Viola d. g. Exiguum:

A kis herceg legújabb kalandjai

28.

A nyolcadik bolygó a vakok bolygója volt. Amolyan kisebb fajta bolygó, talán öten, ha élhettek rajta. A kis hercegnek elsősorban az tűnt fel, hogy a bolygón minden olyan szürke volt és színtelen. Aztán meglátott egy embert, aki fekete szemüvegben közlekedett, ámde hallatlan biztonsággal. Az embernek egy furcsa kis készülék lógott a nyakában. Az egyik kezét állandóan rajta tartotta. Ahogy kíváncsian közel ment a vakhoz, látta, hogy a készülék közepén egy kis szürke szilikontömlő látható. Az ember pedig szüntelenül ezt a tömlőt tapogatta.

Szokása szerint kertelés nélkül megszólította a hozzá közeledő járókelőt:

- Mit viselsz a nyakadban?

A szemközt jövő ember azonban ügyet se vetett rá.

Ismét megszólította, mert makacsságából mit sem veszített az eltelt idő során. Az idegen ekkor már némileg barátságosabbnak mutatkozott.

- Hát az útletapogató készülékemet - válaszolta. - De hisz neked is van ilyen, nem?

- Mi az az útletapogató készülék? - kérdezte a kis herceg, aki, úgy látszik, megőrizte azt a szokását, hogy mások kérdéseire nemigen adott választ.

- Te most viccelsz velem? - kérdezte az idegen

 

- Hiszen mindenki kap ilyet abban a pillanatban, hogy megtanul járni! Természetesen egy mágneses érzékelőkkel felszerelt készülék, amely domborulatokká alakítja át a jeleket, amiket érzékel.

A domborulatokat letapogatva azonnal észrevesszük, ha egy váratlan akadály kerül az utunkba. Azonkívül ezeken az újabb fajta készülékeken már könnyeden rázummolunk a szembejövőkre, így rögtön tudjuk, ki áll előttünk. Hogyhogy ezt te nem tudod? Most veszem csak észre, hiszen te nem is vagy idevalósi! Honnan jöttél, és miért nincs rajtad szemüveg? - kérdezte.

- Nahát, ez roppant érdekes. - kiáltott fel a kis herceg. - Nálatok senki sem lát?

- Hogyhogy senki? - kérdezte a vak. - Hát épp most mondtam el neked, hogy azonnal megtapintjuk a készüléken, ha valami akadály támad előttünk. Te provokálsz engem? Nálatok nem ezt nevezik látásnak?

- De miért kell szemüveget viselni? - kérdezte a kis herceg.

- Hogyhogy miért? Hiszen, ha nem viselnénk a szemüveget, akkor a szemünket olyan végtelen fény- és színagresszió érné, amibe talán bele is halnánk! - kiáltotta a vak. - Úgyhogy azonnal igényelj a vakellátónál fekete szemüveget, vagy megjárod! És rendeld meg az útletapogató készüléket is, ámbár annak a szállítása akadozik, mert azt a Náthások bolygóján gyártják. Ők meg nem képesek folyamatosan dolgozni, mert folyton náthások.

A kis herceg gyorsan továbbment. Közben pedig elcsodálkozott egy kissé, pedig már hozzászokhatott volna, hogy az emberek nagyon furcsák.

29.

Mindezt jóval később mesélte el nekem a kis herceg, amikor egy puha fehér felhő szélén lógáztuk a lábunkat és néztünk lefelé a Földre, no meg a körülöttünk keringő planétákra, például a B-612-es kisbolygó felé, ami innen nézve már nem is volt olyan messze. Természetesen nagyon örültem a találkozásunknak, hiszen annak idején - mint tudjátok -, nagyon megszerettem ezt az apró, törékeny gyermeket.

Persze, ő kérdezett először. Arra volt kíváncsi, hogy kerültem én ide.

- Ó, tudod, - feleltem kissé rövidre fogva a történteket -, három komoly balesetem volt a repülővel... a harmadiknál belezuhantam a tengerbe.

- Á, értem. - mondta a kis herceg. - És miért nem mentél vissza?

- Hogyhogy vissza? - kérdeztem csodálkozva, mert a kis herceg néha nagyon értetlennek mutatkozott a földi dolgokban.

