Néprajzi tanulmányok:

Elisabeth de gen. Arrabona: Töredékek a magyar néphagyományban

Viola de genere Exiguum: Néprajzi adalékok

Szonelag: A népi gyógyászat világa

Jannus Cuparius: Draecena Marginata

 

Elisabeth de gen. Arrabona: Töredékek a magyar néphagyományban

A hosszú téli esték hagyományosan alkalmasak a mesélésre. Manapság sajnos beszélgetés helyett inkább tévé és videó nézéssel töltik az emberek a kevéske szabadidejüket. Régen, mikor még nem volt ennyi autó, az utazás teremtett alkalmat más tájakon élő emberekkel a megismerkedésre, néhány órás csevegésre. Élményszámba megy manapság a vonatozás is, mit tagadjam Nekem is. Most viszont a körülmények arra kényszerítettek, hogy vonattal utazzam néhány órát. A hóval befútt sínek és váltók lassú döcögést, álldogálást eredményeznek. Az utasok nem sokáig bírják a szótlanságot. Szerencsére az ember mégiscsak társas lény. Az időjárásról nem érdemes beszélni, olyan amilyen. Kis idő múlva a farsangról, bálokról, más újjáéledő hagyományokról esik szó. A kedves arcú bácsika gyerekkorát idézi, s a panracolás mára elfelejtett szokásáról mesél. Ez a népszokás is a vízkereszt és hamvazó szerda közötti farsang idején történő vidám felvonulás volt. A fiúk lányruhába, a lányok fiú ruhába öltöztek. A csapat vezére volt az egyetlen, aki arccal az útiránynak mehetett. A többieknek háttal kellett végigmenni a falun. Ha valaki beleesett az árokba vagy más módon lemaradt, az sajnos nem mehetett tovább, abból úgynevezett transzfigura lett, amit egyszerűen csak Frájnak csúfoltak. Akiknek sikerült eljutni a falu szélén levő legelőig, részt vehettek az ügyességi játékokban. A programpontok közül szinte soha nem maradt ki a lovaglás, méghozzá nem akárhogyan, háttal kellett ülni a lovon is. A lányoknak is módjuk volt vetélkedni, nekik egy nagy kupac szemetet kellett elsöpörni, méghozzá a söprű botfelét használva. Mindkét feladat eléggé igénybe vette a vállalkozó kedvű fiatalságot, hiszen a napi életben egyiküknek sem volt gyakorlata effélékben. Ne feledjük fordított szerepüket! A legügyetlenebb versenyző lett a falu Protanja Butanja arra az évre. Ez a tisztség igen kellemes volt, mert abban az évben, mint hivatásos ügyetlen, mindent elronthatott, nem kellett felelősséget vállalnia semmiért sem. A következő évi panracolásnál neki kellett vezetnie a menetet.

A fülkében utazó egyik nénike is kedvet kapott a mesélésre. Ő meg a karácsonyi ünnepkör egy furcsa szokását mesélte el. A magyar folklórban a téli szerencsekívánó és adománygyűjtő szokások központi helyet foglaltak el. Karácsony előtt a betlehemesek jártak háztól házig, karácsony harmadnapján a Khm Khm napon a férfiak látogattak el a komákhoz. A név onnan származik, hogy miután betértek a házba, hangos Khm Khm mondogatás után tértek rá a lényegre, vagyis, hogy egy kis jóféle itókát fogyasztanának. A gazdák ilyenkor legalább három éves Szent György-hegyi csimbort húztak elő, akinek ilyen nem volt a pincéjében, az bizony a faluban nem sok megbecsülésre számíthatott abban az évben. Természetesen az italhoz harapnivaló is járt. Az asszonyok korán reggel keltek, hámozták a krumplit, a burgonyát, a kolompért vékony szeletkékre vágták, majd ügyes formák segítségével medve alakot vágtak ki belőle. Ennek mitikus jelentősége volt: a medvével együtt a tél is elfogy. Ehhez kapcsolható a későbbi tavaszváró, télűző hagyomány: a gyertyaszentelőkor szokásos medvelesés. Ma sem kell ehető medve nélkül maradnunk! Ősi medveevő szokásunk él tovább a zacskós Pomm Bär képében. Népszerűsége ma is töretlen, szinte minden gyerek kedveli. Visszatérve a Khm Khm nap szokásához, a csimbort és a krumplimedvét kedélyesen elfogyasztó atyafi megtörölte bajuszát és illendő khmkhmölések közepette távozott. A ház népszerűségét, a család faluban elfoglalt szerepét lehetett lemérni azzal, hányan tértek be a Khm Khm napon csimborozgatásra. Ezzel kapcsolatban megjegyezném még, s a társaságnak szíves figyelmébe ajánlanám, hogy vajon van-e köze a csimbornak, a Csimboretto nevű periodikának a messze Dél-Amerikában lévő hegyhez? Még azt sem tartom kizártnak, hogy az elnevezés fordítva történt! Hiszen hazánk fiai gyakran megfordultak széles e Világon. Mást ne mondjak, az Új Világ honfitársunknak köszönheti a szőlőtermelés meghonosítását, de erről bővebbet nagybecsű deák barátunk tudna mondani.

