Judith Imperiosa
válogatott művei:

Tartalomjegyzék:

    Versek, verstorzítások, versparódiák:

          Az vagy csak... (William Shakespeare: VIII. szonett)

          Jókedvű lelked... (William Shakespeare: X. szonett)

          S. az S. (William Shakespeare: XVIII. szonett)

          Pörbe oldozom, bajomnak áll (William Shakespeare: XXXV. szonett)

          V.L. - nek (William Shakespeare: LXXV. szonett)

          Judith Imperiosa: Sújtom, kísérem... (William Shakespeare: LXXXIX. szonett)

         Miskimi Miki: Tudom, tudom, tudom, tudom! (Francois Villon: Apró képek balladája)

         Lesd ki a szélzúgást (François Villon: Chanson a párizsi szépasszonyokról - részlet)

         Judit (József Attila: Judit)

         [A muszáj-vőlegény] (Kis kece lányom - Ady Endre)

         Rá jutottál (Petőfi Sándor: Reszket a bokor, mert...)

         Újévi vers  (Weöres Sándor: Téma és variációk)

         B. A. Nannal: Almodovar súlyos magánya (Ismeretlen Kollektív Költő: Bealkonyul)

    Műfordítások:

         A nagy babuin

         A tatár

         A Jak

         Az Oroszlán

         A tigris

    Regényrészlet:

         Thámár (Támár atyja)
         Round Robin (2. fejezet)
        
Képeskönyv (5. fejezet)

    Mítosz-leletek

         Everyman

         A napnak fogyatkozása (Töredékkutatás)

    Az Ismeretlen kollektív költő művei:

         A zöldszemű élet (Abszurd dráma)
         Elsüllyedt a ladik (Abszurd dráma)

    Tudomány:

         Egy század eleji feminista folyóiratból

    MAGYAR ÉRETTSÉGIK       


2012. Érettségi aranyköpések

        2014. Érettségi aranyköpések I.

2014. Érettségi aranyköpések II.

        2015. Érettségi aranyköpések

    Rejtvény Thomas de comitatu Tarján 60. születésnapjára

    Versek, verstorzítások, versparódiák:

V.L. - nek

Koldus elmém harcban él és néha fél is ,
a világ nem mindig csupa fűszeres boldogság és nincs idő ...
Kapok is majd ? Csordultig tölts ! Miattad be' szomjazom !
Fösvény vagy mint a ... ! Még akarok !
Láss ! Szegény részeg vagyok kit büszke arcod temet el.
Királyi pillantásod (kincsemet) csak azt kaptam gazdag lelkemért.
Csak szeretném tőled a gyönyörzáport s sorvadok :
a testnek tavaszi varázsa majd' megöl !
Más gondja : pénze mit ellop; azon kenyér a földnek; örök fény; miegymás ...
Nekem az hogy légy az enyém !
X.X.

(Forrás: William Shakespeare: LXXV. szonett)

 

B. A. Nannal :

Almodovar súlyos magánya

Habár fügét mutat felénk nem átkoz ki a mennyből.
A " Bealkonyul a homályrágta égi ablak " , az "
Átcsattan a csönd fényes légburka a vízen"
ma még talán túl nehéz.
Magára öltve levetni kabátját gyáva,
rőtes menyét kívánja újra szegény pára ...

(Forrás: Ismeretlen kollektív költő verse)

 

[A muszáj-vőlegény]

Kis kece lányom, fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!

Ciprusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány vóna... (Refr.)

Értem más kece lányok is égtek:
Úgy szeretnék gyorsan eltűnni
S meg kell maradnom vőlegénynek.

Milyen rútak is itt a lányok:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, mindjárt okádok.

Csak nyelveltek, zsibongtak, búgtak,
s a férje leszek önvesztemre
Ennek a fehér rózsás tyúknak.

 

Újévi vers

(Parafrázis Weöres Sándor versére)

Most új év jön. Koccint a kéményseprő a tetőn.
Még a malac is vihogva pezsgőzik.

Most éves vihogás tetőz. Újít a malac a koccintáson.
Még a kéményseprő is pezsgőzve jön.

Most jövő kéményseprő újít. Tetőzik a pezsgő az éven.
Még a vihogás is malackodva koccint.

Most malac pezsgőzés évül. Jön a vihogás az újon.
Még a koccintás is tetőzve kéményt seper.

Most kéményseprő koccintás vihog. Pezsgőzik a tető a malacon.
Még a jövő is újítva ével.

    Műfordítások

The Big Baboon

The Big Baboon is found upon
The plains of Cariboo;
He goes about with nothing on
(A shocking thing to do.)

