-
Huh, ezek az utolsó upgrade-ek már nagyon megviseltek, tán jobb is, hogy
nyugdíjba küldtek, kínlódjon most már Vista-öcsém. - mondta reszelős,
kattogós hangon.
-
Üdvözli a Windows Ikszpé! - kiáltott fel, amikor meglátta Mikkamakkát és
Thunderbirdöt, s azonnal megjelentetett a homlokán egy kis ablakot:
-
Jó napot! Mikkamakka vagyok! Úgy látom, megütötte a homlokát, mert valami
furcsa dudor van rajta.
-
Köszönjük, hogy érdeklődik a legújabb frissítések iránt! - folytatta a
furcsa kis alak, anélkül, hogy elfogadta volna Mikkamakka felé nyújtott
jobb mancsát.
-
Mit csináltam? - kérdezte az ijedten, miközben „régi” barátjára nézett
segélykérően.
-
Semmi, csak még nem szokta meg, hogy nyugdíjba vonult!
-
Ez itt Mikkamakka és volt olyan kedves, meginvitált bennünket a
négyszögletű kerek erdőbe. Jöhettek Ti is.
Mikkamakka fel is pattant és futásnak eredt.
-
Szaladjatok gyorsan, mert mindjárt itt lesz a szomorúság! Tudtok futni?
-
Persze, hogy tudok, nekem a futási időm dümzümdüm perc alatt van.-
válaszolták kórusban. Az Ikszpé szinte lebegett Mikkamakka után, lába se
érte a földet, a madár csőrébe vette a borítékot úgy repült felettük, a
róka meg a földgömbön gurult utánuk.
Hamarosan meg is érkeztek a négyszögletű kerek erdőbe.
Az erdő lakói kíváncsian nézték, hogy kiket hozott Mikkamakka. Legjobban
Ló Szerafin örült meg, amikor meglátta a szép kék madarat. Vacskamati
Firefox bundáját simogatta meg félénken és azonnal meghívta egy pohár
tejre.
-
Először engem kell telepítsetek! - mondta az Ikszpé.
-
De hova? - néztek körül valamennyien.
Valahogy ez eddig nem okozott problémát, hogy ki hova települ? Mindenki
megtalálta a saját helyét minden külső segítség nélkül. A nagy csendben
Dömdödöm szólalt meg:
-
Dömdödöm.
-
Igen, Eszter. - kiáltott fel Mikkamakka!
Egy kicsit duci kislány kászálódott elő egy olyan ezüst színű ruhában,
ami csupa-csupa apró zsebből, redőből állt.
Már teljesen elfeledkeztek Wincs Eszterről, aki pár hónapja lakott az
erdőben és olyan csendesen gubbasztott egy dobozban, hogy nem is vettek
tudomást róla. Csak Maminti látogatta rendszeresen, mert még ő sem tudta
elképzelni, mit lehet ennyi sok zsebben tartani.
-
Hívtatok? Miben lehetek a szolgálatotokra?
-
Befogadnád a barátainkat? - kérdezte Mikkamakka. Akinek közben eszébe
jutott, hogy mit is mesélt neki a lányka operációs rendszerekről,
bájtokról amit valamikor a sok-sok zsebében tartott, és amikor már nem
fért be több a zsebeibe, kicserélték egy több zsebesre. Először egy lomos
fiókba dugták, de egy rendcsinálás után az utcára került. Ekkor talált rá
Mikkamakka.
-
Persze, ha nem nagyobbak 40 gigánál? - válaszolt reménykedve a lányka.
Mindhárom jövevény megrázta a fejét
-
Rendben, akkor megkezdjük a telepítést. Bruckner Szigfrid, volnál kedves
megfújni a fanfárokat! - vezényelt Vacskamati.
-
Csak ordítani tudok, jó lesz?
-
Persze, az is jó. - egyezett bele Vacskamati.
-
Lehetek én a monitor? - lépett elő Nagy Zoárd, a lépegető fenyőfa. - Olyan
jól mutatnának a lombomon a képernyővédő ablakok!
-
Persze - válaszolták kórusban.
Eszter fölkapaszkodott egy valaha mókusodúként szolgáló lyukba és vidáman
harangozott a lábaival, de egyszer csak elkomorodott:
-
Baj van, nincs egerünk!
-
Egerünk? - borzolta fel egyszerre a szőrét Vacskamati és Mikkamakka.
