Mi lett volna, ha?
(Modifikált életrajzok)

Tartalom:
Viola de genere Exiguum: Mihály bánata
Stephanus Bartolits: Albert tévedése

Viola de genere Exiguum:

Mihály bánata

Mi lett volna ha? Ki ne játszott volna el ezzel a gondolattal, akár úgy, hogy a saját életére gondolt vissza, akár a történelmet változtatta volna meg szívesen, vagy igen, valamelyik kedvenc költője életrajzát. Mi lett volna, ha Flóra hozzámegy József Attilához, ha nem hal meg Petőfi Segesvárnál, ha Lilla, szüleivel dacolva, hozzámegy Csokonaihoz? Ezt az utóbbi lehetőséget gondoltam végig, s igazoltam a költő saját szavaival.

Mihály és Lilla
Csokonai Vitéz Mihály és Vajda Julianna
képzelt kettős portréja

Tehát: Lilla 1797 márciusában titokban férjhez ment Csokonaihoz. A szülők kitagadták a lányt, aki keresztanyjánál húzta meg magát, amíg Csokonai munka után járt. Erre,  sajnos, igen soká kellett várnia, mert a költőnek esélye sem volt arra, hogy a Keszthelyi Georgikonban állást kapjon. Kétségbeesett keresgélés következett, hiszen Lilla kegyelemkenyéren élt, Csokonai pedig nem járt szerencsével. A munkakeresés közben megírt alkalmi versek honoráriuma legföljebb arra volt elegendő, hogy Lillát időnként egy-egy hétre meglátogassa.

Amikor 1799-ben a költőt  Csurgóra hívták helyettes tanárnak, Lilla már kezdett elhidegülni Mihálytól. Ha Csokonai néha hazament, sírás, veszekedés várta otthon. A csurgói állás nem volt alkalmas arra, hogy a poéta nejét magával vigye, épp csak néha tudott valami kis pénzt küldözgetni asszonyának. Ez azonban nem volt elég, Lilla helyzete egyre jobban ellehetetlenült. Hímzésből próbálta eltartani magát.

Egy nap egy almásneszmélyi kereskedő érkezett Csurgóra üzleti ügyben. Éppen az, akinek Vajdáék a lányukat eredetileg szánták. A kereskedőnek megakadt a szeme a magas, sápadt, érdekes arcú asszonyon, aki éppen vizet vitt a kútról. Megszólította, s elkezdte tenni neki a szépet. Lilla pedig, aki épp eléggé tele volt már haraggal Mihály iránt, inkább dacból, mint őszinte érdeklődésből fogadta az udvarlást. Mihály már oly régen nem volt otthon nála. A kereskedő meghosszabbította komáromi tartózkodását, bérelt egy házat, s bizony, ne tagadjuk, Lilla Mihály távollétében sűrűn fogadta a látogatását. Egy nap azonban Mihály váratlanul Komáromba látogatott, s in flagranti kapta őket. Csokonai magán kívül volt, amikor meglátta a párocskát. Ezután született az alábbi vers.

Lilla

Végig azt hittem: szép Lillát esmértem
égi tűnemény, kit Isten teremt.
minden reggel a szívét kértem
égbe repkedtek a testem s a lelkem!
tavaszt a száddal csepegtetsz
e boldogsággal kecsegtetsz
a régi keménység, a friss erőm elhágy.
bájoló biztatóm karja - érzem - lágy;
maradj nekem, felém látszó
reménység, égi jó!

Jaj, Lilla, engemet megcsalál
Csak nevetsz, de csalfa valál!
rám dűlt ezer kietlen nap!
Fáradt volt untalan: „óh hagyj!”
magát már nem adá nekem!

Gondolatim, friss forrásim: Lillák felé még...
S csak most sült ki: vígságom vált panaszra
játszó kedvet szórtad méltatlanra
rózsáim közt tarka méh!
egy fürge istenségnek fűszerezted kertem!
védangyalának ültetéd rózsáim,
magának-magadnak éltetéd fáim.
Szavadnak bókol virággal,
zengő, zöld sima nárciszokkal.

Irígyleném a gyöngykoszorúkat,
mert elhervadtanak,
boldogtalan fáim kiszáradtanak.
Óh, csak elfelejteném a búkat!
meg örömimnek híjját!

Ez a tavaszom mért téli?
S mint hímetlen rét, mező, liget?
Mit belém remények? kétes vágy?
Mégis, még most is ég...
Patakokkal, meleggel
mint hagytad el kétségbe?
Kedv s remény vak mért nem volna?
Világom a búra hajolna?

Földiekkel hagyj az éjre;
eltemet úgyis a földbe.
Csörgő trillák, gyászos képzetek!
Énekem elszállt véletek

A költeményen látszik az a zaklatottság, amit a költő átélt. A versszakok hossza különböző, a rímek is igen gyakran hiányoznak. Egyes mondatok befejezetlenek, csak három pont jelzi az elhallgatott érzéseket. A versben használt költői képek még rokonságban állnak a rokokó ízlésvilággal: a rózsák, a kert a szeretett asszonyt, a szerelmet szimbolizálják, a tarka méh pedig az idegent, aki mézet szedeget a virágból. Az istenség metafora pedig a klasszicizmus szabályai szerint antik utalás Szapphó versére, aki "istenek párjának" nevezi azt a férfit, aki kedvesének udvarolhat. A vers azonban őszinte, mély fájdalomról tanúskodik, a szélsőségesen viharzó érzések váratlan, szokatlan költői képekben mutatkoznak meg (ilyen a "zengő, zöld, sima nárciszok" szinesztéziája, a "csörgő trillák" paradoxiája). A költő eljut a tavasz képeitől a tél képzetéig, s a verset azzal az ugyancsak romantikus gondolattal zárja, hogy immár nem tud verset írni, "Énekem elszállt véletek" sőt, egyedül a halálban lát menedéket "...hagyj az éjre / eltemet úgyis a földbe". Elmondhatjuk, hogy Csokonai messze túllép korának klasszicista, szentimentális és rokokó stílusbeli sajátosságain, s a romantika felé mutat előre.