But if he dressed respectably
And let his whiskers grow
How like this Big Baboob would be
To Mister So-and-So!

A Nagy Babuin

A Nagy Babuin az Antillák
Síkjain csámborog;
Tök pucéran mászkál
(Ami nem szép dolog.)

Ha rendes ruhát venne
És a bajszát nyírnák
Éppen olyan lenne
Mint Miszter Hogyishívják!

The Yak

As a friend to the children commend me the Yak;
You will find it exactly the thing:
It will carry and fetch, you can ride on its back,
Or lead it about with a string.

A Jak

Mint a gyerekek barátja, dicsérd a Jakot;
Rájössz majd, hogy találtál valami menőt:
Hozza-viszi cuccod, meglovagolhatod
Vagy madzagon is rángathatod őt.

The Tartar who dwells on the plains of Thibet
(A desolate region of snow)
Has for centuries made it a nursery pet,
And surely the Tartar should know!

A Tatár, aki Tibet síkságain él
(Egy kihalt, sivár, hófödte helyen)
Róla századok óta kedvencként beszél,
És neki csak kell, hogy igaza legyen!

Then tell your papa where the Yak can be got,
And if he is awfully rich
He will buy you the creature - or else he will not.
I cannot be positive which.

Hát mondd el a papának, Jakot hol vehet,
És hogyha fölveti a pénz
Megveszi neked - vagy nincs rá keret?
Hogy melyik lesz, megjósolni nehéz.

The Lion

The Lion, the Lion, he dwells in the waste,
He has a big head and a very small waist;
But his shoulders are stark, and his jaws they are grim,
And a good little child will not play with him.

Az Oroszlán

Az Oroszlán, az Oroszlán lakhelye a puszta
Jó nagy a feje és a dereka kis guszta;
De vállai erősek, és rémes a pofája;
Egy okos kisgyerek nem bújik hozzája.

The Tiger

The Tiger, on the other hand, is kittenish and mild,
He makes a pretty playfellow for any little child;
And mothers of large families (who claim to common sense)
Will find a Tiger well repays the trouble and expense.

A Tigris

A Tigris, másfelől, kiscicás és gyöngéd,
Bárki rábízhatja akármelyik kölkét;
Egy nagycsaládos anya (ha van egy csöpp esze)
Rájön: bár macerás, azért jól jár vele.

    Mítosz-leletek:

Everyman

(Első felvonás)

 

Hírvivő:

Khm, khm... Halljátok, mint citálja
A Tűz Csiholója Akárkit számadásra!
Mikor egy volt a semmi és a minden,
Hálátlan teremtmény nem volt itten.
Léteztem az időben és a térben,
De magam voltam, gondoltam: "Miért nem
teremtek társakat?
A társaság kincs!"
Szóltam magamhoz: "
Ne mondd, hogy semmid sincs!"
Mikor a káoszból az első jel kivált
,
Még reméltem, minden jó, s az embser legkivált.
Mikor kezdetben nem volt más
Csupán Eyrf, Protan és Panrac,

Még hittem, hogy az emberfajta
Házát majd dicsőségemre rakja.
Mikor még szunnyadt az idő és a tér,
Gondoltam, jót hoz majd
a két kistestvér.
De képtelenné vált a tér, s szótlanná az idő.

(Nem hozott sikert az első félidő.)
Pedig akkoron még nem arattanak
Gőg, fösvénység, falánkság s harag.
Ma világi kinccsel mind oly telhetetlen,
hogy muszáj immár igazságot tennem.
Mindenkin, minden vakmerőn!
Hol vagy, Halál, hatalmas hírvivőm?

 

Halál:

Uralkodóm, hívtál, itt vagyok.
Úgy teszek, amint parancsolod.

 

A  Tűz Csiholója:

Nevemben igyekezz,
Eljutni Akárkihez,
Készüljön a végső számadásra:
A földön többé nincsen maradása!

 

Halál:

Uram, beszáguldom a nagyvilágot,
S nagynak, paránynak nyomába hágok.
Tudatom velük hogy egyik sem halhatatlan:
Tűzben vesznek, ahogy abban is születtek hajdan.
A villám becsap majd a sziklába mely egy
A forrással, hová Akárki inni megy.
S mire kihunyt a tűz s elhalt minden fény
Előjön majd a Hár'dimenz'ós Rény,
A körtérfogatú Bűn
a tűzben elég,
S kormos esőtől lesz setét az ég.

 

Függöny.

 

(Taps.)

 

Akárki siráma:

Lám Jó Uram levette rólam a szemét!
Tudom, mit eddig imádtam - szemét.
De tán'
újra kinyílik majd a Szem.
(Legalábbis azt hiszem ...)

