Visszanézés 
(Köszöntő az 50. születésnapra)

 

Egyszer régen, nagyon régen,
Lesz annak már ötven éve,
Macs-papának, macs-mamának
Batyut hozott gólya néne. 

 

 

Vajon mi volt a batyuban?
Mit is rejtett az a kelme?
Tán egy visító gyereket?
Nem találta el az elme! 

 

 

Tán egy fürge kisegeret?
Trombitáló elefántot?
Tán egy macit? Vagy egy fókát?
Kutyát? Nyulat? Leopárdot? 

 

 

Hiába is találgattok:
- már akinek van türelme -
Macskakölyök bújt ki abból;
Nyivákolt is őkegyelme. 

Macska-házban lett nagy öröm,
Dédelgették a fiókát,
Reggel-este jóltartották,
Szépre-jóra tanították. 

 

 

Tanult legyekre vadászni,
Halat vízből kihorgászni,
Hörpinteni finom tejet,
Fogni fürge egereket. 

Ám legeslegszívesebben
Csakis azzal foglalkozott:
A többiek örömére
Más macskákat utánozott. 

 

 

Macs-apóka, macs-anyóka
Kobakjukat vakargatták,
S a színt játszó oskolába
Kicsi Macsot beíratták 

 

 

Volna, ha ez úgy ment volna,
De hát nem úgy ment ez éppen
Szegény Macsunkat az élet
Így törölte akkor képen. 

 

 

Macska-párkák a fonalat
Nem úgy fonták, ahogy kellett,
Hírlaptáros lett a Macska,
De: épp Petrus deák mellett. 

 

 

Később megfordult az élet,
Teljesült a Macsunk vágya
Nagykutyához elmehetett
A színt játszó oskolába. 

 

 

Járt is oda szorgalmasan,
Tudta jól, hogy mit is vállal;
Falta ám az ismeretet
Nem kicsi, de nagykanállal! 

 

Éppen ebből kifolyólag
Játszott is a Macsunk aztán
Rendőrt, királyt, alabárdost
Világot jelentő deszkán: 

 

 

Polyák macskák hodályában;
Pulykakakas városában
S künn a fényes holdvilágban,
Holdvilágnak színházában. 

Játszott urat, játszott szolgát,
Játszott eszest, játszott balgát.
Játszott festőt, játszott színészt,
Játszott  fösvényt, játszott ítészt. 

 

 

Egyszer bátor, máskor félszeg
Egyszer józan, másszor részeg.
Egyszer gyilkos, máskor hunya,
Egyszer dolgos, másszor tunya. 

 

Közben megnőtt a cicuska,
Derék Kandúr lett belőle,
A bajuszát kipederte,
Így indult az esküvőre. 

 

S ahogy ez már lenni szokott,
Került család Macska körül
És ennek a fejleménynek
Macskánk persze, nagyon örül. 

 

 

Kérditek, hogy mi történt még?
Mi is történt? Töröm fejem.
Nem káptalan, hisz tudjátok.
S nektek ez már történelem. 

 

 

Tanított ám nebulókat,
Hogyan kell a színt játszani.
Néha rosszat, néha jókat,
Nem fog nékik az ártani. 

 

Rendezett is egyet és mást
Pásztorórát, gyilkosságot
Vízözönt és népszámlálást.
Nagypénteket és karácsonyt. 

 

 

Barátsága a deákkal
Csak megfrissült mindig újra,
Szobaszínház, távsakk és sör
Alkalom a kontaktusra. 

 

 

Barátságuk sokat kiállt,
Szivart, zekét, nyúlpaprikást,
S tíz éve is megvan annak,
Hogy symposiont avattak. 

 

 

És hogy újra kinyílt a Szem
Hun király lett Macs, hun meg nem.
Közben Petrus sem lapított,
Egy Kősziklát alakított. 

 

 

Macsunk most már pennát ragad,
alkot mítoszt, mesét, verset,
s drámát. Könnyű így, hisz ezek
az ablakon beröpülnek. 

 

 

Folyóirat jön tollából,
Ez a híres Macskaparás!
Pletyka szerint nemcsak ez volt,
Csimborettót se írta más. 

 

De hát erre bizonyíték
Égen-földön csöppnyi sincsen,
kedves Múzsám, ideje, hogy
Klapanciám befejezzem. 

 

Egy vége van a sok szónak
Zárom laudációmat,
Csak azt ismételem váltig:
Isten éltessen sokáig! 

 

Isten éltessen sokáig!