Az Ismeretlen Kollektív Költő versei

Tartalomjegyzék:

Álnok álom
Rumbold Éva még ...
Szunnyad már...(variációk)
Nincs itt a macska (variációk)
Bealkonyul (variációk)
Szobámban (variációk)
Alszik amott (variációk
)

 

Ismeretlen Kollektív Költő:

Álnok álom a szörnyű lótuszon

Káposztaföldön születtem hajdan.
Káposzta fodra sodra és abban
feküdtem tajtékot hányva-vetve
amikor pipacsos barnamedve-
létem felsikoltott: egyre kegyre
vár a lótuszágyam! Álom mezsgye.
Éber valóm mégis két ség között
vergődve-gyötrődve elköltözött.

Rumbold Éva még szenvedni akar

Márvány arcod sugaras fénye
versed. Látvány. Elemér vére.
Minden verssor, amikor robban,
halvány hangban elalél nyomban.

Szunnyad már...-variációk

Judith de gen. Armorácia verziója:

Macskajaj

(avagy: Szerelmi párbaj
a padláslépcsőn)

Szunnyad már a kandalló
könnyed tüzénél a Zöld.
Cicafark csóvál fáradt kutyát,
miközben a levesestál lassú.

Lágy, puha koccanással
végigtáncol a ködben a
(Velőscsont? Alakú! Levélke.)
Fekete. Hajókürtöt utánoz,
s hozzá hajol.
A tengert csendesen
faló-förmedvény ormánya szeli...

Ámde reccsen a grádics,
a priccsen szétfröccsen százfele
a csonka kalamáris leve!

Hajdan égett;
(lételméleti fények végett)
pislákol manapság.

A mennybolt vörösen felfénylik,
Mögöttem felnyávog félve
a Zöld(szemű). Élet.

Viola de gen. Exiguum variációja:

A zöld macska délutánja

Szunnyad már a kandalló. Könnyed tüzénél
a zöld CICAfark csóvál fáradt kutyát. Miközben
a levesestál lassú lágy puha koccanással
végigtáncol a ködben.

A velőscsont alakú levélke
fekete hajókürtöt utánoz s hozzáhajol.
A tengert csendesen faló FÖRMEDVÉNY
ormánya szeli.

Ámde reccsen a grádics,
a priccsen szétfröccsen százfele
a csonka kalamáris leve.

Hajdan égett
lételméleti fények végett
pislákol manapság a mennybolt;
- vörösen felfénylik mögöttem.

FELNYÁVOG félve a zöldszemű Élet.

Petrus deák variációja

Zöld macska a ködben
[a zöldszemű élet]

szunnyad már a kandalló könnyed tüzénél.
A zöld cicafark csóvál fáradt kutyát,
miközben a levesestál - lassú, lágy, puha koccanással -
végigtáncol a ködben. A velős csont alakú levélke
fekete hajókürtöt utánoz, s hozzáhajol.
A tengert csendesen faló förmedvény ormánya szeli.

Ámde reccsen a grádics.
A priccsen szétfröccsen
százfelé a csonka kalamáris,
leve hajdan égett lételméleti fények végett
pislákol manapság.
A mennybolt vörösen felfénylik mögöttem.
Felnyávog félve a zöldszemű élet
[szunnyad már...]

Szunnyad már...-variációk

Attila de gen. Catus variációja:

Andalúziai kocsiút
(Éjjeli rémkép)

Szunnyad már a kan.
Dalló, könnyed tüzén él
a zöld cica. Fark csóvál
fáradt kutyát, miközben
a levesestál lassú, lágy,
puha koccanással végigtáncol
a ködben.

A velőscsont alakú levélke
fekete hajókürtöt utánoz, s
hozzáhajol a tengert csendesen
faló förmedvény ormánya. Szeli -
ámde reccsen a grádics, a priccsen
szétfröccsen százfele a csonka
kalamáris leve.

Hajdan égett lételméleti fények
végett pislákol manapság a mennybolt.

Vörösen felfénylik mögöttem -
felnyávog félve a zöldszemű élet.

Éva de gen. Rumbold variációja

[Szunnyad már...]

Szunnyad már a kandalló. Könnyed.
Tüzénél a zöld cicafark csóvál fáradt
kutyát. Miközben a levesestál lassú,
lágy-puha koccanással végigtáncol, a
ködben a velőscsont alakú levélke
fekete hajókürtöt utánoz. S hozzáhajol
a tengert csendesen faló förmedvény.
Ormánya szeli, ámde reccsen. A
grádics a priccsen szétfröccsen
százfele. A csonka kalamáris leve
hajdan égett. Lételméleti fények
végett pislákol manapság a mennybolt.
Vörösen felfénylik mögöttem, fel-
nyávog félve a zöldszemű élet.

[Kommentár: Ismeretlen magyar költő '68 után keletkezett posztmodern prózaverse.]

Szunnyad már...-variációk

Elisabeth de gen. Arrabona variációja:

A kandalló álma

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Szunnyad már a kandalló könnyed tüzénél a zöld cicafark csóvál

fáradt

kutyát

Miközben

a

levesestál

lassú,

lágy

puha

koccanással

végigtáncol

a ködben

a velőscsont alakú

levélke

fekete

hajókürtöt utánoz

s hozzáhajol

a tengert

csendesen faló

förmedvény ormánya

szeli ámde

reccsen a grádics,

 

a priccsen

szétfröccsen

 százfele

a csonka

kalamáris leve

hajdan

égett

lételméleti fények végett

pislákol

manapság a mennybolt

vörösen felfénylik

mögöttem felnyávog félve

::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::::

Szunnyad már...-variációk

Stephanus de gen. Bartolits variációja:

Látomások a kandalló parazsánál

Szunnyad már a kandalló.
Könnyed tüzénél a zöld cicafark csóvál fáradt kutyát,
miközben a levesestál lassú, lágy, puha koccanással
végigtáncol a ködben.
A velőscsont alakú levélke fekete hajókürtöt utánoz
s hozzá hajol.

A tengert csendesen faló förmedvény ormánya szeli,
ámde reccsen a grádics a priccsen, szétfröccsen százfelé
a csonka kalamáris leve.
Hajdan égett
lételméleti fények végett
pislákol manapság a mennybolt.
Vörösen felfénylik mögöttem, felnyávog félve
a zöldszemű élet.

Szunnyad már...-variációk

Judith Imperiosa variációja:

A zöldszemű élet
(Abszurd dráma)

Szereplők:
Ed (Edwina) /eb/
Ted /macska/
Levélmintás Tál /balettbetét/
Csúnya Elefánt /néma szereplő/
Csonka Kalamáris /vendég/

Színhely: egy elhagyatott tengerparti bódé.

ED

(szunnyad)

TED

Már a kandalló ... (könny) ... Ed !!! ... tüzénél a zöld cica ...

ED

(farkcsóvál; fáradt)

TED

... kutyát ...

ED

Mi ?!

