Elisabeth de genere Arrabona:

A négyszögletű kerek erdő folytatása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodás hely, amit úgy hívtak, hogy négyszögletű kerek erdő. Hogy milyen is a négyszögletű kerek erdő? Pontos definícióval nem szolgálhatok,  csak annyit tudok róla, amit Ti is: a négyszögletű kerek erdő az a hely, ahol egy kedves kis csapat él. S talán még arra is emlékeztek, hogy hogyan lett a négyszögletű kerek erdő lakója Ló Szerafin, a kék ló vagy Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl vagy Bruckner Szigfrid, a kiérdemesült cirkuszi oroszlán vagy Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót  vagy a kedves Dömdödöm. Igen, Mikkamakka hívta ide valamennyit és barátokra, otthonra leltek a  négyszögletű kerek erdőben.

Telt-múlt az idő, s már senki sem vette lelkére Bruckner Szigfrid nagyképűsködését, sőt minden évben megkoszorúzták a gránitba foglalt szemfogat. Időközben Szigfrid egy fogkoronára is szert tett. Ettől rögtön úgy gondolta, hogy nem csak az állatok királya ő, hanem a fogazata is egy magasabb kaszthoz tartozik, tehát olyan alantas, mindennapos, mindenórás tevékenység, mint a rágás, harapás, rágincsálás, cincálás nem méltó egy koronás foghoz.

Megkérte hát, mit megkérte, parancsolta, ráutaló magatartással kényszerítette Szörnyeteg Lajost, hogy a nyugdíjából vásárolt parizert ő rágja meg helyette. Szegény Lajos harapott is, rágott is, cincált is, rágincsált is és a végén persze lecsusszant a csócsálmány. Egy két kísérlet után Szigfrid visszatért inkább a királyi fogak alkalmazásához.

Tehát, mint látjátok, az élet rendben folyt,  mi több, unalmasan telegetett. Egy nap Mikkamakka a szokásos portyájára indult a városba. A város egy olyan hely, ahol mindig talált megmentésre szoruló lelkeket. Gyötörte is a lelkiismeret, hogy régen járt itt, de a négyszögletű kerek erdőben már így is olyan sokan laktak, hogy már-már attól kellett tartani, hogy téglalap alakú ovális erdő lesz belőle. Szóval, ahogy Mikkamakka elérte a város határát, beleszimatolt a levegőbe és máris szomorúságillat csapta meg az orrát, ha ugyan a szomorúságnak illata és nem  szaga van. Körülnézett, s rögtön meglátta, hogy egy szép kék madár ül bánatosan az utca szélén, aki a lábaival egy nagy borítékot ölel át.

- Hát Te ki vagy? - kérdezte Mikkamakka.

- Téged honnan szalasztottak, az erdőből, hogy még soha sem láttál? - mondta a madár, miközben a borítékot még gondosabban elrendezte a két szárnya alatt.

- Igen az erdőből! - mondta némi megbántottsággal Mikkamakka, miközben arra gondolt, hogy nem kéne beszerezni még egy felvágóst Bruckner Szigfrid mellé. De azért folytatta:

- A négyszögletű kerek erdőből és Mikkamakkának hívnak.

- Örvendek én ThunderBird 1.5.0.13, de hívhatsz egyszerűen Mozzilának.

- Aha. - mondta Mikkamakka. - És mit csinálsz itt. Tán vihar lesz?

- Várom a bátyámat, Firefox 1.5.0.15-öt, őt is upgradelték.

Mikkamakka nem győzte kapkodni a fejét. A nagy kék madár folytatta:

- Helyette most a 2.0.0.9 van, helyettem meg a 2.0.0.6. Mi meg, akiknek 1. -os verziónk van, felül vagyunk írva, le vagyunk gyalulva. Mert a 2.0-k újabbak, szebbek, felhasználóbarátabbak, biztonságosabbak, állítólag olyanokat tudnak, amiket mi nem.

A kék madár szemében nagy könnycsepp jelent meg.

- Akkor gyere hozzánk a négyszögletű kerek erdőbe, ott biztosan Neked lesz a legújabb verziód. Ugyan még nem tudom, hogy mire jó, ha valakinek  a verziója van.

