Limerik-oldal

Tartalomjegyzék:

 Limerik fragmentumok

Stephanus Bartolits:

 Khm, khm (1., Sylvia d.g. Pápszi)
Újra kinyílt a szem (2., Attila d.g. Catus)
Mikor még egy volt a semmi és a minden (3., Első Nő )
Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac (4., Petrus deák)
Mint tudjátok, tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni (5., Viola d.g. Exiguum)
Szunnyadt még a két kistestvér, az Idő és a Tér. (6., Képíró)
És végül Szótlanná vált az Idő és képtelenné vált a Tér. (7., Alexander Paccatus)
Létezem az időben és a térben, ám úgy határoztam, nem leszek többé egyedül (8., Susanna d.g. Elekes)
Kihúnyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső esett az égből
(9., Stephanus)
A káoszból kivált egy jel
(10., Elisabeth d.g. Arrabona)
Ne mondd, hogy semmid sincs!
(11., Judith Imperiosa)

 

 Limerikek egyperces novellákból

 Trilla
Egy meghasonlott tulipán
Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!
Hír
Üzenet a palackban
A végzet
Hogylétemről
In memoriam dr. K. H. G.
Fasírt
Új urak
Nyilatkozat
Optikai csalódás
Jelenség

Elisabeth de genere Arrabona
Stephanus de genere Bartolits
Attila de genere Catus
Éva de genere Rumbold és
Viola de genere Exiguum tollából

 További limerikek

Elisabeth de genere Arrabona: Limerik (Weöres Sándor Stílusgyakorlataiból)
Elisabeth de genere Arrabona: Tóték
(Weöres Sándor drámájából)
Stephanus: Úti limerickek I.
Stephanus: Úti limerickek II.

 Limerik-történelem

Limerikek Pogonyi Pál clerihew-i alapján
Stephanus Bartolits

  Mottó
  Dugonits Titusz
  Fűzfa Tóni
  Danton
  Marat

Thomas de comitatu Tarjan:

  Bethsábé-limerick
 
Szerbül

 A magyar történelem (brutális mennyiségű) limerikben

   Viola de genere Exiguum
  
Magyar királyok ÉS SZENTEK, FEJEDELMEK, VEZÉREK

 

  Árpád
  I. (Szent) István
  (Szent) Imre herceg
  Orseolo Péter
  Aba Sámuel
  Szent Gellért
  I. András
  I. Béla
  Salamon
  I. Géza
  I. (Szent) László
  Könyves Kálmán
  II. István
  II. (Vak) Béla
  II. Géza
  III. István
  II. László
  III. Béla
  Imre
  III. László
  II. (András) Endre
  (Szent) Erzsébet
  IV. Béla
  Szent Margit
  V. István
  IV. László
  III. András
  László (számozatlan) eredetileg: Vencel
  V. Béla (Wittelsbachi Ottó)
  Károly Róbert
  I. (Nagy) Lajos
  Mária
  II. (Kis) Károly
  Luxemburgi Zsigmond
  Habsburg Albert
  I. Ulászló 
  V. László
  I. Mátyás
  II. Ulászló (Dobzse László)

  DÓZSA GYÖRGY - SZAPOLYAI iSTVÁN
  II. Lajos
  SZAPOLYAI jános
  I. FERDINÁND
  SZAPOLYAI JÁNOS ZSIGMOND
  MIKSA
  BÁTHORY ISTVÁN
  RUDOLF
  BÁTHORI ZSIGMOND
  BÁTHORY ANDRÁS
  SZÉKELY MÓZES
  BOCSKAI ISTVÁN
  RÁKÓCZI ZSIGMOND
  II. MÁTYÁS
  BÁTHORI GÁBOR
  BETHLEN GÁBOR
  BRANDENBURGI KATALIN
  II. FERDINÁND
  I. RÁKÓCZI GYÖRGY
  III. FERDINÁND
  II. RÁKÓCZI GYÖRGY
  I. RÁKÓCZI FERENC
  I. LIPÓT
  I. APAFI MIHÁLY
 
THÖKÖLI IMRE
  I. JÓZSEF
 
II. RÁKÓCZI FERENC
  III. KÁROLY
  MÁRIA TERÉZIA
  II. József
  II. LIPÓT
  I. FERENC
 
MARTINOVITS IGNÁC
  V. FERDINÁND
 
SZÉCHENYI ISTVÁN
 
KOSSUTH LAJOS
  I. FERENC JÓZSEF
 
IV. KÁROLY

 Viola de genere Exiguum: Bibliai ismeretterjesztő limerickek

Ószövetség alakjai

  Ádám és Éva (ős-szülők)
  Kain és Ábel
  Lámek
  Énók
  Noé
     Pátriárkák
  Ábrahám (pátriárka)
  Sára
  Hágár
  Lót
  Izsák (pátriárka)
  Rebeka
  Ézsaú  
  Jákób (pátriárka)
  Lábán
  Ráhel
     Jákób gyermekei

  Rúben (Jákób és Lea fia)
  Simeon (Jákób és Lea fia)
  Lévi (Jákób és Lea fia)
  Júda (Jákób és Lea fia)
  Támár (Ér és Ónán felesége, Júda menye)
  Zebulon (Jákób és Lea fia)
  Issakár (Jákób és Lea fia)
  Dina (Jákób és Lea lánya)
  Dán (Jákób és Bilha fia)
  Gád (Jákób és Bilha fia)
  Ásér (Jákób és Zilpa fia)
  Naftáli (Jákób és Zilpa fia) 
  József (Jákób és Ráhel fia)
  Benjámin (Jákób és Ráhel fia)
     Egyiptom
  Mózes
  Áron
  Cippóra
  Miriam (prófétanő)
  Bálám
     Honfoglalás
  Józsué (1)
  Józsué (2)
  Ráháb
     Bírák
  Gedeon
  Jefte  
  Sámson
  Ruth
  Boáz
  Sámuel  (próféta)
     Királyok, feleségek, próféták, egyéb

  Saul (király)
  Isai
  Dávid (király)
  Jonatán
  Mikál (királyné)
  Ahínoám (királyné)
  Abigájl (királyné)
  Nábál
  Maaká (királyné)
  Haggít (királyné)
  Abítál (királyné)
  Egla (királyné)
  Bethsábé (királyné)
  Uriás
  Támár
  Amnón
  Absolon
  Abiság
  Adonijjá
  Salamon (király)
  Ahijjá (próféta)
  Roboám (király)
  Jeroboám (király)
  Abijjá (király)
  Omri (király)
  Aháb (király)
  Jezábel (királyné)
  Illés (próféta)
  Ászá (király)
  Jósafát (király)
  Jórám (király)
  Elízeus (próféta)
  Jéhu (király)
  Ataljá (királyné)
  Jóás (király)
  II. Jeroboám (király)
  Jónás (próféta)
  Ámósz (próféta)
  Uzzijjá (király)


  Jótám (király)
  Hóseás (próféta)
  Ézsaiás (próféta)
  Áház (király)
  Hósea (király)
  Mikeás (próféta)
  Ezékiás (király)
  Manassé (király)
  Ámón (király)
  Jósiás (király)
  Hulda (prófétanő)
 
Zofóniás (próféta)
  Náhum (próféta)
 
Habakuk (próféta)
  Jeremiás (próféta)
  Báruk
 
Jóáház (király)
 
Jójákim (király)
 
Jójákin (király)
  Cidkijjá (király)
 
Abdiás (próféta)
  Ezékiel (próféta)
  Dániel (próféta)
 
Haggeus (próféta)
  Eszter (királyné)
  Ezsdrás (pap)
  Nehémiás (helytartó)
  Jóel (próféta)
 
Zakariás (próféta)
  Malakiás (próféta)
  Jób

Deuterokanonikusok

  Judit
  Tóbiás
  Zsuzsanna

Az Újszövetség alakjai

  Nagy Heródes (király)
  József és Mária
  Jézus
 Heródes Arkhelaosz (király)
 Fülöp (király)
 Heródiás
 Heródes Antipás (király)
 
Heródes Agrippa (király)
  Keresztelő János (próféta)
  Salome
  Magdalai Mária
  Lázár
  Péter (apostol - Jóna fia)
  András (apostol - Jóna fia) 
  Jakab (apostol - Zebedeus fia)
  János (apostol, evangélista - Zebedeus fia)
  Fülöp (apostol) 
  Bertalan (apostol) 
  Tamás (apostol) 
  Máté (apostol, evangélista) 
  Kerióti Júdás (az áruló) 
  Annás (főpap) 
  Kajafás (főpap) 
  Pilátus (római helytartó) 
  Jakab (apostol - Alfeus fia)
  Zelóta Simon (apostol)  
  Taddeus Júdás (apostol) 
  Jakab (Jézus testvére)
  Júdás  (Jézus testvére)
  Annás  (volt főpap)
  Kajafás  (főpap)
  Pilátus  (helytartó)

  István  (diakónus)
 
Második Heródes Agrippa (király) 
  Pál (apostol) 
  Márk (evangélista)   
  Lukács (evangélista) 
  Timóteus 
  Títusz 
  Szílás   
  Barnabás   
  Filemon   
 
Onézimosz
  Tábita   
  Lídia   
  Jászón   

 Művészettörténeti ismeretterjesztő limerickek

   Viola de genere Exiguum
   Nemzetközi és magyar festők műveire

 

  Jan van Eyck: Arnolfini házaspár
  Andrea Mantegna: Egy férfi képmása
  Botticelli: Primavera
  Albrecht Dürer: Önarckép
  Hieronimus Bosch: A bolondok hajója
 
  Hieronimus Bosch: A gyönyörök kertje 
  Pieter Brueghel: Vadászok a hóban 
  Leonardo da Vinci: Mona Lisa
 
Raffaello: Szent György és a sárkány 
 
Giorgione da Castelfranco: Szunnyadó Vénusz 
  Hans Holbein: VIII. Henrik
  Michelangelo Buonarotti: Utolsó ítélet
  Pieter Brueghel: A halál diadala
  Pieter Brueghel: Vadászok a hóban
  El Greco: Bűnbánó Magdolna
  Giuseppe Arcimboldo: Vertumnus
  Jan Vermeer: Leány gyöngy fülbevalóval

  Artemisia Gentilesci: Jáel és Sisera 
  George de la Tour Bolhát fogó nő 
  Rembrandt van Rijn: Doktor Tulp anatómiája 
  Pieter Lastman: Jónás és a cethal 
  Étienne Liotard: Mária Terézia 
 
Caspar David Friedrich: Férfi és nő nézi a Holdat 
  Eugene Delacroix: Villámlástól megriadt ló 

  William Blake: Jób
  Munkácsy Mihály: Ásító inas
 
Szinnyei Merse Pál: Majális 
  Edward Burne-Jones: Cophetua király és a koldusleány
  Paul Cézanne: Mardi gras
  Claude Monet: A felkelő nap impressziója

  Edgar Degas: Abszint
  Van Gogh: Cipők
  Van Gogh: Joseph Roulin, a postás
 
Van Gogh: Önarckép pipával
  Van Gogh: Bekötözött fülű önarckép 
  George Seurat: Szivárvány
 
  Ferenczy Károly: Madárdal
  Gulácsy Lajos: Extázis
  Gulácsy Lajos: Nakonxipánban hull a hó
  Marc Chagall: A születésnap
 
  Gustav Klimt: Judit

  Frida Kahlo: Törött oszlop
  Pablo Picasso: Avinoni kisasszonyok
  Pablo Picasso: Dora Maar arcképe
  René Magritte: Ez nem pipa

 Stephanus Bartolits: Gundel szakácskönyv csupa limerickben

 Limerik-naptár

VdgE:

 Limericknaptár: Az év hónapjai

 Limericknaptár: A hét napjai

 Úti limerickek

Stephanus:

 Úti limerickek

 VdgE: Limerickek a Symposion Társaság tagjaira

Művek:

 Limerikfragmentumok

Stephanus Bartolits:

Limerikfragmentumok

1. Khm, khm... (Silvia)

Volt egyszer egy nő, úgy hívták Szilvi
Annyira köhögött, orvost kellett hívni
Csak fuldoklott, semmi duma:
Khm, khm lett a fragmentuma

Azóta viszont jól megtanult írni. 

2. Újra kinyílt a szem (Attila d.g.Catus)

Egyszer volt egy férfi, neve tán Attila
Erőlködött reggel, hogy szeme kinyílna.
Megdörzsölte, azt hiszem
mire
újra kinyílt a Szem.
A megoldást gyorsan egy kutyabőrre írta. 

3. Mikor még egy volt a semmi és a minden...(Első Nő)

Volt egyszer egy nő, akkor járt csak liften,
Mikor még egy volt a Semmi és a Minden.
Az Univerzum széjjelesett
Szegény nő csak hüledezett,
Azóta nem járkál, csak a földszinten.

4. Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protán és Panrac (Petrus Deák).

Volt egyszer egy Péter, könyvtára a pamlag
Kezdetben nem volt más, mint Eyrf, Protan és Panrac
De amikor megjött Tnak is
És Legeh is, a kis hamis,
nem maradt már több hely, ahol nyugton alhat.

5. Mint tudjátok, tűzben születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni (VdgE)

Volt egyszer egy tanárnő, úgy hívták Ibolya
Példás volt a nebulókhoz való viszonya
Mint tudjátok, tűzben születtünk hajdan, és tűzben is fogunk meghalni,
De a kettő között azért lehet néhány jó pillanatot elkapni”
Ezt üzente nekik féltő, óvó mosolya.

6. Szunnyadt még a két kistestvér, az Idő és a Tér (Armoratia)

Egyszer volt egy grafikus, Judit volt a neve
Ha ceruzát ragadott, könnyű lett a keze.
Szunnyadt még a két kistestvér, az idő és a tér,
Judit viszont ébred már és ceruzát kér,
Füzete nemsoká rajzokkal lesz tele.

7. És végül szótlanná lett az Idő és képtelenné vált a Tér (Paccatus)

Volt egy házigazdánk, neve szerint Sándor
Sosem hittük volna, hogy kidob a házból
Egyszer aztán nagyon úgy érezte, a türelmének lába kél
És végül szótlanná lett az Idő és képtelenné vált a tér
Így lett a társaság egy darabig vándor.

