KÁLNOKY LÁSZLÓ VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

XIX. Henrik. Műfordítás-paródia (3. felvonás

Attila de genere Catus: Köbgyök alatt Pi mínusz 19. Henriken

Thomas de comitatu Tarján: Kálnoky László: Shakespeare: XIX. Henrik – műfordításparódia paródiája (Sárosi Attilának)

Viola de genere Exiguum: Bánk bán, az eredeti...

 

Attila de genere Catus:

KÖBGYÖK ALATT PI A MÍNUSZ 19. HENRIKEN

Perszónák:

Mínusz XIX. Henrik – sirály

Lord Dontár – fegyvertörténész, kutatási területe a kanyargéppisztolyok töltényadagoló egységeinek vizsgálata és rendszerezése – másodállásban a sirály talpalávalója.

Nyanyakirályné – Henrik anyja, a hónyaművészet mestere

"A" felvonás unio "B" felvonás < = > "C" felvonás, mínusz végtelenedik jelenet

Fánfarok. Henrik, Dontár és más klónok jönnek. Garsolyázók garsolyán hozzák Nyanyakirálynét. A terem közepére teszik le. Henrik megbotlik a cipőfűzőjében és a Nyanyakirályné tetemére borul. Tombárok, pálhahordozók körül. Mindenik örül. Garsolyázók el. A fánfarok elhallgatnak.

Dontár:

Szépen pisolyg várlatunkra
Napcsi hevnek sugára,
Aranybarna szép zuhancát
hullatá a hullákra,

kik a franc kerállal szemben
horgadoztak eddigé,
ám mivel a harcnak coki,
mind a füvet legelé.

Nyögsanyargták, kik tennéped,
vihoncolnak estelig,
tallót subciznak, negédnek,
míg a napcsi leesik.

És a surboly, ha már pirlad,
szörpecsnek jön ünnepe,
új tollárját népiesen
mind a torkán nyeli le,

s hokornyázik, míg csak el nem
csúszik saját nyáldokán,
mert Bonárdust ünnepelni
igen csak nagy truvcsi ám!

Henrik:

Népre sájszok, másról rinyálj!
Franccal mi franc? Kvartyogod?

Dontár:

Kvartyoghatom, de az jó lesz,
Trónkarfád, ha markolod.

A franc, mint tudjuk,fő gyimót,
s mint ilyen, még morcolánc.
S most kapaszkodj, ki enhorjad,
Richárd neki ordonánc!

Nyanyakirályné:

(felpattan a garsolyáról)

Ah, ordonánc! Szembe horgad!
Szortyon vacorg, s veckel ő,
Sompoly legyen délebédje,
s görhedjen meg ettől ő!


Henrik:


Nyanyus, most már hónyáljon el!

Nyanyakirályné:

Megállj, fogsz még kérdeni,
de már nem lesz, ki feleljen
mert nem lesznek már térdei!

(Vérduzzogva visszahónyál a garsolyára.)

Henrik:

Csitándiságom lengve lóg?
Csitválja a purhonya?

Dontár:

Sirály, ne mógj, hisz nincs veszély,
míg van Bonyhádon tarhonya.

Henrik:

S ha Bonyhádon bonyhadoznak?
S a parlamócsing ganglinog?

Dontár:

Ne ezzel törődj, mert Richárd
Látod, ellened rihog.

Nyanyakirályné:

(Megint felül a garsolyán)

Enhorjad báva ordonánc?
Sosem tanult! Ez a baj!
Mindig csak a hokornyászás!
Utána meg macskajaj!

Henrik:

Most se hónyál? No, megoldjuk!
Szétnézünk a szájtokon!
És ha hóhyást nem találunk,
Monthy Pyt' ver homlokon!

Nyanyakirályné:

(visszahónyál.)

Henrik:

Enhorjam, ki csitándinak
kiáltaná ki magát!
Ó, ha itt, előttem lenne,
rúgnám szét a ...

Dontár:

nyavalyát!
Vigyázz,Richárd nem suhonc már!
Parlamócsing kezébe,
Cáp cselkesekkel sündörög
Vérgonyasztón evégre!

