Közreadja: Attila de genere Catus

Kedves Barátnéim és Barátaim!

Már-már azt hittem, hogy engem, szegény és szerencsétlen macskát teljesen leírtak a minket körülvevő titokzatos erők, mivel már nem is tudom megmondani, mióta nem kaptam postát, mikor is a napokban egy nagyméretű borítékot találtam az ajtómra szerelt postaládában, meglehetős akkurátussággal belegyömöszölve, alig tudtam kiszedni belőle. Címzettje én voltam de feladó sehol. A boríték teljesen mezei, akármelyik Office Depo boltban megvásárolható. Futár hozhatta, mert bélyeg, postai plecsni rajta sehol, csak egy nagyméretű kávéfolt, jelezvén, hogy a papírárú multifunkcionális, kávéidőben valahol teríték-kiegészítőként is szolgált már.

Óvatos macska lévén először is körbeszaglásztam a küldeményt, tekintettel a mai zavaros, levélbombás időkre. Szerencsére lőpor szagát nem éreztem, de számomra igen kellemes illatokat árasztott a boríték. Mnymm … erdélyi szalonna, kenőmájas és füstölt hering nyomait fedeztem fel a papíroson, további bizonyítékát a multifunkcionalitásnak. Megnyugodtam és karmaimmal azonnal szétmarcangoltam a küldemény csomagolását. Legnagyobb meglepetésemre egy általam eddig ismeretlen folyóirat egy példánya esett ki a borítékból. A megjelenési adatok, sajnos nem voltak olvashatóak, mivel – beható analízis után - arra a következtetésre jutottam, hogy vörösbor folt fedi a szöveget. De a cím jól olvasható volt, az Étel és Mora Idol valamelyik számát tartottam mancsaim között. Illetve annak egy lapját, a címlapot, melyen egyetlen egy kétoldalas cikket tartalmazott. Szerzőként "Dr. Ág Vera, inas" jegyezte. Nem értettem. Inas, vagyis sovány, vagy valakinek az inasa? S ha az utóbbi, akkor kinek az inasa dr. Ág Vera? No, majd kiderül – gondoltam, és mohón olvasni kezdtem.

"En arcom fer aláírással a minap egy jegyzet jelent meg közkedvelt napilapunkban bizonyos Consiliárius Úr és bizonyos Szeptemvir kisasszony házasságával kapcsolatban. Az írást – melyet nem sokkal előbb a fenti szerző (kinek nevét felesleges leírnom, tudja mindenki, kiről van szó) A fele sem tudomány c. újonnan megjelent kötetében már olvashatta, aki akarta – most szó szerint kell, hogy e helyt idézzem. Tehát:

"X. consiliárius úr, aki már javakorabeli ember, elveszi Y. szeptemvir hozzáillő özvegyét, akinek a lányát a consiliárius bátyja bírja nőül, sőt már egy fiacska is született ebből a frigyből. Ilyenformán a szeptemvir özvegye a saját sógorához mén nőül, sógorasszonya lesz a saját lányának és nagynénje a tulajdon unokájának, viszont a consiliárius, aki a bátyja anyósát veszi el, mostohaapja lesz a sógorasszonyának, apósa a bátyjának és nagyapja az unokaöccsének. Ez idáig egészen rendes atyafiságos viszony, hanem most már azt mondják meg a dámák, hogy ha a consiliárius úrnak lánya születik a szeptemvir özvegyétől, kinek lesz az az ángyikája? Aki ezt a dámák közül ki tudja találni, az megérdemli, hogy ő is ángyikája legyen valakinek a jövő farsangon."

Kedves En arcom fer! A te arcod egyáltalán nem fer! (!) Nem fer, (!) hogy ezt a kis írást - mely kétségtelen a te hagymázas gondolkodásod szüleménye - hazánk egy kiváló honpolgárától átvett elmélkedésként állítod be (a szerző könyvében forrásként Czövek István A' mágyiás ezermester c. munkáját jelöli meg)! Nem fer, (!) hogy ráadásul az agyszülemény valójában nem teljesen a te ötleted, hisz a világtörténelem ismer hasonló esetet. Lásd Katakurdisztán történelmében V. vagy VI. Szelám esetét, a "Lehet e két ember egymás nagybátyja?" problémakört! Netán azt sugallod ezzel, hogy hazánkban jelenleg hasonló ingatag állapotok uralkodnak, mint Katakurdisztánban az említett uralkodó (kinek kiléte ugye ráadásul bizonytalan) idejében? És főleg nem fer, (!) hogy ennek az írásnak a megjelentetését pont mostanra időzítetted, mikor is sorsdöntő választások előtt áll az ország, és ennek a grandiózus eseménynek tisztasága érdekében egyre - másra jelennek meg lapunkban a közélet szereplőiről a valóságnak megfelelő leleplező írások annak érdekében, hogy elkövetkező éveinket ne kelljen nekünk, tisztességes polgároknak foltos múltú társakkal közösködve leélni!