Ezen két történettől felbuzdulva már nem bíztam magam a vakszerencsére, hanem magam próbáltam meg újabb adatközlőket felkutatni. Teljes sikerrel ugyan nem jártam, de részleges eredményekről már beszámolhatok. A "Mint tudjátok tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni" töredéket sikerült egyik kis alföldi faluban fellelni. Ez a téli napfordulóhoz kapcsolódó hagyomány valószínűleg pogány szokásokat őriz. A Nap meghalása, majd újjászületése történik ezen a napon. Ebből az alkalomból karikát formáztak szalmából, meggyújtották és végiggörgették a falu utcáján, miközben a szépen felöltözött asszonyok, lányok kiálltak a kapuba, s amikor a tűzkarika elgurult előttük, a "tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni" mondást kiáltották. Egyes falvakban rontásűző szerepet is tulajdonítottak a tűzkeréknek. Más helyeken épp ellenkezőleg tettek az asszonyok: nem álltak ki a kapuba, hanem elbújtak a házban, mert akit a tűzkerék szele megcsapott, boszorkánnyá változott.

A magyarországi délszlávok hagyományai között is találunk a fragmentumra utaló nyomot, de ez már a nyári napfordulóhoz kapcsolódik: a szentiváni gabonaégetés szokásához. Miközben a gabonát tűzbe szórták, aközben az alábbi mondókát mondták:

"Drage dekle i dec ke! Po starom obic ijo, da na ivanskog, na vec erje, preskoc ite ognja, da bude viš e rodila pš enice, kukuruze, konoplje, i groz dje, i da se dekle prije dobro udajo, a momci oz enijo."

Ami hevenyészett fordításban annyit tesz:

"Kedves lányok és fiúk! Régi szokás szerint, szentiván estéjén ugorjátok át a tüzet, hogy legyen több búza, kukorica, kender és szőlő, a lányok jól menjenek férjhez, és a fiúk nősüljenek."

Világosan felismerhető a fragmentum, hiszen a búza nem más, mint az élet, melyet tűzre vetnek, hogy újjá születhessen!

Az "Újra kinyílt a szem" töredék szintén fellelhető a népszokások világában, méghozzá egy mára teljesen ismeretlen szokásban, a hajnalozásban. A hajnalozás hagyományára a szakirodalom már korán felfigyelt. A gyökere feltehetően a katonai őrségek hajnalkiáltásában kereshető. Hajnalozásnak nevezték, mikor a katonák az őrállásból énekelve vonultak vissza. Egyik ilyen ismert ének volt az, amiben a fenti töredék is fellelhető: "Majd megvirrad, hajnal vagyon, újra kinyílt a szem, újra kinyílt a szem." Más vidékeken a pásztorok "Újra kinyílt a Szem" kiáltással egy feldíszített botot hordtak házról házra. Vallásos hajnali ének és bakternóta változata is ismert.