(közben a levesestál lassú, lágy puha koccanással végigtáncol a ködben)

(a csont alakú levélke fekete)

TED

(hajókürtöt utánoz)

ED

sssssssssss ! (hozzáhajol)

(a tengert csendesen faló förmedvény ormánya szeli)

TED

Ámde ...

(reccsen a grádics)

TED

A priccsen szétfröccsen százfele ...

CSONKA KALAMÁRIS

leve !

TED

Hajdan ...

ED

Ég ET, T. !!!

(lételméleti fények)

VÉGE

Utóhang

ED

T!!! T!!!

TED

Pislákol ma nap s ág ...

(a mennybolt vörösen felfénylik)

ED

MÖGÖTTEM !!!

TED (felnyávog; félve)

A zöldszemű élet !?

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

Judy Swordy: Damn Green-Eyed Life and Other Plays, Penguin Books, 1997
27 Wrights Lane, London W8 5TZ England

A mű fő üzenete, hogy a költő ebben az embertelen világban (lásd állat- és tárgyszereplők) nem alkothat. A potenciális olvasók szívesebben lustálkodnak (Ed), falnak (Mily árnyaltan utal erre a táncoló levesestál!), isznak mint a förmedvény (Az írónő mily megkapó takarékossággal sűríti e szóba az alkoholizmus borzalmait !). Jobban érdeklik őket az űrkatasztrófák (Ég ET...) mint a versek.

Ted (" tedd" ), a naiv költő folyton alkotni próbál, de minduntalan megzavarják. Témáit a mindennapi életből meríti, punk szerelméről ír (zöld cica), a szobáról (A priccsen...), vagy a fák között vörösen izzó naplementéről (Pislákol ma nap s ág...). Csak a mű végén adja fel a reménytelen harcot és káromkodik egy ízeset (így szitkozódhatnak a művelt macskafélék...).

Jól ellenpontozza Ted, a művész alakját Csonka Kalamáris figurája. A beszélő név az erőszakos, olcsó hatásokat, üresen kongó rímeket kergető fűzfapoétát jelöli, aki egyetlen szavas szövegével (Levét!) is remekül betölti szerepét, tönkresilányítva Ted ígéretesen induló poémáját.

Ed személyesíti meg a passzív, kicsit lusta, butuska feleséget, aki szereti, dédelgeti férjét (csitítgatja, hozzábújik), de megérteni sosem fogja. Ted élete mégsem kilátástalan, hiszen Edwina mégiscsak szereti, és bár művészi karrierje hamvába holt (mint az állítólagos ET...), hajóskapitányként még érvényesülhet. Ezt a lehetőséget a figyelmes szemlélő kiolvashatja a csupán látszólag érthetetlen kitörésből (Ted hajókürtöt utánoz) a darab első harmadában.

Judy Swordy műve sosem volt aktuálisabb. Csak remélhetjük, hogy valamely teátrumunk kisvártatva műsorára tűzi.

Szunnyad már...-variációk

Alexander Paccatus variációja:

Szunny add már!

(ó-viking ballada)

A kandalló könnyed tüzén él
Az Öld cica. Farkcsóvál fáradt kutyát,
Miközben a leves estál lassú,
Lágy, puha koccanással.

Végigtáncol a ködben a velő,
S csont alakú levél, kefe.
Kete, ha jó kürtöt utánoz,
S hozzá, ha jól a tengert.

Csendes enfaló förmedvény ormán
Yaszeli, ámde reccs! En a grade:
...icsa priccsen szétfröccsen százfele,
A csonk akala máris leve haj...!

Dan égett, lételméleti fények végett
Pislák; Olma napsága mennybolt.
Vörös enfel fény; lik mögöttem
Felnyávog félve: az öl Dszemű-é lett!

Az Öld cica fogadó emblémája

 

 

Egy ó-viking ballada titka

Egy ó-viking ballada nyomára bukkantam, amikor a hevenyészetten egymásra hányt szavakat alapos kutatással központoztam és értelmeztem. Valószínűleg a ballada egy tengerparti viking kocsmában, vagy fogadóban íródhatott; de az mindenesetre vitathatatlan tény, hogy fogadóban játszódik. Csodálatos az a tömörség, amivel négy négysoros versszakban, egy-egy sorban három viking féllábasban részletesen festi a környezet hangulatát és a bonyolult cselekmény minden ízét és kimenetelét. Érezzük szinte a csontjainkba ható, nyirkos, ködös tengerparti levegőt; ellentételezésképpen a meleg, kandallóval vörösen áthevített fogadó, az "Öld cica" belsejét; átéljük a hölgyek: Kete és Olma odaadó szeretetét és a marcona viking hajósok: Yaszeli, Dan és Dszemű versengését, amely szinte a szemünk előtt játszódik le.

A ballada ezen felfedezéséhez sohasem jutottam volna, hogyha néhány nappal ezelőtt nem találkozom a Fjordok legidősebb emberével, aki 115 évet megélt tapasztalatait néhány mondatban átadta nekem. A magnófelvétel részletéből, amelyet az alábbiakban lejegyzek, világosan felfedezhető az ó-viking ballada magja, egy teremtésmítosz, amely kapcsolatban van a Symposion társaságának eddigi kutatásaival. Az idézett szöveg:

"Khm... Khm... Hol is kezdjem? A lényeget szeretném elmondani, kedveseim, mikor még egy volt az a semmi, bitang Yaszeli és a minden jóakaratú embert meggyalázó Dan. Ezek ketten hétvégi unalmukban, már eleve részegen, beállítottak az ' Öld cica' fogadóba. Szunnyadt még a két kis testvér: Kete és Olma, nem voltak erre fölkészülve, korai volt az Idő és alkalmatlan a Tér. De az a két lator, mint tudjátok, hiszen mi is tűzben születtünk hajdan és tűzben is fogunk meghalni; rájuk tört faragatlan modorban és molesztálni kezdték a vikingek gyöngyszemeit. Persze Ketének és Olmának is megvolt a magához való esze, s mivel kezdetben nem volt más a kezük ügyében, csak Eyrf, Protan és Panrac által gyártott gázpalack, begyújtottak a kandallóba. Több se kellett a hajóján éppen a parthoz közelítő Dszeműnek, látva a fogadó kéményének erőteljes füstölgését, újra kinyílt a SZEMe, s végre belátta, hogy vagy az a két bitang, vagy ő, de valamelyiküknek el kell távozni az égi vizekre. Amikor hajója a partnak ütődött, lapátját elhajítva ezen kiáltásokkal rohant az ' Öld cica' felé: Azt, hogy férfiként létezem, megmutatom annak a két girhes vizipatkánynak időben és térben ám! Úgy határoztam, hogy ezután nem leszek többé egyedül! S ekkor történt az, amit úgy énekelnek azóta is a bárdok, hogy ' ...icsa priccsen szétfröccsen százfele, a csonk akala máris leve... haj!' Vagyis Dszemű közvetlen beavatkozása folytán a két szeladon kettévált: fejtől egész a lábig; és végül szótlanná vált a két hajadon, Kete és Olma Dszemű karjaiban, ahol megszűnt számukra az idő és képtelenné vált a tér."

