Stephanus Bartolits bibliokibernológus és historikus sörkutató

 

A bagamér mirza

 

Nem minden népnek adatik meg, hogy sokféle söre legyen. Ahol az árpa nem terem meg vagy nem ismerik, a búzát meg másra használják, ott a sörnek nincs kultúrája. Mégis előfordul, hogy ilyen vidéken is megszületik a sör más, keményítőben gazdag alapanyagból. Készült már sör kölesből, rozsból, rizsből és zabból is, de a legkülönlegesebb sört véletlenül állították elő messze Bagamériában a régi időkben. A korabeli feljegyzések szerint a második katakur-bagamér háborúban a bagamér seregek borutánpótlása a parafadugó hiánya miatt akadozott. Mivel korábban a dugóhoz szükséges parafát éppen Katakurdisztánból szerezték be, kénytelenek voltak más módon lezárni a csata szempontjából kiemelten fontos borosüvegeket. Hosszú ideig próbálkoztak a mirzatésztával, egy darabig úgy is tűnt, hogy a mirzatészta alkalmas lesz az üvegek lezárására. Nosza, erre az egész hátország nekiállt mirzatésztát gyúrni, s a kész tésztát lezárt palpi cserépedényekben juttatták el a palackozó üzemekbe. Igen ám, de kiderült, hogy a mirza mégsem alkalmas az üvegek lezárására, egy idő után a tészta összeszárad és a bor kifolyik a mirzadugó mellett. A bagamérek így el is vesztették a háborút, de a rengeteg mirza megmaradt a lezárt edényekben, amiket jobb híján a kiürült borospincékben tároltak. Néhány ilyen cseréptál hosszú időre vízbe került, s mivel a víz átszivárgott a cserépen, a benne lévő mirza nedvesedni kezdett, majd a pince levegőjében lévő élesztőgomba hatására spontán módon erjedésnek indult. Hetekkel később az erjedés olyan intenzív lett, hogy hatalmas pukkanással ledobta a cserépedény tetejét. A pincemester éppen arra járt és azonnal beugrott egy musttal telt erjesztőkádba, mert azt hitte, a katakurdok rohamozzák a pincét. Miután azonban nem történt semmi rémisztő dolog, lassan kimerészkedett a kádból. Ekkor robbant a második palpi cserépedény is, de most már pontosan látta a pincemester, hogy mi történik. Mikor belenézett az edénybe, meglepetéssel látta, hogy egy habos lével van tele, melynek bódítóan kellemes illata van. Megkóstolva a nedűt, mennyei érzés kerítette hatalmába: mintha sört ivott volna, olyan íze volt a habos, szénsavas italnak.

A pincemester nem szólt senkinek a felfedezéséről, de elkezdett kísérletezni a saját pincéjében a mirzával telt, haszontalan edényekkel és hamarosan sikerült egy igen jó minőségű sört előállítania a keményítőben gazdag mirzatésztából. A nedűt immár nagyüzemi módszerekkel gyártva, a pince levegőjéből kivont élesztővel erjesztve és komlóval összefőzve megszületett a bagamér mirzasör. Hát így segíti meg a véletlen azokat, akiknek nem jutott árpamaláta a mennyei ital előállítására.