8. Létezem az időben és a térben, ám úgy határoztam, nem leszek többé egyedül (Susanna)

Következő házigazdánk, Zsuzsanna ő név szerint
Somogyegres távolából most bizonnyal ránk tekint
Okkal mondja töredékét, melyhez férje hegedül:
Létezem az időben és térben, ám úgy határoztam, nem leszek többé egyedül
Így aztán két hű tagunk is messze távolban kering. 

9. Kihúnyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső esett az égből (Stephanus) 

Stephanus és neje most a házigazdánk,
Ott bölcselkedik havonta a bandánk.
Kihúnyt a tűz, elhalt minden fény és fekete eső hullott az égből
De ez csak három vicce az elmúlt huszonnégyből,
Ha nem volnának viccei, azért mit nem adnánk! 

10. A káoszból kivált egy jel (Arrabona)

Kiadványunk szerkesztője, neve szerint Arrabona
néha szombat délelőttön tiszta káosz ott a konyha,
de hirtelen a káoszból kivált egy jel:
Menjünk a henteshez, darálthús kell!
Onnantól már mintha minden a legnagyobb rendben volna!

11.  Ne mondd, hogy semmid sincs!

Volt egyszer egy leány, neve szerint Judit
Élete a színház, kerüli a bulit.
Népszerű darabra minden jegy nagy kincs
Így rivall a pénztárosra: ne mondd, hogy semmid sincs!
Az meg persze előveszi a pult alól a dugit.

 Limerikek  egyperces novellákból

Limerikek - Örkény István egyperceseiből

Trilla

Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt az írógépből. Új lapokat vesz elő. Közibük rakja az indigót. Ír.
Kicsavarja a papírt. Húsz éve van a vállalatnál. Hideget ebédel. Egyedül lakik.
Wolfnénak hívják. Jegyezzük meg: Wolfné, Wolfné, Wolfné.

és limerikjei

Attila de genere Catus: Fordított limerick egy fordított életről

Volt egy asszony, Frau Wolf.
Az autója nem volt Golf.
Írógépét végtelenre
állította s úgy csépelte.
Egész élete amorf.

Elisabeth de genere Arrabona: Trilla limerik

Volt egy nő, úgy hívták Wolfné.
Gépíró volt ő, nem borbély.
A papírt befűzte,
Ez Wolfot elűzte.
Jegyezzük a nevét Wolfné, Wolfné, Wolfné.

Viola de genere Exiguum: Trilla

Van egy nő, Wolfnénak nevezik;
Telefonon sose keresik.
Írja a levelet,
sokat, nem keveset;
Meleget húsz éve nem eszik.

Egy meghasonlott tulipán

Ki hitte volna?
Sohase panaszkodott, jó egészségnek örvendett, hagymája immár hetedik éve hajtott virágot a nyugdíjas tanítóék ablakában. Épp teljes virágzásban volt, előző este még jól beporozta a bibéjét, utána békésen átaludta az éjszakát. S reggel ötkor - a virágok korán kelők - a IV. emeleti ablakból levetette magát az utcára.

A rendőrség először abból a föltevésből indult ki, hogy valaki gyilkos szándékkal letaszította. Kihallgatták a tanítóékat, akik tagadták a vádat. Sőt, elmondták, ők öntözték, szerették, és keservesen megsiratták virágjukat. Az alattuk lakó alezredes megerősítette vallomásukat. Néhány nap múlva megszüntették a nyomozást.

Az öngyilkos tulipán bíborvörös színű volt, zárkózott természetű, a környékbeliek szerint csak magának élt, csalódás, megrázkódtatás tehát nem érhette. Miért akart hát megválni az élettől?

Ez csak egy hét múlva derült ki, amikor az alezredesné nagytakarítást csinált, s az erkélyükön megtalálta a tulipán búcsúlevelét. Fölvitte a IV. emeletre, ahol a tanító fölolvasta a kusza betűkkel rótt sorokat.

"Mikor e levelet olvasni tetszik, már nem leszek az élők sorában. Tanító úr, kedves Irma néni, bocsássanak meg. Nincs más választásom. Nem akarok tovább tulipán lenni."

- Hát mi akart volna lenni szegényke? - kérdezte Irma néni.

- Azt nem írta meg - mondta a nyugdíjas tanító.

- Egy tulipán! - csóválta a fejét Irma néni. - Ilyet még nem is hallottam.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: Egy meghasonlott tulipán

Ablakban szomorú tulipán...
Tele van a szíve csurig ám!
Magasból leugrik,
Levélben búcsúzik:
"Életem – bocsi – túl puritán!"

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

- Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz.
- Sajnos, egy kissé rövid az ostorom.
- Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit.
- Hogyne bicegne, mikor csak három lába van!
- Jé, tényleg... Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni?
- Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú.
- Jaj, szegények!
- Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg sikerült összeszednem tizenkét háromlábú kutyát.
- Lehet, hogy nem értek hozzá, de az ember azt hinné, hogy egy normális kutya jobban és kitartóbban húz.
- Ezt nem vitatom. Én azonban vérbeli városlakó vagyok. Mit kezdjek tizenkét négylábú kutyával?
- Csak nem fél tőlük, Feri?
- Én a szúnyogcsípéstől is félek. A természet erőivel csínján kell bánni. Mondjuk, hogy ezek a kutyák négylábúak. Mondjuk, hogy megbolondulnak valamitől. Mondjuk, hogy kitépik a gyeplőt a kezemből... Jobb erre nem is gondolni, Ilonkám!
- Akkor se értem. Ha fél a kutyáktól, akkor miért velük húzatja az autóját?
- Mert rosszul vezetek.
- Azt meg lehet tanulni.
- Félig-meddig, Ilonkám... Az ember és az autó nem egyenrangú fél.
- Nézzen körül! Egyetlen kutyavontatású autót se lehet látni!
- Elég baj az! Pedig az ember, sajnos, már nem bírja utolérni a technikát.
Használni tudja, valójában azonban retteg tőle.
- Én nem félek az autótól.
- Csakhogy ez a Simca óránként százötven kilométert tud megtenni...
- Ne fájdítsa a szívem, Feri... Imádom a rohanást!
- Maga egy kissé telhetetlen. Tíz napja indultunk el Pestről, és nézze, már Siófokon vagyunk.
- Tizenkét kutyával ez nem is olyan nagy teljesítmény.
- Hát persze hogy nem. Csakhogy én már Pesten behúztam a kéziféket.
- Nem túl óvatos maga egy kicsit?
- Pontosan ez az a tempó, amelyre teremtve vagyunk.
- Látja, mennyi ember? És mindenki minket bámul.
- Irigykednek.
- Egészen ki van dülledve a szemük.
- Mert látják, hogy legszebb álmaink is megvalósíthatók.

és limerikje:

Viola de genere Exiguum: A tempó, amelyre teremtve vagyunk
avagy: Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók

Van egy úrvezető, a neve: Feri.
Weekendre Ilonkát végre megnyeri.
Simcáját vontatja
Kutyáknak tucatja;
Azt is csak háromláb, fékezve meri!

Hír

Ágyában dohányzott borsodbányai lakásán Haris Márton vájár. Miután végigszívta cigarettáját, lámpát oltott, falnak fordult és elaludt.

és limerikje:

Éva de genere Rumbold: Hír

Volt egy vájár, Haris Márton.
Dohányzott egy este ágyon.
Aztán mi lett?
Végig égett!
Befordult elnyomta álom.

Üzenet a palackban
Kihalásztatott a Csendes-óceánból

"Innen, a déli szélesség 17., a nyugati hosszúság 151. fokáról körülbelül Otahiti szigetek magasságából, igen rossz időjárási viszonyok között, az éjszaka sűrű sötétjében, tomboló szélben, zuhogó esőben, az erős hullámverésben hánykolódva, amikor már a többi magyar, csupa derék matróz, a tengerbe veszett, én egészen véletlenül rájöttem arra, hogy ha a két karomat előrelököm, és, mintha eveznék, hátracsapom, a lábamat pedig, ahogy a békák ugrálnak, széjjelrúgom, akkor, ahelyett, hogy én is elmerülnék, és a vízbe fulladnék, a felszínen bírom tartani magam. Drága földieim, Felsőpáhokiak! Létezik ez?

Tudtatok róla? És ha tudtatok, miért nem szóltatok? Ha még tíz percig kibírom szusszal, talán idetéved egy hajó, és észrevesz, és kiment. De ha nem, akkor ezúton üzenem minden hőn szeretett honfitársamnak: Becze Benedek vagyok!

Magyarok! Halló! Figyelem! Hallgassatok szómra, és ha hasonló bajba keveredtek, kezetekkel-lábatokkal kapálózzatok, nehogy a hullámok elnyeljenek. Menyemet, fiamat üdvözlöm, és Isten óvja a szép magyar hazát!"

és limerikje:

Éva de genere Rumbold: Üzenet a palackban

Volt egy matróz Becze Benedek.
Nem érzett a vízben már meleget.
Úszni már jól bírt.
A levélben, amit írt,
Üdvözölt hazát, hű fiat, menyet.

A végzet

Valahol a Nagy Magyar Alföldnek egy kicsike tanyáján éldegélt egy család, apa, anya, és két gyerek, mind pogácsakedvelők. Ha a mamának volt rá ideje, s kedvében akart járni övéinek, sütött nekik egy nagy tepsi pogácsát.

Egyszer azonban liszt helyett mérges rovarírtószert gyúrt a tésztába. Ízre nem volt rosszabb, így hát jól bepogácsáztak, s reggelre meghaltak mind a négyen, az apa, az anya, a gyerekek.

Negyednap eltemették őket, s aztán összejött a rokonság, meg a közeli és távoli szomszédok, ahogy az már illik, halotti torra. Homoki bort ittak, s hozzá a maradék pogácsát majszolgatták. El is patkoltak mind, ahányan csak voltak.

A mentősöknek - az orvosnak, a két hordágyvivőnek meg a sofőrnek - már nem akadt dolguk. Csak fejcsóválva körüljárták azt a sok halottat, s mielőtt visszaindultak volna, megettek néhány pogácsát, ittak rá egy kis bort.

Kivéve a sofőrt. Bort nem ihatott, mert vezetnie kellett, a pogácsát pedig nem szerette. De ami még ott maradt a tepsiben, azt újságpapírba csomagolva letette az ülése mellé, hogy kárba ne vesszen. Jó lesz az még, valakinek!

És most viszi!

és limerikje:

Attila de genere Catus: A sütemény

Pogács úr, és neje, Mari
Pogácsát szeretett falni.
Ám a pogi mérges volt,
Mind a kettő meg is holt!
Most hármukat sofőr viszi.

Hogylétemről

-Jó napot.
-Jó napot.
-Hogy van?
-Köszönöm, jól.
-És az egészsége hogy szolgál?
-Nincs okom panaszra.
-De minek húzza azt a kötelet maga után?
-Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim.

és limerikjei

Attila de genere Catus: Hogylétemről

Volnék most én. Ismert nevem.
Utcán mentem, nagy volt hevem.
Kérdezte a barátom:
Hogy vagy? - Ó, jól! - kiáltom.
És mit húzol? – Csak a belem.

Elisabeth de genere Arrabona: Hogylétemről

Volt egy ember jó napot.
Húz magával egy madzagot.
Kérdezed, hogy vagyok?
Válaszom: jól nagyon.
Hiszen a beleim egyedül vontatom.

In memoriam dr. K. H. G.

- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
- És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte dr. K. H. G-t.

és limerikje:

Attila de genere Catus: Tartalmas életpályák
/Szemelvény Szohkratulp Végtelenben találkozunk! c. kötetéből/

Kicsi fiú, huncut kobold,
Neki a suli nem smakkolt.
Ettől beszűkült agya,
kezében puska agya,
és doktor K.H.G. megholt.

Dal

Janász Jenőnek hívták a dalszerzőt.
Az orosz áttörés után csapódtunk egymáshoz, mert az ő ütegét szétlőtték, én pedig Nikolajevkán elvesztettem az alakulatomat. Majdnem háromszáz kilométert tettünk meg együtt, néha-néha egy járműre kéredzkedve, a legtöbbször azonban gyalogszerrel, hóban, jégben, állandóan ellenséges tázben, míg csak le nem terítette Bjelgorod határában egy rövid sorozat.
Mindazodáig sejtelmem se volt róla, hogy szerzik a dalt. Ki hitte volna, hogy ilyen könnyedén? Janászból jött a dal, ömlött, fakadt, ahogy forrás buzog a földből. Amit csak látott, amit csak hallott, abban a szempillantásban dallá lett, szöveggel, melódiával. Csak a címet kellett kitalálni hozzá.
Népdal lett abból a bádogbödön gyümölcsízből, melyet egy szétlőtt raktár romjai alól kapartunk ki. És volg ott egy híd, amelyet épp az orrunk előtt robbantottak föl a partizánok. Miközben a hídroncs alatti föltorlott jégen átevickéltünk, Janász Jenő már énekelt:

Elkorhadt a vén fahíd a Tarcalon
Istenem, csak te tudod az én bajom.
Hogy megyek én Annuskámhoz már eztán?
Hogy ússzak át halált hozó zúgóján?

Faggattam, hogy csinálja ezt. Azt mondta, nem tudja. Faggattam, hány dalt szerzett már. Azt se tudta. Talán három-, de lehet, hogy négyezret.
Bjelgorod már odalátszott, amikor lassan eleredt a hó. Legomboltam a sapkám fülvédőjét, de úgy is hallottam Janászt dudorászni:

Lassú pelyhekben hullik a hó
Csilingelve fut az orosz szánkó.
Szállj, szállj, kicsi hópehely...

Öt gyors roppanás hallatszott. Vége lett Janásznak, bevégzetlen maradt a dal.

Néha eszembe jut. Megpróbálom folytatni. Töröm a fejem, rímet keresek a hópehelyre. De hiába. Mindnyájan tudunk valamit, és azt senki se képes utánunk csinálni. Ez így van.