- Hát vissza, a Földre. - mondta.

- De hát meghaltam, kis barátom! Hogyan mehettem volna vissza?

- Nem értelek. - válaszolta a kis herceg. - Hát egyszerűen odamész a Nagy Energiaforráshoz, és engedélyt kérsz, hogy az anyagsűrítőben újragyártsák a testedet. Ezt mindenki így csinálja, aki vissza akar menni.

Egészen meghatódtam ettől az együgyű magyarázattól.

- Tudod - feleltem -, nem olyan nagyon akartam visszamenni. Háború volt a Földön. A legszörnyűbb háború, amit el lehet képzelni. És én már nem tehettem semmit. Kiöregedtem a repülésből. Az volt az utolsó misszióm. A feleségem... - hát tudod, mi nem voltunk nagyon boldogok egymással. Ha tudtam volna, hogy lehet, akkor se mentem volna vissza.

A kis herceg komolyan hallgatott egy darabig, majd másfelé nézett.

Én viszont szerettem volna tudni, hogy mi lett a kis herceg bolygójával. Azt vártam volna, hogy hazamegy és törődik a virágjával, a báránykájával, a tűzhányóival...

- Hogyhogy nem mentél vissza a bolygódra? - kérdeztem.

- Dehogynem mentem vissza! - mondotta pici türelmetlenséggel a hangjában. - Természetesen visszamentem a virágomhoz. A rózsám persze úgy viselkedett, mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, hogy ott vagyok. Mintha el sem mentem volna. Én pedig kitakarítottam a tűzhányóimat, leszedtem a hernyókat a rózsámról, kivéve persze egyet-kettőt a pillangók miatt, majd kiengedtem a ládából a báránykát, hogy legelje le gyorsan a veszedelmesen meredező majomkenyérfa-cserjéket.

Csak aztán... - mondta, de hirtelen elhallgatott.

Én is hallgattam, hiszen már jól ismertem fiatal barátomat. Tudtam, hogy nem szabad sürgetni. Aztán elmondta. Végül is kiderült, hogy nagy baj történt, és ennek én voltam az oka.

Nem rajzoltam szíjat a szájkosárnak, ezért a kis herceg nem tudta fölcsatolni a báránykára. És az egyik nap, amikor éppen egyetlen majomkenyérfa-cserje sem volt a bolygón, a bárányka - biztos kitaláltátok már - lelegelte a rózsát!

Ügyetlenül sajnálkoztam. Persze, hogy is lehet bocsánatot kérni valakitől, aki miattunk elveszítette az egyetlen rózsáját? Azt a rózsát, aki miatt elviselte a sivatagi kobra marását! Mert vissza akart térni hozzá! Valóban elszorult a torkom.

 

A kis herceg csak bólintott. Aztán folytatta a maga történetét.

30.

Amikor a bárányka lelegelte a rózsát, akkor elhatározta, hogy otthagyja a bolygót, ami már túlságosan is üres volt a számára. A báránykát otthagyta, hiszen bőven volt elegendő tápláléka a makacsul újra és újra előbukkanó majomkenyérfák miatt. Találomra indult el olyan bolygók felé, ahol még nem járt. Hát így jutott el a vakok bolygójára, ahonnan szélsebesen utazott tovább.

A kis herceg legközelebbi útja természetesen a náthások bolygójára vezetett. Ez volt a kilencedik bolygó. Amikor kiszállt az űrhajóból - mert addigra már azzal közlekedett -, rögtön szembetalálkozott egy borzasztóan taknyos emberrel, aki azonnal letüsszentette. Így hát őt is azonnal megfertőzte a nátha, amitől a bolygó minden lakója szenvedett. Kíváncsisága azonban rávette, hogy felfedező körútra induljon. A 721-es bolygó ugyanis egy nagyobbacska planéta volt. Azonban akárhová is nézett a kis herceg, mindenütt tüsszögő, krákogó, köhögő embereket látott, akik szüntelenül az orrukat fújták.

 

- Hogy lehet, hogy ti mind náthások vagytok? - kérdezte.

Az emberek azonban nem értették a kérdést.

- Hogyhogy náthások? - kérdezték. - Mi az, hogy náthás? - Kikérjük magunknak, mi nem vagyunk semmiféle náthások, bármit is jelentsen, amit mondtál. Mi itt teljesen becsületes állampolgárok vagyunk.

