A mítosz-shopban

Mikor feljöttem a metróállomásról, újra szemembe vágott az erős napfény. Hunyorogva kerestem az utcatáblát, emlékezetből rakva össze a Google map-en előző este megnézett útvonalat. Baleniak nem volt egy hatalmas város, talán százötven éve tették meg az ország fővárosának Suprek helyett, de azért elég nagy volt ahhoz, hogy el lehessen tévedni. Ebben a napsütésben pedig hiába is venném elő a mobilt, hogy segítse a tájékozódást, semmit sem látnék a képernyőből.Négy utcasarok egyenesen, aztán egy kis tér balra, ezen átvágok, még egy sarok és máris ott van a keresett épület, ahová jönnöm kellett. Többnyire mindenhová az utolsó pillanatban szoktam odaérni, de most jól elszámítottam magam. Délután háromra vártak, így több mint egy órám maradt a tárgyalásig. Az ebéden már túl voltam, talán egy kávé, az még jól jöhet. Visszaballagtam a kis térre, ott biztos találok egy kávézót, ahol talán még ingyen Wi-Fi is van. A hét végén Symposion lesz, legalább elkezdem megírni a bevezetőt. A tér közepén egy kis park volt, ahol magasra nőtt tuják és virágzó rododendronok takarták a túlsó oldalt. Első pillanatban nem láttam kávézót, de hát körbe kell sétálni, hátha. Zöldséges, kerékpárjavító, utazási iroda, na egyik sem alkalmas kávézásra. Jöjjön a következő oldal. Optikus, virtuális valóság bolt, virágbolt, na ez sem az én esetem. Szolárium, Mitosz-shop, könyvkereskedés: kávé ebből sem lesz. De állj! Mi az, hogy Mitosz-shop? Az ebéd utáni bágyadtságot egy pillanat alatt váltotta fel a vadászösztön. Kit érdekel a kávé, irány a kis boltocska!

Benyitottam. A napfényes külvilág után szoktatni kellett a szememet a félhomályhoz, de így is jól láttam, hogy a bolt nagyobb, mint amit a portálja alapján sejteni lehetett. Mélyen hátranyúlt az épületben, a két oldalán polcok tömkelege és a bolt mélyén, a bejárattal szemben egy kis asztalnál ült egy torzonborz ember. Az ajtó csilingelésére felnézett, s a helyi fuvu nyelven üdvözölt: „Légy köszöntve messziről jött idegen, s találd meg magad számára, amiért jöttél.”. A fuvuk hagyományosan a körülményes fogalmazás mesterei voltak, így hát nem lepett meg ez a szózuhatag. - Jóember, segíts eligazodnom boltod rejtekeiben: mit találok itt, ami számomra értékes lehet? – igyekeztem viszonozni köszöntését kezdetleges fuvu tudásommal. A torzonborz ember felállt, s mutogatni kezdett.
- Van itt minden, ami egy jó mítoszhoz szükséges. Ezen a polcon tartjuk az isteneket régiók szerint, válasszon kedvére. Mellette a félistenek, héroszok találhatóak. Szemben istennőket, nimfákat talál kedvére. A megvásárolt istenek, istennők tetszőleges mítoszba beilleszthetők, automatikusan alkalmazkodnak a környezethez. Áruk ugyan nem túl alacsony, de egyedileg vásárolhatók, nincs árukapcsolás. – mondta és tovább lépett.
- Itt a kisebb szereplők találhatók, akiknek szintén van valami emberfeletti tulajdonságuk. Itt is vásárolhat egyedileg, szemezgetve, de van kilós egységcsomag zsákbamacska alapon vagy lédig kiszerelésben is tömegjelenetekhez. A múltkor például valaki megvette az egész készletet, s három évig ontotta utána a tömegjelenetes mítoszait valami történelmi TV-csatorna számára. Meg is gazdagodott rendesen, de nekem még mindig tartozik két Herakleitosz és három Zeusz modell árával. Pedig adtam neki kedvezményt is a vásárlása után, s a kiürített boltot két hétre be kellett csuknom áruhiány miatt. Hiába, hálátlanok az emberek. Na éppen ezért azokat nem is tartok. Csak istenek, félistenek és természetfelettiek vannak a kínálatomban.