és limerickje:

Attila de genere Catus: Nagyon rossz kísérlet arra, hogy rímet találjak a "hópehely"-re

Hol vagy, híres dalló, Janász?
Te voltál a legjobb danász!
Asztal mellett üres hely,
Asztalon ürült kehely,
Dal helyett vonyít a kanász.

Fasírt

A megdarált húst összedolgozzuk tojással, tejbe áztatott zsömlével, sóval, borssal, és forró zsírban vagy olajban húspogácsákat sütünk belőle.
Figyelem! Nekünk, emlősöknek nem mellékes kérdés, hogy mi daráljuk-e a húst, vagy bennünket darálnak-e meg.

és limerikje:

Attila de genere Catus: Intelem Erzsihez

Ó, Szakácsnő, figyelj ide!
Darabolj hagymát izibe!
Fűszerezz és húst egyelj,
hozz darálót, de figyelj:
Vigyázz, ne kerülj bele!

Új urak

Ide jöttem megszállni. A portásfülke előtt állok, és várok soromra. Előttem egy jól öltözött férfi hajol be az ablakon. Mondókájának csak a legvégét hallom, egy fél mondatot.
- ...mert én csak azt nem szeretném, ha valami kellemetlenség lenne a dologból, és például Szalai elvtárs kénytelen lenne áttelefonálni a Könnyűipari Minisztériumba, hogy a Bakony szállóban nem a legjobb szobát kapta. Remélem, megérti az elvtárs.
- Igenis - mondja a portás, és elkezd radírozni a vendégkönyvben.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Új urak

Volt egy elvtárs, úgy hívták: Szalai.
Telefonban hatottak szavai.
Egyet, kettőt csörren,
jobb szobát kap könnyen,
Csak tudnám, hogy mitől lett Valaki.

Nyilatkozat

Torkig vagyok! Állandóan téves számokat tárcsázok. Hangom, ha a főnökömmel beszélek, reszketni kezd. Úgyszólván elvesztettem a munkakedvemet. Gimnazista kislányom átnéz rajtam. Jövőre ötvenéves leszek.
Ennélfogva alulírott Dr. Stü Rudolf ünnepélyesen kijelentem, hogy ezen okmány aláírása hamis, aláírója csaló, akivel nem vagyok azonos.

Dr. Stü Rudolf s.k.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Nyilatkozat

Volt egy ember, a neve Stü Rudolf
Élete csupa keserű bú volt
Gondolt ő egy jó nagyot
Nyilatkozatot hagyott
Azt hitte szegény, ez mindent megold.

Optikai csalódás

Mára virradóan agyvérzés következtében elhunyt doktor Dobrolubimov Géza, több kitüntetés birtokosa, a budapesti Tudományegyetem kiváló fizikusprofesszora. Tanítványai tréfásan a "Pettyes" csúfnevet adták neki, azért a különc szokásáért, hogy télen-nyáron fehér alapon piros pettyekkel díszített öltönyöket viselt.
Csak most világlott ki, a boncolás alkalmával, hogy a jeles tudós valójában nem volt különc, és nem szolgált rá a diákok gúnyolódására sem. Mint kiderült, az édesanyja, aki állandóan pirosbabos ágyhuzatot használt, egyszer csecsemőnek nézett néhány pettyet, és bepólyálta, majd megszoptatta, végül fölnevelte őket.
Az azóta eltelt 67 évben egész Budapest áldozatául esett ennek a mulatságos optikai csalódásnak.
Földi maradványait - körülbelül két tucat pettyet - holnap helyezik örök nyugalomra a Főváros által adományozott díszsírhelyen.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Optikai csalódás

Volt egyszer egy tudós, Géza volt a neve
Mindig pöttyös öltönyt viselt szegény feje
Szenvedte a sok gúnyt,
Mígnem egyszer elhúnyt
Csak két tucat pettyet siratott a neje.

Jelenség

Egy parafadugó, mely semmiben sem különbözött a többi parafadugótól (Hirt G. Sándornak mondta magát, de mit jelent egy név? Egy név semmit se jelent), beleesett a vízbe.
Egy ideig, amint az várható volt, úszott a víz színén, aztán különös dolog történt. Lassan merülni kezdett, lesüllyedt a fenékre, és nem jött föl többé.
Magyarázat nincs.

és limerikje:

Stephanus Bartolits: Jelenség

Volt egyszer egy dugó, úgy hivták, hogy Hirt
Vízbe esett, de ez nem jelent még hírt
Hanem aztán merült,
Tó fenekén leült
Nem tudjuk, hogy miért, feljönni nem bírt.

 További limerikek

Elisabeth d.g. Arrabona: Limerick Queneau Stílusgyakorlatok témájára

Volt egy ember az ötösön
Vitázott, ki lökdösött
Végül leült
A vita elült
Később láttam barátjával, ki hajtókájára bökdösött.

Egyéb limerikek – (Még egy Örkény, de nem Egyperces)

Elisabeth de genere Arrabona: Tóték

Volt egy úr, úgy hívták Tót.
Dobozolt, amíg csak volt.
Megvendégelt egy őrnagyot.
Szegény feje most fő nagyon.
Hova tegye a margóvágót?

 Limerik-történelem (limerikek clerihew-kból)

Stephanus Bartolits: Mottó

"Volt egy házi-író, a neve az István.
Tallózott a neten, egy clerihew-listán,
épp nem volt ötlete,
de megjött az ihlete.
Bosszankodjatok hát a kínrímes Pistán!"

Stephanus Bartolits: TÖRTÉNELMI KÖRKÉP

Dugonics Titusztól
kitelik, hogy kituszkol
törököt a vár fokára.
Meg is haltak nemsokára.

         (Pogonyi Pál)

Stephanus Bartolits:

Volt egy egri kertész, Dugonics Titusz
Amit átültetett, az hitte, hogy fikusz.
Kiderült, hogy török volt,
Nem esett a becsén folt,
Máig is éltetjük, csak már poszt humusz.

Stephanus Bartolits:

Egy hamvába holt remekmű

Egyszer egy bakába
Motoszkált egy makáma.
De nem lett belőle szöveg,
Mert eltalálta egy löveg.

(Pogonyi Pál)

Stephanus Bartolits:

Volt egyszer egy baka, neve Fűzfa Tóni,
A lövészárokban akart verset róni.
Épp tollat ragadott,
mikor lövést kapott.
Fűzfapoétának így a szép meghóni.

A forradalom felfalja fiait

Akasztófán Danton
rágódik még egy mondaton.
Rászól Márki de Sade:
Befognád-e már a szád?!”

(Pogonyi Pál)

Stephanus Bartolits:

Volt egy úr, úgy hívták, Danton
Túl sokat játszott a lanton
Arra járt de Sade úr,
Elpattant minden húr
S Danton már lógott a sarkon.

 

A szó veszélyes fegyver

Jean Paul Marat éppen a kádban fürödött,
a szomszédban valaki egy lanton pönögött;
C. Corday magához vette a pengetést,
s a tisztálkodóba döfte, mint penge-kést.

(Pogonyi Pál)

Stephanus Bartolits:

Volt egy úr, úgy hívták, Marat;
Óvta az égiek kara,
nem tudta ezt Charlotte
egy kést belemártott,
s a fürdésből vérfürdő vala.

 

Thomas de comitatu Tarján:

Bethsábé limerick

Versgépe fölé hajol Papp Tibor,
s húzza is elő épp a pakliból:
- Bekaptam a legyet - szól Betsábé.
- Francba... - mond Dávid. - Késő az ábé?
Hát ez lett az Uriás-buliból.

Thomas de comitatu Tarján:

Szerbül
A szerb orientáció adott egy ötletet (pó[sz]t-házi feladati limerik):

Volt egy ifjúszerb, úgy hítták, Gavrilo.
Principült '14 jún, nem áprilo.
Elhunyt '18; Április huszonnyolc.
"Szümpóz! Ma kimaradtam! - hát nem nyolc,
Máj 1, ápr 30? - a lényeg: sto büló".

 

 Viola de genere Exiguum: Magyar királyok és szentek

Magyarországi királyok és szentek, vezérek

Árpád

Vezérek közt első Árpád,
Sohasem pengetett hárfát.
Varkocsát befonta,
Vereckén beronta,
Medencéje lett a Kárpát
!

I. (SZENT) István

Szent királyunk volt az István,
Első az Árpád-ház listán.
Pogányokat térített,
Templomokat épített.
Szentségét így bizonyítván.

(sZENT) Imre herceg

Istvánnak fia volt Imre;
Nem vágyott nőre, se hímre.
Nem égett benne tűz,
Arája maradt szűz.
Vadászott vadkanra, gímre.

(Féltem, már nem lelek rímre.) - /bocsánat!/

Orseolo Péter

Szent Istvánt követte Orseolo Péter
Magyar urak közé ettől esett métely
Szembefordult Gizellával,
Szent Gellérttel és Abával
A szemét kiszúrták, hiába volt éber.

ABA SÁMUEL

Nehezen lett király Aba Sámuel
Pedig szent István húgától kábul el.
Sok csatában ázott-fázott
Parasztokkal parolázott
Koporsóba Abasáron zárul el.

SZENT GELLÉRT

Elindult Szentföldre Szent Gellért
Az úti céljától jól eltért
Szent Imrénket oktatta
Orseolót buktatta -
Keres
ztelt urakat és zsellért.

I. András

Első András királyunk
Támasza volt Búvár Kund.
Tihanyban pihen.
Megbénult? Igen.
Erről máskor dumálunk.

I. BÉLA

Első Andrásnak Béla volt utódja
Próbatétel után lett erre csak módja
Kardért nyúlt, nem koronáér’
Tudta: a korona ráér
Alatta Dömösön beomlott a trónja.

SALAMON

Első Andrásnak gyereke Salamon
Király lett bár, de ingatag alapon.
Toronyba záratott,
Mindentől elhagyott...
- Ha ez királyi sors, megeszem kalapom.

I. GÉZA

Béla fia, Géza Salamont követte
Mogyoródi csatán elődjét lövette
Szent Lászlónak bátyja
Áttelepült Vácra,
Épp harminchárom év szaladt el fölötte.

Szent László 

Lovagkirály volt - szentté lett László
Kopjája csúcsán lengett a zászló.
Nőrabló kunt üldözött,
Nehézségbe ütközött.
Nő besegít - kuné csak a zárszó.

Könyves Kálmán 

Híres király volt Könyves Kálmán,
Eltöprengett egy rémes álmán.
- Én többet nem lincselek,
Boszorkányok nincsenek.
Ne üldözze őket ármány!

II. ISTVÁN

István, a második - Kálmánnak fia,
Megkoronázta az apai maffia.
Ellensége cseh és dalmát,
nem védi meg birodalmát.
Vérhasban hal meg, óh Uramfia!

II. (VAK) BÉLA

Király lett Béla, kinek apja Álmos
Mindkettejüknek a  rokonság káros:
A cérna elszakadt:
Egy szemük se maradt...
- Ebben az ügyben épp Kálmán a sáros.

II. GÉZA

Vak Bélának fia volt második Géza
Ellensége Borisz, Kálmán ivadéka (?).
Háborúzott fél világgal,
Halics-, Kijev- és Bizánccal,
Négy fiú, négy leány volt a maradéka.

III. ISTVÁN

István körül mindig lángolt a trónviszály
Feltámadt ellene három ellenkirály.
A trónjába kapaszkodott,
Jó Frigyesre támaszkodott,
A többit fedje csak a jótékony homály!

II. LÁSZLÓ

Ellenkirály volt csak László, a második,
Aki István után a trónról álmodik.
Bizánc trónra tette,
Érsek nem szerette...
- Félév után élők sorából távozik.

III. BÉLA

Béla is jelentős - harmadik e néven
Bizáncba költözött igen jó reményben.
Trónt és arát áhított,
Bizony rosszul számított,
Ugrott a parti, hát csak hazajött szépen.

IMRE

Harmadik Bélának fia volt Imre,
Áhítozott is a királyi címre.
András öccsel megvívott,
Benne mégis megbízott,
Jóhiszeműen meghívta egy ginre.

III. LÁSZLÓ

Imre király érzé jőni a halálát,
Fiának passzolja hát a koronáját...
András megharagszik,
Lászlóval marakszik...
- Szegény gyerek meghalt,
öt évet se számlált.

II. András

Második András királynak gyenge,
Meráni nője uralg helyette.
Kinyírták az arany bulát...
Adott érte Aranybullát!
- Katona József színpadra tette.

SZENT ERZSÉBET

András lánya volt Szent Erzsébet
Senkit soha ő meg nem sértett.
Nem volt üres tenyere,
Rózsává lett kenyere...
- Aznap hát nem osztott ebédet.

IV. Béla

Híres egy király volt jó negyedik Béla,
Kapuján tatárok kopogtattak néha.
Küldte lányát klastromba
- A megoldás otromba -
Lettünk a tatárnak mégis szabad préda!

SZENT MARGIT

Trogírban született Szent Margit,
Hiába kérnek tőle randit...
Lett belőle apáca.
Pedig váltig szekálja
Két király is, ő bíz nem hajlik.

V. ISTVÁN

Negyedik Bélának fia volt az István,
Felesége kun volt, nem pediglen litván.
Mária leányuk Anjou Károly nője,
Lászlót a szlavón bán elcsaklizta tőle...

- Szegény király ebbe hala bele nyilván.

IV. LÁSZLÓ

Trónra jutott végül István fia László,
Ki már tíz évesen a nejével játszó.
A hunokkal barátkozott,
Pedig ez rá halált hozott.
- Dicsőségét mostan zengje ez a pár szó.

III. András

Árpád-ház vége harmadik András.
Nem tudjuk, maradt-e róla arcmás.
Származása kétséges,
A vége meg rémséges:
Méreg: - jöhet a nápolyi kartárs.

LÁSZLÓ (avagy Vencel)

Számozatlan László Vencelnek született,
Károly Róberttel a trónért vetekedett.
Egymást sújtották átokkal,
Lopja a koronát tokkal...
- Orgyilkos kezétől hamar kiszenvedett.

