Közreadja: Viola de genere Exiguum

KIS KATAKURD BESTIÁRIUM
avagy
Katakurdisztán különleges lényei:

OVALBUMIN

Díszakváriumok kedvelt díszhala az ovális testű ovalbumin. Rendszeres etetés esetén radiálbuminná alakul, táphiányos tartás esetén roboidbumin lesz belőle. Teljes tápelvonással mindhárom egyed nullbuminná lesz, ezeket aztán díszes albuminben helyezhetjük el.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

ESOFÁL

A katakurd néphiedelem szerint esőfaló óriás. A Katakurd néprajzi gyűjtemény így tudósít: "A régiek még tuggyák, hogy a nagy hegyek mögött, a Viking tengeren is túl, Skandinávián is túl nagy pusztaság van. Oszt ott élnek az esőfaló óriások. Néha sokáig szundikálnak, ilyenkor rendre meggyünnek a téli essők. Oszt amikor ezek az esofálók felébrednek, iszonyúan megszomjaznak.

Nékik a felhők pohár gyanánt vannak, csak felkapják üket, belefacsarják a szájukba, így isznyak. Ilyenkor osztán nagy-nagy szárazság lészön. Nem segít más, csak az essőhozó madár, az Esoköp. Annak egy lába van, úgy szokott ugrálnyi rajta. Hát ü möghozza a fölhőket. Osztán ha az Esofálok elalszanak, akkor lészön megint esső."

DRIFT

A katakurd mítoszokban a griffmadár híme. Griffek egyébként éltek már a régi görögöknél is. Herodotosz például "szárnyas szörnyeknek" nevezi őket. Két fajtájuk van, az egyik a sas és az oroszlán kereszteződése, ez a közönséges griff (Gryphis vulgaris), a másik a sas és a ló kereszteződése, a hippogriff (hippogryphis catacurdiensis). Ennek hímjét közönségesen hippodriftnek hívják. A kiváló katakurd griffológus, Ellivednam szerint a hippogriffek családjába tartozik a pemmikán is. Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

GORÁL (Goralpithecus)

Nagytestű, majomszerű mitológiai állat. a hozzá kapcsolódó hiedelmek szerint időnként tanácskozásra gyűlnek össze
(v.ö. Nagy Népi ~ ) és ilyenkor morális korálokat énekelnek
(Ért. 1, 5, 82) Állítólag innen kapta a nevét az Almodovár idején megalakult politikai döntőtestület, a Nagy Népi Gorál.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

KVANGA

különös, igen barátságos állat, testét teljesen puha vörhenyes szőrzet borítja. A Miguos környéki hegyekben él. Tavasszal csapatostul lepik el a keresztutakat, s várják, hogy valaki megsimogassa őket. Ezt használja ki a Lancetta utazási iroda, amelyik katakurdisztáni társasutazásain a gyermekeknek külön kvangasimogató túrákat is rendez.
(Ért. 2, 3, 51) Vannak, akik úgy tartják, hogy a kvagga mutánsa, amit egy ördögi sajtóhiba hozott létre.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

MOTT (mottus catacurdiensis )

Mott a katakurd mitológia kentaurszerű figurája, Bhagha kedvenc teremtménye. Valószínűtlenül nagy, behemót állat, álmában trombitálásszerűen horkol. Rendelkezik patával (mind a négy lábán) és természetesen két kézzel, felső- és alsótüdővel s a hozzátartozó horrlyukkal, külön felsőhasi hallószervvel s a hozzátartozó klófüllel (amely infrahangokra érzékeny), rágógyomorral (a rágógyomor csontkupolájában egy nagyméretű idegközponttal, a gyomorvelővel), továbbá emésztőgyomorral, ezenfelül kettős ízlelőrendszerrel, felsőfogakkal, alsófogakkal stb. Intelligenciája rendkívül fejlett: nemcsak arra képes, hogy elsajátítsa az emberi beszédet, hanem ráadásul agyi memóriaterjedelme olyan nagy, hogy sohasem

felejt el semmit, amit valaha is látott vagy hallott. (Ld. Csányi-Makovecz: A kentaur természetrajza, Helikon Bp. 2000.) A nagy katakurd potamológus: Somliv Ynach szerint hippocentaurus és a mottus catacurdiensis között szembeszökő potamológiai eltérések vannak. a mottok patája lényegesen lágyabb és sérülékenyebb, mint szerencsésebb görög társaiké. Ezért is tudta a mitikus első nagy Mottot Esen, a Nagy Vadász elejteni. (Ért. 2, 8, 186-187)
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