Nem egészen meglepő módon a nyári napfordulóhoz kapcsolódó hiedelem a boszorkánytoborzás. Ilyenkor nagy tűz köré gyűltek a boszorkányok, énekeltek táncoltak. A szertartás általában éjfélkor kezdődött és bátorságot öntött mindenkibe a téren és időn kívüliséget hangsúlyozó nyitómondat, a "Szunnyad még a két kis testvér az Idő és a Tér". A kíváncsi lányok kilopóztak, s egyre közelebb húzódtak. A főboszorkány ilyenkor halkan suttogta a varázsmondatot: "Létezem az időben és a térben. Ám úgy határoztam, hogy ezután nem leszek többé egyedül", s megragadta a közelben álló leányt. Ezzel annak a sorsa megpecsételődött! A vigadalom általában hajnalig tartott, akkor a tüzet eloltották, s "Szótlanná lett az Idő és képtelenné vált a Tér" varázsmondattal zárult a szeánsz. Egyes vidékeken a tűz gyújtásakor a főboszorkány mondta el a "Mikor még egy volt a Semmi és a Minden" varázsigét, s ezzel kezdetét vette a legnagyobb boszorkányünnep, a szentiván.

Kelt Böjtelő havának 25. napján az 1999. esztendőben

 

Viola de genere Exiguum:

Néprajzi adalékok
Töredékek, ráolvasások, mondókák, játékok, csujjogatók

A bagaméri és a katakurd néphagyomány gazdag tárházát kínálja a fiatalon elhunyt Yaszeli Béla hagyatéka. Sámánok és ráolvasó emberek kései utódaként különösen érdekesnek találta jelen sorok írója a következő ráolvasó mondókát, amely azonban kegyetlen boszorkányégetések emlékét is őrizni látszik:

Katakurd boszorkányégető

Tűzben születtetek hajdan
És tűzben is fogtok meghalni
!
Bagaméri boszorkányos asszonyok,
Hatan voltatok
Hatbul maraggyon öt,
Ötbül maraggyon négy,
Négybül maraggyon három,
Hárombul maraggyon kettő,
Kettőbül maraggyon egy,
Az az egy is úgy odalegyen,
Mint a só a vízbe,
S a viasz a tűzbe
Pü, pü, pü!

(Ezt az olvasást háromszorig kell mondani: eccer Protánér' , eccer Eyrfér' , eccer penig Panracér' .)

Yaszeli nevét is föllelhetjük a nyári napfordulóhoz fűződő, ám kissé talányos töredékben:

...tüzét megrakodjuk, hatszögbe rakodjuk,
egyik szögin ülnek szép öreg emberek,
másik szögin ülnek szép öreg asszonyok,
harmadikon ülnek szép ifjú legények,
negyediken ülnek szép hajadon lányok,
ötödiken ülnek szép ölbéli ifjak,
hatodikon ülnek szép gyermek leánykák.

Meggyulandó Yaszeli kőháza...
Oltsuk, oltsuk!
Jaj, ne hagyjuk szegényeket!
Meggyulandó: Ketének kőháza...
Oltsuk, oltsuk!
Jaj, ne hagyjuk szegényeket!...

Minden bizonnyal a panracolás eredetének felderítéséhez segít hozzá a következő népi játék:

Lányok elindultak
Talpig bő gatyába'
Fiúk elindultak
Talpig bő szoknyába'
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

Lányok söpörgettek
Söprűnek szárával,
Fiúk nyargalásztak
Lovaknak farjával,
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

Frájunk is van nékünk,
Ki hátul vezessen,
Protánunk Butánunk,
Ki hátul vezessen,
Aj, hol van, aj, hol van,
Hová lett a Panrac?

Hátul keresgessük,
Elül ne keressük,
Elül ne keressük,
Hátul keresgessük!

Végül hadd következzék néhány vidám

csujjogató.

Az elsőt például Arany-mondásnak is nevezik, nem tudni miért:

Hogyha egy jót alhatnám,
Száz krispinért nem adnám! Hi, ha, ha!

Sárgarigó, darázsfészek,
Nem is legény, ki nem vágja le a fuszlit! Hi, ha!

Végül meg kell emlékeznünk a rendkívül kitűnő ampelológiai tanulmányról az Értesítő legutóbbi számából, ahol rögtön magyarázatát leljük az alábbiakban leírt kissé hosszabb csujjogatásnak:

Lezginkának fáj a foga!
Borogassa azt ő maga!
Borral borogassa,
Borral borogassa,
Borral borogassa,
Mind a sárga fődig,
Jól meggyógyitgassa!

Úgy berúgott, mint a csacsi,
Vigye haza már valaki! Hi, ha, ha!

