A

MERT JÓ PONT ÍGY, MACSKER!

 

bemutatja:

SZÖVEGKÖNYV

UTAZÁS TÁVOLI TÁJAKON

című filmsorozata első filmjét:

BAGAMÉR

Az utazók: Susanna de Genere Elekes - Attila de Genere Catus

Kép: Susanna de Genere Elekes (elhanyagolható)

Szöveg: Attila de Genere Catus (erre tessék figyelni)

Amint azt a képernyőn látható térkép mutatja, úti célunk a kies Katakurdisztán, azon belül is Bagamér volt.

Utunkat szponzorálta: Az Amerikai Egyesült Államok légiereje, az Orient Expressz Ltd., a Loyd Biztosító, a Phylaxia Humán Oltóanyag Kutató Intézet valamint az HBO, a zöld TV2 és, ha suttogva bár, de az RTL Klub is.

Kalandos utunk során tevékkel átkeltünk a sivatagon és küldetésünk végső fázisában autót béreltünk, hogy - végre - az " Ígéret földjére" léphessünk.

Kedves szokásként a határon táblával köszöntöttek minket a helyiek, s továbbhaladva örömmel olvastuk az országot jelző táblán a feliratot: BAGAMÉR.

Belépvén az állam területére, ámulatból ámulatba estünk.

Legelőször is változatos építészeti kultúrájuk ragadott meg minket. Bagamér építészetére a "kétoldali építkezés" a jellemző. Amint képeinken is látható, az alacsony, egyszintes, sátortetős házak, az utcai fronttól beton, vagy egyéb anyagból készült kerítéssel elválasztott porták a jobb oldali építészeti stílus jellemzői. Ennek ellenpontjaként, az utak bal oldalán, talán a gótikát mímelő égbetörő építmények, toronyházak láthatók. Arra gondolhatnánk, Bagamér útjainak jobb és bal oldala egyszerre idézi a múltat, és jövőt.

Az út jobb oldalán találtuk a Művelődési Házat, ahol felleltük Bagamér alapító okiratát. Ezt később felvételekkel is dokumentáljuk. A múltat bizonyító írás lakhelyével szemben a baloldali építészet gyöngyszemeként található a képen látható csodálatos torony, s lépcsői csábos hívogatásának nem tudtunk ellenállni. Felfelé haladván a márvány grádicson ízelítőt kaptunk a Bagaméri marketing szokásokról, a fejlett gazdasági élet eme sokrétű, változatos és jelentős hasznot hajtó ágáról. Tovább hágván a toronyház lajtorjáját, a felvételen látható fa szerkezetű padláslépcsők következtek. Gondoltuk, tán elfogyott a pénz, s akkor márvány helyett a fa is megteszi? Feljutva a legfelső szinten lévő kilátóba, az elénk táruló kép feledtetett minden gazdasági okoskodást. A birodalmat látni madártávlatból: ha e pillanatban meghalunk, akkor sem éltünk hiába. A monumentális sugárutak, a hömpölygő járművek, az egymásba torkolló építkezések látványa csodálattal töltött el minket.

Az eddigi élményektől feltüzelve beljebb és beljebb hatoltunk Bagamérbe. Belföldi repülőjárattal keltünk át a hatalmas hegyek felett. Ezek a hegyek oly magasak voltak, hogy ormaik majdnem súrolták gépünk hasát. Landolás után megismerkedtünk a hely növény és állatvilágával. A hatalmas mamutfenyőkkel benőtt vidékeken rendkívül szapora állatuk a dinoszaurusz. Feltűnő, hogy a térség lakosai milyen magas szinten értenek az állattenyésztéshez, amint ezt a képen látható kanca és csikója is bizonyítja. Mint mindenütt a világon, errefelé is divatos az állatok küzdelme. Mint nálunk a kakasviadal szokás, Bagamérben a dinoszauruszok küzdenek egymással.

A következő kép tanúbizonysága szerint a világnak ezt a részét sem kímélte a kerge marha kór, máskülönben miért lenne láncra verve a képen látható szegény boci? Ugyanúgy, mint a föld bármely táján, a mocskos disznók itt is szabadon járnak-kelnek. A térség helyzetét súlyosbítja, hogy a disznók nemcsak a szárazföldön, hanem a vizekben is elszaporodtak. Persze akik a főkolomposok helyett elviszik a balhét, azok itt is rács mögé kerülnek, s ordíthatnak aztán kedvükre.

Különös módon olvad össze errefelé az állattenyésztés és a népművészet. A hagyományőrző naiv festők a vidék jellegzetes halaira az egyes tájegységekre jellemző motívumokat festik, hogy aztán ezeket a halakat az idelátogató turista macskák az állatkert medencéjéből kihalászhassák. Ez a turisztikai látványosság az ország egyik fő bevételi forrása. Jellemző állat még a hatalmas óriásbálna, de sajnos ritkán látható, mert nehezen fér bele az állatkerti medencébe.

