LABÉ, LOUISE vonzásában

Tartalomjegyzék:

Műfordítások

Viola d.g. Exiguum: Csókot adj, és csókolj újra engem
Viola d.g. Exiguum: Mikor ágyamba nyugovóra térek
Viola d.g. Exiguum: Nagy óhajok, ó hasztalan remények

Művek:

Műfordítások


Viola d.g. Exiguum:

Csókot adj, és csókolj újra engem

Csókot adj, és csókolj újra engem;
S adj még nekem egy nagyon ízeset,
S aztán még egy nagyon szerelmeset:
S én adok négy parázs forrót, szerelmem.

Bocsi ! panaszkodsz ? Jól van hát, nesze:
Adok én tíz szelídebbet megint.
Keverjük össze boldog csókjaink,
Játszódjunk egymással kedvünkre, gyere!

Mindegyikből kétszer fakad élet.
Egyik enyém, másik a tiéd lett.
Ámor engedi ezt a szerepet :

Diszkréten élek, de jó nem vagyok.
Magamnak nyugtot én nem is hagyok,
Ha valami kergét nem tehetek.
 

Az eredeti:

Baise m'encor, rebaise-moi et baise

Baise m'encor, rebaise-moi et baise ;
Donne m'en un de tes plus savoureux,
Donne m'en un de tes plus amoureux :
Je t'en rendrai quatre plus chauds que braise.

Las ! te plains-tu ? Çà, que ce mal j'apaise,
En t'en donnant dix autres doucereux.
Ainsi, mêlant nos baisers tant heureux,
Jouissons-nous l'un de l'autre à notre aise.

Lors double vie à chacun en suivra.
Chacun en soi et son ami vivra.
Permets m'Amour penser quelque folie :

Toujours suis mal, vivant discrètement,
Et ne me puis donner contentement
Si hors de moi ne fais quelque saillie.

 

Viola d.g. Exiguum:

Mikor ágyamba nyugovóra térek

Mikor ágyamba nyugovóra térek,
S álomba hullnék puha fekhelyemen,
Bánatos lelkem messze száll sebesen,
Nem nyugszik, szüntelen keresve téged.

S hogy rád talál, megidéz képzeletem
S a szépet, amire vágytam, megélem,
Mit óhajtottam, való lesz, remélem,
Miért gyakran zokogtam éjjeleken.

Ó édes álom, szerencsés éjszakám !
Csendes és nyugalmas, szép ábrándozás,
Maradjon ez álom ma éjjel velem;

S ha szerelmes lelkem soha netalán
Nem jutna tovább, mint e vágyakozás,
Lehessen enyém e hazug szerelem.

Az eredeti:

Tout aussitôt que je commence à prendre

Tout aussitôt que je commence à prendre
Dans le mol lit le repos désiré,
Mon triste esprit, hors de moi retiré,
S'en va vers toi incontinent se rendre.

Lors m'est avis que dedans mon sein tendre
Je tiens le bien où j'ai tant aspiré,
Et pour lequel j'ai si haut soupiré
Que de sanglots ai souvent cuidé fendre.

Ô doux sommeil, ô nuit à moi heureuse !
Plaisant repos, plein de tranquillité,
Continuez toutes les nuits mon songe ;

Et si jamais ma pauvre âme amoureuse
Ne doit avoir de bien en vérité,
Faites au moins qu'elle en ait en mensonge.
 

 

Viola d.g. Exiguum:

Nagy óhajok, ó hasztalan remények

Nagy óhajok, ó, hasztalan remények,
Szokásos sóhajok, bánat temérdek,
Okozói könnyeim folyamának,
Mely szememből, mint forráskútból árad!

Ó, kegyetlenség, részvétlen keménység,
Fényes szemedből áradó hidegség,

Fagyos szívedből szeszélyes gondolat:
Úgy véled, fokozhatod még kínomat?

Hogy Ámor nyila újra megsebezzen,
Szívemben gyújtson új tüzet még egyszer,
Zavarba hozza őt, ilyet nem tehet:

Gyötrelmemet már nem fokozza fegyver,
Hogy nekem ismét fájdalmat szerezzen,
Új seb rajtam immár nem talál helyet.

Az eredeti:

Ô longs désirs, ô espérances vaines

Ô longs désirs, ô espérances vaines,
Tristes soupirs et larmes coutumières
A engendrer de moi maintes rivières,
Dont mes deux yeux sont sources et fontaines !

Ô cruautés, ô durtés inhumaines,
Piteux regards des célestes lumières,
Du coeur transi ô passions premières,
Estimez-vous croître encore mes peines ?

Qu'encor Amour sur moi son arc essaie,
Que nouveaux feux me jette et nouveaux dards,
Qu'il se dépite, et pis qu'il pourra fasse :

Car je suis tant navrée en toutes parts
Que plus en moi une nouvelle plaie,
Pour m'empirer, ne pourrait trouver place.