Nincs itt a Macska (Variációk)
(egyesek szerint bordal, mások szerint nem)

Viola de genere Exiguum variációja:

Nincs itt a macska

Múltkor jó versek összecsengtek,
pedig kiégve-verve olvadón
ittuk borunk s megmelegedtek
kezünktől az üres kupák fakón.

Múzsánk mellett
mosolyogva
gomolyogva
sírni kellett.

Pennánk kacagva nyeste tegnap
a kor. (Gyáva tor: Ká-t köszörülte
este a B-középen.) Egy pap,
egy képíró és három bölcsész:
a Társaság - megannyi lángész -
macska híján ezt a verset szülte.

Petrus deák variációja:

Nincs itt a Macska

Múltkor jó versek összecsengtek,
pedig kiégve-verve, olvadón
ittuk borunk, s megmelegedtek

kezünktől az üres kupák fakón.

Múzsánk mellett mosolyogva,
gomolyogva sírni kellett.

Pennánk kacagva nyeste tegnap
a kor, gyáva torkát köszörülte
este a Bé-középen egy pap,
míg a halálcsárdást hegedülte.

Nincs itt a Macska (Variációk)

Attila de genere Catus variációja:

Nincs itt a Macska

Múltkor jó versek összecsengtek,
Pedig kiégve-verve-olvadón
Ittuk borunk s megmelegedtek
Kezünktől az üres kupák fakón..

Múzsánk mellett mosolyogva-
Gomolyogva sírni kellett.
pennánk kacagva nyeste tegnap
A KOR gyáva torkát.
Köszörülte este a B-középen egy pap
Zseb-gyilokját,
Miközben labdarúgók beste teste
Gömb-játékszerét kereste egyre.

Most dús-kövéren lakomázunk,
tányérunkban a bifsztek nyers,
oportós kelyhekre várva várunk,
Mégsem áll össze a vers.

Múltkor jó versek összecsengtek,
Pedig kiégve-verve-olvadón
Ittuk borunk s megmelegedtek
Kezünktől az üres kupák fakón..

Elisabeth de gen. Arrabona variációja:

Kesergő

múltkor
jó versek összecsengtek, pedig.
kiégve, verve, olvadón ittuk borunk,
s megmelegedtek kezünktől az üres kupák.

fakón
múzsánk mellett mosolyogva, gomolyogva sírni kellett.
pennánk kacagva nyeste tegnap a kor gyáva torkát,
s megmelegedtek kezünktől az üres kupák.

köszörülte
este a B-középen egy pap az ócska, csorba bicskát.
ajakán hamis, rekedt dal éltette még a gólban királyt,
s megmelegedtek kezünktől az üres kupák.

Nincs itt a Macska (Variációk)

Stephanus Bartolits variációja:

Nincs itt a Macska
(bornemdal)

Múltkor jó versek összecsengtek
pedig kiégve, verve olvadón ittuk borunk
s megmelegedtek kezünktől az üres kupák.
Fakón múzsánk mell l mosolyogva-gomolyogva
borjút ellett pennánk kacagva nyeste tegnap a kor.
Gyáva torkát köszörülte este a B-középen egy pap,

Rekedten hirdette, minden megváltozik egy nap.
Nem hittünk neki, ittuk tovább a borunk,
Nem láttuk, hogy változik korunk.
Most itt ülünk, kupánk borral mind tele
De pennánk már nem nyes kacagva.
Összecseng még a rímek nagyobb fele
De kezünk jéghideg: nincs itt a Macska.

Bealkonyul (variációk)

Viola de gen. Exiguum variációja:

Magányos vers egy romos trónteremben,
alkonyatkor, vihar előtt

Bealkonyul a csönd magánya. Túl a
vizen nehéz a pára; súlyos a lég:
mennyből csattan felénk az égi burka.
Magára öltve nem kívánja ma még
levetni rőt kabátját gyáva homály.
Talán banánnal átkoz újra. Fügét
mutat, habár szegényes. Óh, a hodály!
Kirágta fényes ablakát a menyét.

Bealkonyul (variációk)

Elisabeth de gen. Arrabona variációi:

Vihar előtt

Bealkonyúl a csönd magánya. Túl a
vizen nehéz a pára. Súlyos. A lég
mennyből csattan felénk. Az égi burka
magára öltve nem kivánja ma még
levetni rőt kabátját. Gyáva homály
talán banánnal átkoz újra. Fügét
mutat, habár szegényes ó a hodály.
Kirágta fényes ablakát a menyét.

 

Szomorúság

Bealkonyúl a csönd magánya túl a
vizen. Nehéz a pára. Súlyos a lég.
Mennyből csattan felénk az égi burka.
Magára öltve... nem kivánja ma még
levetni rőt kabátját gyáva homály.
Talán banánnal átkoz újra. Fügét
mutat, habár szegényes ó a hodály.
Kirágta fényes ablakát a menyét.

Bealkonyul (variációk)

Attila de gen. Catus variációja:

Bevezetés a pszichoanalízisbe
(Sigmund Freud után szabadon)

Bealkonyula. Csönd. Magánya túl a
vizen nehéz. A pára súlyos, a lég...
Mennyből csattan felénk Az. Égi burka
magára öltve. Nem kívánja ma még
levetni rőt kabátját. Gyáva homály.
Talán banánnal átkoz újra? Fügét
mutat! Habár szegényes. Alma kosár!
Kirágta fényes ablakát a menyét.

A vers fényes bizonyítéka annak, hogy pszichés állapotunk mennyire romlik, és milyen kényszerképzetek törnek ránk a sötétben, amikor két szemünkkel nem látjuk a minket körülvevő valós világot, s csak megérzéseinkre, emlékeinkre és képzeletünkre vagyunk utalva. Bizony, szegényes mivoltunk alkonyat után, mikor minden elpihen, a sötétben beálló csöndet képtelen elviselni, s benépesíti azt hagymázas képzelgéssel - világot teremt maga köré. Lám, a fenti szöveg is miről tanúskodik? S a helyzet itt súlyosabb annyival, hogy ezen a kései órán a páratartalom is jelentősen megnőtt, s ez nem csak légzési, légzőszervi problémákat okoz, hanem (s erre hajlamos személyek esetén fokozottan) kedélyállapotunkat is negatívan befolyásolja. Ilyenkor az ember már hajlamos az egyébként teljesen ártalmatlan légáramlatot a szellemek száguldása által keletkezett szélnek képzelni, s innen már csak egy lépés az égiek által ránk küldött rontó szellem, ki képzelgésünk szerint a mi vérünktől vöröses színű felsőruházatban - melyre örök tulajdonjogot formált - üldöz minket. A bátrabbakban ilyenkor feltámad talán egy pillanatra az öntudat és legyávázzák ezt a ködös alakot, de a lelkiismeret, az önmarcangolás máris megbüntet minket, érezzük, hogy átok alatt állunk, nem is akármilyen átok alatt, hiszen a banán, mint fallikus szimbólum erkölcstelenségünkre utal, s még ki is gúnyol minket az ártó szellem, hisz fityiszt mutat nekünk. Védekező reflexünk persze nem halt még el egészen, s még egy kísérletet teszünk a szabadulásra a nyomasztó kép elől, reménykedve, hogy kikosarazhatjuk a démont, de sajna, a kosár alma! Mielőtt ránk virradna, és verejtékünkben fürödve sikoltva felébrednénk, még egy utolsó rohamot ki kell állnunk. S itt, a végső, frontális támadásnál teljesen jogos, hogy a szerző, élve a költői szabadság jogával, a totális képzavar eszközéhez nyúl: Saját tulajdonú, villogóan tiszta nyílászáróját rágcsáló ragadozó! Megfigyelhető az ellentétpárokra való építkezés. Minden ellentmond a józan észnek, s mi ebben a lelkiállapotban ébredhetünk az új napra.

