HERVAY GIZELLA VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Juc Villageois: Cím nélkül I_II. (Két parafrázis)

Művek:

Parafrázisok

Judith Villageois: Cím nélkül

I.

Annyira megtanultam - érted -
a szerelmet, hogy téged hallgatni,
kilépek
könnyedén. Álmaimból kereslek,
a gyermek könnyeibe vegyültem.
 
Annyira látod, mint anyja gondolataidba’
hogy kellesz. Hogy, hogy nem,
annyira kellesz, annyira kellesz.

II.

Elszakadt szemünk. Csak selyem volt.
Menekülj el! Mert most a mámor guggol, rikító.
Csak kezdjük, nemcsak szeretlek.
Téged látni összefogódzva,
immár fáradt szorongás.
Egymást, magamat.
Ah, ne! 

(az eredeti):

Hervay Gizella: Két vers

I.

Annyira kellesz, hogy – látod –
megtanultam hallgatni érted,

annyira kellesz, hogy
álmaimból könnyedén kilépek,

annyira kellesz,
hogy téged kereslek, nem a szerelmet,

gondolataidba vegyültem,
mint anyja könnyeibe a gyermek.

II.

Fáradt szemünkön összefogódzva guggol a szorongás.
El ne menekülj, mert most kezdjük csak látni egymást.
A mámor - rikító selyem volt csak – elszakadt –
téged szeretlek immár, nemcsak magamat.