-
Hogy lenne itt egér, amikor két macska is van? Szégyen lenne ránk nézve!
-
Már pedig egér nélkül nem megy! - bizonygatta Ikszpé is.
-
Akkor reggelizzünk inkább! - javasolta Bruckner Szigfrid, de lehurrogták!
A
fűben kis mozgás támadt és a két macska egyszerre vetette rá magát a mozgó
fűszálra. Mindketten elég gyorsak voltak, így Vacskamati mancsában egy
kisegér farka volt, Mikkamakka mancsa meg a remegő jószág fülét
szorongatta.
-
Meg ne egyétek! - sikoltott fel Wincs Eszter!
-
El ne engedjétek! - visított megint, amikor a két macska szorítását
lazábbnak érezve, az egér el akart slisszolni.
-
Ki ez? -kérdezte Szörnyeteg Lajos.
-
Farkavesz Tihamér, őt én hívtam ide, de félt Mikkamakkától és
Vacskamatitól, ezért bujkál. - válaszolta Aromó.
-
S most, ha jól értelmezem, egér nélkül nem megyünk semmire. Mikkamakka,
Vacskamati, ígérjétek meg, hogy nem bántjátok Farkavesz Tihamért.
Farkavesz Tihamér pedig segít nekünk! - vette át az irányítást Aromó, a
fékezhetetlen agyvelejű nyúl.
-
De nem esznek meg, ugye?
-
Nem!
-
Meg se rágincsálnak?
-
Nem!
-
Le se nyelnek?
-
Egy szőrszálad se görbül! - toppantott egyet Ló Szerafin, mert már unta a
huzakodást.
-
Cincin, mit kell csinálnom? - adta meg magát Farkavesz Tihamér.
-
Milyen egér vagy, vezetéknélküli vagy vezetékes? - kérdezte Ikszpé!
-
Még hogy vezetékes? - háborodott fel Tihamér. -Vezeték nélküli és persze
optikai!
-
Jó. Egyszerű a dolgod: Mikkamakka irányít.
-
Muszáj?- remegett a kisegér.
-
No jó, inkább Aromó irányítson! Szóval ha a bal füledet egyszer meghúzza,
akkor azt mondod, hogy klikk, ha kétszer, akkor klikkklikk.
-
Ha háromszor akkor klikkklikkklikk! - örült meg az egér.
-
Neeem, akkor is csak klikkklikk. Klikk vagy klikkklikk. - magyarázta
türelmesen Ikszpé.
-
Ha a jobb füledet húzza egyszer, akkor klakk, ha kétszer, akkor klakkklakk.
Érted? Csináljunk egy próbát!
-Klikk, klikkklikk, klakk, klakkklakk.
-
Gratulálok, ön sikeresen telepítette az egeret. - hajolt meg Ikszpé Aromó
előtt.
Bruckner Szigfrid ordított egy hatalmasat!
-
No jó reggelizzél, ha ennyire éhes vagy! - mondta neki Mikkamakka.
-
Nem azért ordítottam, hanem mert most már semmi akadálya nincs annak, hogy
elkezdjük, Ikszpé telepítését.- húzta fel az orrát sértődötten Szigfrid,
majd lecsatolta a kockás nadrágtartóját.
-
Ezen mutatjuk majd, hogy hol tartunk a telepítésben. Ha hosszabb ideig nem
mozdulna az ujjam, akkor elaludtam, ébresszetek fel!
Eszter apró zsebecskéi rendben teltek, s lassan Szigfrid ujja is a
nadrágtartó végéhez közeledett.
Mikor Nagy Zoárd csúcsán megjelent a felirat: Üdvözli a Windows XP!,
valamennyiüknek nagy kő esett le a szívéről! De ezzel még korántsem volt
vége az izgalmaknak.
Eddig Firefox és Thunderbird szorosan összecippelve lapult egy sarokban,
de most mozgolódni kezdtek. Kicsomagolták magukat, miközben Aromó
szorgalmasan terelgette a kívánt helyekre Farkavesz Tihamért. Tihamér
pedig klikkelt és klakkolt, klikkklikkelt és klakkklakolt, Szigfrid pedig
már annyiszor húzta végig az ujját a nadrágtartón, hogy szinte
felforrósodott, de a végén csak elkészültek. Wincs Eszter zsebei duzzadtak
a rengeteg bájttól és bittől, Nagy Zoárd pedig csillogott-villogott az
ikonoktól.