Viola de genere Exiguum:

A macska meg az egér barátsága
(Katakurdítás)


Egyszer volt - és elég régen,
szép-szépapám idejében,
vagy tán ő sem élt még, asszem,
hisz nem volt még nyitva a Szem

Aludt még a két kistestvér,
- kéz a kézben - Idő és Tér,
Eyrf, Protán, na meg Panrac
Békén együtt uralkodtak.

Tán még Rebec sem hibádzott,
Bűn a Rénnyel nem vitázott,
Egy a lényeg, kétség se fér:
Békében élt macska s egér!

S mi több, jó barátok voltak;
pemmikánon lovagoltak,
kvaccspályára is kijártak,
Közös szállás, ahol háltak.

Együtt ettek, együtt ittak,
s ha már ittak, be is rúgtak;
nőstényt együtt hajkurásztak,
zsákmányra együtt vadásztak.

Történt egy nap, a mihasznák
szomszéd házat jól kifoszták,
gazdára hozva kínözönt,
loptak egy mizoginbödönt.


Örültek ám neki nagyon,
nem is hagyták kint a padon,
elrejtették jó messzire,
Bhaga-templom szentélyibe.

Jól jön az még, ha jő a tél,
hull a hó és tombol a szél;
nem kell akkor éhezniük,
éhet-szomjat érezniük.

Történt egyszer, egy szép napon:
Szólt a macska: "Jó hír vagyon!
Fiat szült az én kis húgom,
lakomára várnak, tudom."

 


- "Gondolj rám, ha jókat eszel,
ha a tálból kétszer veszel!"
- így int búcsút a kisegér,
Majd lefekszik, aludni tér.

Másnapra megjött a macska
Leste az egér, a csacska:
- Hát hogy néz ki a kicsike?
mondd el nekem, de izibe!

Hogy a kicsi milyen, kérded?
nos hát izé, mint én, érted?
Szeme csukva, amúgy helyes,
szőre is van, valamelyes.

És hogy hívják? Mi a neve?
Az egér így felesele.
- "Hogy a neve? Hááát Lefölét!"
- "Milyen név az mondd? Le? Föl? Ét?"

- "Hogyhogy milyen? Ebugatta!"
- dühöngött erre a macska.
- "Nem rosszabb, mint Mickey, Jerry,
mit nálatok szokás adni!"

- "Jól van, jól van, macska, rokon,
a kérdésem visszavonom.
Ne légy mérges, kérlek szépen,
barátságunk nagyon féltem."

 
 

Telt az idő, múlt is talán,
macska kopog az ajtaján.
- "Nagy öröm ért, egér koma,
most született bátyám fia.

Indulok is őhozzájuk
az ünnepet együtt álljuk."
- "Menj, mulass jól, s ha kérhetem,
adjad át az üdvözletem!"

- "Jól van, jól, ha nem felejtem,
Üzeneted majd elejtem."
- így a macska, s el is szelelt,
harmadnap lett, hogy megjelent.

- "Vártalak már, macska koma,
reméltem, hogy jössz már haza!
Öcsikédről szóljál menten,
hogy néz ki a kicsi szentem?

Milyen nevet adtak néki?
A beszédet immár érti?"
- Milyen, milyen? Macskaszerű,
külseje maga a derű!

Megmondhatom én a nevét,
őt úgy hívják, hogy "Befelét!"
- "Ej, be furcsa név ez megint!"
- Ám a macska csak egyet int.

 

Egérke már el is hallgat,
de még nincs vége a dalnak.
Harmadszor is jön a jó hír,
macska rohan, ahogy csak bír.

Napok telnek, kettő-három,
a macskát már én is várom.
Végre aztán megérkezett,
Az egérrel rázott kezet.

Nagy örömmel elmesélte,
milyen szép az öcsikéje,
szót a nevéről is ejtsen:
őt meg úgy hívják: "Cseppet sem". 

Nyárra ősz jött, őszre meg tél,
Hullt a hó és tombolt a szél.
Az egér már alig várta,
mizogint, hogy hazahozza.

Körülnézett a templomban,
azt észre is vette nyomban,
hogy a bödön a szentélyben
üres volt ott lenn a mélyben.


Mondhatjuk az egérkéről,
hályog hullt le a szeméről.
Úgy? Lefölét? Úgy? Befelét?
 Cseppet sem? Fene a belét!

Indult rögvest, nem ám haza,
bezörgetett a szomszédba..
Nyílt az ajtó nyikorogva,
Szemben ott állt egy nagy kutya.

- "Meg nem sértem kutyaságod,
Nem mondok most butaságot:
fény derült egy nagy titokra,
bödönt el a macska lopta!"

 


Tajtékzott a kutya erre
nem is kérdezte, hogy merre;
rohant át a szomszéd házba,
hol a macska őt nem várta.

Rettenetes, mi jött erre,
Kutya macskát jól megtépte!
Megrángatta bajuszkáját,
Majd kitépte farkincáját.

Dühös lett erre a macska
Irdatlan nagy volt haragja
Azóta macs az egeret
ott üldözi, ahol lehet.