Nem változtat ezen a vers szövegváltozata sem (7. sor " alma kosár" helyett " ó a hodály" ), sőt erősíti a verset, jobban előkészíti az utolsó sor fergetegét, hiszen még reményünk sincs kosár híján a kikosarazásra. Helyette egy visszatérő álomkép jön, amitől minden elalvásig rettegünk, a hodály visszataszító látomása, ahová a démon hozzánk hasonló alakokkal egyetemben birkaként terelget be minket, mielőtt ránk zúdulna az utolsó sor fortissimója.

Végezetül engedtessék meg nekem, hogy itt idézzem nagyon kedves iskolatársam, Kovács Gabriella örökbecsű mondását, miszerint

" Nincs elemezhetetlen vers, és a gyakorlott irodalmár
mindenbe bele tud magyarázni valamit."

Bealkonyul (variációk)

Petrus deák variációja:

Vízi tragédia

Beh alkonyúl! A ...! (Csönd. Magány.) A ...! " Túl a
vizen..." Nehéz a pára!... Súlyos... A lég...?!
" Mennyből..." (Csattan felénk:) Az égi...! Burka
magára...! (... öltve:) Nem kivánja...?! Ma még...!
Levetni...! Rőt kabát...! ...ját! Gyáva...! (Homály.)
(Talán banánnal átkoz? Újra fügét
mutat?! Habár... Szegényes.) Óh a hodály
kirágta...! (Fényes ablakát?) A menyét...!

(Részeg öreg cigány este a folyón ladikon próbál átvinni egy dögkútból kiásott bűzlő lótetemet. Közben mindenféle énekek töredékei törnek föl belőle, majd észreveszi a gáton ácsorgó költőnőt és ettől indulatba jön. Válogatott káromkodásokat és sértésnek, szidalomnak szánt kifejezéseket és ajánlatokat kiabál felé. A heves gesztikulálástól azonban a ladik megbillen és felborul. Idézőjelek között a daltöredékek, zárójelben a költőnő megjegyzései találhatók. Kipontozással azt jelezzük, [a] ami nyomtatásban nem közölhető; [b] ahol hangsúlyos elhallgatás történik; [c] ahol elmarad a folytatás; [d] amikor elgondolkodik a költőnő.)

Szobámban (variációk)

Susanna de genere Elekes:

Szobámban...

Szobámban. Kerülvén lám: Megint odaszállt
az asztal teríték? Babgulyás maszkabált
rendezett - feketén örvénylő levegő
illant - tébolyult tűz csapata! Hebegő
kecskerágó pitypang, jakobinusok rőt
sapkája fölött ég, csűrdöngölő fenyőt
feszít szét az erő. Ellipsziseket ejt.
Karabélyom - helyett - töltőtollam felejt
s ágyazom. Ágyasom! Léleklátó lennél?
- szemed gödörében füled... - odabenn lé...
Vajon a babgulyás suhintott szeleket?
Fellegjáró csillag-füzér! Csillog neked?
Hintalóval nyihog! Háryjánoskodik...
Pellengér... mákonya... elsüllyedt a ladik?

Szobámban (variációk)

Gregorius de comitatu Sáros:

Szobámban...

Szobámban kerülvén. Lám megint odaszállt
az asztal teríték, babgulyás maszkabált
rendezett "feketén" . Örvénylő levegő
illant. Tébolyult tűz csapata? Hebegő,
kecskerágó, pitypang jakobinusok rőt
sapkája fölött ég, csűrdöngölő fenyőt
feszít szét az erő, ellipsziseket ejt
karabélyom helyett töltőtollam. Felejt
s ágyazom. Ágyasom, léleklátó lennél?
Szemed gödörében füled, odabenn lé.
Vajon a babgulyás. Suhintott szeleket,
fellegjáró csillag-füzér csillog neked.
Hintalóval nyihog, háryjánoskodik.
Pellengér mákonya elsüllyedt. A ladik!!!!

Szobámban (variációk)

Alexander Paccatus:

Egy hotelszobában a párizsi forradalom idején

Szobámban kerülvén, léleklátó lennél;
Fellegjáró csillag - füzér csillog neked.
Szemed gödörében elsüllyedt a ladik
S illant tébolyult tűz háryjánoskodik.
Feszít szét az erő, suhintott szeleket,
Vajon a babgulyás örvénylő levegő
Rendezett feketén babgulyás maszkabált?
Ágyazom ágyasom. Töltőtollam felejt,
Karabélyom helyett ellipsziseket ejt.
Az asztal teríték lám, megint odaszállt.
Jakobinusok rőt csapata hebegő
Hintalóval nyihog csűrdölgölő-fenyőt;
Odabenn pellengér: mákonya lé füled.

Szobámban (variációk)

Elisabeth de genere Arrabona:

Mars Grena Deer: Zdmeg!

Szobámban. Kerül vén, lám megint! Odaszállt
az asztal. Teri, Ték s Babgulyás maszkabált
rendezett feketén. Örvénylő levegő
illant. Tébolyult tűz. Csapat s a hebegő
kecske rág. Ó pitypang! Jacko Binu sok rőt
sapkája fölött ég. Csűrdöngölő fenyőt
feszít szét az erő. Ellipsziseket ejt,
s karabélyom helyett, töltőtollam felejt.
S ágy, azon ágyasom léleklát. Ó lenn él
szemed, s gödrében füled. Odabenn lé
vajon a babgulyás? Suhint ott. Szeleket
fellegjár. Ó Csillag, füzér csillog Neked!
Hinta? Lóval nyihog! Háry? Jánoskodik!
Pellengér? Mákony! Ah, elsűl? Yedt, a ladik!

Szakszerűtlen elemzés Mars Grena Deer: Zdmeg! című verséről

Postbeatnik verset tartunk a kezünkben, amely elutasítja az őt megelőző nemzedék szóhasználatának brutális nyersességét, ugyanakkor még nem tudja magát teljesen kivonni a hatása alól. Ezt jelzi a vers címe, és erre utalnak a versben előforduló becenevek, mint pl. Ték, Binu és Babgulyás. Eme utóbbi kétszer is előfordul, először egyértelműen névként, második esetben homályban marad, hogy az ételről vagy a személyről van-e szó, de erre még a későbbiekben visszatérek.