WITTELSBACHI OTTÓ

Leányágon király Wittelsbachi Ottó,
Számára ez az ügy valóságos lottó!
Venceltől nyert koronát,
Hordta rövid koron át,
Visszament bajornak - legyen ez a mottó.

(Anjou) károly Róbert

Anjou király volt a Károly Róbert,
Épp az asztalnál lökte a sódert...
Rátámadt Zách Felicián,
Ki túl volt pár akó pián,
És meglakolt: többé nem ivott sert...

I. LAJOS

Nagy volt és első is Lajos,
Lovaghoz mérten ájtatos.
Nápollyal csatázott,
Ám erre ráfázott...
- Aranyhoz Toldi a kapocs.

MÁRIA

Rex és nem regina Mária,
Mondhatnánk, ó szegény pária...
Az anyját megfojtották,
Zsigmondhoz nőül adták...
- Zengje az életét ária!

II. (KIS) KÁROLY

Elűzte Máriát Kis Károly,
Akinek hazája volt Nápoly...
Negyven napig állt a trónja -
Életét gaz merény oltja.
- Alatta felborult a zsámoly.

LUXEMBURGI ZSIGMOND

Budán székelt Luxemburgi Zsigmond,
Császár lett, hát figyeltek, hogy mit mond.
Összehívott egy zsinatot,
Három pápát lemondatott...
Máglyán ég Husz - ígérettel nincs gond?

HABSBURG ALBERT

Habsburgok közt első királyunk volt Albert,
Török ellen indult, nejéé a sparhert.
Dinnyét evett Neszmélyen,
Utolsót lehelt mélyen...
- Serege elszéledt, felborult a hadrend.

I. ULÁSZLÓ

Szegény jó Ulászló trónviszályba csöppent,
A népszerűsége már eleve csökkent...
Várnai csatában
Sebezték nyakában...
Hősi vére ekkor a törökre fröccsent.

V. LÁSZLÓ

Utószülött László ötödik e néven,
Lopott koronával lett király - de szégyen!
Czillei Ulrikért ádáz bosszút állva
Hunyadi Lászlónak életét lezárta.
- Eljegyzésén halt meg a prágai éjben.

Mátyás

Igazságos hírben állott Mátyás,
A szép nőkért feszt rájött a vágyás.
Neje ezért megorrolt,
A fügére arzént szórt...
- Peche volt, mert nem jött rá a hányás.

Dobzse László

Mátyást követte László, a Dobzse.
Ha kérdezték, azt felelte: „hogyne”.
Két nejét is kicselezte,
A harmadik lett a veszte.
Azután ült kukán, mint egy dózse.

DÓZSA GYÖRGY - SZAPOLYAI ISTVÁN

Nemes Dózsa György a parasztok vezére
István, a Zápolya csapott a kezére.
Izzó trónra ráültette
Nem volt ám szép ez a tette.
Angyal helyett farkast kapott a mezére.

II. Lajos 

Bulizós király volt második Lajos,
Élete őnéki hamar lett bajos:
Jött a mohácsi vész,
Lajosunk harcra kész.
Másnapra szegénynek a teste fagyos.

SZAPOLYAI JÁNOS

Ekkor került trónra Szapolyai János,
Csak ahogy király lett, az nem volt szabályos.
Ferdinánddal huzakodott,
Míg ereje el nem fogyott...
Maradt Izabella, aki igen bájos.

I. FERDINÁND

Ezek után lépett trónra Ferdinánd,
Zápolyával egyezkedni nem kívánt.
Fráter Györgyöt megölette.
Szőrös fülét begyűjtötte...
Árulással vádolta őt legkivált.

Erdély trónján...

SZAPOLYAI JÁNOS ZSIGMOND

Az erdélyi trónra került János Zsigmond
Igen kicsi volt még, nem lehetett James Bond.
Felnővén türelmes,
Poliglott, nyolc nyelves,
Harmincegy évesen holtnak nagyon ifjonc.

MIKSA

Tizennégy testvér közt lett király a Miksa,
Nejét Spanyolhonból hozta el a riksa.
Nem űzte ki a törököt,
Mindenkivel békét kötött,
Luthertől sem nyílt ki őnála a bicska.

BÁTHORY ISTVÁN

Erdély fejedelme jó Báthory István
Bekes rátámadott - bosszús lett e fricskán.
Átigazolt Lengyelhonba,
A hír robbant, mint a bomba:
Örvendett is rajta franzúc, talján, hispán.

RUDOLF

Alkimista király s császár is volt Rudolf,
A feje szegénynek rémképekkel zsufolt.
Kegyelt ő sok csillagászt,
Párducot, sast, orvvadászt,
A végén megőrült, inasokkal smúzolt.

BÁTHORI ZSIGMOND

Küldött a sors ekkor egy újabb Báthoryt:
Zsigmondot, kit „lengyel” nagybátyja bátorít.
Megnősült, de el nem hálta,
Kolostorba ment a mátka...
Van-e oly nő, akit ez fel nem háborít?.

BÁTHORI ANDRÁS

Csere lett a trónon - jött a képbe András
Zsigmond nyugdíjba ment, Báthoryból van más!
Ő a trónért adott
Egy bíborkalapot
Elvitte az Ördög: Mihály volt, a baltás!

SZÉKELY MÓZES

Székely Mózes lépett a trónra hamarost:
Kardjával foga közt átúszta a Marost.
Futott tőle Bekes Gáspár,
Iván cár is tőle hátrál...
Basta ellen hívott: „Üssed, vágjad, taposd!”

BOCSKAI ISTVÁN

Ferdinánd apródja volt Bocskai István,
Miksa katonája - annak sem volt hitvány.
Hajdúkkal egyetemben
Harcolt már Rudolf ellen
Épp csak két évig volt fejedelem tisztán.

RÁKÓCZI ZSIGMOND

Rákóczi, a Zsigmond: ő Rudolfnál kezdett:
Bekest támogatta, küzdött Basta mellett.
Bibliáért szíve lángolt
Hamar Bocskaihoz pártolt,
Utódja lett - hajdúk nélkül rajtavesztett!

II. MÁTYÁS
 

Lemondatta bátyját, úgy lett király Mátyás.
Pozsonyban sikerült a szent koronázás.
Békét kötött Erdéllyel,
Meg is szegte azt kéjjel.
Utód nélkül halt meg - ez volt a ráfázás.

BÁTHORY GÁBOR 

Pénzért vette a trónt jó Báthori Gábor;
Élte nyughatatlan: minden nővel smárol,
Híre elég gyatra:
„Nővérét is gyakta!”
- Gáborral egy hajdú véresen leszámol. 

BETHLEN GÁBOR 

Bezzeg erényes volt Bethlen, szintén Gábor.
Őrködik fölötte tatár s török tábor.
Országra vigyázott,
Erdély felvirágzott,
Nem volt neki párja sem közel, sem távol. 

BRANDENBURGI KATALIN 

Bethlen Gábor után trónra ült özvegye,
István öccs is indult, hogy a trónt elvegye...
Kiütötték egymást,
- Így segíttek egy mást -,
Györgyöt tette trónra a töröknek kegye! 

II. FERDINÁND

Púpos termet volt második Ferdinánd,
Bigottságban öt papot is lepipált.
Harminc éves háborúba’
Több országot döntött búba...
- Többet ne is érdeklődjünk eziránt.

I. RÁKÓCZI GYÖRGY

„Öreg” Rákóczi György fia volt Zsigmondnak
Amikor megnősül, búcsút mond a gondnak;
Mert Lorántffy Zsuzsanna
Segíteni rohanna
Férjnek, iskolának, s az egyházi frontnak. 

III. FERDINÁND

No de ekkor jött harmadik Ferdinánd!
Hadvezér lett, az apja meg retirált.
Linzben és Vesztfáliában
Békét kötött általában.
Jó zenét és irodalmat preferált.

II. RÁKÓCZI GYÖRGY 

György fia ült eztán fejedelmi székbe;
Nagyhatalmi tervek jutottak eszébe
Szövetkezett svéd királlyal
Háborúzott a polyákkal...
Aztán szegény bele... halt a fejsebébe. 

I. RÁKÓCZI FERENC 

Györgynek fia, Ferenc kissé tán pipogya,
De az ő neje lett hős Zrínyi Ilona -
Ott maradt özvegyen,
- Thökölihez megyen,
Tetteikről zengni kell Ginkgo Biloba!

THÖKÖLI IMRE 

Énekeljük meg most Imrét, a Thökölit,
Ki a szabadságon nem sokat tököl itt...
Kurucot nem várat,
Nő védi a várat...
Csak száműzik őket, hiába hősködik.

I. LIPÓT

Abszolút hatalmat áhított Lipót.
Vallási téren nem csapott sok cicót.
Papokat adott el gályára,
Háborúzott népe kárára...
- Tizenhat kölkének süttetett cipót.

I. APAFI MIHÁLY

Török tette trónra jó Apafi Mihályt,
Káromló nyelveknek ő parancsolt megállj!-t.
Ipart fejlesztette,
Tudást terjesztette,
Csupán egyet nem bírt: simítani viszályt.

I. JÓZSEF

Első József spanyol trónra kacsintott.
Túlságosan elevenre tapintott.
A kudarcot kiheverte,
Rákóczit, sajnos leverte,
Himlőben halt, hiába is lapított.

II. RÁKÓCZI FERENC 

Ferenc fia Ferenc, labanc őt ellopta,
Ki a szabadságot anyatejjel szopta.
Mégis csak vezér lett,
Kurucot vezérlett...
Sorsa őt messzire, Rodostóba dobta.

III. KÁROLY

Károly király - ajjaj, szedte-vette!
A szatmári békét megköttette.
Máriára esküt rendelt,
Trónra nadrág helyett pendelyt...
- Vadászaton gomba lett a veszte.

MÁRIA TERÉZIA

Hosszan regnált Mária Terézia,
Nyílott nála dália és frézia.
Erénycsősz volt eszemadta;
Kastélyát sok testőr lakta;
Éltünket és vérünket is kéri ma.

II. JÓZSEF

Király volt József, de kalapos,
Rendeleteiben alapos...
A jobbágy már költözhet,
De a nő nem öltözhet...
- A divattal szemben garasos.

II. LIPÓT

József király után jött megint egy Lipót,
Toszkánából jött, hát nem törte a digót.
Tiltotta a kínvallatást,
Kockát, kártyát, ne mondjak mást;
Visszaengedt haza sok üldözött zsidót. 

I. FERENC

Lipót után következett Ferenc
Toszkánai, hazája nem Gemenc.
Martinovitsékra halál -
Hóhérokat agyonstrapál;
A többiből legyen inkább fegyenc! 

MARTINOVITS IGNÁC

Besúgóként indult Martinovits Ignác,
Származásra nézve inkább albán, mint rác.
Szervezte a puccsot,
A feje lecsúszott...
Árulásért a sors különösen fricskáz!

V. FERDINÁND 

Ferenc fia volt ötödik Ferdinánd
Jaj szegénynek az elméje de zilált!
Metternich ezt észbe vette,
Uralkodott őhelyette.
Lemondatták, az ő sorsát ne kívánd! 

SZÉCHENYI ISTVÁN

Széchenyi István volt a legnagyobb magyar,
Érdemét feltárni az tudja, ki hadar.
Reformban óvatos,
Szemben sok kótyagos...
Bárhogyan is halt meg, temetése pazar!

KOSSUTH LAJOS

Magyar kormányzó volt dicső Kossuth Lajos,
Bár az uralma csak száztizenhét napos.
Igen radikális,
El is bukott máris...
A száműzetésben ünneplése zajos.

I. FERENC JÓZSEF 

Ferenc József király, elég sokat rombolt,
Hatalmával élve Haynau tombolt.
A végén csak kiegyezett,
Kül-had-pénzügy a mienk lett.
- Aztán „mindent meggondolt s megfontolt”. 

IV. KÁROLY 

Világháborúban lett király a Károly
Két esztendő múlva küldték messze távol.
Utolsóként uralkodott,
A király-sor ím elfogyott.
Boldoggá avatta a szentszéki páholy.

KUN BÉLA (Thomas de comitatu Tarjan kedvéért)

Fogságban lett bolseviki Kun Béla,
Pártjában a kommunizmus hunn’ téma.
Vörös diktatúrát csinált
- Százharminchárom napig állt -
Sztálin aztán eltüntette - (új séma?)

 A BIBLIA csupa limerickben

 Viola d. g. Exiguum:

ÓSZÖVETSÉG

Ádám és Éva

Évának férje volt Ádám
Almát a férjének ád ám!
Biztatja a kígyó,
"Faljál ebből, így jó."
Okulj csak a
magad kárán!

Kain és Ábel

Nem ért szót Kain és Ábel.
Pedig hát hol van még Bábel?
Kupán csapta öccsét,
Megitta a fröccsét,
Lakhelye azóta Bázel. 

Lámek

Kainnak szépunokája Lámek,
Bosszúszomjas – ez egy foltot rávet.
Vétlen sebért vendetta,
Máris szúr a beretva...
Vajon megvetjük őt ezér’? Há’ meg!

Énók

Ádámtól hat nemzedék volt Énók,
Asszonyának mindig járt egy kézcsók.
Az Úrral járt szüntelen
Ezért is volt bűntelen...
Élve szállt a mennybe... bíz ez rég vót.

Noé

Egy bárkát barkácsolt Noé,
Apja sok sémié, s gojé.
Állat-had beköszön,
Utána vízözön...
Túlélő-túrában jó-é?.

Ábrahám

Háránban lébecolt Ábrahám.
Megszólalt: rossz itt az árarány.
Kánaánba vágyott,
Ott nemzé Izsákot,
Elűzve ágyast, ki árva lány.

Sára

Szép asszony volt Abrám neje, Sára.
Csorog érte a fáraó nyála.
Helyette szült Hágár,
Mint béranya... ámbár
Sára is megfogant, de csak nagy sokára.