- Nem mehetek, míg Firefox meg nem érkezik, ő meg Ikszpére várakozik.

- No jó, megvárjuk őket, ha nélkülük nem akarsz elindulni. - mondta megadóan Mikkamakka. - Addig mesélj magadról és a barátaidról!

- Firefox a testvérem, de Ikszpé nem rokonunk, csak barátunk. Régi harcos ő, már több, mint 6 éve helytáll. Igaz, neki is volt jó néhány upgrade-je. Rengeteg tapasztalatot gyűjtött össze már mielőtt munkába állt, ezért is hívják XP-nek.

Mikkamakkának már zsongott a feje a rengeteg idegen szótól, de a madár nem zavartatta magát:

- Experience az igazi neve, de csak XP-nek hívtuk! Úgy látszik, hogy a távlat már nem az övé, tapasztalat ide, tapasztalat oda, felváltja őt a Vista.

Ebben a pillanatban egy vörös róka jelent meg, ő egy kék földgömböt hozott magával, mögötte pedig egy ablakszerű lény vonszolódott kicsi lábain. A  valaha színes ablaktáblák alig-alig csillogtak.

- Huh, ezek az utolsó upgrade-ek már nagyon megviseltek, tán jobb is, hogy nyugdíjba küldtek, kínlódjon most már Vista-öcsém. - mondta reszelős, kattogós hangon.

- Üdvözli a Windows Ikszpé! - kiáltott fel, amikor meglátta Mikkamakkát és Thunderbirdöt, s azonnal megjelentetett a homlokán egy kis ablakot:

- Jó napot! Mikkamakka vagyok! Úgy látom, megütötte a homlokát, mert valami furcsa dudor van rajta.

- Köszönjük, hogy érdeklődik a legújabb frissítések iránt! - folytatta a furcsa kis alak, anélkül, hogy elfogadta volna Mikkamakka felé nyújtott jobb mancsát.

- Mit csináltam? - kérdezte az ijedten, miközben „régi” barátjára nézett segélykérően.

- Semmi, csak még nem szokta meg, hogy nyugdíjba vonult!

- Ez itt Mikkamakka és volt olyan kedves, meginvitált bennünket a négyszögletű kerek erdőbe. Jöhettek Ti is.

Mikkamakka fel is pattant és futásnak eredt.

- Szaladjatok gyorsan, mert mindjárt itt lesz a szomorúság! Tudtok futni?

- Persze, hogy tudok, nekem a futási időm dümzümdüm  perc alatt van.- válaszolták kórusban. Az Ikszpé szinte lebegett Mikkamakka után, lába se érte a földet, a madár csőrébe vette a borítékot úgy repült felettük, a róka meg a földgömbön gurult utánuk.

Hamarosan meg is érkeztek a négyszögletű kerek erdőbe.

Az erdő lakói kíváncsian nézték, hogy kiket hozott Mikkamakka. Legjobban Ló Szerafin örült meg, amikor meglátta a szép kék madarat. Vacskamati Firefox bundáját simogatta meg félénken és azonnal meghívta egy pohár tejre.

- Először engem kell telepítsetek! - mondta az Ikszpé.

- De hova? - néztek körül valamennyien.

Valahogy ez eddig nem okozott problémát, hogy ki hova települ? Mindenki megtalálta a saját helyét minden külső segítség nélkül. A nagy csendben Dömdödöm szólalt meg:

- Dömdödöm.

- Igen, Eszter. - kiáltott fel Mikkamakka!

Egy kicsit duci kislány kászálódott elő egy olyan ezüst színű ruhában, ami  csupa-csupa apró zsebből, redőből állt.

Már teljesen elfeledkeztek Wincs Eszterről, aki pár hónapja lakott az erdőben és olyan csendesen gubbasztott egy dobozban, hogy nem is vettek tudomást róla. Csak Maminti látogatta rendszeresen, mert még ő sem  tudta elképzelni, mit lehet ennyi sok zsebben tartani.

- Hívtatok?  Miben lehetek a szolgálatotokra?