A vers egy tömör helyszín megjelöléssel kezdődik, ami a beat nemzedék stílusára utal. A csalódás hangján szól a "Kerül vén, már megint", szinte balladai tömörségű meghatározás, ami a "Már megint korán jöttek haza a Szülők" rosszallást hordozza magában. Hogy miért is okoz ez traumát, a következő sorokból válik nyilvánvalóvá: titokban bulit rendezett az ifjúság néhány jeles képviselője. A buli elnevezésére használt maszkabál kifejezés tudatosan nyúl vissza a szépanyák idejébe, ezt az ódivatú kifejezést téve szuperdivatossá. A forró hangulatot a tébolyult tűz és az örvénylő levegő képekkel érzékelteti, melyekkel összhangban áll a nyugtalanságot sugárzó természeti kép a hebegő kecskékkel. (Kis rosszindulattal politikai töltetet is kaphatna itt a vers: kétes emlékű külügyminiszterre illetve nagykövetre asszociálhatunk tőle.) Nyugalmat sugározhatna a rét pitypangjainak sárgasága, de ha képzeletünk a sárga színt a zavarodottsággal azonosítja, akkor a következő kép erősíti ezt az érzetünk: a híres popsztár, Jacko nevének feldobásával, aki ráadásul a társaság egyik tagjának, Binunak a rőt sapkája fölött ég. A muriról alkotott benyomásunk a tökéletes káoszba vesző, már-már venyigeszúi buli-hangulatba csap át.

Ismét felbukkan a természet, vagy talán a maszkabál egyik résztvevője, aki fenyőnek öltözött, és féktelen jókedvében csűrdöngölőt jár. Majd galaktikus magasságokba emelkedik, s ellipsziseket ejt.

A buli keltette elviselhetetlen feszültség végsőkig terheli az idegeket, legszívesebben lelőné az ember az egész bagázst, ám karabély helyett a töltőtollhoz menekül a költő. Ezt követően meditatív hangulatba zuhan, mely során az ágyon fekvő ágyasa segít a psziché kínjainak mentálhigénés gyógyításában. Van tennivaló, mert a páciens a szemét a talpában érzi, szemgödrében pedig a fülét hiszi.

Ezután következik a vers legtöbbet vitatott, legkritikusabb képsora: " odabenn lé vajon a babgulyás?" Egyes elemzők szerint a költő visszatér a maszkabálhoz, s a pszichológus kedvese díványán heverésző költő azon tűnődik, hogy jelen van-e még a bulin a Babgulyás nevű barátja. Mások úgy vélik, hogy a költői kérdés arra vonatkozik, hogy a szemgödörben ülő fülben nem szilárdult-e meg még a bableves.

A komor hangulat egy suhintással eltűnik, elfújják a szelek a borús gondolatokat. Kedvese ragyogása mindent túl ragyog, mint egy fényfüzér a nemrég volt karácsony hangulatát idézve. Megszűnik a mozdulatlanság és a csend: hangok és mozdulatok feszes staccatója következik. Gyengécske jelek mutatnak némi aggodalomra a parttalan buli miatt: pellengértől tart, illetve attól, hogy a "fű" használata gondot jelent a későbbiekben, azaz a mákony elsül. Ez az ideges aggodalom fejeződik ki tömören a vers címében is. Végül csak kedves jachtjára gondol, Yedtre, amit szerényen csak ladiknak nevez.

Szobámban (variációk)

Attila de genere Catus:

Tnak, az öreg halász elbeszélése arról,
miként hencegett Yaszeli a pellengéren jóval annak előtte, hogy az Öld cica-béli csúfság véle megesett

Szobámban - kerülvén - lám megint odaszállt.
Az asztal: teríték. Babgulyás maszkabált
rendezett feketén örvénylő levegő.
Illant tébolyult tűz. Csapata hebegő,

kecskerágó, pitypang jakobinusok rőt
sapkája fölött ég. Csűrdöngölő fenyőt
feszít szét az erő - ellipsziseket ejt.
Karabélyom helyett töltőtollam felejt.

S ágyazom ágyasom. Léleklátó lennél?
Szemed - gödör. Ében füled oda. Benn lé.
Vajon a babgulyás suhintott szeleket?

Felleg jár. Ó, csillag-füzér csillog neked.
Hinta lóval nyihog, háryjánoskodik
pellengér. Má' konya. Elsüllyedt a ladik.

Íme, a vers, és most lássuk az értelmezést:

A szabadságát a többiekért feláldozó hőst egy szobába zárják, aki a büntetésének végrehajtására odaszálló prometheusi keselyt kikerülvén elkeseredve látja, hogy félbehagyott vacsoráját, a katakurdok népi eledelét, a babgulyást a szoba falának repedésein átfújó szélvihar kiborogatta, és olyan módon szétkente az asztalon, hogy az így már egy vidám farsangi mulatság utáni részeg vadászat terítékének felel meg inkább, de vacsorának már semmi esetre sem. Sőt, a vihar a szobai kandalló könnyed tüzét (l. idézett értesítő 30. oldal, Sunny, add már! c. ó-viking ballada 1. sor.) úgy felszította, hogy a lángok tébolyultan röpködtek át a szobán, s csaptak a magasba, őrült táncot járva azok rőt sapkája fölött, akikért a hős bezáratta magát, hogy a hebegő, kecskerágó, pitypang jakobinusok szabadok lehessenek. Hősünk, tehetetlen dühében egy-egy izzó fenyődarabbal kezei közt körözni kezd, oly sebesen, hogy a tűzcsóvák szabályos ellipsziseket rajzolnak a térbe, miközben eszét vesztve táncol. Azonban eme tébolyult, fenyőkkel való csűrdöngölés közepette is emelt fővel hordozza a fogság súlyos terhét, hiszen lelke mélyén tudja, hogy népe - kikért áldozatát hozta - szánja őt. De az ősi, "inkább száz ellenségem, mint egy sajnálóm" mondás alapján úgy dönt, hogy kiszabadulása után halomra lövi őket karabélyával, csak memoárjaiból fogja töltőtolla kifelejteni a pitypang jakobinusokat, hiszen mégiscsak ifjúságát áldozta fel értük, azt a kort, melyet mindenki (a normálisabbja) ágyasaival tölt el. De hősünk ágyasát beágyazza emlékei közé, remélve hogy áldozata gyümölcsét fájáról mégis letépheti, de szembesülnie kell azzal a fiziológiai ténnyel, hogy amikor a babgulyás suhint szeleket, akkor a szemből csak gödre marad, a fül, még ha oly kemény is, mint ében, oda, s bévül csak a lé marad. Léleklátóként azért bízik abban, hogy a szabad eget mégis meglátja ő, hisz a "suhintott szelek" hatására jár a felleg és csillag-füzér csillog neki. A vers utolsó két sora a józan paraszti ész kritikája. A gúnyos ó-viking paraszti megjegyzés: - "hinta lóval nyihog" - egyértelműen, a maga fenséges tömörségében véleményezi a történetet és szereplőjét. Ahogy a ló nyihogása hasonlít a hinta nyikorgásához, annyi köze van a pellengérre kötözött Yaszelinek is a szabadságharchoz, a hősiességhez. Végezetül a szájhősködésben teljesen kimerülő Yaszelit ereje utolsó szikrája is elhagyja a szégyenpóznán, s mikor már csak konyán lóg rajta, aléltan, elhangzik a nép szájából a megfellebbezhetetlen igazság: "Elsüllyedt a ladik" , vagyis teljesen hitelét vesztette a szájhős. Hiába próbálta magát hősies színezetben, a nép megmentőjeként feltüntetni a lator, Tnak, az öreg halász átlátott rajta, s jól tudta, hogy aki a pellengéren háryjánoskodik, az nem más, mint Yaszeli, a tengeri rabló, akiről mind tudjuk, hogyan végezte az "Öld cica" fogadóban. Csendesen somolyogva bajsza alatt, szakállát tekergetve göcsörtös ujjaival azon törte a fejét, hogy milyen fura mód takarhatja egy-s ugyanazon dolgot két történet, illetve két különböző dolog mégis miért jelentheti időnként ugyanazt? Válaszként azt adta magának, hogy öreg ő már ahhoz, hogy ezt a világot teljes valójában megértse, inkább elballagott az Öld cicába ő is, és felhajtott egy ó-viking keserűt.