 

Stephanus Bartolits Királyi bibliokíber és életrajz-modifikátor:

Albert tévedése

Albert három napja szinte ki sem jött dolgozószobájából. Felesége néha vitt neki valami ennivalót, kávét meg némi gyümölcsöt, Albert ilyenkor felpillantott számításaiból, arcán valami mosolyszerű grimasz jelent meg, de már a következő pillantása megint az asztalon szerteszét heverő kéziratokra szegeződött. Mileva tisztában volt vele, hogy ilyenkor jobb nem zavarni, előbb-utóbb számításai végére ér és akkor majd úgy is meg akarja vitatni legújabb eredményeit. Ártatlan dolgok ezek a számítások, nagy eredményei ugyan nincsenek, pénzt sem igen hoznak, de legalább nem bánkódik a középiskolai tanárként elszenvedett fiaskóin, kiéli magát a levezetéseiben.

Valóban így történt, ez úttal sem változott a forgatókönyv. Egyik délután kivágódott a dolgozószoba ajtaja és Albert rontott ki rajta az étkező felé.

– Mileva ! Mileva, kérlek nézd meg a legújabb levezetésemet, a végeredményét magam sem merem elhinni. Ha mindez igaz, akkor a klasszikus fizika szabályai az érvényüket vesztik! Minden máshogy alakul a fénysebesség közelében, érted, minden!! Lelassul az idő, végtelenre nő tömeg, teljesen más dolgok történnek, mint amit eddig hittünk! – Albert szemei közben zavartan hunyorogtak a kialvatlanságtól, rendezetlen haja természetesen égnek állt és egyáltalán nem keltette azt a benyomást, mint aki egy jó hírnevű hivatal szabadalmi vizsgálója lenne.

Mileva belemélyedt a levezetésbe. Ahogy nézte az egyenleteket, a következtetések lépéseit, egyre nyilvánvalóbbá vált számára, hogy Albert gondolatmenete tökéletes. Mint mindig, most sem hagyott hiányt a logikai láncon, megvizsgált minden lehetőséget és eljutott oda, ahová a fizika területén még senki nem tette be a lábát. Ez a levezetés nem a szokásos, ez sokkal-sokkal több annál, ez valami világrengető eredmény!!

Mileva még egyszer átnézte a számításokat, hogy biztos legyen a dolgában, és még egyszer átgondolta a következményeket. Igen, semmi kétség, a gondolatmenet hibátlan! Ez a levezetés akár még Nobel-díjat is hozhat, hírnevet, elismertséget, nagy jövőt. És akkor Albert világhírű lesz, ezer helyre viszik, hívják és vége lesz a nyugodt, egyszerű életünknek. Öt év múlva már biztos el is költözik tőlem, aztán bizonyára el is akar majd válni, ez az egyenlet tehát a boldogtalanság egyenlete!

- Albert, Albert, hol a fenébe vagy megint. Megnéztem a számításaidat, tele vannak hibával. Nem csoda, hogy annak idején megbuktál számtanból!! Egy sor helyen rosszul egyszerűsítettél, ettől jött ki ez a badarság. Jobb lenne, ha fénysebességgel lehúznál a sarki fűszereshez, de úgy, hogy közben ne legyen végtelen a tömeged, és hoznál valami ennivalót, már teljesen elfogyott mindenünk!!

Albert bizonytalanul pislogott álmos szemeivel és csendesen megszólalt:

 - De a tömeg és energia ekvivalenciája, az csak igaz, nem? Önmagában az E=mc2 is egy nagy eredmény, ha a többi nem is jó, azt hiszem.

Albert és Mileva
Albert és Mileva

 - E=mc2, hát persze. Nem jártál Te túl sokat színházba? Megártott neked annak az idióta katakurd szerzőnek a darabja, tudod a pemmikánosé. Ott kiabálta a főszereplő, hogy E=mc2. Attól ez még nem igaz, ez csak olyan szerzői szabadság, vagy hogy mondják az ilyet. Na, felejtsd el ezt a sok marhaságot és igyekezz, hogy zárás előtt odaérj a sarki fűszereshez, mert egyébként a sodrófával bizonyítom be, hogy E sokkal nagyobb, mint mc2 !

Albert vette a kosarat és feldúltan ment ki a lakásból, hogy zárás előtt még elérje a fűszerest. Mikor becsukta az ajtót, a sikertelensége miatti dühében még visszafordult és kinyújtotta a nyelvét. Erről a pillanatról teljesen véletlenül készült egy fotó is, de később ez a kutyát sem érdekelte, így megsemmisült.

Albert pedig bevásárolt, természetesen megint rosszul számolta ki a négy vásárolt tétel összegét, így szokás szerint átverték három frankkal. Mire hazaért, már el is felejtette három napos megfeszített munkája eredményeit. Ha Mileva azt mondta, hibás a számítás, nyilván igaza van. Halk sóhajjal elővette a legutóbb benyújtott perpetum mobile szabadalmát és elkezdte összeírni, mitől is nem működőképes a javasolt megoldás.

A megsemmisült fotó