Hágár

Ábrahámnak ágyasa volt Hágár.
Fiat szült, hát Sára ellen ágál.
Ahogy meglett Izsák,
Létrejött a fi-ág,
Ábrahám a Sára mellé átáll.

Lót

Szodomában lakott tisztanevű Lót.
Holt-tenger partján élt, szerette a sót.
Ízetlen volt elesége,
Sóbálvány lett felesége...
Onnantól ebédje már jóízű vót.

Izsák
Apjával a hegyre battyogott át Izsák,
Nyafogott csak egyre: "Nehéz a hátizsák.
- Mért ő az áldozat?
Elég rossz változat..."
Angyal lépett közbe, ne legyenek hibák.

Rebeka

Izsáknak a felesége Rebeka
Két ikertől vastagodott dereka.
Kisebbiket úgy kedvelte
Még Izsákot is átverte...
Férjének a búrája így tele ma.

Ézsaú

Szerette a lencsét Ézsaú
Szólt: öcskös, elönt a mélabú!
Éhen halok menten
Adj egy falást ennem
Vagy leszel örökre félkarú! 

Jákób

Szép Ráhelt megkérte Jákób
De mivel nem volt még nábob
Sötétben helyette
Lea a menyecske,
Jákob meg hiába hápog. 

Lábán

Ráhelnek, Leának apja volt a Lábán.
Ha egy kicsit ivott, alig állt a lábán.
Mivel Lea vaksi,
Nem kéri őt hapsi,
Jákóbra sózta rá. Ne örülj a kárán!

Ráhel

Kisebbik leány volt Ráhel.
Jákób a kút mellett rálel.
Esnek szerelembe,
Majd pofára... Ejnye!
Mert Lábán egy hazug fráter.

JÁKÓB GYERMEKEI

Rúben

Jákób legelső fia volt Rúben,
Biblia őrzi nevét, nem Duden.
Ágyba bújt Bilhával,
Apja ágyasával…
Átkot vont magára. Nem volt lumen.

Simeon

Második fia volt Jákóbnak Simeon
Ököljogon nőtt fel, nem pedig Cicerón.
Húga védelmében
Tocsogott a vérben…
Ha nem hiszed, nézd meg youtube-on, videón.

Lévi

Harmadik fiú volt Jákóbnál a Lévi
Törzse papi törzs lett, ki az Urat féli.
Ő maga azonban
Gyilkolt alattomban,
Azzal az ürüggyel, hogy a húgát védi.

Júda

Lévinek öccse volt Jákób fia, Júda.
Leírása közben ne hagyj cserben, Múzsa!
Két holt fia helyett
Utódokat nemzett
Álruhás menyének, aki nem volt csúnya.

Támár

Volt egy hölgy, úgy hívták: Támár
Két férjet temetett ám már.
Utódnak nemzetet,
Apóssal nemzetett,
Tudd, ez a sztori nem trágár. 

Zebulon

Leának ötödik fia volt Zebulon,
Tengerparton látom, ha szemem lehunyom.
Híre szerint bátor,
Erős nép, ámbátor
Nem tud róla sokat se gall, se teuton.

Issakár

Hatodik fiú volt Leától Issakár,
Apja szerint csak egy erős csontú szamár.
Nem jutott neki ész,
Aklok közt heverész,
Szolgasors jut neki, sose jön vissza már.

Dina

Jákóbnak egyetlen lánya volt csak: Dina
A sorsa kegyetlen, nem segít rajt’ ima.
Sikem elrabolta,
Megerőszakolta,
Bátyjai bosszulták, ügynek elég sima.

Dán

Bilhának volt fia Dán,
Ellenséget meg nem szán.
Lesben áll az úton,
Erdőn, mezőn, kúton,
S támad. Ennyi elég tán.

Gád

Zilpa s Jákób fia, Gád
Jó szerencse szálljon rád.
Védd meg magad,
Ha bántanak:
Üssed-vágjad, nem apád!

Ásér

Szintén Zilpa fia Ásér
Mindig tele ott a tányér
Lazac és kecsege
Királyi csemege...
Tengerparton élt... Mi másér?

Naftáli

Bilhának gyereke Naftáli,
Beszédje szép és nem alpári.
Gyorsan fut,
Messze jut.
Fájdalma biztos nem fartáji.

József

Ráhelnek Jákóbnak fia volt József.
Potifár igencsak csípi, mert jó sef!
A neje csábítja,
S mert József hárítja,
Letépi ruháját, marad egy ó fez.

Benjámin

Születéstől árva Benjámin
Anyja sírján virul a jázmin
Jákóbnak kedvence:
Bendzsi, Benő, Bence...
Mellette ül mindig egy sámlin.

Mózes

Szólt egy úr, (a neve Mózes):
Unalmas itt ez a córesz!
Húzzunk Egyiptomból,
Mert tíz csapás tombol!
Kánaán vár, tejes-mézes! 

Áron

Mózesnek a fivére volt Áron
Kinevezte papnak még a nyáron.
A vesszeje kivirágzott:
Ilyen csodát vajh’ ki látott?
Együtt mentek tengeren és sáron.

Cippóra

Mózesnek a felesége Cippóra.
Hasonlít egy barna, kerek cipóra.
Mózes elment Egyiptomba,
Asszonya sem maradt lomha.
Két fiával felült egy jó csikóra.

Miriam

Mózes nejét lecikizte Miriam,
- Kinek pedig a hazája Midian.
Bántó szóért úgy bűnhődött
- Amiért egy hétig bőgött -,
Meglátta, hogy a kezén egy bibi van.

Bálám

Király szól: mondj átkot, Bálám
S örökké üldöz a hálám!
Megszólalt a szamara
Egyből nagy lett zavara...
Áldást mond, nem fut el gyáván.

Józsué

Kerülte Jerikót Józsué.
Könyörgött, ne legyen most zuhé.
Megrendült a föld,
A fal ím ledőlt...
”Bevettuek a vaarost stop” Juhé!

Ráháb

Jerikó falánál lakott a szép Ráháb,
Sokan látogatták a nyilvános házát.
Bújtatott kémeket,
Így nyert ő életet,
Falomláskor ezek lerótták a hálát.

Gedeon

Izráelnek volt a bírája Gedeon
Ki mindig az Urat hallgatta sztereón.
Csak az lehet nála harcos,
Aki vizet kézből nyaldos,
Midján ellen, kiket a harcba belevon.

Jefte

Parázna asszonynak volt a fia Jefte,
Ki a jövedelmét portyákkal kereste.
Győzelemért ammón felett,
Ígért áldozatot, kegyest,
Jefte leányának ez lett hát a veszte.

Sámson és Delila

Szeretett bunyózni Sámson:
Legény, ha kellett a gáton...
Hosszú haja nem lila,
Levágta a Delila
Nő miatt végezte láncon. 

Ruth

Nevét cáfolandó, szép leány a Ruth:
Korán özveggyé lett, ismerte a bút.
Anyósához szegődött,
Lám ez kifizetődött,
Betlehembe menvén, újra férjhez jut.

Boáz

Betlehemben élt a derék Boáz:
Agglegény, mert nősülni tétováz.
De amikor Ruth
Éjjel mellé bújt,
Kisfiuk lett, s a bölcsőben oáz.

Sámuel

Éli papnál nődögél a Sámuel.
Prófétai tehetséget árul el.
Királyokat koronázott,
Saul erre jól ráfázott:
Bátor volt, de őmiatta gyávul el.

Saul

Izráelnek első királya volt Saul.
Őrizte hatalmát bizony elég vadul.
Szellemet idézett,
Ért korai véget...
Tette ő a dolgát, ... csak egy kissé szarul.

Isai

Boáznak az unokája Isai.
Bezzeg neki bőven lettek fiai.
Dávid volt a nyolcadik,
Nem marad, csak holnapig,
Hadba száll, és győzelme parittyai.

Dávid és Góliát

Duellált Dávid és Góliát.
Tudjuk, az eredmény obligát:
Győzött a parittya
A fejet gurítja
Dávid, ki nyert dicset s glóriát! 

Jonatán

Majoreszkó volt a Saulnál Jonatán,
Mégis bátran vitte Dávidot fogatán.
Apjának haragja
Csöppet sem zavarja,
Nem volt ily barátság, nem is lesz soha tán.

Mikál

Dávid első neje: Saul lánya Mikál.
Rövid frigy volt, Dávid az ablakon kiszáll.
Mikált Pálti veszi,
Dávid visszaveszi,
Sérti ám, hogy Mikál tánca miatt zríkál.

Ahínoám

Jezréelből jött el a szép Ahínoám
Dávid bujdosását édesíti, no lám!
Jaj, de Amnónt nem neveli,
Húgát, Támárt leteperi...
Kár, hogy apja-anyja nem csapta jól pofán!

Abigájl

Dávid harmadik asszonya Abigájl
Bujdosónak jó ellátmányt variál.
Nábál volt az első ura,
De megüti őt a guta,
Hogy a neje Dávid felé navigál.

Nábál

Esztelen egy férfiú volt Nábál
Dávid ellen – ki őt védte – ágál.
Erőszakos, részeges:
Így a sorsa végzetes:
Megmarad, ki bujdosókat táplál.

Maaká

Dávid újabb neje gesúri Maaká...
Absolon a fiuk, tett az apja alá.
Dávid ellen lázadt,
Háremére támadt,
Jóáb, a hadvezér leszúrta őt, naná!

Haggít

Dávidnak ötödik asszonya volt Haggít,
Az élete sajnos békétlenül zajlik.
Adonijjá az ő fia,
Becsvágyának semmi híja:
– Trónkövetelőként pallos alá hajlik.

Abítál

Hatodik asszonya Dávidnak Abítál,
Lett egy fia, akit békére agitál...
Sefátjá a neve,
Hebrónban születe...
Sok vizet nem zavar, trónra nem aspirál

Egla

A hetedik nej volt Hebrónban az Egla.
Elvette őt Dávid, ki egy kissé selyma.
Jitreámot szülte,
A bajt elkerülte,
Üresen is maradt utána a fejfa.

Bethsábé

Pancsolt a háztetőn Bethsábé.
Dávid szólt: van kalács, meg kávé!
Add meg "azt" a kegyet!
- Bekapta a legyet... -
Nősül hát nyolcadszor per kábé.

Uriás

Kiváló harcos volt Uriás
Harcmezőn hiába tuti ász!
Megcsalta a neje,
Holtak közt a helye...
A nő meg hárembe furikáz.

Támár

Absolon húga volt tarka ruhás Támár
(Amnón gerjedt reá, nem mutatta ámbár.)
S hogy betegnek véli,
Süteményt süt néki,
Erőszakot szenved, magány, ami rá vár.

Amnón

Húgába szerelmes Dávid fia, Amnón
Rá is veti magát, hogy bejött az ajtón.
Mégis megutálja
A szegényt nem szánja...
– Absolon hát ezért csapatja őt tarkón.

Absolon

Talmaj király unokája Absolon
Gesúrba jár, ott várja őt sok rokon,
Nagy és szép volt haja,
Ebből lett a baja...
Fán akadt fenn – szépítgetni nem fogom.

Abiság

Utolsó neje volt Dávidnak Abiság,
(Szánja a didergőt már az atyafiság.)
Ő azt melengette,
Ki nem szeretgette...
Aggastyánnak szép lány bizony már csacsiság.

Adonijjá

Hamut is mamunak mondja szegény Dávid,
Fia, Adonijjá a trónjára áhít.
Bethsábé ezt megneszelte,
Adonijját elmeszelte,
Salamon fiáért éjjel-nappal sápít.

Bölcs Salamon király

Igen bölcs király volt Salamon.
Két prosti közt döntött szabadon:
A gyerek volt a tét
Javasolt felezést –
A hamist megrúgta valagon. 

Ahijjá

Prófétaként szólott előre Ahijjá,
közben a palástját tucatrész' szakítá.
Júda marad Roboámé,
Izráel Jeroboámé...
Hogy ebből nagy baj lesz, bizony nem gyanítá.

Roboám (Júda)

Salamon fia volt Roboám,
Dicsekszik: jól szól az oboám!
Keménykezű zsarnok:
Mit szájaltok, barmok?
Össze is vesztek a koronán.

Jeroboám (Izrael)

Munkafelügyelő volt a Jeroboám,
Ki a trónért küzdött már idejekorán.
Izráelt elhappolta,
Népét bűnbe hajszolta,
Borjakat imádott, leszakad a pofám!

Abijjá (Júda)

Trónrakerült eztán Júdában Abijjá.
Ám őt a dicsőség bíz el nem vakítá.
Három évet élt még,
Hívta hadi népét...
Jeroboám után dárdáját hajítá.

Omri (Izrael)

Trónviszályok után lett király az Omri.
Tircában lakozott, tessék elgondolni.
Dinasztiát alapított,
Ha támadták, nem lapított...
Ám képes volt ágyban, párnák közt megholni.

Aháb (Izrael)

Omrinak fia volt, trónra így ült Aháb.
A Baált imádta, pedig az csak fabáb.
Akkor sem tért észre,
Mikor három évre
Esőmegvonás volt – Kármel kellett, nahát!

Jezábel (Izrael)

Jezábel volt Aháb király neje,
Holtában is egye meg a fene!
Irígyelte Nábót völgyét,
kinyírta, s elvette földjét,
Bűnhődött, mint kutyák eledele.

Illés (Izrael)

Nagy próféta volt az Illés,
- Zavarta otthon a züllés:
Jó nagy aszályt okozott,
Baál papot pofozott,
(Kármel hegyén volt a gyűlés.)

Ászá (Júda)

Abijjának fia jött Júdában: Ászá
Ki a Sion hegyét jó sokszor megmászá.
Mindenfele építkezett,
Egyszer egy nagyot vétkezett:
Prófétát, ki inté, kalodába zárá.

Jósafát (Júda)

Júda derék királya volt Jósafát.
Ültetett a kertjébe száz rózsafát.
Nászurával szövetkezett
Ám ebből baj következett:
Aháb meghalt, végetért a komaság.