Szobámban (variációk)

Judy Swordy:

Elsüllyedt a ladik

Szereplők:

a Férj

 

»Pitypang«

 

M., a néger

a Férj

Szobámban kerül...

»Pitypang«

Vén!

a Férj

Már megint oda ... ?
(Szállt az asztalterí ték.
Bob Gulyás maszkabált rendezett.
Feketén örvénylő levegő illant.)

»Pitypang«

Tébolyult!

a Férj

Tűz! (csap)

»Pitypang«

A tah ...! Hebegő kecske! (rágó)

a Férj

Pitypang!
Jakubinusok .. (rőt sapkája fölött ég ...)
Csűrdöngölő! Fenyőt?

 

(odamegy

a Férj

M.-hez) Feszít szét az erő?!
(ellipsziseket ejt)
Karabélyom helye?

M., a néger

T... , t... töltőtollam?

»Pitypang«

(férjéhez) Felejts!!!
(Ágyazó M.)

a Férj

Ágyasom, léleklátó lennél?

»Pitypang«

(M.-hez) Szemed gödör...
Ében füled ...
Odabenn lé!

a Férj

Vajon a Bob Gulyás? (felesége a fejét rázza)

a Férj

Fellegjáró Csilla G. ! Füzér csillog neked!
(nyakába akaszt egy nyakéket)

a Férj

(M.-ről) Hintalóval nyihog! Hárijánoskodik!

»Pitypang«

Pellengér? Mákony a ... ?
Elsüllyedt a ladik.

A mű három embernek: az öregedő történésznek, szinte még gyerekkorú, kikapós feleségének, G. Csillának, (ő » Pitypang« ) és egy afrikai diáknak (M.) az életéből mutat be egy szakaszt. A nem éppen összeillő pár házassága az utóbbi időben feltehetőleg nagyon megromlott: "Szállt az asztalteríték", "szobámban kerül" - panaszkodik a férj, Csilla pedig meglehetősen ingerülten nyilatkozik róla ("vén" , "tébolyult" , "a tah..." , "hebegő kecske"). Férjuram gyanakvása ("Már megint oda?") valószínűleg nem megalapozatlan, és az amerikás magyar rendezvényszervezőre, Gulyás Róbertre is kiterjed ("Vajon a Bob Gulyás...?")

A legkifejezőbb M., a fekete szerető jellemzése. Ereje teljében van ("Feszít szét az erő?!" - szól hozzá kissé irigykedve a férj), bőrszínére, illetve értelmi képességeire csupán Csilla néhány szavas, szaggatott szövege utal ("ében füled", "odabenn lé!") Jelleme sem makulátlan: a legkínosabb jelenetben, mikor rajtakapják őket a csűrben és a tudós fejét ide-oda forgatva, már azon töpreng, hogy melyiküket lője le ("ellipsziseket ejt"), ő már menekülne, csak Parker tollát keresi.

Csilla próbálja rendezni a helyzetet, kérleli férjét, borítsanak fátylat a múltra. Az öreg erre nagyon is kapható ("Léleklátó lennél?"), tudniillik csak megjátszotta, hogy nem találja a puskáját.

A remekmű legtalányosabb része a cím, illetve a záró sor. Vajon az elsüllyedt ladik a viszony vagy a házasság végére utal? Ezt azonban már az értő olvasó feladata eldönteni.

Szobámban (variációk)

Közreadja: Viola de genere Exiguum

Merülés

Szobámban kerül vén, lám megint. Odaszállt
az asztal. Teríték: bab, gulyás. Maszka bált
rendezett feketén. Örvénylő levegő
illant. Tébolyult tűz csapata: hebegő
kecske, rágó pitypang. Jakobinusok rőt
sapkája fölött ég csűr, döng. Ölő fenyőt
feszít szét az erő, ellipsziseket ejt;
karabélyom helyett tölt ő. Tollam felejt.
S ágyazom ágyasom. Lélek! Látó lennél?
Szemed gödörében füled! Odabenn lé
vajon a bab? Gulyás suhintott szeleket!
Felleg jár, ó, csillag; füzér csillog. Neked
hintalóval nyihog. Háryjánoskodik
pellengér mákonya! - Elsüllyedt a ladik.

A versre felfigyelt és pályázatot tűzött ki a Querschnittgelähmte Muse (="Béna Múzsa") c. német folyóirat. Itt következnek a díjazott fordítások:

I. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

In meinem Zimmer herumirrend, ist der Tisch, - siehe - wieder
dahingeflogen: Besteck, Bohne, Gulasch. Die Maske
veranstaltete einen illegalen Ball. Wirbelnde Luft verschwindet.
Über Truppen eines wahnsinnigen Feuers: stotternde Ziege,
kauende Kuhblume, rote Jakobinermützen.
Brennt und dröhnt die Scheune. Die Kraft spreizt
eine Mordtanne auseinander. Ellipse fallen.
Statt meiner Pistole - ladet sich mein Füller.
Du, meine Geliebte, kannst du meine Seele ergründen?
Obwohl deine Ohren in den Höhlen deiner
Augen schwimmen? Ob der Bohnengulasch
Winde peitschte? Oh Stern, glitzernde Girlande,
Schaukelpferd wiehert, macht Flausen, als Münchhausen
Opium des Prangers: der Kahn ist versunken.

II. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

Kuck mal, die Alte ist schon wieder in mein Zimmer hineingeflogen!
Auf dem Tisch Besteck, Bohnengulasch zum Maskenball.
Schwarze Luft wirbelt, dann verschwindet. Irrsinniges Feuer
schaart sich: stotternde Ziege, kauender Löwenzahn.
Die rote Jakobinermütze brennt oben.
Schuhplattner zerreißt die Fichte.
Die Kraft zeichnet Ellypse statt meines
Revolvers ladet sie meinen Füller an.
Meine Konkubine vergisst mich: Oh, Seele, kannst du
in den Höhlen deiner Augen deine Ohren sehen? Ob dadrin
Butter fließt? Der Rinderhirt blies Winde!
Stern betritt Wolke. Schnur schimmert. Dir
wiehert die Schaukel mit dem Pferd. Hary heißt Janos
und nimmt Heroin am Schandpfahl: das Boot sinkt bald unter.

III. Unbekannter Kollektivdichter: In meinem Zimmer

Schau, in meinem Zimmer flog der Greis wieder und wieder umher.
Das Gedeck schlug den schwarzen Ball zum Maskenträger.
Turbulente Luft schwindet. Wahnsinnige Feuerflammen brennen
über lispelndem Spindelstrauch, über Kettenblume,
über roten Mützen von Jakobinern. Scheunestampfer
spaltet die Kiefer mit Gewalt auseinander.
Mein Füller zeichnet Ellipse auf meine Pistole.
Ich säe Vergissmeinnicht in mein Beet.
Wärst du ein Spiritist, wären Ohren in den Gruben
deiner Augen. Ob drin etwa Bohnengulasch fließt?
Stern läuft über Wolken, Winde blasend.
Girlande schimmert dir und wichert mit dem Schaukelpferd.
(sieht aus, wie Johannes Háry)
Kokain von Pranger und taucht das Boot unter.

A Lúdtalpas Pegazus c. magyar folyóirat - nem tudva, hogy a versek fordítások, - mindhárom vers fordítására pályázatot tűzött ki egy drogellenes kampány keretében. A legjobb helyezést elért fordítások a következők:

I. Ismeretlen Kollektív Költő: Ópium

Szobámban tévelygőn lásd, ismét odaszállt az asztal.
Teríték bab, gulyás. A maszk fekete bált csapott.
Örvénylő levegő tünedez. őrült tűz
csapatai fölött habogó kecske, rágó kutyatej.
Vörös jakobinussapkák fölött ég s döng a csűr.
A gyilkos fenyőt az erő feszíti szét.
Ellipszisek hullnak.
Pisztolyom helyett tollam az, ki tölt.
Kedvesem, te belelátsz lelkembe,
noha szemeid barlangjában
füleid úsznak? Tán a babgulyás suhantott
szeleket? Ó csillag, csillogó girland
hintaló nyihog, Münchhausenként lódít
pellengéren az ópium. A ladik ím, elsüllyedt.

II. Ismeretlen Kollektív Költő: Hallucinációk heroinmámorban

Nicsak, az öreglány megint berepült szobámba!
Az asztalon teríték, babgulyás a maszkabálhoz.
Fekete levegő örvénylik, s tűnik tova.
Őrjöngő tűz sereglik: dadogó kecske, rágó pitypang.
Ég fönt a piros jakobinus-sapka
Csűrdöngölő szakítja szét a fenyőt
Az erő rajzol ellipsziseket.
Revolverem helyett tollamat tölti.
Ágyasom elfelejt... Óh lélek, látod szemeid
gödrében füleidet? Vaj folyik bévül?
A marhapásztor szeleket fuvintott!
Csillag lép felhőre. Füzér dereng. Neked
nyihog a hinta a lóval. Háryt Jánosnak hívják.
s heroint fecskendez szégyenszemre. Süllyed már a csónak.

III. Ismeretlen Kollektív Költő: A kokain öl

Nézd csak az aggastyán körbe-körbe kering szobámban
Az asztalteríték az álarcoshoz csapta a fekete labdát.
Turbulens levegő tűnik, tébolygó tűzlángok lobognak
dadogó kecskerágó, gyermekláncfű, jakobinusok
vörös sapkája fölött. A csűrdöngölő
erőszakkal feszíti szét a fenyőt.
Töltőtollam ellipsziseket rajzol pisztolyomra.
Ágyásomba nefelejcset ültetek.
Ha spiritiszta lennél, szemed árkaiban
lennének füleid. Odabenn babgulyás folyik tán?
Csillag fut felhők fölött, szeleket fúj.
füzér csillan neked. Nyihog a hintalóval
(úgy néz ki, mint Háry János)
Pellengér kokainja! Alámerül a csónak...

Alszik amott (variációk)

Petrus deák:

Rondó-féle április elsejére

Alszik a Mott. Mély álmot! A hegy nekcsípeje ím mar.
Csend.
Esen
át. Öl. El. Ing a tagom. Lóvállamon érzem:
könny. Ed sátra. Don ül. Tem felriad: Isteni lé! " Nyeeem..."
Vár naka Teng. Erek habjai fényben. Sírj! A... a...! Finn Cár:

április elseje: társul a Tunk. Napján oda hímbál:
tánc. Terem öt potyajegy! Gyela kényes: Pár nahaj éppen
most dobaték ki. Leintik: tartsd a pofád vén barbár!
S máris táncol, s tölteti korsóját tele mind benn.

Mély gyászban Bhagha. Szörnyű bosszút esküszik ott fenn.
Minden gondja sötéten csak Mott sorsa körül jár.
Ím letekint, villáma lesújt és lángol a Finn Cár:
Máglyán égnek el ők: Ed, Don, Gyela, Teng, Esen és Tem.

Mott a katakurd mitológia kentaurszerű figurája, Bhagha kedvenc teremtménye. A rondóforma vers balladai tömörséggel, filmszerűen rövid vágásokkal és nézőpontváltásokkal azt írja meg, hogyan ejtette el a nagy vadász, Esen az éjszakai álmában meglepett Mottot:

Alszik a Mott. Mély álmot! A hegy nekcsípeje ím mar. \\ Csend. Esen át. Öl. El. Ing a tagom. Lóvállamon érzem: \\ könny...

- majd hogyan rendezett még az éjjel nahaj barátaival (Eddel, Donnal és Temmel) dáridót a sikeres vadászat örömére:

Ed sátra. Don ül. Tem felriad: Isteni lé!...

- hogyan gúnyolták részegen Mott nyerítésszerű beszédét:

" Nyeeem..."

- miként kezdte siratni Bhagha hajnalban, amikor fölfedezte a szörnyű tettet, Mottot:

Erek habjai fényben. Sírj! A... a...!

- ugyanakkor hogy határozták el a cimborák, hogy a naka törzsbéli Teng " Finn Cár" névre hallgató ivójában folytatják a duhajkodást:

Vár naka Teng.

- ahol azonban - április elseje lévén - zártkörű rendezvény volt: a bolond Tunk kanmurit szervezett azoknak, akik hozzá hasonlóan " másképpen szeretnek" :

Finn Cár: \\ április elseje: társul a Tunk. Napján oda hímbál: \\ tánc...