- Befogadnád a barátainkat? - kérdezte Mikkamakka. Akinek közben eszébe jutott, hogy mit is mesélt neki a lányka operációs rendszerekről, bájtokról amit valamikor a sok-sok zsebében tartott, és amikor már nem fért be több a zsebeibe, kicserélték egy több zsebesre. Először egy lomos fiókba dugták, de egy rendcsinálás után az utcára került. Ekkor talált rá Mikkamakka.

- Persze, ha nem nagyobbak 40 gigánál? - válaszolt reménykedve a lányka.

Mindhárom jövevény megrázta a fejét

- Rendben, akkor megkezdjük a telepítést. Bruckner Szigfrid, volnál kedves megfújni a fanfárokat! - vezényelt Vacskamati.

- Csak ordítani tudok, jó lesz?

- Persze, az is jó. - egyezett bele Vacskamati.

- Lehetek én a monitor? - lépett elő Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa. - Olyan jól mutatnának a lombomon a képernyővédő ablakok!

- Persze - válaszolták kórusban.

Eszter fölkapaszkodott egy valaha mókusodúként szolgáló lyukba és vidáman harangozott a lábaival, de egyszer csak elkomorodott:

- Baj van,  nincs egerünk!

- Egerünk? - borzolta fel egyszerre a szőrét Vacskamati és Mikkamakka.

- Hogy lenne itt egér, amikor két macska is van? Szégyen lenne ránk nézve!

- Már pedig egér nélkül nem megy! - bizonygatta Ikszpé is.

- Akkor reggelizzünk inkább! - javasolta Bruckner Szigfrid, de lehurrogták!

A fűben kis mozgás támadt és a két macska egyszerre vetette rá magát a mozgó fűszálra. Mindketten elég gyorsak voltak, így Vacskamati mancsában egy kisegér farka volt,  Mikkamakka mancsa meg a remegő jószág fülét szorongatta.

- Meg ne egyétek! - sikoltott fel Wincs Eszter!

- El ne engedjétek! - visított megint, amikor a két macska szorítását lazábbnak érezve, az egér el akart slisszolni.

- Ki ez? -kérdezte Szörnyeteg Lajos.

- Farkavesz Tihamér, őt én hívtam ide, de félt Mikkamakkától és Vacskamatitól, ezért bujkál. - válaszolta Aromó. 

- S most, ha jól értelmezem, egér nélkül nem megyünk semmire. Mikkamakka, Vacskamati, ígérjétek meg, hogy nem bántjátok Farkavesz Tihamért. Farkavesz Tihamér pedig segít nekünk! - vette át az irányítást Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl.

- De nem esznek meg, ugye?

- Nem!

- Meg se rágincsálnak?

- Nem!

- Le se nyelnek?

- Egy szőrszálad se görbül! - toppantott egyet Ló Szerafin, mert már unta a huzakodást.

- Cincin, mit kell csinálnom?  - adta meg magát  Farkavesz Tihamér.

- Milyen egér vagy, vezetéknélküli vagy vezetékes? - kérdezte Ikszpé!

- Még hogy vezetékes? - háborodott fel Tihamér. -Vezeték nélküli és persze optikai!

- Jó. Egyszerű a dolgod: Mikkamakka irányít.

- Muszáj?- remegett a kisegér.

- No jó, inkább Aromó irányítson! Szóval ha a bal füledet egyszer meghúzza, akkor azt mondod, hogy klikk, ha kétszer, akkor klikkklikk.

- Ha háromszor akkor klikkklikkklikk! - örült meg az egér.

- Neeem, akkor is csak klikkklikk.  Klikk vagy klikkklikk. - magyarázta türelmesen Ikszpé.

- Ha a jobb füledet húzza egyszer, akkor klakk, ha kétszer, akkor klakkklakk. Érted? Csináljunk egy próbát!

-Klikk, klikkklikk, klakk, klakkklakk.

- Gratulálok, ön sikeresen telepítette az egeret. - hajolt meg Ikszpé Aromó előtt.

Bruckner Szigfrid ordított egy hatalmasat!

- No jó reggelizzél, ha ennyire éhes vagy! - mondta neki Mikkamakka.

- Nem azért ordítottam, hanem mert most már semmi akadálya nincs annak, hogy elkezdjük, Ikszpé telepítését.- húzta fel az orrát sértődötten Szigfrid, majd  lecsatolta a kockás nadrágtartóját.