A mottus catacurdiensis két érdekes példánya ókatakurd ábrázolásokon

AKAZSU

bőrszerű rágószervvel rendelkező, indonéz eredetű bagamériai rágcsáló. Különlegesen finom fogaival érdekes mintákat harap a damasztabroszba: ezt hívják akazsúrozásnak. A messze földön híres zinbieli csipkeverő asszonyok általában akazsúrozással is foglalkoznak és jelentős akazsu-farmokat tartanak fönn.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

HOSSZÚFÜLŰ FULGUROK 

semmi mást nem tudunk róluk, minthogy a nyári napforduló idején, Szentivánkor Észak felé vonulnak. Rendkívül nehéz tanulmányozni őket, mert testük teljesen átlátszó, és egyébként is mindig az általuk észlelt személyek mögé bújnak. Éppen ezért még soha senki nem beszélt olyan emberrel, aki látott volna már hosszúfülű fulgurt. Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

GVAJAKOL

matematikai versenyfeladatok eredményeként adódó hétlábú állat. Jelenlétük különösen a katakurd matematikai versenyeken elterjedt. Az állat tenyésztése igen egyszerű, lévén, hogy rendkívül igénytelen lényről van szó, még szállásra sincs szüksége, hiszen az akol szót már eleve nevében hordozza. Hetedik lábát kizárólag fejvakarásra használja, éspedig olyankor, amikor a versenyzők éppen nem tudják a megoldást.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

OGIVA

Katakurdisztán területén őshonos, mára már kihalt kérődző állat. A Protán törzs állítólag egy ogiva nyomát követve jutott el a nagy népvándorlás idején Katakurdisztánba. A nép ajkán egyébként még él a Rege a csodaogiváról. Tápanyagokban és ásványi anyagokban gazdag ürüléke, az ogiva-bogyó a Katakurd olajfa-ültetvények trágyázásakor nélkülözhetetlen volt. Később áttértek a műtrágyázásra. Ma több kutatóintézet keresi a műtrágyát kiváltani képes alkalmas természetes trágyát az olajfa-ültetvények talajának meliorációja érdekében.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

FLOX

virágillatú róka. Igen lassú állat (lásd: slow-flox), ezért sajátos mimikrire kényszerült. Bundája különleges illatmirigyeket tartalmaz, amelyek mindig olyan virágillatot bocsátanak ki magukból, amilyen virág jelenlétét érzékelik. A flox prémje is igyekszik alkalmazkodni a környező virágok színéhez. Így aztán

január végén megjelennek a hóvirág és ibolyaillatú fehér és lila rókák Katakurdisztánban, májusban bőven találunk gyöngyvirág-, jácint- és orgonaillatú floxokat; nyáron a rókabundák a rózsa, a pipacs és a szarkaláb illatát lehelik, míg ősszel természetesen az őszirózsa és a krizantém illata párolog belőlük. A Loro-környékbeliek költséget, fáradságot nem kímélve hihetetlen mennyiségű floxot telepítettek be a Csurunga-tó partjára, hogy ellensúlyozzák velük a környék sajátságos aromáját.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

ZSÁKBAMACSKA

teljesen szabályos házimacska, (catus domesticus), amely azonban soha nem hagyja el a búvóhelyéül szolgáló zsákot. A zsák már az anyaállat méhében kialakul, és a kismacska eleve zsákban születik meg. Éppen ezért az utódgondozás rendkívül nehéz, hiszen az anyaállat nemigen tud hozzáférni a kicsinyéhez a zsákoktól. Ennek ellenére rendkívül gyakori állat, ámbár adásvétele majdnem lehetetlen, hiszen soha senki sem akarja megvenni.

