KOSZTOLÁNYI DEZSŐ VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Verstorzítások

Juc Villageois: Fosztolányi Menő: Kéj-gépeken játszó lények, te Rémkép
(Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép című versére)
Juc Villageois: Magad csak légy
(Légy csak magad…című versére)
Viola de genere Exiguum: Hervadás (Vörös hervadás című versére)

Parafrázisok

Elisabeth de genere Arrabona: Mostan színes piákról álmodom
(Mostan színes tintákról álmodom című versére
)

Elisabeth de genere Arrabona:
Mostan színes… 

Mostan színes piákról álmodom. 

Legszebb a sárga. Sok-sok kevertet
e piából innék egy nagy pohárral,
egy nagy pohárral, miből vedelek.
Girlandokat, pohárjelzőket raknék,
világító jeget, szelet narancsot.
És akarok még sok másszínű koktélt
bronzot, ezüstöt, zöldes aranybort,
és kellene még türkiz Juditnak
és kellene még szintkülönbség, Volgai hajós
Jutinak, Janónak teás vagy tekilás
aranyló whisky, ha van Tamás, ki megkíván
Camparis, ha szomorú Viola
meg átlátszó gin-tonic fiola
augusztusi délkor italian surise
tejszínhabban remegő buble gum factory
És akarok még banánból Sexy Aligatort
Zombie-t, ha kiüt a méregerős kámfor
és akkor innék, mindig-mindig innék

kéket húgommal, aranyat anyámmal
arany pezsgőt innék az én anyámmal
Long Island Ice Tea-t, Daiquirit, Margaritát
És el nem unnám, egyre-egyre innék
egy vén lokálban szünes-szüntelen
Oly boldog lennék, mixerem, de boldog

Szétinnám veled az életem!

(az eredeti):
Mostan színes tintákról álmodom.

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet
e tintával írnék egy kisleánynak,
egy kisleánynak, akit szeretek.
Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,
s egy kacskaringós, kedves madarat.
És akarok még sok másszínű tintát,
bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,
és kellene még sok száz és ezer,
és kellene még aztán millió:
tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,
szemérmetes, szerelmes, rikitó,
és kellene szomorú-viola
és téglabarna és kék is, de halvány,
akár a színes kapuablak árnya
augusztusi délkor a kapualján.
És akarok még égő-pirosat,
vérszínűt, mint a mérges alkonyat,
és akkor írnék, mindig-mindig írnék.
Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:
arany-imát írnék az én anyámnak,
arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.
És el nem unnám, egyre-egyre írnék
egy vén toronyba, szünes-szüntelen.
Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

 

Művek:

Verstorzítások

Juc Villageois:

Fosztolányi Menő:
Kéj-gépeken játszó lények, te Rémkép

Kéj-gépeken játszó lények, te Rémkép,
    oly hirtelen, ledéren tűnt való.
Mily szólamok: egy tilinkó fafúvós
    s ingat odább egy dilinyó faló.
Mesék lóháton, ha vidám, a földön,
    kavargó mén, habozva futtatom.
Szállok lazán, kopasz és kusza gömbön
    kínzó sínen és hívó várfalon.
Hátországok és hívek honlovagja,
    körembe honosul a reszketés.
Ni, int a színen, kopp, gong ront a rönkön,
    ripsz-ropsz kapóra várnak ma zenét.
Megmívesül a vágyamtól a gardon,
    gázlót kerülnek ki ma random.
A kócerájon bevetem falovam
    nagy gondom közben: hideg huzatom van,
lázadva dombon, holt népek a zergék:
    kint ritka bortól csendesek a kergék,
és lovammal, ma nem bánt testi-lelki,
    ha feslett hírből rímpárt lehelek ki.  
Az alkalom elért, elvétve színez
    a nap, ha már nem lírai szeánsz.
Hazám ipara bűzölög a múltra,
    és esztelenül inog a szerszám.
A mi dalunk – Aequator szabja – táncol,
    ma, ki lassul, int birka szelleme.
A kéj s a mersze egy tüzesre büszke,
            és rúgni leng a rémkép szelleme.

Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép

Mély éjeken hányszor nézlek, te Térkép,
    hogy sistereg fehéren künn a hó.
Így rohanok egy pirinyó vasúton,
    s ringat tovább egy pirinyó hajó.
Festéktócsádon, a lilán, a zöldön,
    csavargó én, dalolva utazom.
Járok japán, olasz és muszka földön,
    síró vizen és sívó szárazon.
Távolságok és sínek gombolyagja,
    ölembe gombolyul a messzeség.
Hipp, itt a vízen, hopp, most ott a földön,
    hipp-hopp valóra válnak a mesék.
Megszínesül a lázamtól a karton,
    zászlók feszülnek ki a sárga parton.
Az óceánon vezetem a tollam
    azt mondom csöndben: itten nyugalom van,
sápadva mondom, hol kékebb a festék:
    itt viharoktól vemhesek az esték,
és tollammal, ha nem lát senki-senki,
    a festett vízből hínárt emelek ki.
Az ablakon fehért fehérre hímez
    a fagy, akár egy kínai leány.
Apám szivarja füstölög az útra,
    és nesztelenül iszom a teám.
A villanyunk - Aequator napja - lángol,
    a kis vasút is mintha zengene.
A mély s a messze egy ütemre lüktet,
    és zúgni kezd a térkép tengere.

 

Juc Villageois:

Magad: csak légy

Csak szabad légy, ne fuss a végtelenbe,
az istenekhez lökve - magad járj.
A tömeg habtengerén a barát hazug,
de az ember vívja harcát: a magány.

Csak magad légy magad,
magába jön az álság,
te igazság, nem az ember 'tő' ruházatát!
Itt elszakítni segítsd!

Légy csak egy óceán, ki zordonul borul.
Magaddal küzdj fuldokolva,
s egy tenger vesz el,
harc s veszély zajába.

S hajótörött, mint a habok között,
Ki csapra les, úgy vessz el
mert mégis amíg lenyomja,
büszkén száll a víz rája.
a magány elvész.

Kosztolányi Dezső: Légy csak magad…

 

Légy csak magad, ne fuss az istenekhez,
a végtelenbe lökve – járj magad.
Az ember a tömeg zajába elvész,
de a magány habtengerén szabad.

Légy csak magad te, a magány igazság,
szakítsd el az álság ruházatát,
az ember itt magába vívja harcát,
nem jön segítni őt hazug barát.

Légy csak magad, a harc, s veszély között.
Küzdj, s vessz el úgy, mint a hajótörött,
ki fuldokolva csap le a habokra.

S egy óceánnal száll ki zordonul
s büszkén vesz el, amíg a víz lenyomja,
mert rája mégis egy tenger borul!

 

Viola de genere Exiguum:

Hervadás...

Mért olyan olcsó ájultan élni?
Vidám, édes, szeretőknek
jó-e zsibbadni?
fényes vizek csengettyűit elfeledni?
harsány lázadásnak és
vörös dühnek zaját nem?

Örülsz?
Az erdő rigókat lehellt reád.
ünnep előtt: kigyulladt élet.
Vörös bíbornokoknak öltözködöl?
De mért oly pompa színébe?
lombod hervadás!
Meghalsz!

A Halál előtt
lármás, részeg ifjú vonaglik -
A kirándulókat dér csípte.

(az eredeti):

Kosztolányi Dezső: Vörös hervadás

Erdő,
dércsípte lombod ájultan vonaglik.
Meghalsz,
reád lehellt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány színébe?
Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni
lármás kirándulókat és rigókat,
vizek zaját,
az élet édes-olcsó csengetyűit?
Olyan jó nem élni?
Örülsz?