 

[2] " Újra kinyílt a Szem"

A napnak fogyatkozása

Vala penig amaz végtelen plafonon számtalan fényességes figyelő szem. A Nap, a Hold és termékeny nászuk gyümölcsei a csillagok odafentről vizslaták a földi világot.

Történt egyszer hogy hirtelen kialuda a Nap ragyogó fénye s sűrű sötétség borula mindenekre. A szívekbe rettegés és gyászos aggodalom költöze . Öszveültek amaz ízeltlábúak legbölcsebbjei s hamarost kiokumulálák hogy nyilvánvaló hogy az égiek behunyák szemeiket mivel nézni sem tudják tovább ez bűnös világot.

Szóra emelkede egyikük: "Úgy hiszem a hatalmasok elszenderedtenek. Azt tanácslom mindőtöknek : teli torból rikoltsunk s imígyen riasszuk fel őket". Lett hát nagy-nagy percegés, pattogás, zümmögés és szájszerveknek csikorgatása, hogy majd' belékergült ki-ki hallotta. A Fentiek egyike közibük is hajíta egy meteorfélét s csupán azon okból nem talála célt mert bizonyára hunyt szemmel célzott vala.,

Mondá ekkor másikuk: "Rakjunk hát máglyát; mutassuk meg hogy nem szorula népünk amazok szegényes lámpásaira. Világoljunk magamagunknak." Öszveszedtenek mindent mit csak leltek s lett is lészen holmi pislákoló lángocska mit azonban egy kósza szellő azon nyomban kiolta.

Előállott a legifjabb s legfurfangosabb: "Jaj nekünk, szerencsétleneknek! Véghetetlen erejűnek hitt bálványaink fénye megfogyatkozott! Nem képesek immár beragyogni többé életünket, rejteniök szükséges hunyt pillák mögé tehetetlenségüket, tűnt csodáikat. Válasszunk hát új bálványt, új Fényt magamagunknak. Legyen ő a hatalmas, a fényességes János bogár! Szent fénye mostan a legtündökletesebb ez világon!"

S lám e pillanatban újra kinyílt a Szem: s a Nap fénye töretlen vala.

    Az Ismeretlen kollektív költő versei:

Judy Swordy:

A zöldszemű élet
(Abszurd dráma)

Szereplők:
Ed (Edwina) /eb/
Ted /macska/
Levélmintás Tál /balettbetét/
Csúnya Elefánt /néma szereplő/
Csonka Kalamáris /vendég/

Színhely: egy elhagyatott tengerparti bódé.

 

ED:

(szunnyad)

 

TED:

Már a kandalló ... (könny) ... Ed !!! ... tüzénél a zöld cica ...

 

ED:

(farkcsóvál; fáradt)

 

TED:

... kutyát ...

 

ED:

Mi ?!

(közben a levesestál lassú, lágy puha koccanással végigtáncol a ködben)

(a csont alakú levélke fekete)

  TED:

(hajókürtöt utánoz)

  ED:

sssssssssss ! (hozzáhajol)

(a tengert csendesen faló förmedvény ormánya szeli)

 

TED:

Ámde ...

(reccsen a grádics)

 

TED:

A priccsen szétfröccsen százfele a ...

 

CSONKA KALAMÁRIS


leve !

 

TED:

Hajdan ...

 

ED:

Ég ET, T. !!!

(lételméleti fények)

VÉGE

Utóhang:

 

ED:

T!!! T!!!

 

TED:

Pislákol ma nap s ág ...

(a mennybolt vörösen felfénylik)

 

ED:

MÖGÖTTEM !!!

 

TED (felnyávog; félve):


A zöldszemű élet !?

 
 

A fordítás az alábbi kiadvány alapján készült:

Judy Swordy: Damn Green-Eyed Life and Other Plays, Penguin Books, 1997
27 Wrights Lane, London W8 5TZ England

A mű fő üzenete, hogy a költő ebben az embertelen világban (lásd állat- és tárgyszereplők) nem alkothat. A potenciális olvasók szívesebben lustálkodnak (Ed), falnak (Mily árnyaltan utal erre a táncoló levesestál!), isznak mint a förmedvény (Az írónő mily megkapó takarékossággal sűríti e szóba az alkoholizmus borzalmait !). Jobban érdeklik őket az űrkatasztrófák (Ég ET...) mint a versek.

Ted (" tedd" ), a naiv költő folyton alkotni próbál, de minduntalan megzavarják. Témáit a mindennapi életből meríti, punk szerelméről ír (zöld cica), a szobáról (A priccsen...), vagy a fák között vörösen izzó naplementéről (Pislákol ma nap s ág...). Csak a mű végén adja fel a reménytelen harcot és káromkodik egy ízeset (így szitkozódhatnak a művelt macskafélék...).