 

Szonelag:

(közreadja: Viola de genere Exiguum)

A népi gyógyászat világa

Tudnivaló, hogy Katakurdisztán földjén hosszú ideig különböző vallási irányzatok éltek viszonylag békésen egymás mellett. Minket közelebbről az ősi gyógymódok érdekelnek, s a népi gyógyászat kialakulásában a legfőbb szerepet a sámánok játszották. A sámán a vallási közösség életének legfőbb irányítója, ám a fő funkciója a gyógyítás.

Mint azt a Yaseliada c. korai dokumentumból megtudhatjuk, az első sámán maga Yaszeli volt, akinek alakja homályba vész és ellentmondásos adataink vannak róla. Tény, hogy a Yaseliada közvetíti számunkra a sámánság öröklődésének feltételét. Mint ezt Petrus deák összefoglalja A katakurd történelem és (relatív) kronológia rekonstrukciójának kísérlete c. munkájában: "Az ősi Panrac-kultuszt eretnekségként üldözték, ennek ellenére szívósan, évszázadokon át fennmaradt: nemzedékről nemzedékre továbbadták egymásnak a sámánok. A sámánok mindig nagyon kevesen voltak, mert tudásuk átadásával meg kellett várniuk, míg jelet kaptak, mely megmutatta, hogy ki lesz az utóduk. Az utolsó sámánt csak a Nagy Elnyomás Korában, az akkor éppen bagamér uralom alatt álló Mordentban végezték ki. Ő haláláig nem kapott jelet, s így írásban rögzítette a titkos tant, mely fennmaradt Prákritban a bagamér titkosszolgálat szigorúan bizalmas anyagai között." A sámánság kialakulása a Panrac-törzs bevándorlása és első letelepedése idejére tehető, Omasus Rebec-törzsbeli fejedelem idején.

A hetedik Sámán, Zond nevét is ismerjük az eretnek-kihallhatási jegyzőkönyv-töredékből.

Az összehasonlító vallástörténet is igazolja, hogy a sámán a vallási közösség életének legfőbb irányítója, a legfontosabb feladata, hogy közvetítsen a természetfölötti erők és a nép között. De feladatai közé tartozik a gyógyítás, a rontás megszüntetése, s adottan esetleg szerelmi varázslás is. Ezek között talán legfontosabb a gyógyítás. A sámán utánamegy az elrabolt léleknek, megkeresi és visszahozza, vagy kiűzi a betegség-démont a beteg testéből. Erre őt előzetes beavatási rítusok teszik alkalmassá, alvilági és mennyei utazások.(v.ö.: Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III., Európa, Bp. 1996. 17-19.p.) Egy ilyen mennyei utazást örökít meg egyébként a Yaseliada c. töredék is.

Elsődleges feladatunk természetesen a gyógyító tevékenység feltérképezése. Ehhez az összehasonlító vallástörténeten túl részben a mai gyógyító emberek, javasasszonyok gyógyítási gyakorlata, részben pedig a szájhagyományban még itt-ott fellelhető ráolvasó mondókák adnak támpontokat.

Hadd adjunk közre néhány ránk maradt - még publikálatlan - adatot (Yaszeli Béla hagyatékából, kinek távozása pótolhatatlan veszteséget jelent a folklórkutatásban. Emlékét kegyelettel őrizzük.)

Ráolvasók, mondókák
(Yaszeli Béla gyűjtései)

A "Tűzből születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni." töredékhez...

Tűzből legyen füst,
Füstből legyen föld,
Földből legyen víz,
Vízből legyen kicsi féreg.
Kicsi féreg fut Bhagához:
Adjál nekem lakozást!
Lakozást piros vérben,
Lakozást szálkás húsban.
Hagy igyam a piros vért,
Hagy egyem a szálkás húst!
Szent Krizoprász!
Távoztasd el a kicsi férget
Sömmi tetemiben meg ne akadhasson
ennek az Eksz Ipszilonnak!
Kötözd meg erősen száz szamár szőrével,
Száz leány hajával
Áment!

Adatközlő: Mizogin Amália. Tiltó jellegű, rontást megkötöző ráolvasó szöveg. Ősi formájában a ráolvasás gyakran kezdődik kozmogóniával, hiszen, mint ezt Mircea Eliade is megjegyzi A szent és a profán c. művében: "A gyógyító eszközök eredetéről szóló mítosz mindig beleszövődik a kozmogóniai mítoszba. A gyógyítás valójában ellenvarázslat. maga a ráolvasás elmondása - mint szómágia - idézi föl azt a varázserőt, aminek segítségével a rontó démon kényszeríthető a fölszólítás vagy kérés teljesítésére. A gyógyító funkció analógiás: a népi gyógyító vagy sámán az egyszer már megtörtént isteni cselekedetet ismétli akkor, amikor a beteg embert mintegy "újjá teremti".