SZÍNJÁTSZÓ MACSKA

a házimacska (catus domesticus) egyik különleges alfaja (catus cambiarus coloricus), amely azonban a rejtőzködésnek a környezethez való alkalmazkodás ismert módját kedveli. Bundája színjátszó képessége folytán bármivé képes átváltozni, legyen az Tűzoltóparancsnok, Első Színész, Pedró bácsi, illetve egyesek nem átallják azt híresztelni - bár erről illetlenség beszélni - hogy akár Sárkányölő Szent György Lovag alakjában is képes megjelenni. Kedvenc tápláléka a tej, az egér és a spárga.

      

NONAE

a katakurd mitológia víziszörnye, derékig kvagga, deréktól lefelé hal. Az egyetlen, akit nem kellett Nae (a katakurd Noé) bárkájába menekíteni az özönvízkor.

A híres Sanoj-kódex szerint Bhaga parancsára elnyelte az engedetlen Sanoj omrit, de miután az ősz próféta jobb belátásra tért, egyenesen a partra köpte.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

PEMMIKÁN (hippogryphis catacurdiensis)

Jégkorszaki kihalt emlős ősmadár retardált leszármazottja, nagytestű, négylábú díszes tollazatú vízi- és futómadár, eredetileg talán totemállat lehetett. Meglovagolható, vagy könnyű, egyszemélyes, kétkerekű kocsi elé fogható. Szárnyából készül a népszerű régi katakurd eledel: Akromatiné pecsenyéje. Régi ábrázolások gyakran lóformájúnak mutatják. (Lásd Szorodollopa a pemmikánfogaton) Ellivednam állítása szerint ennek az az oka, hogy a pemmikánok szárnyát már fiatal korukban visszanyesték, mert a hevesebb fiatal pemmikánok szárnycsattogtatása veszélyeztette a fogatok útbiztonságát, másrészt a nyesedékből zónaadagokat készítettek az Akromatinéhoz címzett kisvendéglőkben.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

POSADA

Katakurdisztánban honos énekesmadár, a billegető poszáta rokona. Igen félénk állat. Félelmében, hogy leesik fészkéből, abbahagyta a billegést, ma már csak pósol. Nősténye kocka alakú tojást tojik, nehogy az kiguruljon a fészekből.

Vidéken a gyerekek kifosztják a posadák fészkeit, s gyakran megfőzik ezeket a kocka alakú tojásokat, hogy dobókockát készítsenek belőle.

Egyébként a mindenkori katakurd miniszterelnök kötelezően tart az irodájában egy posadát, és naponta pósolási leckéket vesz tőle.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

SZUNÁRAV (Sárkány)

A világ legősibb állata. Egyes elképzelések szerint az első lény, amely a káoszból kiemelkedett. Már a legkorábbi mitológiák megemlítik korai példányait (Tiamat, Lótán/Leviatán, Fáfnir, Jamata-no orocsi, stb.) Igen szép számmal találkozunk sárkányokkal a régi görögöknél is.
Lásd még: Katakurd állatkerti útmutató

Egyes elképzelések szerint Krónosz maga is szárnyas sárkánykígyó volt, és ő nemzette - többek közt - a káoszt.

Plinius is ír róla. Ő egyébként úgy tudja, hogy nyáron elefántvérre szomjazik a sárkány, mivel az felettébb hideg. Váratlanul csap le az elefántra, köréje tekeredik, s belemélyeszti a fogát. A vértelen állat azután földre rogy és kimúlik. A sárkány ugyancsak, hiszen a ránehezedő roppant holt állat összenyomja. Talán ezért szoktak le a sárkányok az elefántvér-ivásról.

Mára már a világ legtöbb részén kipusztultak, csupán Katakurdisztán különösen mély szelamlikaiban található belőlük néhány példány.) Intelligenciájuk őket ugyancsak alkalmassá tette őket arra, hogy az emberi beszédet elsajátítsák.

A Katakurd virtuális nyelvemléktár egyébként úgy tudja, hogy a sárkányszemből készített kenőcs igen hatásos a lidércnyomás ellen.

Egyébiránt a Katakurd Nemzeti Rezervátumban állítólag kis sárkány született. A fulguráció és a sulphuráció időben bekövetkezett, anya és sárkánykája jól vannak. Ellenőrizni az információt elég nehéz, mert a vemhes sárkányok nem szívesen bújnak elő szelamlikaikból, s az utódgondozás ideje alatt is szívesen elbújnak a kíváncsi tekintetek elől.