Jól ellenpontozza Ted, a művész alakját Csonka Kalamáris figurája. A beszélő név az erőszakos, olcsó hatásokat, üresen kongó rímeket kergető fűzfapoétát jelöli, aki egyetlen szavas szövegével (Levét!) is remekül betölti szerepét, tönkresilányítva Ted ígéretesen induló poémáját.

Ed személyesíti meg a passzív, kicsit lusta, butuska feleséget, aki szereti, dédelgeti férjét (csitítgatja, hozzábújik), de megérteni sosem fogja. Ted élete mégsem kilátástalan, hiszen Edwina mégiscsak szereti, és bár művészi karrierje hamvába holt (mint az állítólagos ET...), hajóskapitányként még érvényesülhet. Ezt a lehetőséget a figyelmes szemlélő kiolvashatja a csupán látszólag érthetetlen kitörésből (Ted hajókürtöt utánoz) a darab első harmadában.

Judy Swordy műve sosem volt aktuálisabb. Csak remélhetjük, hogy valamely teátrumunk kisvártatva műsorára tűzi.

 

Judy Swordy:

Elsüllyedt a ladik

 

Szereplők:

a Férj

 

 

»Pitypang«

 

 

M., a néger

 

 

 

 

a Férj:

Szobámban kerül...

 

»Pitypang«:

Vén!

 

a Férj:

Már megint oda ... ?
(Szállt az asztalterí ték.
Bob Gulyás maszkabált rendezett.
Feketén örvénylő levegő illant.)

 

»Pitypang«:

Tébolyult!

 

a Férj:

Tűz! (csap)

 

»Pitypang«:

A tah ...! Hebegő kecske! (rágó)

 

a Férj:

Pitypang!
Jakubinusok .. (rőt sapkája fölött ég ...)
Csűrdöngölő! Fenyőt?

 

 

(odamegy

 

a Férj:

M.-hez) Feszit szét az erő?!
(ellipsziseket ejt)
Karabélyom helye?

 

M., a néger:

T... , t... töltőtollam?

 

»Pitypang«:

(férjéhez) Felejts!!!
(Ágyazó M.)

 

a Férj:

Ágyasom, léleklátó lennél?

 

»Pitypang«:

(M.-hez) Szemed gödör...
Ében füled ...
Odabenn lé!

 

a Férj:

Vajon a Bob Gulyás? (felesége a fejét rázza)

 

a Férj

Fellegjáró Csilla G. ! Füzér csillog neked!
(nyakába akaszt egy nyakéket)

 

a Férj

(M.-ről) Hintalóval nyihog! Hárijánoskodik!

 

»Pitypang«:

Pellengér? Mákony a ... ?
Elsüllyedt a ladik.

A mű három embernek: az öregedő történésznek, szinte még gyerekkorú, kikapós feleségének, G. Csillának, (ő »Pitypang« ) és egy afrikai diáknak (M.) az életéből mutat be egy szakaszt. A nem éppen összeillő pár házassága az utóbbi időben feltehetőleg nagyon megromlott: "Szállt az asztaltéríték", "szobámban kerül" - panaszkodik a férj, Csilla pedig meglehetősen ingerülten nyilatkozik róla (" vén" , "tébolyult" , "a tah..." , "hebegő kecske"). Férjuram gyanakvása ("Már megint oda?") valószínűleg nem megalapozatlan, és az amerikás magyar rendezvényszervezőre, Gulyás Róbertre is kiterjed ("Vajon a Bob Gulyás...?" )

A legkifejezőbb M., a fekete szerető jellemzése. Ereje teljében van ("Feszit szét az erő?!" - szól hozzá kissé irigykedve a férj), bőrszínére, illetve értelmi képességeire csupán Csilla néhány szavas, szaggatott szövege utal ("ében füled", "odabenn lé!") Jelleme sem makulátlan: a legkínosabb jelenetben, mikor rajtakapják őket a csűrben és a tudós fejét ide-oda forgatva, már azon töpreng, hogy melyiküket lője le ("ellipsziseket ejt"), ő már menekülne, csak Parker tollát keresi.

Csilla próbálja rendezni a helyzetet, kérleli férjét, borítsanak fátylat a múltra. Az öreg erre nagyon is kapható ("Léleklátó lennél?" ), tudniillik csak megjátszotta, hogy nem találja a puskáját.

A remekmű legtalányosabb része a cím, illetve a záró sor. Vajon az elsüllyedt ladik a viszony vagy a házasság végére utal? Ezt azonban már az értő olvasó feladata eldönteni.