Kóborlásunk során visszalátogattunk a Művelődési Házba, hogy az oly fontos felvételt elkészíthessük az alapító okiratról. Kijövet a Művelődési Házból a szomszédos utca sarkán álló ház falán egy márványtábla több fontos információval is szolgált. A felirat - "a falu nagyközséggé válása (1872. október 31.) százhuszonötödik s a bagaméri zendülés (1898. január 12.) századik évfordulóján" - egyrészt arról is tanúskodott, hogy Bagamér ország nem is olyan régen még közigazgatásilag egy falu volt, majd később nagyközség, másrészt az emléktábla ékes bizonyítéka annak, hogy a bagamérokat a katakurdok leigázták, s ez a bagamérok zendülését eredményezte. Az úti film következő képei ennek a zendülésnek néhány pillanatát örökítik meg. Látható, amint a páncélos vitézt a zendülő az út menti cseresznyefáról letört ággal vágja fejbe, vagy amint a lázadók pilótája lézerrakétájával semmisíti meg az elnyomók vadászrepülőjét. A következő kép mutatja, hogy mindez már a múlté, hisz Bagamér kiváló határrendészeti erőinek bázisa láttán szemernyi kétségünk sem lehet: itt rend van, lázadásnak helye nincs!

Emlékműveik - mint mindenütt a világon - emléket állítanak hősi halottaiknak, amint a képen látható is, mely Bagamér II. világháborús áldozatainak mementója. De nem csak az áldozatokra emlékeznek emlékművekkel, szobrokkal, hanem a jelen névtelen szorgos munkásaira is, például az itt látható szobor erre a két dolgozóra, akik a Bagamér Népszaporulati Minisztérium Munka Érdemrend arany fokozatával kitüntetett dolgozói.

Fontos megemlíteni, hogy tagadhatatlan nyomát találtuk az ősidők óta létező magyar-bagamér kapcsolatnak. Ennek bizonyítéka a képen látható emléktábla, melyen, sajnálatos módon, rossz helyre került Bagamér állam neve. A szöveg helyesen: "A Magyar Állam Bagamér ezredéves évfordulójára emeltette..." etc.

A következő képen látható, hogy a helybéli őslakosság rendkívül kedves, a gazdaság színvonalára jellemző, hogy szinte minden lakos rendelkezik saját járművel.

Ezeken a képsorokon egy nagyon érdekes népszokást örökítettünk meg. Ha a korábban már látott Népszaporulati Minisztérium munkatársai túl jól végzik munkájukat, akkor a túlszaporodás megakadályozására a Népességszabályozó Minisztérium munkatársai a feleslegessé vált egyedeket egy stadionba összegyűjtik és látványos műsor keretében felgyújtják őket.

A következő snitt a vidéki társadalom fejlett ingatlanforgalmazási vénájáról tesz tanúbizonyságot, miközben a térség csodálatos termőföldjeit is szemrevételezhetjük. De nem tagadható, hogy ebben a csodálatos és fejlett országban is akadnak kopár, szigetszerű területek, ahová még a vizet is igen nehéz eljuttatni.

Az elkövetkezendő képsorok fényesen bizonyítják, hogy ebben a szabad, demokratikus országban milyen jól megférnek egymás mellett a különböző vallások is. A hatalmas baptista imaház, a katolikus templom, a sintoista szentély inkább egymás kiegészítői, mint ellenségei.

Utazásunk legnagyobb felfedezése az ország helytörténeti múzeuma. Sajnos a videó akkumulátora itt kezdett el rakoncátlankodni, így a múzeum gyűjteményének csodálatos anyagát csak fotók segítségével tudjuk megmutatni.

Fantasztikus utazásunk végén még egy búcsúpillantást vethettünk a jobb oldali építészet egy gyöngyszemére, egy egyedülálló kukoricagóréra, de sajnos periférikus látásunk már érzékelte a mögötte álló táblán a feliratot:

VISZONTLÁTÁSRA!

Viszontlátásra Bagamér, köszönjük, hogy itt lehettünk! Viszontlátásra Bagamér, köszönjük, hogy kaszás, kardos, turbános embered köszönt! Ahogy hirtelen a táj száznyolcvan fokot fordult, ugyanúgy fordulnánk mi is vissza, hogy újra élvezhessünk, csodálatos Bagamér!

Hazautazásunk közben a feltoluló emlékek összemosódtak az előttünk tornyosuló hegyek látványával, s csak sokára, hazaérkezésünk után tisztult ki a kép, s döbbentünk rá, hogy az utazásnak

VÉGE