"Szent Krizoprász püspök elment szántani
Béka ekéjével,
Gyík üstökével,
Kígyó ostorával,
Addig szántotta a földet,
Hogy az oszlott, bomlott,
Úgy oszlódjon, bomlódjon a te torokfájásod is."

Adatközlő: Mizogin Amália: "Úgy kő elmondanyi, hogy közbe nyomkodjuk a beteg torkot. Tudnyi kő, hogy Szent Krizoprász püspök a torokfájásoknak a pátrónája. és ahogyan a kígyó a fődet szántsa, és a föld hámladozik, úgy a torokról is lehámlik a fájás.") Mint látható, Szent Krizoprász az ijedt ember védőszentje, tágabb értelemben mindazoké, akiknek elszorul a torkuk (a félelemtől, vagy a betegségtől).

Elindula Szent Krizoprász
Három szál gyertyával
Öszvetalálkozék szárnyas murmucokkal
rosz szél hozó mérges Zihenyállal
Kérdé tőlük szent Krizoprász:
Hová mentek, ti szárnyas murmucok
Menyünk Eksz Ipszilonnak kebelibe,
Szüvit, máját heghírvassuk,
piros vérét megalíssuk!
Térjetek meg, térjetek meg, szárnyas murmucok,
Térj meg, térj meg, rossz szél hozó Zihenyál!
ne mennyetek Ikzének kebelibe,
szüvit, máját ne hírvassátok,
Piros vérét ne alíssátok,
Mennyetek tengereknek fenekikre,
Ott van nektek vecserátok,
Ott maraggyatok,
Onnan ne mozdujjatok!
Phü, phü, phü!

Adatközlő: Nefelin Annó. A betegség-démonnal való találkozás és elküldés szövegtípusának erősen archaikus és ritka változata. A megköpködés aktusának jelenléte arra utal, hogy a beteget valamilyen kezelésben is részesítik. Nefelin Annó legszívesebben galajteát adott a falubelieknek.

Merre mész, merre mész, hetvenhétféle Zihenyál-tűz,
hetvenhétféle pokoleredet,
hetvenhétféle tüzes orbáncok,
Menyek ennek az Ikzének
Szépsége látogatására,
Csontja hasogatására
Piros vére megivására
Térj vissza, térj vissza hetvenhétféle Zihenyál tűz,
hetvenhétféle pokoleredet,
hetvenhétféle tüzes orbáncok,
Menny el, menny el!
Hegyeknek, vőgyeknek, szelamliknak háta mellé,
Hol fekete kutyák nem ugatnak,
Hol kovászos keláttal nem élnek,
Hol fekete posada nem pósol,
Esti meluzinkor meg ne talátassál,
Abba a csontba s abba az izekbe ahova beszállottál,
Mert ha megtaláltatol,
Elvágom késvel a nyakodon,
Agyonütlek a Bhaga bottyával. Áment.

Adatközlő: Nefelin Annó. A betegség-démonnal való találkozás és elküldés szövegtípusának különösen gazdag változata.

Elindula Szent Krizoprász Prákritból Zinbielbe,
Zinbielből Palpra.
Amint a hídon át akara menni,
kvangájának lábacskája megficamodott és megrándult.
Hogy ezen ficamodás és rándulás abban ne maraggyon,
Hús húshoz,
Vér vérhez,
Csont csonthoz,
Ín ínhez
Forrjon vissza!
Phü, phü, phü!

Adatközlő: Varga-Tóth Edömér A ráolvasást megköpködés is kíséri, ugyancsak jelezve, hogy a ráolvasást kezelés is követte. Varga-Tóth bácsi kedvenc receptje a würömkenőcs.

Ficamra, rándulásra leggyakoribb kezelések a borogatások, kenőcsök voltak. Borogatáshoz és kenőcshöz egyaránt felhasználták az Eyrf hegy környékén bőségesen termő gyógynövényeket, a fehér würmöt, (Wartemisia wabsinthum), az ezerjófüvet, a kálmosgyökeret, a triőrlevelet, a borjúpázsitmagot, a benedekfüvet, az aggófüvet. A készítmények természetesen elmaradhatatlan tartozéka az oligurialé. Az oligúrialével azonban csínján kellett bánni, mert túladagolása gyógyíthatatlan ekcémát okozott a beteg különböző testrészein.

