyára legott kezet emelt vala.

Megragadá vala királynak üstökét
Lemetszette vala Szelámnak fél ... fülét.
Király azótátul meghiggadott vala
Asszonyok szoknyáját nem kutatja vala.