Jórám (Júda)

Jósafátnak fia volt a Jórám.
Felkiáltott: a korona jó rám!
Legyilkolta testvéreit,
Aztán húzta a beleit…
Szólt hát: ütött az utolsó órám!

Elizeus (Izrael)

Elizeus igen nagy próféta,
Övé lett az Illés hagyatéka.
Kopaszságát kinevették,
Erre őket medvék ették!
Hát ennek már a fele se tréfa!

Jéhu (Izrael)

Prófétafi kente királlyá a Jéhut.
hatalomhoz úgy fért, nem simán, csak „rézsút”...
Aháb nemzetségét
Kiirtotta végképp!
Az ő királysága nem volt más, csak tévút.

Ataljá (Júda)

Aháb lánya lépett trónra: Ataljá.
Fogdmegjeit szerteszéjjel szalajtá.
Megölette unokáit,
Hatalmat ennyire áhít!
Papi pártütés éltét elszakajtá.

Jóás (Júda)

A templomban rejtekezett Jóás
Történetünk elején még pólyás.
A főpap királlyá tette,
Fiát mégis megkövezte!
Ez a helyzet bizony nem volt mókás!

II. Jeroboám (Izrael)

Jeroboám király - e néven második
Izráelnek trónján - jólétről álmodik.
Közben a bűn dagad:
Minden bálvány marad.
Pogányság a néptől így el nem távozik.

Jónás (Izrael)

Szólt az Úr, hogy menjen Ninivébe Jónás!
Ám Tarziszba indult el a szegény flótás...
Került nagy viharba,
Egy cethal befalta,
Bűnét bánva ekkor jött reá a gyónás.

Ámósz (Izrael) 

Déli próféta volt, Északra ment Ámósz.
A bételi papság ettől lett csak fázós.
Jövendölt fogságot,
Pusztuló országot,
Ki is toloncolták, vélték, hogy ez káros.

Uzzijjá (Júda)

Istenfélő király Júdában Uzzijjá
A védvonalakat csak ő teszi újjá.
Hadserege erős,
Minden ellent legyőz...
De mert önfejű volt, lepra ott lesújtá.

Jótám (Júda)

Gyorsan lépett trónra Júdában a Jótám,
Apja segélyével, aki beteg jócskán.
Épített és harcolt,
Ellenséget sarcolt,
Királynak az ilyen tényleg elég jó tán.

Hóseás (Izrael)

Hóseásnak rosszlányt kellett nőül venni
Hogy próféciáit tudja szemléltetni
- Bár ő három gyerek után,
Ment a szeretői után, -
Tizenöt ezüstért mégis visszavenni.

Ézsaiás (Júda)

Prófétának legnagyobb Ézsaiás:
Korholta, ki népe közt léha piás,
Bálványt imád, parázna...
Jól tenné, ha parázna –
Az ítélet nem lesz majd szép variáns!

Áház (Júda)

Júda trónjára ül Jótám fia, Áház.
De a két szomszédja országára pályáz.
Kér testvéri segítséget...
- Asszíroktól kérni vétek!
Próféta haragja ettől ilyen ádáz. 

Hósea (Izrael)

Gyilkolt és így lépett trónra Hósea.
Szalmanészer jó nagy adót ró rea.
Fellázadt ellene,
Harcba szállott vele...
Magának és Izráelnek vége ma ... 

Mikeás (Júda)

Pucéran és jajgatva jár Mikeás.
Erről regél sok lantos és citerás.
Nem hitt neki a nép,
Ím fogság lett a vég,
Bár inté Izráelt, legyen hite más!

Ezékiás (Júda)

Szanhéribnek ellenszegült jó Ezékiás,
Sziklába vájt alagutat, tök cool, nem vitás.
Óvta Jeruzsálemet,
Tartott páska-ünnepet,
Ő védte meg az országot, bizony senki más. 

Manassé (Júda)

Ezékiás után király Manassé.
Élte nem egyenes, van benne sasszé.
Bálványt tett a templomba,
Sok ártatlan vért onta...
De megbánta, mikor rátört a majré. 

Ámón (Júda)

Két esztendőt ült a trónon Ámón.
Dicséret, az nem jön ki a számon...
Bálványt tisztelt, nem az Urat,
S mert rosszul választott utat,
Meggyilkolták, hát én ezért szánom.

Jósiás (Júda)

Ámón király utódja volt Jósiás,
Olyan derék, éppen csak nem glóriás.
Javítá a templomot,
Bibliát lelt, nem lomot!
Megiddónál veszett... - A baj óriás! 

Hulda (Júda)

Prófétanő volt a derék Hulda
Előtte nem titok az umbulda.
Jósiást megvigasztalta:
Nem csap le az Úr haragja
Azonnal, csak húsz esztendő múlva.

Zofóniás (Júda)

Úr haragját hirdeti Zofóniás:
A bűnös nép messze lesz kolóniás,
De irgalmat nyer majd,
Elfelejt minden bajt,
Aki koldus, aki szorong, fóbiás.

Náhum (Júda)

Júdában volt próféta a Náhum.
Mit hirdetett: Ninivének fátum.
Összeomlást jövendölt!
Város sorsa ím, eldőlt:
Hatszáztizenkettő volt a dátum.

Habakuk (Júda)

Fogság előtt prófétálta Habakuk:
Ellenség jön, mindent ellep csapatuk.
Fogság vár az egész népre,
Mivel olyan sok a vétke...
De ki megáll hűségesen, hazajut.

Jeremiás (Júda)

Prófétált öt királynak is Jeremiás...
Előbb elás egy övet, mit később kiás:
Az öv persze elrohadt,
A nép vesztébe rohant,
Babilonba vitték őket. – Ez lett. Mi más?

Báruk (Júda)

Jeremiás irnoka volt Báruk.
Az Úr szava igen fontos náluk.
Bátorság kell, lelki-testi:
A királlyal szembemenni...
Az országban nincsen nekik párjuk.

Jóáház
 
(Júda)

Jósiásnak első fia Jóáház
Azt remélte, egy fáraót jól átráz.
Ámde Nékó megtudta,
Ebből lett a nagy bukta!
Ki nem ügyel, ha próféta szól: ráfáz!

Jójákim (Júda)

A fáraó tette trónra Jójákimot
Épp eléggé undok volt, hát méltán szidod.
Jeremiás tekercsét
Kis fecnikre nyeste szét,
Aztán tűzbe dobta... képzeld el, ha bírod.

Jójákin (Júda)

Jójákimnak volt a fia Jójákin,
Pár hónapig uralkodott szolgáin.
Elfogták, mert fellázadt,
Hagyott hazát és házat,
Élethosszig ült Babilon fogdáin.

Cidkijjá (Júda)

Káldeusok tették trónra Cidkijját.
Átnevezték, már ezután így híjják.
Fellázad a szemét:
Kiszúrják a szemét!
De előtte a fiait kinyírják.

Abdiás (Júda)

Kurta könyvet szerzett bizony Abdiás;
Vagyon néki bajsza igen kackiás...
Fogságba ment Júda népe,
S ki bántotta, ahol érte,
Edóm volt. E vétke miatt paprikás.

Ezékiel 

Babilonban próféta Ezékiel,
Döbbenettel tölti el egy égi jel.
Pap volt templom nélkül,
Ő ebben kikészül...
Foglalkozik hát a világ végivel.

Dániel

Csodálatos próféta volt Dániel
Vegát evett, nem érte be bármivel.
Oroszlánt szelídített,
Rémálmot is megfejtett,
Hosszú élte öt századon átível.

Haggeus 

Fogságból jött népet szidta Haggeus:
Ijesztő volt, telerottyant hat pelus.
Saját házat szépítenek,
Templomot nem építenek,
Megátalkodott sok vén jebuzeus!

Eszter 

Perzsiában lett királyné Eszter.
A király csak rája bökött: - „Ez kell!”
Az intrikát legyőzte,
Gonosz Hámánt lefőzte:
Akasztófán végezte a miszter.

Ezsdrás 

Fogság után papi személy Ezsdrás
Törvényt hirdet, ő jött ezért, nem más.
Vegyes házasságokat
Mindegyre csak bontogat...
Pogány férj s nő olyan, mint a leprás!

Nehémiás 

Perzsa király pohárnoka Nehémiás
Nem maradhat ott örökké libériás.
Helytartó lett odahaza,
Felépült a város fala,
De a vegyes családokért hisztériás.

Zakariás 

Fogság után jövendölt Zakariás:
Az ország a sok bajért maga hibás.
Ítéletnap várható:
S a négy lovas járhat. Ó!
De a végén eljön majd a Messiás!

Jóel 

Fogság után prófétált a Jóel
Sáskajárás volt itt a hívó jel.
Ígéri, hogy jön a Lélek!
Ítéletkor, ha megtérnek,
Akkor lesz a Sion újra jó hely.

Malakiás 

A jónépet ostorozta Malakiás.
Mondhatjuk, hogy rájuk is fért az a szidás.
Áldozatuk lopott birka,
Sánta és vak, gyapja ritka,
Vétkükért az ily áldozat nem paritás!

Jób

Intette a sátán feddhetetlen Jóbot,
Csúf  keléseire rakjon egy kis jódot.
Elvette, mit lehetett,
Vagyont és tíz gyereket…
Feleséget, azt nem, arra nem lelt módot.

 

 

 

Deuterokanonikusok

Tóbiás 

Ninivében cseperedett Tóbiás
Istenfélő gyerek volt, nem orgiás...
(Hétszer özvegy Sára
Lett élete párja...)
Meggyógyítá apját, híre óriás! 

Zsuzsanna 

Vének nyála csorog érte – Zsuzsanna!
Kukkolják, hogy fürdőből kisuhanna...
Vádolják, mert ellenáll,
Jó Dániel szembeszáll...
Másképp szegény a halálba zuhanna.

Judit 

Három éve özvegy a szép Judit...
Jámbor nő volt, sose csapott murit.
Város baját elhárítja:
Holofernészt elcsábítja,
S fejét veszi. Így zárja a bulit.  

 

 

 

 

 

 

 

 

ÚJSZÖVETSÉG

Nagy Heródes 

Edomita volt a nagy Heródes
Sose tudta azt, hogy mi a móres.
Nejét, fiát megölette,
Vérfürdőt küld Betlehemre,
Férgek falják, aztán végre jó lesz.

József és Mária

Jézus apja József, anyja Szűz Mária,
Sokan azt képzelik, van ebben mágia.
Angyal szólt hozzájuk:
Feladat vár rájuk,
Messiást nevelni: ez ám a grácia!.

Jézus

Betlehemben született meg Jézus.
Őt imádja fehér, sárga, négus.
Hogy üdvöt szerezzen,
Meghalt a kereszten...
Sajnos, hamar lenyúlta a klérus.

Heródes Arkhelaosz

Nagy Heródes fia volt Arkhelaosz
Királyságért császárhoz megy, nem haboz.
Júdeát, azt meg is kapja,
Kegyetlen ám, mint az apja...
Augusztus hát száműzi, és ellapoz.
 

Fülöp

Heródes fia volt – tízből egy - a Fülöp
Heródiás körül bíz nem sokat nyüzsög.
Antipás hát megszöktette
Lányostul magával vitte,
Fülöp azóta már csak magában gügyög.

Heródiás 

Fülöp király neje volt Heródiás
Ámde becsvágya, az bizony óriás.
Megszökött a sógorával,
Mert nagyobb volt. Ím ez rávall.
Ha erkölcsét bántják, úgy hisztáriás.

Keresztelő János 

Próféta volt Keresztelő János,
Hazája a puszta, nem a város.
A Jordánban keresztelve,
Így talált rá a Mesterre,
Fejét vették, mert intése rázós.

Salome 

Heródiás leánya volt Salome.
Táncot lejtett Antipásnak, látod-e?
A vén kujon élvezte,
Jánost hát kivégezte...
Behozták a fejét egy nagy tálon e!

Heródes Antipás 

Nagy Heródes fia volt az Antipás,
Galilea lett az övé, semmi más.
Fülöp nejét elszerette,
Keresztelőt lefejezte...
Száműzetést hozott rá Heródiás.

Magdalai Mária

Magdalából jött a bűnös Mária.
Asszonyok közt ő a szegény pária.
Jézushoz szegődött,
Lábához vetődött,
Szidta ezért a sok dühös hárpia.

Lázár

Jézus jó barátja, meghalt szegény Lázár.
Sírjára a gyásznép egy nagy követ rázár.
Mária és Márta
Jézust nagyon várta...
Jött és feltámasztá, így hát áll a vásár!

Péter 

Apostolok között első volt a Péter
Megtagadta Jézust, erről zeng az éter.
Szavának lett keletje,
Fejre fordult keresztje...
Ezt hozta neki az apostollá létel.

András 

Jónának fia volt, Péter öccse András.
Halásznak indult, de nagy volt ott a hajtás!
Jézust hamar követte,
Földi jó nem övezte...
Kereszten halt ő is, ez a helyzet, pajtás! 

Jakab

Zebedeus fia, halászember Jakab,
Jézus után indul, csak az apja marad.
Mennydörgésnek fia,
Búcsút int, hogy „Szia!”
Heródes Agrippa miatt élte szakad.

János

Jézusnak kedvence, apostol volt János,
Fiatal volt nagyon, de erénye számos.
Jézus anyját istápolta
Hosszú éltet nyert jóvolta...
Rab volt egy szigeten, melynek neve Patmosz.

Fülöp

Bétsaidából jött el, s lett apostol Fülöp.
(Attól félek, hogy a rímmel most felsülök...)
Az etióp főember
Keresztséget tőle nyer...
Olyan igaz mindez, ahogy én itt ülök.

Bertalan

Fülöppel jött Nátánaél, Bertalan.
Benne gáncsot keresni ám céltalan.
Hamisság, az nincs benne,
Apostolnak jó lenne...
Be is állott, lebeszélni hasztalan.

Tamás

Apostol volt, s iker a hitetlen Tamás.
Jézus látásáról azt hitte, hogy varázs.
Mikor Jézus megjelent
Érezte, hogy messze ment...
Kétezer év óta érződik e blamázs.

