Közradja: Stephanus de genere Bartolits:

 JANCSI ÉS JULISKA

 Harmadik találkozás
3. kín

(A szín Vendel atya tornácos háza. A tornácon Jancsi toporog, kalapját kezében gyűrögetve.
A kapun befordul Vendel atya.)

Vendel:

Jöjjél szegény fiam, János
Látom, arcod szomorú
Szenvedés lett osztályrészed,
Nem csoda, ha mar a bú.

Jancsi belép a nyári konyhába

Vendel:

Kereszted nagy, való igaz,
S régóta hordozod.
Bűneiddel Türr Istvánnak
Idegeit borzolod.

Meg is hozta ítéletét
Főispáni talárban.

János:

Ismerem én, megfojtana
Egy vízzel telt kanálban.

Vendel:

Ne hidd fiam, ítélete
Kegyelmesebb számodra.
Nem öl meg, csak kicsit elküld
A közeli lápokra.

Száműzetés lesz a sorsod,
Nem halálos ítélet.
Visszajöhetsz tíz év múlva,
Ha jó híred ígéred.

Jancsi

Száműzetés lesz a sorsom,
Mondjad inkább, a halál!
Rémes lehet máshol élni,
Ahol senki nem talál.

Akkor inkább ezer halál,
Mint a száműzött élet
Számomra ez a legrosszabb,
Legkeményebb ítélet.

Vendel

Ne kapj már frászt, az országból
Nem is kéne elmenned.
Elég csak a bicikliddel
Öt falun át tekerned.

De Szatymazon nem maradhatsz,
Azt hiszem, ez világos.
Vígasztalódj máshol, fiam,
Elég nagy a világ most.

Így legalább szabad leszel,
Nem vasra vert, sápadt rab.
Nem zárhatnak Hőzöngőrbe,
Az egy másik színdarab!

Jancsi

Ne is mondjál ilyet Atyám,
Nekem máshol nincs helyem.
Szatymaz nélkül nincsen élet,
Nincsen világ énnekem.

Kínzatás az, gyehennatűz,
Hogyha engem száműznek.
Élő-halott leszek akkor,
Inkább halált remélek!

Ha átgondolod, ez is halál
Hiszen innét távozom.
Nekem pedig ez a világ,
Máshol élni nincs okom.

Ha e világot hagyom távol,
Másvilágra távozom,
Ahol is a lakók neve
Halott, ha jól gondolom.

Halált mondtál tehát nekem,
Száműzésnek becézed?
Azt is lehet, de ezzel csak
Cinizmusod tetézed!

Vendel

Ó, hálátlan emberfattya,
Bűnös János, mit hiszel?
Sötét bűnödért halál jár,
Jobb hát, ha nem hisztizel.

A főispán törvényt hágott
Hogy életed megmentse
Így lettél Te gyilkosként is
A legnagyobb kegyeltje!

Borulj térdre, adjál hálát
Hogy ez lett az ítélet.
Ne pedig a sorsodat szídd
Hogy életed mivé lett.

Harmadik találkozás
5. kín

(A szín egy szalmakazal valahol az Alföldön. Sötét van, csak egy fáklya világít a kútkáva mellett. Jancsi csizmás lábával odébb tol egy kéve szalmát és ettől látható lesz Jancsi és Juliska. A meleg nyárban elég lengén vannak öltözve, a kazal előtt csak a borskancsó áll.)

Juliska

Hová indulsz ilyen korán
Mikor még a nap sem kél
Messze még a hajnal pírja
Alig múlt el tán éjfél.

 

Ne rottyants be a gatyádba,
Nem pacsirta, ami szól
Csak a rozsdás kapuzsanér
Nyekereg, hisz tudod jól.

 

Ja, hogy madárfüttyöt hallasz
Arra is van válaszom
Csalogány ül a kertünkben
Az almafán, aranyom.

Jancsi:

Kedves Julis, ne szívassál
Pacsirta az, hallom én
Csalogánynak hinni füttyét
Nem más az, mint vak remény.

 

Nézd, az Alföld peremén már
Fénycsíkot von az idő
A Göncöl is fényét veszti
Naptábornok gyorsan jő.

 

A hegy ormán surran a nap
Csendben lábujjhegyre áll.
Ott az élet magja sarjad,
Itt utólér a halál.

Juliska:

Menj már, ugyan, Jancsi kérlek
Nem hajnal az, amit látsz,
Egy üstökös fénye látszik,
Ettől vert ki így a frász.

 

Ez szolgál majd lámpásodul
Mikor átmész Szatymazra,
Addig viszont van még idő
Bújjunk be a kazlakba.

Jancsi

Egye fene, ha akarod
Itt maradok reggelig
Még akkor is ha a tanya
Betyárokkal megtelik.

 

Bánom is én, mi történik
Ha Juliskám akarja.
Szürkületi látomásom
Máris le van tagadva.

 

Az a fénycsík az Alföldön
Nem szürkület, esküszöm!
Mindössze a Holdnak fénye
Vetül vissza a ködön.

 

Nem pacsirta, amit hallok,
A gémeskút nyekereg!
Gyere Julis, szebb az élet
Ha fél lityit beverek.

 

Hisz jó dolog itt heverni
Szénakazal rejtekén,
Fájó lenne elköszönni
Gyönyör vár itt, sejtem én.

 

Sorsomat hát eldöntötted
Jöjjön inkább a halál
Okos ember nyugton marad
Ha egy kicsit bepiál.

 

Mondjad hát az igét, Julis,
Elhallgatlak reggelig
Úgy kéjes a legény sorsa
Ha kazalba fektetik!

Juliska:

Jaj, mit beszélsz drága Jancsim,
Mégsem lehet maradnod.
Reggel korán Szatymaz mellett
a búzát kell aratnod.

 

A pacsirtát halljuk mégis
Nem a gémeskút nyifog
Siess, szaladj, el ne késsél
Abból baj lesz, nem titok.

 

A pacsirta kemény hangja
Nem oly lágy, mint gondolod,
Elszakít tőled a dallal,
Bármennyire rossz dolog.

 

Rút varanggyal cserélt szemet
A pacsirta, azt mondják,
Bár inkább az énekében
cserélt volna, hallgatnánk.

 

Kitép Téged karjaimból
Nászágyunkat ellopja,
Siess, mert a toronyóra
Már a négyet kongatja.

Jancsi

A fény nő az ég aljában
Egyre jobban növekszik,
Rám pedig a tök sötét vár,
Kút mélyével vetekszik!