Ez minden tisztességes ember érdeke, és egyben kötelessége is, hogy a tudomására jutott dolgokat nyilvánosságra hozza, a közélet megtisztítása érdekében. Erre mit teszel te, kedves En arcom (egyáltalán nem) fer? (!) Nyílt színen de álarc mögé bújva támadsz engem, aki nyíltan felvállaltam ezt a szent küldetést. Engem támadsz, mert még a vak számára is nyilvánvaló, hogy koholmányodban Y. szeptemvir özvegye nem más, mint jómagam, dr. Ág Vera, inas! (Példálózásod az X. consiliárius úr és Y. szeptemvir özvegye közti házassággal egyértelmű utalás nemrég kötött házasságomra.) E szent családi kötelék megcsúfolásával próbálsz bemocskolni, hisz a te házassági példád nem jelent mást, mint feltételezett egykori "házasságomat" a korabeli belügyi szervekkel! A te írásodban X. consiliárius úr egyértelműen behelyettesíthető egy tartótiszttel, akivel nekem szerinted kapcsolatom volt. Ebből egyértelmű szerinted (mivel tény, hogy első házasságomból született leányom egy magas rangú belügyi dolgozó felesége lett, ezt soha nem tagadtam, s mivel e frigyből fiú unokám is született), hogy e családi kötelék szorosabbra, szinte sógorsági szintre emelte az én kapcsolatomat a feltételezett tartótisztemmel, sőt saját lányommal is! S ezt a logikát követve máris levonható a felületes szemlélő által az a következtetés, hogy lányom is tagjává vált ennek az ügynöki rendszernek! Vájtszemű olvasó ennek alapján odáig juthat gondolkodásában, hogy ezáltal én szemem fényének, kis unokámnak lettem a tartótisztje, viszont az én tartótisztem - kinek a felettese az én vejem - egyben felettese lesz leányomnak valamint saját felettesének és unokámnak.

Ez aljas rágalom! Itt kívánom leszögezni és egyértelműen kijelenteni: a fenti következtetések alaptalanok, semmilyen szinten nem állják meg a helyüket! A költőnek (aki soha nem NYER, DE AD) szavaival együtt mondom: Sem utódja, sem boldog őse, sem rokona sem ismerőse nem vagyok senkinek! Nem vagyok senkinek!

Ha En arcom fer kolléga ennek ellenére másképp látja, ám legyen! Álljon elő konkrét bizonyítékaival, ha vannak! De gyanítom, ahogy bőr sincs a képén, ugyanúgy bizonyíték sincs a kezében a kedves egyáltalán nem fair kollégának!

dr. Ág Vera, inas.
(A közéleti tisztánlátás inasa)"

Kedves Barátnéim és Barátaim!

Eddig a cikk. Bevallom, meglepett. Meglepett, mert nem tudom hova tenni. Való igaz, némi utalás van benne V. vagy VI. Szelám zűrös rokoni viszonyaira, de aztán a kutatásainkkal kapcsolatban semmi további nincs a cikkben. Az "Étel és Mora Idol" c. lapról szégyenszemre még soha nem hallottam, és dr. Ág Vera inas neve sem mond semmit. Az egész cikkből szinte semmi nem érdekel, hiszen nem egyéb, mint a ma már unalomig ismert politikai sárdobálás, ami teljesen hidegen hagy. Még akkor is hidegen hagy, ha nagyon is jól tudom, hogy az egymásra lövöldöző felek golyózáporában kell járkálnom napi ügyes-bajom dolgaim intézése érdekében. És ha kilyukasztják a bőröm? By happy. Keresd mindennek a jó oldalát. Legfeljebb nem csinálnak kesztyűt a lyukas bundámból!

Ami miatt mégis elhoztam ezt a cikkmásolatot (az eredeti sajnos már nincs meg, mert olajos halkonzervet ettem rajta és sajnos kidöntöttem rá az olajat, amitől teljesen szétmállott a papír), az a rokoni kapcsolatok által generált kérdés. A leírtak fényében tényleg: ha a consiliárius úrnak lánya születik a szeptemvir özvegyétől, az kinek lesz az ángyikája?