Máté

Lévi törzséből jött, vámszedő volt Máté.
Az ő keze alatt forgott ám a kápé.
Mikor elhívatott,
Hagyott csapot-papot...
Evangélista lett, s amit írt, az káté.

Júdás

Keriót városból került elő Júdás
Pénzéhes volt nagyon, ebből lett a súgás.
Eladta a Mestert,
Tőle bíz csak ez telt!
Felkötötte magát, – nem volt ez jó húzás!

Annás 

Főpapnak már nyugdíjas volt Annás.
Csütörtökön kerülte az alvás.
Jézust nagyon faggatja,
Vád tanúit hallgatja,
Tapsol nekik, mert egy kissé hangyás. 

Kajafás 

Annás veje volt a főpap, Kajafás
Szadduceus, s nem kell neki apanázs.
Jézus-perben elnököl,
Halált kér, és nem tököl,
Tudható, hogy kenyere a kavarás. 

Pilátus 

Helytartó volt Júdeában Pilátus
Félt is tőle főpap, kovács, zsibárus.
Ha keresztre nem ítéli
Isten Fiát, - megkíméli,
Volna most a Krédóban egy hiátus.

Jakab

Még egy apostol volt e néven, hogy Jakab,
Ám ebből a névből nem is kevés akad.
Fia volt az Alfeusnak,
Életéről alig tudnak...
Nem csoda, hogy ebből félreértés fakad.

Simon

Zelóta státuszból lett tanítvány Simon.
Kánaáni volt, a származás nem finom.
Élete, az kész homály,
Átláthatlan, mint opál...
Vértanú lett ő is, kettévágták, bizony.

Taddeus Júdás

Kisebb Júdás ugyanaz, mint Taddeus
Sorsa rejtély, kutassa bár száz hekus.
Legenda, mit őriz:
Mártír lett tán ő is,
Képmása nincs, nem szükséges hát retus.

Jakab

Hitted volna, hogy van még egy Jakab?
Jézus öccse, de hite csak apad...
Húsvét után azonban
Apostol lesz, s azon van,
Hogy levelet írjon, s tollat ragad.

Júdás

Meg se lepődsz azon, hogy van még egy Júdás
(Jézus öccse ő is - legyen ez beszúrás.)
Írt rövid levelet,
Őrzi a kegyelet...
Nem pusztította el hetvenben a dúlás...

István

A mártírok között legelső volt István
Krisztus-követő volt, régiesen krisztyán.
Hitetlenek megkövezték,
Fejét dicsfénnyel övezték,
Saul tapsolt! (tán nem sértődik e fricskán).

Heródes Agrippa 

Nagy Heródes unokája Agrippa
Gájusz szívét önmagához hajlítja.
(Kaligulát ő nevelte,
Így lesz majd az ő kegyeltje...)
Zebedeus fiát ketté aprítja.

Pál

Damaszkuszba menet nagyot fordult Pál
Attól kezdve folyton misszióba jár.
Békességgel tűrt éhezést,
Ostorozást, megkövezést...
Fejét vették végül... így jött a halál.

Márk

Evangéliumot elsőnek írt Márk.
Gecsemáné-kertben csütörtökön járt.
Mikor kézre került,
Pucéran menekült...
A katonák így nem tettek benne kárt.

Lukács

Evangélista volt a jó orvos, Lukács.
Pállal járta útját, innen a sok tudás.
Püspök lett, ki meg nem torpan...
Meghalt késő öregkorban,
Fent a mennyországban a jutalma busás.

Timóteus

Azért küzdött a jó Timóteus,
Hogy a mennybe, pogány digó, bejuss!
Védelmezője a hitnek,
Akit csak tisztelet illet...
(A végére kell még egy spondeus.)

Títusz

Munkatársa Pálnak a jó Títusz.
Fohászkodott, kerülje a tífusz...
Ő vitt Pálnak nagykabátot,
Mikor az már nagyon fázott...
Mert a hőfok nem plusz volt, de mínusz!

Szílás

Pál titkára volt a derék Szílás,
Sovány volt, nem bántotta a hízás...
Pállal kissé feszültek,
- Kalodába kerültek,
Ahol viszont kicsi volt a nyílás.

Barnabás

Ciprusról jött, s lévita volt Barnabás.
Jóképű volt, nem volt rajta pattanás.
Munkatársa volt a Pálnak,
Misszióba együtt járnak,
Ámde vita támadt köztük, vad, parázs!

Filemon

Páli levél címzettje a Filemon.
Kolosséban lakik, itt van idehonn.
Megszökött a rabszolgája,
Immár nem őt, Pált szolgálja,
Hát ő kéri, bocsásson meg, mire jön.

Onézimosz  

Neve szerint „Hasznos” fiú Onézimosz.
Haszontalankodott
mégis : nagyon kínosz.
Rabszolga volt, megszökött,
Ámde Pálnál kikötött.
Visszament, mert amit tett, az neki tilos.

Lídia

Filippiben lakott a jó Lídia.
Pált, s Lukácsot adatott meghívnia.
Ittak-ettek, náluk háltak,
Gyülekezetet csináltak...
Bíbort árult, nem kellett hát sírnia.

Jászón

Thesszalonikában lakott Jászón.
Igyekezett, hogy Pálra vigyázzon.
Kezességet vállalt érte,
Rokona volt, hát megkérte:
Meneküljön, egy percet se várjon.

Második Heródes Agrippa 

Libanonban király második Agrippa,
Heródesi ágon igazán fajtiszta.
Bereniké bátyja nője,
Agrippa elveszi tőle...
Szokás lett ez már a családban addigra.

 

VdgE: Művészettörténeti ismeretterjesztő limerickek

Arcimboldo, Giuseppe: Vertumnus (1590)

Arcimboldo képén bolond Habsburg Rudolf.
Császár arcán alma s barack képez dudort,
A bajusza mogyoró,
Az egész kép sokkoló,
Milánóba festőnk gyorsan hazapucolt.

 

Blake, Wiliam: Jób (1825)

Wiliam Blake képén tisztanevű Jób.
Ám a történetből hiányzik a kód:
A jó ember miért szenved?
Sorsa ilyent miért enged?
Érteni e titkot: nincsen arra mód.

 

Bosch, Hieronimus: Gyönyörök kertje (1500)

Bosch Jeromos képén a Gyönyörök kertje
Nézhetünk a földre, pokolra, s a mennyre.
Ádám s Éva mindenütt...
Mennyből a pokolra gyütt,
Ember nincs a talpán, ki tudná, mért erre?

 

Bosch, Hieronymus: A bolondok hajója (1500)

Bosch követte el a Bolondok hajóját...
Ezzel mutatta meg az egyház valóját:
Részegség és tunyaság
Torkosság és bujaság...
Egy bolond kormányoz: hinnye a nemjóját!

 

Botticelli, Sandro: Primavera (1482)

Botticelli képén virághozó Tavasz.
Felleget hajt Merkúr, ne legyen rá panasz,
Vénusz csupa báj és kellem,
Kháriszok ruhája lebben,
Chlorist – jáj! –  elkapta Zephürosz, a ravasz.

 

Brueghel, Pieter: A halál diadala (1562)

Brueghel képe ím A halál diadala.
Vele jő mindenek végső viadala.
Nincs menekvés előle,
- Ezt tanulod belőle,
Legyen király, pór, vagy bármi hivatala.
 

 

Brueghel, Pieter: Vadászok a hóban (1565)

Pieter Brueghel képe: Vadászok a hóban
Dombon kutya, vadász, távolabb egy tó van.
A tó be van fagyva
Csúszkálnak is rajta...
Ha bejön a zsákmány, senki se lesz józan. 

 

Burne-Jones, Edward: Cophetua király és a koldusleány (1884)

Cophetua király és a koldusleány
Burne-Jones képe előtt emlék jön fel nehány.
Megidézik Juditot és Mátét,
Közük soká nem tartott a játék...
- Képelemzésnek e szöveg elég trehány.

 

Cézanne, Paul: Mardi gras. (Pierrot és Harlequin) (1895)

Itt látható Cézanne-tól a Mardi gras.
Meg se rezdül a modellek arcizma.
Pierrot és Harlequin
Hősleg pózol odafenn,
Mire kész lesz, egy elájul addigra. 

 

Chagall, Marc: A születésnap (1915)

Marc Chagall festménye ím A születésnap.
A szerelmes ember – mondják – süket és vak.
A föld fölött lebeg,
Egy köszöntést rebeg...
Rózsacsokrot ad át. Tavasz. Üde évszak... 

 

Degas, Edgar: Abszint (1876)

Itt látható Degas-tól az Abszint.
Helyszín kocsma, alacsony a zajszint.
Megtört nő ül a padon,
Bőre nem szép, tagadom...
Mert az abszint elrontja az arcszínt.

 

Delacroix, Eugene: Villámlástól megriadt ló (1824)

Kedvencem a ló, mely villámlástól riadt.
- Tán a romantikus külsőségek miatt. -
Sötét háttér hatásos, ez  tény,
Égi fénytől világos a mén...
Delacroix irányzata oly sokakra kihat.

 

Dürer, Albrecht: Önarckép (1500)

Dürernek, nos, volt egy Önarcképe
Eldöntendő, hogy mint férfi, szép-e?
Származása magyar,
Ágnesével kavar...
De hogy levarjúzta, többé nem volt béke.

 

Ferenczy Károly: Madárdal (1893)

Ferenczynek festménye a Madárdal.
Láthatatlan gyönyörködtet dalával.
Kis terhes nőt megigézi,
A paradicsomot idézi...
S a kép minket szórakoztat magával.

 

Friedrich, Caspar David: Férfi és nő nézi a Holdat (1818)

Férfi és nő nézi ím, a Holdat.
Merengenek, ám a szívük borzad.
Caspar Friedrich volt a festő...
Ám az eszme hajmeresztő:
- Úgy állnak itt dermedten, mint holtak
.

 

Gentilesci, Artemisia: Jáel és Sisera (1620)

Jáel és Sisera Gentileschi műve.
Minden képén kiüt Tassi festő bűne.
Erőszakot tett a lányon,
Tehetséges tanítványon...
Bosszúálló nőkben soha nem volt szűke.

 

Giorgione da Castelfranco: Szunnyadó Vénusz (1510)

Giorgione műve a Szunnyadó Vénusz.
Bevallom, a festmény számomra rébusz.
Az itten a talány,
Hogy mért pucér a lány,
Mért alszik nyílt mezőn, takaró zérus?
 

 

Greco: Bűnbánó Magdolna  (1577)

El Grecónak képe Bűnbánó Magdolna.
A hölgy ahelyett, hogy élveket hajszolna,
- Keze között koponya,
Rajta hanyag rokolya ... –
Immár vezeklésre van szegény hangolva.

 

Gulácsy Lajos: Extázis (1908)

Gulácsy festménye: Extázis.
Ahogy így elnézem, nem frázis.
Jól a nőbe gabalyodott,
Szeme kissé zavarodott...
Vajon majd a végén perkál is?

 

Gulácsy Lajos: Nakonxipánban hull a hó (1910)

Gulácsy festményén hull a hó.
Egynapos varázslat, surranó...
Pádovának narancsai...
Nakonxipán harangjai...
Lebegő káprázat, nyugtató...

 

Holbein, Hans: VIII. Henrik  (1537)

Holbein műve a nyolcadik Henrik.
Az udvarban dicsőségét zengik.
Nehéz volt a feladat,
A festő itt elakad...
Ha túl kövér, akkor jól megfeddik. 

 

Kahlo, Frida: A törött oszlop  (1944)

Frida Kahlo képe ím a Törött oszlop.
Buszbaleset folytán a gerince foszlott.
Nem lehet így csecsemője,
Férjnek bezzeg sok a nője...
Kínja és fájdalma soha el nem oszlott.

 

Klimt, Klimt: Judith (1901)

Gustav Klimt festménye a gyönyörű Judith
Holofernésznek csapott egy nagy murit.
Hogy őt jól elkápráztassa,
Fejét orvul levághassa,
Előre levett már melltartót és bugyit.

 

La Tour, Georges: Bolhát fogó nő (1611)

Georges de la Tour képén nő, ki bolhát talál.
Gyertyafénynél lesi, a dög merre zabál...
Keblek között selyma bolha,
Ahol tényleg semmi dolga...
Hát a nő kezétől így éri a halál
.

 

Lastman, Pieter: Jónás és a cethal (1621)

Pieter Lastman képe: Jónás és a cethal.
Látod, Jónás: jön a vihar, s a cet felfal!
Úr parancsát megtagadtad,
Az Úr büntetése rajtad...
- Bánva bűnét, kijut, ámbár hitte, meghal.

 

Leonardo da Vinci: Mona Lisa (1519)

Leonardo alkotása Mona Lisa
Franciákhoz is elvitte, oda biza!
Múzeumból ellopták,
Ám a tolvajt megfogták,
Kép vitrinben, béke a hölgy poraira.

 

Liotard, Étienne: Mária Terézia (1762)

Liotard képén: Mária Terézia
Kék-fehér szín rajta, no meg kis szépia.
Ideje a kenyereknek lejárt!
Adj kalácsot a magyarnak tehát!”
Mondja a császárnő, hirdeti média.

 

Magritte, René: Ez nem pipa (1926)

René Magritte írja azt, hogy „Ez nem pipa”.
De ahogy én látom, ez egy szarvashiba!
Azt állítja, hogy ez nem az,
Pedig tisztán arra hajaz...
Hülyének néz engem: ezért vagyok pipa!

 

Mantegna, Andrea: Egy férfi képmása (1460)

Mantegna volt az, ki megfesté ez arcot,
S aki bizonyára hűségesen alkot.
Janus sírja Pécsett lévén,
Megtudhattuk ennek révén:
Ez a férfi volt tán a magyar pap-dalnok.


(arcrekonstrukció)

Michelangelo Buonarotti: Utolsó ítélet (1541)

Vatikánban van az Utolsó ítélet.
Amikor megnézem, mindig nagyon félek.
Nagy zseni, ki alkotta;
Gyula pápa hajszolta...
Buonarottinak nehéz volt az élet.