- sebaj, gondolták Esen és barátai, csak bejutnak valahogy ők is:

Terem öt potyajegy!

- az őrködéssel megbízott Gyela akadékoskodása nem jelenthetett akadályt a számukra:

Gyela kényes: Pár nahaj éppen \\ most dobaték ki. Leintik: tartsd a pofád vén barbár! \\ S máris táncol, s tölteti korsóját tele mind benn...

- nem jól ismeri azonban Bhaghát, aki úgy gondolná, hogy annyiban hagyta a dolgot. A vers zárószakasza Esen és barátai szörnyű, ám méltó végét mutatja be:

Mély gyászban Bhagha. Szörnyű bosszút esküszik ott fenn. \\ Minden gondja sötéten csak Mott sorsa körül jár. \\ Ím letekint, villáma lesújt és lángol a Finn Cár: \\ Máglyán égnek el ők: Ed, Don, Gyela, Teng, Esen és Tem.

Alszik amott (variációk)

Viola de genere Exiguum:

Várnak a tengerek habjai...

Alszik amott mély álmot a hegynek csípeje. Immár
csendesen átölel. Ingatag, omló. Vállamon érzem
könnyed. Sátradon ültem. Felriad isteni! Lényem!
Várnak a tengerek habjai fényben! S írja a finn cár:

"Április elseje - társulatunk napján, oda!!!..." - Hím-bál,
táncterem, (öt potya). Jeggyel a kényes pár, na! haj, éppen
ropja a forró, fergeteges táncát (csuda szégyen!),
mígnem az égi adón már hívón harsan a szignál:

Szózata téged is elsápasztana! Ó, ha te bírnál,
lennél üdvözitő szavu tárt kapujú örök éden,
hol szava szépszemü Kalliopének hívna a mélyben
ünnepi ódát zengeni széles, tárt-ölü sírnál.

A vers felütése csöndes, elégikus. Az Ismeretlen Kollektív Költő egy kihúnyófélben lévő szerelemtől búcsúzik. Kialudt vulkánnak látja kedvesét, akiben már kihűlt a vágy - erre utal az "alszik a hegynek csípeje" szókép hajszálfinom erotikája. Mindketten fájdalmasan élik át a szerelem elmúlását, ölelkezésük azonban "ingatag, omló". Kedvese könnyét még a vállán érzi a költő, de ez sem hozza vissza az elmúlt szerelmet. A "sátradon ültem" mély szimbolikája ugyanis a végső elszakadást sugallja. A sátor a szerelem meghitt védettségére, elrejtettségére utal. A költő azonban már kívül van ezen a rejtett zugon, már fölébe kerekedett ennek az érzésnek - egyszerűen ráül.

Hirtelen váltás következik. A költő a szerelem élménye után a transzcendens felé fordul. Mintegy felfedezi önmaga számára a misztikumot. Ezt a megvilágosodást a felébredés metaforájával érzékelteti: "Felriad isteni." E misztikus élmény ujjongással tölti el, megszólítja önmagát, a végtelenség - ennek szimbóluma a tenger - és a fény felé fordul, ezek hívó szavára figyel.

A transzcendencia után az evilági élmények következnek. A költő levelet kap barátjától. Kissé talányosnak tűnnék a pennát ragadó "finn cár" figurája, ám azonnal értelmet nyer, mihelyt megismerjük az általa írt levél tartalmát: A levél az április elsejei társulati ülésre idéz; a hívó tehát nem lehet más, mint maga Petrus deák, tréfás április elsejei álöltözetben. Hiszen néki valóban, mintha cárias külsőt kölcsönözne deresedő szakálla, s hajdani finnországi szimpátiái jól indokolják a "finn" jelzőt.

Az emelkedettebb témák után az Ismeretlen Kollektív Költő most a groteszk-patologikus felé fordul, a perverz, sőt, infernális mélységek felé. Sötét orgia következik: férfiak bálja, amit a költő mély megvetéssel csak "hím-bálnak" nevez, ami hatalmas táncteremben zajlik, ahová öten fizetés nélkül szöktek be. Mint tudjuk, az európai keresztény számszimbolikában az öt az emberi szükség, az ezüst, a megváltás és az isteni kegyelem száma. Az ötös szám itt profán értelmet nyer: öten férfiak, szükséget szenvedvén, nem váltják meg ezüstön - azaz pénzen - belépőjegyüket (amit elvakultságukban kegyelemnek tekintenek), csupán potyázó módon vesznek részt az ordenáré mulatságon. A kényes pár bezzeg jegyet váltott, és önfeledt fergeteges táncot jár, veszendő lelkükkel mit sem törődve, egészen a végső számadás - a halál - pillanatáig: "mígnem az égi adón már hívón harsan a szignál". A "h" hang alliterációja mintha az utolsó lélegzetvétel hanghatását előlegezné meg hátborzongató hidegséggel.

A költő újra önmagához fordul, mérlegel. Az ítélet napja őt magát is megrémíti, "elsápasztja", ezért saját küldetésére gondol. Feltételes módú igealakokkal fejezi ki ars poeticáját, jelezve, hogy ez a küldetés a költő számára kategorikus imperativus, de még nem teljesen bizonyos benne, hogy képes lesz megfelelni ennek a feladatnak. Mindazonáltal átforrósodott szavakkal vall arról, hogy a költészet az az "örök éden", amely kapuját mindenkinek kitárja, a költő hivatása, hogy még a Számadás nagy pillanatával szembenézve is "ünnepi ódát zengjen", legyőzve saját egyéni félelmét, szomorúságát a nyitott sír előtt, megrendülve élve át a halál extázisát. Különös ellentétet alkot a verskezdő kép: az "alvó csípejű" vulkán, a szerelemtől elzárkózó régi kedves alakja és a verszáró szimbólum: a "tárt-ölü sír" a költőt örökre magába fogadó halál víziója.

Amint láttuk, az Ismeretlen Kollektív Költő az ember élet legszélső végleteit, a lélek misztikus magasságait és megrendítő mélységeit, a szerelmet és a perverziót, a misztikumot és a poklot járja végig, hogy végül hitet tegyen a költészet örökkévalósága mellett. A klasszikus metrumok különösen kiemelik az örökérvényű mondanivalót; az ölelkező rímek pedig külső hangalakzatként tükrözik mind a táncban és a szerelemben történő egybefonódást, mind a transzcendens és a halál ölelésének misztériumát.

Alszik amott (variációk)

Judith Armoracia:

Élvezetek

Alszik amott mély álmot (a hegynek sírja) a finn cár,
Csendesen átölel ingatag, omló párnahaj. Éppen
könnyed sátradon ültem... Felriad vállamon, érzem,
várnak a tengerek habjai: Fényben a csípeje immár!
Táncterem öt potyajeggyel ! A kényes ! Isteni ! Lényem
szétfolyik, immár minden enyém, halandó amit kérhet...
Április elseje! Társulatunk !! Napján odahimbál
Kőfejem értesitőt keres; s szállnak gondolatink már!