Teát is gyakran készítettek. Az Eyrf hegyi fehér és sárga tejoltó galaj és a triőrlevél 3:1 arányú keverékéből készült teát alkalmazták nyavalyatörésre, hisztériára, hideglelésre és vitustáncra.

Zsurlófű orbáncfűvel keverve, egy köbarasz mizoginban feloldva segít az ágybavizelés ellen. És ha nem segít, akkor is, akkor már kit érdekel.

A medvehagymától - amit azonnal felismerhetünk gyöngyvirágszerű leveleiről és erős fokhagymaillatáról -, eltávoznak a férgek és még az orsógiliszta is. Adottan persze eltávozhatnak a másik nem képviselői is, de kockázat nélkül nincs nyereség. Levelei frissen fogyasztva a legjobb hatásúak, lehetőleg igen korán kell szedni, még a virágzás előtt.

Adatközlőink azt mutatják, hogy a boszorkányüldözések ellenére is, a boszorkányság intézménye is szívósan fennmaradt évszázadokon keresztül. A boszorkányok fő tevékenységi köre a mágia, éspedig inkább a fekete mágia. Az a tény azonban, hogy a bagaméri boszorkányok emlékét egy ráolvasó mondóka őrzi, erősen gyaníthatóvá teszi, hogy maguk a boszorkányok is végeztek ráolvasást, ami végül egyfajta gyógyító, rontásűző tevékenység kiegészítő része lehetett. A boszorkánytoborzás szokása egyébként játékos formában máig is él kisebb falvainkban.

 

Janus Cuparius:

Dracaena Marginata

 Ez a legenda a Központi Katakurd Néprajzi Gyűjteményben teljes terjedelmében olvasható. Az alábbiakban közreadjuk az ún. rövidített kutatói változatot, mely a későbbi publikációk alapját képezte.

A forrásról annyit tudunk, hogy egy közel 100 éves füvesasszony volt az adatközlő, aki az említett legendát még kislánykorában hallotta mesélni az üknagyanyjától, aki pedig egy 200 éves kalendáriumban olvasta.

A legenda említi, hogy az ún. mitológiai ezüstkorban az egyik trónkövetelőt a hatalomra került király száműzte a birodalom keleti határterületére. Ennek a trónkövetelőnek volt egy leánya, akit Dracaena néven neveztek. Ebből feltételezhető, hogy a trónkövetelő neve Draco, vagyis a Sárkány lehetett. Máshol a forrás, a megszületett leányt Dracaena Marginata, vagyis határmentén születettként említi. Amikor Dracaena 18 éves lett, a király elfogatta és túszként a várában tartotta, hogy ezzel távol tartsa az apját a pártütéstől. Draco egy bátor és vakmerő támadással azonban kiszabadította a leányát. Nem egyértelmű, hogy ebben az ütközetben Draco életét vesztette-e. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a király egyik lovagja orvul tőrbecsalta és ennek a tettnek eredményeként elnyerte a király fele királyságát és lányának a kezét. Később viszont több helyen látták még feltűnni Draco-t. A forrás úgy tudja, hogy a leány visszatért a keleti tartományba és anarchista szabadcsapatokat szervezett, amelyeknek több vezetője is volt, azaz több feje. Nem tudni, hogy ez egy kezdeti törekvés volt a közvetlen demokrácia megteremtésére vagy pedig óvintézkedés, nehogy vezetők nélkül maradjon a mozgalom, ha közülük bárkit is elfognak. Ezt a mozgalmat sárkányos mozgalomnak nevezték. Feljegyezték, hogy egy ízben keleti hittérítők érkeztek hozzájuk és tanaik részeként sokakat rászoktattak a vegetáriánus étrendre is. Őket nevezték későbbi szövegromlás alapján, növényevő sárkányosoknak.

Eddig a szövegkivonat, mely sok tanulsággal szolgálhat. Érdemes lehet azonban a későbbiekben újra elővenni az eredeti szöveget és a mai tudásunk fényében megvizsgálni a legendát.