Halloween

Elisabeth de genere Arrabona: Tökös történet

Órák óta tökölök és nem jut az eszembe semmi. Egy tök vagyok, hogy már a sokadik Symposion, amire nem vagyok képes összetöketlenkedni egy házit vagy egy tök vicces irományt. Még szerencse, hogy vetettem tököt és most néhány faragott tökkel mégiscsak sikerült hozzájárulni az estéhez. Legalább ezek világítanak, ha már a szellemem nem. Hoppá! Csak egy tökfej nem használja ki ezt a remek lehetőséget!

Például feldolgozta-e már valaki, milyen tököket termelnek Katakurdisztánban? Vagy talán még nem hallottatok Krispin rakott tökjéről? Nosza, irány az Internet, hátha meg lehet tudni valamit!

Először definiáljuk a tököt! A tökfélék családjába (Cucurbitaceae) mintegy 114 nemzetség és 500 faj tartozik. Egylaki és kétlaki gyógynövények, bokrok. Közöttük sok indás kúszónövény is található. A meleg, párás környezetet kedvelik. A szár merev ötszögletes. Levelei karéjosak, egyes változatoknál hasadtak. Ragyogóan sárga, mélyen barázdált, karéjos szirmú virágai, magányosan állnak az egylaki növény szárán. A kabaktermés nagysága, formája változatos. A termésen belül számtalan mag található, amely szintén kitűnő fehérje és zsírforrás. Manapság a pirított, esetenként sózott tökmag kedvelt csemege.

De mióta ismerjük ezt a csodás és roppant változatos növényt? A tök a felfedezések idején mind Ázsiában, mind Európában ismeretlen volt. Nem így Katakurdisztánban! Források tucatjaival igazolható, hogy a nagy dugó háború idején a dugó pótlására használt mirza-birza nem más, mint a tök kivájt, szivacsos bele.

Erre természetesen Akromatiné jött rá, amikor a legendás mordenti leánykában pácolt pemmikán szárnyat készítette Akromatinnak. Azt mondanom sem kell, hogy háború idején nem egyszerű főznivaló pemmikánt szerezni, mikor a harci események miatt a pemmikánokat igencsak számon tartják. Akromatinénak sem sikerült. Mégsem mondhatta harcokban fáradt férjének, hogy ilyen piszlicsáré ok miatt nem képes vacsorát készíteni. Bánatosan sétálgatott a feldúlt veteményeskertben, amikor a lába elé gurult egy szép sárga tök. Ekkor jutott eszébe a nagy ötlet: pemmikánszárny helyett tököt pácol. Igen ám, de el kellett tüntetni a tök belsejét! Ahogy nézegette, gyúrogatta a szivacsos belet, egyre inkább az oly annyira hiányzó parafa jutott róla az eszébe. Miért is ne lehetne ezzel az anyaggal pótolni a hiányzó parafát! De mit mondjon Akromatinnak, hogy le ne bukjon a filézett pemmikán szárnnyal, honnan a fenéből szerezte ezt a tök jó anyagot,. Így találta ki ezt az értelmetlen hülyeséget, hogy mirza-birza. A trükk bevált: Akromatin elhitte, a szárnyat is és a mirzát is.

Nem kellett sok idő és az egész világon elterjedt ez a roppant szapora érdekes növény. Az idők folyamán a különböző népek asszonyai leleményüktől függően rengetegféleképpen használták fel a tök különböző változatait. Kezdve a tökös-mákos rétestől, a gazpachon át, a sült tökig.

Használati tárgyak is készültek tökből, mást ne mondjak, lopótök.

Ehhez az eszközhöz kapcsolódik egy bagamér történet. Az egyszeri bagamér gazda otthon felejtette a pince kulcsát. Haza menni nem mert, mert attól félt, hogy a felesége kihasználja a feledékenységét és másodszorra már nem engedi vissza. Járkált bánatosan a szőlőben és egyre csak gondolkozott, hogy hogyan is juthatna ő egy kis mordenti leánykához. A pince kisablaka nyitva volt, de nem fért be rajta. Kellően hosszú és persze vastag fűszálat nem talált. Ahogy így búslakodott, egyszer csak észrevette, hogy a barackfán még mindig ott lóg egy tavalyi évben termett, hosszú tök. Levette, végeit levágta a belét kirázta és segítségével végre sikerült hozzájutni a finom itókához.

Más feledékeny emberek kulacsot készítettek belőle. De ne feledkezzünk meg a rumba tökről sem, ami ugye kivételesen nem egy alkoholos étel, hanem hangszer. Sőt furulyát is készítettek tökből.

Ha már az élvezeteknél tartunk, akkor ne feledkezzünk meg a tökből készült pipákról sem!

Az apróbb, színes tököket meg egyszerűen dísztökként alkalmazzuk. De képzeljétek, találtam egy teremtéstörténetet is, amikor az első ember egy dísztök alakú tojásból született meg! További érdekesség, hogy a tök a magyar kártya egyik színe is.

Nekem sajnos nincs laptopom, a desk top pedig arra nézve nem adott felvilágosítást, hogy a színek jelzésére miért éppen ezek a növények szerepelnek, arról viszont sokat megtudhattam, hogy hogyan alakultak ki a kártyákon szereplő figurák. Ha Ti is szeretnétek többet tudni, akkor megtaláljátok a

http://www.lib.jgytf.u-szeged.hu/aetas/1999_1-2/1h-08.htm

Sajnos itt katakurd vonatkozásokat nem találtam. Sőt azt sem tudtam meg, hogy szoktak-e a bagamérok és a katakurdok kártyázni?

Egyben azt is felfedeztem, hogy igen keveset tudunk arról, hogy vannak-e katakurd kártyajátékok?

Idáig jutottam a kutatásban, majd nagy ravaszul megmutattam a kéziratot Stephanus Bartolitsnak.

Stephanus: Katakurd kártyajátékok