|
Visszanézés
(Köszöntő az 50. születésnapra)
|
|
|
Egyszer régen, nagyon régen,
Lesz annak már ötven éve,
Macs-papának, macs-mamának
Batyut hozott gólya néne.
|
|
|
Vajon mi volt a batyuban?
Mit is rejtett az a kelme?
Tán egy visító gyereket?
Nem találta el az elme!
|
|
|
Tán egy fürge kisegeret?
Trombitáló elefántot?
Tán egy macit? Vagy egy fókát?
Kutyát? Nyulat? Leopárdot?
|
|
|
Hiába is találgattok:
- már akinek van türelme -
Macskakölyök bújt ki abból;
Nyivákolt is őkegyelme.
|
|
|
Macska-házban lett nagy öröm,
Dédelgették a fiókát,
Reggel-este jóltartották,
Szépre-jóra tanították.
|
|
|
Tanult legyekre vadászni,
Halat vízből kihorgászni,
Hörpinteni finom tejet,
Fogni fürge egereket.
|
|
|
Ám legeslegszívesebben
Csakis azzal foglalkozott:
A többiek örömére
Más macskákat utánozott.
|
|
|
Macs-apóka, macs-anyóka
Kobakjukat vakargatták,
S a színt játszó oskolába
Kicsi Macsot beíratták
|
|
|
Volna, ha ez úgy ment volna,
De hát nem úgy ment ez éppen
Szegény Macsunkat az élet
Így törölte akkor képen.
|
|
|
Macska-párkák a fonalat
Nem úgy fonták, ahogy kellett,
Hírlaptáros lett a Macska,
De: épp Petrus deák mellett.
|
|
|
Később megfordult az élet,
Teljesült a Macsunk vágya
Nagykutyához elmehetett
A színt játszó oskolába.
|
|
|
Járt is oda szorgalmasan,
Tudta jól, hogy mit is vállal;
Falta ám az ismeretet
Nem kicsi, de nagykanállal!
|
|
|
Éppen ebből kifolyólag
Játszott is a Macsunk aztán
Rendőrt, királyt, alabárdost
Világot jelentő deszkán:
|
|
|
Polyák macskák hodályában;
Pulykakakas városában
S künn a fényes holdvilágban,
Holdvilágnak színházában.
|
|
|
Játszott urat, játszott szolgát,
Játszott eszest, játszott balgát.
Játszott festőt, játszott színészt,
Játszott fösvényt, játszott ítészt.
|
|
|
Egyszer bátor, máskor félszeg
Egyszer józan, másszor részeg.
Egyszer gyilkos, máskor hunya,
Egyszer dolgos, másszor tunya.
|
|
|
Közben megnőtt a cicuska,
Derék Kandúr lett belőle,
A bajuszát kipederte,
Így indult az esküvőre.
|
|
|
S ahogy ez már lenni szokott,
Került család Macska körül
És ennek a fejleménynek
Macskánk persze, nagyon örül.
|
|
|
Kérditek, hogy mi történt még?
Mi is történt? Töröm fejem.
Nem káptalan, hisz tudjátok.
S nektek ez már történelem.
|
|
|
Tanított ám nebulókat,
Hogyan kell a színt játszani.
Néha rosszat, néha jókat,
Nem fog nékik az ártani.
|
|
|
Rendezett is egyet és mást
Pásztorórát, gyilkosságot
Vízözönt és népszámlálást.
Nagypénteket és karácsonyt.
|
|
|
Barátsága a deákkal
Csak megfrissült mindig újra,
Szobaszínház, távsakk és sör
Alkalom a kontaktusra.
|
|
|
Barátságuk sokat kiállt,
Szivart, zekét, nyúlpaprikást,
S tíz éve is megvan annak,
Hogy symposiont avattak.
|
|
|
És hogy újra kinyílt a Szem
Hun király lett Macs, hun meg nem.
Közben Petrus sem lapított,
Egy Kősziklát alakított.
|
|
|
Macsunk most már pennát ragad,
alkot mítoszt, mesét, verset,
s drámát. Könnyű így, hisz ezek
az ablakon beröpülnek.
|
|
|
Folyóirat jön tollából,
Ez a híres Macskaparás!
Pletyka szerint nemcsak ez volt,
Csimborettót se írta más.
|
|
|
De hát erre bizonyíték
Égen-földön csöppnyi sincsen,
kedves Múzsám, ideje, hogy
Klapanciám befejezzem.
|
|
|
Egy vége van a sok szónak
Zárom laudációmat,
Csak azt ismételem váltig:
Isten éltessen sokáig!
|
|
Isten éltessen sokáig!
|
|