- De hát ti folyton tüsszögtök, meg köhögtök, meg krákogtok és folyik az orrotok! - magyarázta a kis herceg.

- Hát persze, mi mást is csinálnánk? - kérdezték. - Ez a világ legtermészetesebb dolga!

- De hát ez nem természetes! - kiáltotta a kis herceg. Miért nem vesztek be aszpirint? Meg sok-sok C vitamint?

- Nahát, idejön egy ilyen jöttment, és ő akar kitanítani bennünket - méltatlankodtak az emberek. Vedd tudomásul, hogy nem veszünk be semmit!

És ha te valamiféle új szokásokat akarsz itt bevezetni, jobban teszed, ha odébbállsz, mert esetleg ellátjuk a bajodat!

A kis herceg kezdte rosszul érezni magát a náthások bolygóján. Gyorsan visszaült az űrhajójába, bekapott két aszpirint, és szuperűrsebességre kapcsolt. - "Az emberek néha nagyon-nagyon furcsák". - gondolta.

 

31.

Legközelebb a kis herceg egy olyan bolygón kötött ki, amelynek csupán egyetlen lakója volt: egy rendőr. Ez volt a rendőrbolygó, éppen a tizedik.

- Jó napot! - kiáltotta derűsen, amikor megpillantotta a rendőrt.

- Jé, egy elvtárs! - kiáltotta a rendőr (mert ő még ott tartott). - Erőt, egészséget, elvtárs! Most azonnal meg kell, hogy bírságoljalak, mert elnéztél egy stoptáblát, és tilos helyen parkoltál.

 

- A kis herceg megdöbbent. - Te nyilvánvalóan meghibbantál! - szaladt ki a száján. - Hiszen teljesen egyedül élsz ezen a bolygón! Minek neked stoptábla és parkolótábla? Ezt a bolygót gyalog is meg lehet kerülni két fertályóra alatt! Kinek állítottad  föl a közlekedési táblákat? Senki más nem él ezen a bolygón rajtad kívül!

- Az nem érdekes! - kiáltotta a rendőr. - Rendnek kell lennie, mert szabály az szabály! - És most már a hatóság megsértése miatt is büntetést kell fizetned a 215R-33. számú paragrafus értelmében! Azonnal fizesd ki a bírságot, elvtárs, mert különben...! - mondta és közben rettentően szigorú arcot vágott.

- Mert különben? - kérdezte a kis herceg.

- Különben kénytelen leszek az elvtársat bedugni a dutyiba! - mondta fenyegetőleg a rendőr.

- Tényleg, és mennyi időre? - kérdezte a kis herceg.

- Az annyi, meg annyi, viszont plusz még annyi... mormogta a rendőr, majd így felelt: - Három teljes napra.

- Ezt kipróbálom! - kiáltotta a kis herceg, mert világi tapasztalatai közül a börtönélmény még igencsak hiányzott. Csak az szomorította el, hogy ezen a kihalt bolygón nem lesz zárkatársa, akitől megtanulhatna snúrozni. Aztán persze mégiscsak elhagyta a rendőrbolygót, és egyre szilárdabb volt a meggyőződése, hogy az emberek néha nagyon-nagyon furcsák. Nem néha. Mindig.

32.

De a legkiábrándítóbb kalandot a politikusok bolygóján élte át a kis herceg. Négy politikus élt a bolygón, s mindegyik ott állt egy-egy pulpitus alatt. A pulpitusok szép színesek voltak. Az egyik piros, a másik kék, a harmadik zöld, a negyedik sárga. De a politikusok nagyon egyformák voltak. Mindegyik azt kiabálta, hogy ő hozz jobb jövőt az országnak, a többiek pedig hazaárulók, korruptak, eladnák az anyjukat is, kiárusítják az országot, elrontják az ipart, a mezőgazdaságot és a kereskedelmet, növelik az adókat és csak a hatalom érdekli őket.

     

A kis herceg hallgatta őket egy darabig, aztán visszament a földre, megkeresni a sárga kobrát a Szaharában. Így történt, hogy ő is itt kötött ki mellettem ezen a szép fehér felhőn...

Antoine de Saint-Exupéry

Posthumus megjelenés