Döbbenten hallgattam a torzonborz emberkét. Mi ez az egész? A fuvu szélhámosság tökélyre vitele vagy valami zseniális üzleti vállalkozás?
- S mondja csak, sárkányok és kígyóférgek – azok nincsenek? – kérdeztem elhaló hangon, bár nyilvánvaló volt, hogy amúgy sem tudnák velük mit kezdeni. Hová is kell beilleszteni? Milyen környezethez tudnak ezek alkalmazkodni? Semmi nem volt világos.
- Már hogyne lennének, jöjjön utánam, tisztelt idegen. Látom, még csak tanulja a szakmát, de nem baj, mindenki kezdőként indul és már többen is túlélték az első sikertelen próbálkozásokat. – mondta és a fuvuk jellemző koponyahangján vészjóslóan felsikoltott, ami feléjük a nevetés egyfajta jele volt.
– Na, itt is vagyunk, tessék. Egyfejűek, háromfejűek, hétfejűek ahogy tetszik. Aki nem tud dönteni, annak itt az univerzál-csomag. Ez fejszám nélküli, a mítoszba való beillesztés előtt kell validálni, s ekkor kéri az aktuális fejszámot is. De vigyázzon! Ha beírta, utána annyi fejet táplálni is kell, ami nem kis fáradtság és költség, ha pl. valaki viccből 77 fejet validál!! – és újra felsikított a velőtrázó koponyahang.
- Itt pedig a kígyóférgek, rövidebbek, hosszabbak, ahogy szeretné. Itt meg külön van tekercsben, erről 50 méterig tetszés szerinti hosszúságú kígyóférget tud validálni. A féken tartása az persze már a maga dolga. Ha még nem tud bánni velük, legokosabb, ha először illeszti be a mítoszba, aztán validálja. Úgy biztos nem lesz baj. Persze van, aki inkább kockáztat.
- És bocsánat, hogy ennyire tájékozatlan vagyok, de mi az, hogy beillesztem a mítoszba? Az valamiféle kerettörténet? Azt is vehetek itt?
- Jaj, összes istenem és félistenem, hát miért nem ezzel kezdte? Még nem tud semmit az egészről? Akkor ajánlom Dr: George Agonvillage: How to install a plug-in mythos? című bevezető munkáját és nézze, itt vannak a kezdő kitek. Ebben pl. egy hindú alap és három isten. Ez itt egy maláj alap és öt isten, két félisten. Nagyobb doboz, de jól összerakható. Na, vagy ez: kézi csomózású perzsa alap, egyfejű sárkánnyal és két oroszlános félistennel. Ez most akciós is, vihet mellé három méter kígyóférget ingyen. Ha pedig csak kerettörténetet akar, akkor ott a raklapon csak azok vannak. Amilyet csak kíván, mindenből van készleten. Magának még nem ajánlanám, de gyakorlottabbaknak van házilag alakítható, flexibilis kerettörténet készletem is. Akár új mitológiai irányzatot is létre lehet vele hozni, persze azzal dolgozni kell rendesen. Ahhoz nem is kész isteneket vesznek, akik ezt szeretik, hanem van külön három fokozatú istengenerátorom. De hát ez már a haladó fokozat. Órámra néztem, már csak húsz percem maradt, döntenem kellett. Nyilván nincs értelme itt belekezdenem egy komolyabb ismerkedésbe, ezt az egész dolgot még meg kell értenem. A bolt négykor bezár, holnap reggel megy a repülőm, tehát vagy megelégszem a hallottakkal vagy valami souvenírt veszek csak.
- Nagyon köszönöm a tájékoztatást, majd végiggondolom, hogy is indulok neki a dolognak. Kezdő kit, félistenek, istenek …ez most egyszerre sok volt. Mondja csak például tudok venni Bhagha istent is? Azt úgy el tudnám képzelni egy szanszkrit alapban.
- Talán téved, uram, Bhaga perzsa istenként bőven van a polcon, mutatom.
- Nem, nem én arra az Alahatala Mahatala Bhagha istenre gondolok, aki egy sajátos vallásban játszott szerepet.
Erre a névre a torzonborz ember elkomorodott és szinte teljesen visszazárkózott magába.
- Nézze uram, minden vallást nem ismerhetek. Ha mégis, akkor vannak olyanok, amiket inkább szívesen elfelejtek. Ezt ajánlom magának is, s hosszú életű lesz a földön.- mondta és újra odalépett hozzám, s teljes suttogóra fogta a beszédét.
- Ha nagyon érdekli, tudok beszerezni Bhaghát, de annak komoly ára lesz. Mítoszalapot pedig itt ne keressen hozzá, én is sokáig akarok élni. Keressen három nap múlva és megmondom a feltételeket.
Ezzel visszaült a kis asztala mögé, mint aki befejezte a társalgást. Én is jobbnak láttam az utolsó kérdésre áttérni.
- Akkor már csak egy kérdés: valami könnyed mítoszindítót tud-e ajánlani nékem addig is, míg újra találkozunk.
- Hogyne, kiváló konzervmítoszaim vannak. Látja ott a harmadik polcon? Kiváló görög mítoszok, ajándéknak is ideális. Aithér, Hémera, Gaia, Kronosz: válasszon bátran, ez filléres áru.
Ezzel – elvégezve a rituális elköszönést és persze a fizetést – eljöttem néhány mítoszkonzervvel a kezemben és óriási kételyekkel a fejemben.