Nyanyakirályné:

(Mint rugó, pattan fel a garsolyáról)

A Vérgonyasztón! Süh! Piha!
Szotykon nősző preccenet!
Süly rá, s poholy, mert enhorjad
pocázódik ellened!

Nyoszolmám, hol gemellőim
mervedeztek egykoron
dűlt vón össze, mikor demhedt
süly-porontya félvakon!

Mert ki ennenségét írtja,
pőc reá, süly s koleránc!
Feklvély bántsa, sorj és nyeglés,
hímlóbáján legyen ránc!

 

(Végleg visszahanyatlik a garsolyára és örökre elhónyál.)

Henrik megint rálép a cipőfűzőjére és a nyanyakirálynő tetemére borul.A fánfarok gyászcincért fújnak,
a szín lassan beborul és a néző is.

VÉGE

 

Thomas de comitatu Tarján

Kálnoky László: Shakespeare: XIX. Henrik – műfordításparódia paródiája

                                                                                       Sárosi Attilának

Harmadik elvonó, tizenötödik kín

Henrik király, Lord Downtar, Anyakirályné, lombárok, pálhahordozók

DOWNTAR:

Baszod, a külső-franci búspicsába
röpög megint a bigám kukorell.
Csapra serve habzik puncigámer,
most stampedel honyunk és korsajog.
Bokroscsomaggal jönnétek, kis bucik,
ki sokat merkel, keveset fletóz az,
s ha még egy sort bekúrok épp ide,
már lökheted, cinóber, a rizsát.

HENRIK:

 

Tébékártyámra, más az én csipám!
Mi az megint, hogy slágerlisticsek,
fészkesembe rottyint Bárdbogárd?
Jolánnak szülhelye se szent, Monyákné?!
Minden róling szóbölcske maché? Yes?

ANYAKIRÁLYNÉ:

 

Nálam per most az dűti a bilit ki,
hogy bratyónk nejtársa, Závadova,
a konyhára fordult be vehemén,
– ez a nagyobb ügy! –, mert a kredenclin
rostirónlag egy mackósajtpapír
szaggint, lengedez otrombetűkkel:
– Fiunkat javítóba add be, lécci,
különben nem lesz sose nóbelos!

 

Az eredeti:

Shakespeare: XIX. Henrik
Kálnoki László: Műfordítás-paródia
Harmadik felvonás

Tizenötödik szín
Henrik király, lord Downtar, Anyakirályné,
tombárok, pálhahordozók

DOWNTAR:

Felség, a franc föld künyső parlatán
elült a hadvasak zadorlata.
Bék ül hevély-csornáló Mars helyén;
s a nép, a tél-túl potnát, csart, sugát,
pohontyot vesztő nyögsanyarta nép
tallót subál, polyhót vet parlagon,
s ha pönty aszalva, surboly ha beért,
újpénz fejében vesterát lakik,
zengő pakád szavára jár hokornyást,
s dibározik Bonárdus innepén.
A franc király, ki – tudjuk – fő gyimót,
s hétért kitesz, még morcolánkodik,
Richárdot fölcihellve ellened,
enhorjodat, míg téged elsümérel,
pihál; de csak kurtán s fonátosan.
Mert hosszú nótát a cölöpmadár
– hajósok tartják – ritka nap pityog.


HENRIK:


Csitándiságomat csotválja még
e purhonya, ez a pöhös nyagóc!
S Richárd, a nyekre? Hát ő? Mondsza csak!


DOWNTAR:


Cáp cselkesiddel sunnyog és butog
a Vérgonyasztón…


ANYAKIRÁLYNÉ:


A Vérgonyasztón? Ó, süh! Pém! Piha!
Szotykon vatyorgó páhás veckelem!
Süly rá, ki vity-váty cselkesek közin
enhorja ellen ily pórén pocáz!
Csorhózzék szik töpörré jonha, vetyke,
folyánk cihó duzzon rút harpocsán!
Ó, habkaságos, pátyos-szép nyoszolma,
hol monhóm szörnyt csüvöllött, süly reád!
Süly rátok, hónál hóbb, duzos gemellők,
miknek nedén a ded földemhedett!
Mert nincs ponyább, nincs csetvesebb, riháltabb,
még torzs pöhöndiek között se, mint
e csép, ki szétmandangolá a hont!

(elhónyál)