 

Monet, Claude: A felkelő nap impressziója (1872)

Ez nem a nap, csak az Impressziója.
Monet-nak épp ez volt a missziója.
Izmust hozott létre,
Nem dicsérték érte ...
Sok festéket kent rá, száz frank volt kilója.

 

Munkácsy Mihály: Ásító inas (1869)

Munkácsy festménye az Ásító inas.
Szerintem a modell – sajnos – irtó ripacs.
Száját úgy kitátja,
Hogy a vak is látja:
Jobb alsó hármaska bizony odvas, likas.

 

Picasso, Pablo: Avignoni kisasszonyok (1908)

Pózolnak az Avignoni kisasszonyok.
Színt küldenek rájuk az őszi alkonyok.
Avignoni utcában
Izé... nyilvánosház van,
Picasso arra járt, mutatják e nyomok.

 

Picasso, Pablo: Dora Maar arcképe (1955)

Picasso kedvese, lám itt van: Dora Maar.
Érzéketlenségtől lógott az orra már...
Beleunt a fotózásba,
Kellett menjen sárga házba...
Nem is tért ám vissza – tudjátok – soha már!

 

Raffaello Santi: Szent György és a sárkány (1506)

Raffaello műve Szent György és a sárkány.
Ez a példány kicsi, jelentős a hátrány.
Legyőzi a lovag
Lány is reá fogad,
Aki boldog, amért nem ő lett a zsákmány.

 

Rembrandt van Rijn: Doktor Tulp anatómiája (1632)

Rembrandt-mű Doktor Tulp anatómiája
Kérdés, hogy a boncnok mért beszél hiába?
Tulp hiába oktat,
Nem nézik a holtat,
Mind fizet, hogy lássék a fizimiskája
.

 

Seurat, George: Szivárvány (1883)

George Seurat festményén, íme, a Szivárvány:
Pontokból áll össze, izgalmas a látvány!
Napból jött a sárga, az égbolt, az kéklett,
Piros jött a tűzből, zöld a semmiből lett.
Pointilizmus ez! – így szól a kiáltvány.

 

Szinnyei Merse Pál: Majális (1873)

Szinnyei Merse Pál képe a Majális,
Víg banda a mezőn iszik és kajál is.
A szabadban hever,
(Úgy hívják, hogy plain air)
Kép eladhatatlan, Pál sorsa fatális.

 

Van Gogh: Cipők (1886)

Ehun vannak Van Goghnak a Cipői.
Festőzseninek voltak a vivői.
Viseltesek, kopottak,
Avignonban kopogtak...
Modernizmusnak voltak az idői.

 

Van Gogh: Joseph Roulin, a postás (1888)

Van Gogh műve Joseph Roulin
Postás volt, ki nem volt lumen..
Sötétkék a kabátja
Van Gogh volt a barátja...
Párizsban van a kép? Hú, nem!

 

Van Eyck: Az Arnolfini házaspár (1434)

Van Eyck mű az Arnolfini házaspár.
Putyin s egy nő - szülés előtt állhat már.
Vitáznak rajt’ eleget,
Festmény oka mi lehet?
Gyászt vagy lagzit rejteget itt a naptár?

 

Van Gogh: Önarckép (1888)

E szelfin megvan még Van Goghnak a füle.
Legjobb barátjával volt Arles-ban egy ügye.
Gauguinnel, hogy balhézott
Van Gogh közben majrézott...
Utóbbinak füle, sajnos lerepüle.

 

Van Gogh: Bekötözött fülű önarckép (1889)

E képen nincs meg már Van Goghnak a füle.
Ki vágta le? Ő, vagy barátja, a lüke?
Elviszi egy lányhoz,
Kire jó nagy frászt hoz...
Majdhogynem elvérzett reggelre a hüle.

 

Vermeer, Jan: Leány gyöngy fülbevalóval (1665)

Vermeeré a Leány gyöngy fülbevalóval.
Turbánt visel barna (nem szürke) zakóval.
Szája kissé nyílik,
Ránk néz mind a sírig,
Mintha köszöngetne egy fürge hahóval.

 

 

Stephanus:

Úti limerickek

 Az elveszett poggyász

Volt egyszer egy utas, aki elment Genfbe
Meg is érkezett ő a legnagyobb rendbe
csak éppen a csomag maradt
Liszt Ferin a pultok alatt
Az átöltözéstől így elment a kedve.

Kényszerleszállás

Felhők felett repült, úgy hívták, Jóska
Szép repülője volt, csak kissé ócska
Egy nap leállt mindkét motorja,
Azt hitte, most lesz a halotti torja
De sikeresen landolt egy hideg vizű tóba.

A kövér utas


Volt egy kövér úr, úgy hívták, Egérke
Repülőre szállt, de nem fért a helyére
Mosolygott a sztyuvi,
ez lesz ám a muri
Csomagteret nyitott: tűnés be!

A zsugori kecske

EasyJeten utazott a Mekk Elek
„Legjobb lesz, ha káposztát rendelek”
„Sajnálom, csak kecskesajt van,
Svájci frankban három hatvan.”
„Köszönöm, de akkor inkább éhezek!”

A vasorrú bába utazása

Hiába teszi le a hátán lévő batyut
az orra irritálja a fémkereső kaput.
gondol egyet, visszafordul
seprűre száll, ő nem koldul,
ezzel száll fel, mert az útja akut.

Nehéz leszállás

Volt egyszer egy pilóta, név szerint Lajos
későn vette észre, hogy a kifutó olajos
„Tisztelt utasaim, húzós lesz a vége,
Nézzék a szárnyakat, valamelyik ég-e”
kiáltja be gyorsan és a fékbe tapos.

Légi erotika

Volt egyszer egy kéjenc, neve szerint Mihály
Mellette ült végig száz kiló női báj
Gondolt egyet, megcsókolta
Majd elnézését kérte volna,
Mire jött a válasz: csókolj, csak ne kiabálj!

Stephanus:

Úti limerickek II.

Pitbullshit 

Élt egy úr Berlinben, úgy hívták, Ludwig

Arról volt ő híres, hogy minden viccre ugrik.

Egyszer aztán úgy hajnalba’

rátámadt egy kutyafalka

„Végem van” – de kiderült: ezek csak pudlik! 

 

Hajnali románc 

Van egy hölgy Berlinben, a neve Desdemona

Esténként a drága a Fridrichstrassét rója

Ha megtetszik egy úrnak,

Egész éjjel … mulatnak.

Reggelre az úr már ki is van rabolva. 

 

Gasztromboló 

Volt egyszer egy pincér, Sigfrid volt a neve

Vitte a sok levest, kiömlött a leve.

Ráloccsant egy hölgyvendégre

Visszaszólt a pincér végre:

„Hozom ám a galuskát is, ez még csak a fele!” 

 

Jobbeset 

Volt egy londiner a Ritzben, úgy hívták, hogy Hans

Szólt az ablakpucolónak: Vigyázz, lezuhansz!

De a puccer akkor már épp esett

Ám végül mégsem lett baleset,

Mert Hans még elkapta, bár nem volt erre sansz. 

 

Zsugori uram 

Fritz úr sétálgat az Alexanderplatzon

De jönnek a koldusok, erre sincsen pardon!

„Kívánunk mi szépet és jót

Adjon nekünk két Eurót!”

„Nix Deutsch” – mondja Fritz úr és lelép a sarkon. 

 

A lebukott bliccelő 

Volt egy nagy bliccelő, Felix volt a neve

Jegyellenőrt látva nem remeg a keze.

„Lenni nekem bérlet, csak nem lenni nálam.

Jegyet meg nem venni, felkopni az állam.

Ha Te írsz büntetés, legyen csak a fele!”

 

VdgE: Limericknaptár: A hét napjai

Vasárnap  

Azt mondják, hogy vidám nap a vasárnap.
Meghívás megy rokonnak és barátnak:
Háziasszony sürög-forog,
Mert ilyenkor sok a dolog:
A vendégek iszogatnak, kajálnak. 

Hétfő  

Vasárnapra következik hétfő.
Bemondták, hogy öngyilkos lett hét fő.
Lesz ebédre maradék,
Fogyózásban haladék,
Felfalom hát: üsse meg a ménkő! 

Kedd  

Hétfő után mi jönne más: kedd!
Tányérodat már csak félig szedd...
Vasárnapi trakta okán
Gyarapodik már a tokám.
Hát a külsőm így nem elég nett. 

Szerda 

Az egész hét közepe a szerda
Elcsábított egy csoki, a belga.
Étcsokis és marcipános,
Ettől olyan bűvös-bájos...
Ki maradhat ilyenkor is flegma? 

Csütörtök  

Szerda után lopakodik csütörtök
Jaj, mit főzzek? Nincsen más, csak sütőtök!
A család ezt nem szereti,
Ha megsütöm, meg nem eszi...
Néhanapján ilyenkor már üvöltök. 

Péntek  

Az utolsó munkanap a péntek
Ilyenkor csak a hétvége éltet
Főzés-sütés, bevásárlás,
Aztán jön a vendégvárás...
Lakjanak jól, ez itten a lényeg. 

Szombat  

Elérkezett végre a várt szombat.
A deákné lóhalálba' nyomtat.
Symposion lesz ma este,
Iparkodik hát a beste:
Ne maradjon üresen a honlap!

 

VdgE: Limericknaptár: Az év hónapjai

Január

Boldogasszony hava a morc január.
Állatkertben elbújik a jaguár.
Malac visít élesen,
Sültjét várjuk éhesen...
Hoppon maradt piacon a halkufár!

Február

Böjtelőről neveztetik február:
Közmunkára hókotrókat verbuvál...
Kérdezi a medvét,
Mondja fel a leckét:
Vajon a tél itt marad, vagy elfut már? 

Március

Tavaszt ígér Böjtmás hó, a március.
Szereti is welszi, skót és ánglius.
Fák borulnak virágba,
Kelyheik mind kitárva...
Aztán, persze, hervad minden, bármi dús! 

Április

Szent Gyögy hava széllelbélelt április.
Jókedvű is, illatos is, ám dilis!
Hegyen-völgyön szél kering,
Hegytetőn a tölgy meging...
Kirándulni vár a Börzsöny, vár Pilis. 

Május

Pünkösd havát úgy hívják, hogy május.
Diákoknak változik a státusz.
Elballagnak a végzősök,
Így tettek már mind az ősök...
Tarol ám a sarki virágárus! 

Június

Nyarat hoz Szent Iván hava: június.
Hőgutát kap nagykövet és nuncius!
Nem bírja, ha felhevül,
Tengerpartra menekül...
Célja inkább Mallorca, mint Vilnius. 

Július

Cézárról kapta nevét a július.
Szent Jakabé, ez is elég publikus.
Zivatarok, záporok...
A nyakunkba víz csorog...
Színpad ázik - és az egész pulpitus. 

Augusztus

Gyümölcsöt hoz a Kisasszony: augusztus.
Barackra is, dinnyére is van gusztus!
Sütjük az új kenyeret,
Hűsölünk is eleget,
Kertek mélyén árnyékot ád a bukszus! 

Szeptember

Szent Mihálynak hónapja a szeptember.
Ilyenkor a nap bizony már nem perzsel.
Kezdődik a szüret,
Égnek apró tüzek...
Csókot vált a lány s a legény, - s nem egyszer! 

Október

Mindszent hava a színpompás október.
– A fák alatt andalogni most ó, jer,
Heverjünk az avarba!
(Ettől jövök zavarba...)
– Nem mehetek, party vár ma, szó-póker! 

November

Szent Andrásé az ónszürke november.
Tévé előtt ül most minden jó ember...
Első hó már leesett,
Náncsi néni elesett...
Lent a kertben vigyorog egy hóember. 

December

Szent karácsony hónapja a december.
Ilyenkor már nagyon fontos a szender!
Egy kicsikét fázunk,
Ünnepekre várunk,
Rosszul esik ám, ha csörög a vekker!

 VdgE: Limerickek a Symposion Társaság tagjairól

Erzsi 

Szakácsnőnek páratlan az Erzsi.
Illatozik mindig ott a tepsi.
Az asztala roskadozik,
Éjjel-nappal fáradozik,
Szakértő mindenben, mi telcsi.  

Pista 

Áldozatos házigazdánk Pista,
Hírét-nevét zengi hosszú lista.
Koktélt rázza, nem keveri,
A házit gyorsan leveri...
Sose nyílik zsebében a bicska. 

Judit 

Jó testvér a fegyverhordó Judit,
Látogatja hetente a hugit.
Ha ír, jók a dolgai,
Kedvence a volgai,
Hétvégeken felejti a sulit.  

Szilvia 

Tüsszentésre emlékeztet Szilvia
Titkos álma a távoli India.
Ékszert készít s origámit,
Ezzel mindenkit elámít,
Házit csak ritkán sikerül írnia.

János

Töredéket nem hozott még János,
De mi nagyon szeretjük, mert sármos.
Várjuk, hozzon novellát,
Élvezettel jól ellát...
Korán elmegy, mert ilyenkor álmos.

Juc 

Van egy hölgy, a neve Juc,
Jól áll rajta a zöld cucc.
Sárkányokat hanyagol,
Bicózik, nem kutyagol,
Utána hiába futsz!

Juc (még egyszer)

Kis faluról neveztetik Juc.
Vele lépést tartani se tudsz.
Dolgozik és studíroz,
Több lovon is lavíroz...
Kínáld lime-mal, s a kedvébe jutsz. 

Tamás 

Messzi földről származik a Tamás.
Irígyli az irodalmi bagázs.
A tudása páratlan,
Ítélete pártatlan...
Kocsija nincs, nem kell neki garázs. 

Anóka 

Melpomené múzsa kegyeltje Anóka,
BéeME ajánlat jött neki kapóra.
Már azóta koordinál,
(Közben verset komponál),
Csak hát... jól elpártolt Rilkétől azóta. 

Janó 

Különös druszával rendelkezik Janó,
Postás fejet vakar: nahát, mi a manó!
Elmés ő és szellemes,
Jelenléte kellemes...
Legyen élte boldog: kívánja egy anyó.