- Ezen mutatjuk majd, hogy hol tartunk a telepítésben. Ha hosszabb ideig nem mozdulna az ujjam, akkor elaludtam, ébresszetek fel!

Eszter apró zsebecskéi rendben teltek, s lassan Szigfrid ujja is a nadrágtartó végéhez közeledett.

Mikor Nagy Zoárd csúcsán megjelent a felirat: Üdvözli a Windows XP!, valamennyiüknek nagy kő esett le a szívéről! De ezzel még korántsem volt vége az izgalmaknak.  

Eddig Firefox és  Thunderbird szorosan összecippelve lapult egy sarokban, de most mozgolódni kezdtek. Kicsomagolták magukat, miközben Aromó szorgalmasan terelgette a kívánt helyekre Farkavesz Tihamért. Tihamér pedig klikkelt és klakkolt, klikkklikkelt és klakkklakolt, Szigfrid pedig már annyiszor húzta végig az ujját a nadrágtartón, hogy szinte felforrósodott, de a végén csak elkészültek. Wincs Eszter zsebei duzzadtak a rengeteg bájttól és bittől, Nagy Zoárd pedig csillogott-villogott az  ikonoktól.   

- Üdvözöllek Benneteket. Mától én felelek a levelezésetekért. Bátran bízhattok rám levelet, csomagot. Többes címzést is vállalok. Küldhettek titkos leveleket, sürgős leveleket. Kérhettek tértivevényt. Nemcsak hozom, viszem, hanem tárolom is a leveleiteket. - mondta a kék madár, és szélesre tárta a borítékja száját.

Most a róka bújt elő Nagy Zoárd egyik termetes ága mögül:

- Én is elmondom, mit tudok. Idehordok nektek mindent a világ összes tájáról, amit csak szeretnétek. Ha kíváncsiak vagytok valamire, kérdéseitekre megkeresem a válaszokat. Ha unatkoztok, zenét, filmet, képeket, könyveket hozok Nektek. Próbáljátok ki!

Hitetlenkedve nézték Nagy Zoárd ágai közt tekergőző szép vörös rókát.

- Próbáljuk ki! - egyezett bele Nagy Zoárd. - A múltkor Mamintinak kellett Természettudományi lexikont varázsolnia, hogy megnézzük az anakonda, létezik-e. Most kérdezzük meg Firefoxtól, mit mond rá?

- Tihamér, légy szíves gyere a jobb sarokba! Aromó, húzd meg kétszer a bal fülét. Írjátok be, hogy anakonda és ismét bal fül kétszer.

- „ A zöld anakonda vagy nagy anakonda (Eunectes murinus) az óriáskígyófélék (Boidae) családjába és a valódi boák (Boinae) alcsaládjába tartozó vízi kígyófaj.”

- Hű és még képek is vannak, és még mennyi minden! Wikipédia - csodálkozott Maminti.

- Na jó ezt megmondta, de ezt már tudtuk.  Most írjuk be, hogy Bruckner Szigfrid. - javasolta az oroszlán, s felcsatolta a nadrágtartóját.

Beírták. Pár másodperc múlva Nagy Zoárd összes levelén ült egy-egy találat és a végén még ott fityegett egy felirat: „A leghatékonyabb keresés érdekében rendszerünk kihagyott néhány, a megjelenített 189 találathoz nagyban hasonlító találatot.
Ha a kihagyott találatokat is meg kívánja tekinteni, a keresés újbóli végrehajtásához,
kattintson ide.”

- Na ugye, Csoda Bruckner, Csoda Szigfrid. Ki az, aki még meg tudja tölteni Nagy Zoárd összes levelét? - húzogatta büszkén a kockás nadrágtartóját.

- Dömdödöm. - csóválta meg a fejét Dömdödöm.

- Igazad van, - szégyellte el magát az oroszlán, - ahol én szerepelek, ott többnyire ti is ott vagytok.

- Próbáljuk ki Thunderbirdöt is. - próbálta oldani a hangulatot Mikkamakka.

- Igen, de kinek írjunk? - néztek egymásra tanácstalanul.