Elisabeth de genere Arrabona:

Fejezetek a katakurd konyhaművészetből

Ma, amikor előszeretettel nyúlunk vissza elmúlt korok szokásaihoz, akár zenéről, akár ruhaviseletről van szó, nem feledkezhetünk meg a méltán híres katakurd konyháról sem. Mostanában csak az idegenforgalom által felkapott helyeken találkozunk a katakurd konyhaművészet egy két specialitásával, ilyen például a kelát, amelyről helységet is neveztek el, vagy a bájzli, amit még a McFluci gyorsétkezdék minden szörnyűséges megfélemlítései ellenére is, még mindig készítenek a bátor katakurd asszonyok, s titokban újságokba tekerve árusítják. Ízelítőként most két olyan ételnek a receptjével ismerkedhetünk meg, ami méltán volt híres a maga idejében. Emlékezzünk meg az oliguria korának híres ételéről, amit először a bátor Akromatiné készített esténként, mikor éppen Akromatin uralkodott.

Akromatiné pecsenyéjét

pemmikán szárnyból gabarítjuk. Erre a célra legjobb, ha Loro kőszikláján nevelkedett madarat vásárolunk. Az itt felnőtt állatnak kellőképpen masszív izomzata garantálja a gasztronómiai élvezetet. A lelőtt madarat kb. egy hétig hűvös, száraz almodovárban felakasztva tartjuk. Közben elkészítjük a páclét.

Hozzávalók: 6 korty jimla lé, egy opalag friss triőr szeletekre vágva, egy vonás erős oliguria, amit előzőleg egy batoval apróra törtünk, egy kortynyi friss dzsuro. A hozzávalókat jól elkeverjük vigyázzunk, nehogy csilambos legyen. Erős lángon sűrűre főzzük és ingyom szirmokkal jól meghintjük. A pemmikánnal együtt pihentetjük.

Egy hét eltelte után a pemmikán bőrét éles jeuval lenyúzzuk. Szárnyát levágjuk, 1 köbaraszra hektografált ikedét vásárolunk és a páclé tetején úszkáló ingyom szirmokat rátűzdeljük a szárnyra. Egy méretes edénybe helyezzük és ráöntjük a páclét. További egy hétig újra pihentetjük. A terminus letelte után egy üstbe helyezzük a már kellemesen illatozó húst,bőségesen megszórjuk meluzin darabkákkal, felöntjük néhány köbhüvelyknyi Mordenti Leánykával, a maradékot sürgősen megisszuk. Kezdetben erős lángon, később mérsékelt tűzön kozmáljuk. Az elkészült pecsenyét palpitálra helyezzük és lozsírozzuk. Köretként birza-mirzát adunk hozzá és azonnal tálaljuk. A vendégeket frissen szedett táliberrel lekötözve ültetjük az asztalhoz.

Italok: aperitifként prákritot adjunk, ami kellemesen megnöveli a gyomorsav mennyiségét. Az Akromatiné pecsenyéjéhez illő borok a Csimbókvölgyi Ezerjó vagy a Rebeci Fuszlivágó könnyű, száraz asztali borok, de hektografált méretekben kell fogyasztani!

 

Nefelin krémleves

Hozzávalók: 4000 frissen szedett molylepke szárnyairól leütögetett por, egy köpet mizogin, egy öl darált mizogin sajt, kerti fűszerszámok.

A molylepke port gondosan elkeverjük egy löket vízzel és lassú tűzön állandó kevergetés mellett besűrítjük. Felöntjük egy köpet mizoginnel, majd amikor ezzel is simára kevertük hozzáadjuk a  mizogin sajtot. Barnulásig melegítjük, ízlés szerint utánsózzuk, majd tálkákba öntjük és bőven megszórjuk a friss kerti fűszerekkel.

 

Susanna de genere Elekes:

Khm-khm-napi prazem
(a parenchimai háziasszonyok féltve őrzött receptje szerint)

Hozzávalók: 2 kvanga-tojás, 4 evőkanál cukor, 2 evőkanál hideg víz az olmai tengerpartról, 1/2 csomag sütőpor, 4 evőkanál liszt. Tehetünk bele a Katakurd Mészkőhegység lankáin termett mazsolát, vaníliás cukrot.

A hozzávalókat jól összekeverjük, és egy kivajazott gyümölcstorta-formába öntjük, majd megsütjük. Nagyobb tepsibe kétszeres mennyiség kerüljön. Jó étvágyat!