villon, François VONZÁSÁBAN

 

Tartalomjegyzék:

François villon
1532-1589

Verstorzítások

Judy Swordy: Miskimi Miki : Tudom,tudom,tudom,tudom,tudom!
(az Apró képek balladája című verséhez)

Anna Follinus : Az urbánus lélektanonc balladája
(Judy Swordy Tudom,tudom,tudom,tudom,tudom! című verstorzításához és Villon Apró képek balladája c. verséhez)

Judy Swordy: Imperiosa: Lesd ki a szélzúgást
(a
Chanson a párizsi szépasszonyokról
című verséhez - részlet)

Dr. Agonvári György: Némi húsipari és tömegközlekedési tartalommal
(Judy Swordy Lesd ki a szélzúgást című verstorzításához)

Műfordítások

Juc Villageois: Négysoros két változatban
(Quatraine - műfordítás)

Juc Villageois: Négysoros újabb két változatban (az egyik műfordítás, gratula a 3. helyhez), a másik parafrázis)
(Quatraine - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Négysoros nyolc változatban
(Quatraine - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Testamentum XXVI.
(Testament XXVI. - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Börtön-rondó
(Rondeau - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Rondó férfi és női változatban
(Rondeau (Jenin l'Avenu) műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Sírfelirat és rondó
(Épitaphe et verset - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Ballada szeretőjéhez
(Ballade
à s’Amie
- műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Semmiségek balladája
(Ballade des menus propos - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Sír-felirat
(Épitaphe - műfordítás)

Viola d.g. Exiguum: Levél barátaimhoz
(Ballade des menus propos - műfordítás)

Villon Meung-i börtönének épülete

Parafrázisok

Viola d.g. Exiguum: Hajdani hölgyek balladája
(Parafrázis a Ballade des Dames du temps jadis c. verséhez)

Epigonvers

Attila de genere Catus: Ének arról, hogy a régi házból nemsokára új házba költözik

 

 

Művek:

Verstorzítások

Judith Imperiosa:

Lesd ki a szélzúgást

Sápadt, lagymatag, lágy, régi  párizsi a földön.
Lassú, lomha,  őszi fjordok fölött senki nem mozog.
Vonagló kéjű lordok arany-termekben, untan, nagymellű lánnyal...
Görög, brit,  norvég s szír csókol flamandot; kékruhást, szeplőst, vénülőt.
Vagy utódját: dámát, asszonyt, nőt, mint szajhát Bizáncból.
Az asszonyok a tánctól úgy...
Szeress! Szeress! Szeress!

Chanson a párizsi szépasszonyokról

Szeress brit dámát: régi lordok
utódját, szeplőst, kékruhást:
vagy norvég lánnyal lesd a fjordok
fölött az őszi szélzúgást:
szeress szír asszonyt: lassú tánctól
vonagló, lomha kéjű nőt,
sápadt, görög szajhát Bizáncból,
arany-termekben vénülőt:
szeress nagymellű, lágy flamandot,
ki untan s lagymatag mozog:
nem csókol asszony úgy a földön,
mint a párizsi asszonyok.

 

Dr. Agonvári György:

némi húsipari és tömegközlekedési tartalommal (Juti születésnapjára)


Sápadt, lagymatag, lágy, régi párizsi a földön.
Lassú, lomha, őszi fjordok fölött egy debreceni rezzen,
S hot doggal a kézben legel a hold
Míg alatta a meztelen tengerben egy újabb virsli forrt
Vonagló kéjű lordok arany-termekben egy hamburgerrel a kézben
Hentes, cipész, szabó csókol BKV ellenőrtékruhást, szeplőst, vénülőt.
Vagy utódját: kinek gúnya karszalagba mártva
sistergő köpettel az arcunkba vágja...
A bérletért ...
Fizess! Fizess ! Fizess !

 
 

Judith Imperiosa:

Miskimi Miki : Tudom,tudom,tudom,tudom,tudom!

Tudom, tudom, tudom, tudom, tudom
melyik lusta cselédszerzet alkotott.
Mit tudok? Munkát? Kedvet? Szerelmet, azt!
Tudom mily új tavasz serked s ragyog.
Mért él a pénzherceg, s ki az.
Azt tudom ki ereszthet, kik!

Tudom, tudom, tudom, tudom, tudom ki!
Tudom, tudom, tudom, tudom, tudom!
Sápadt gyümölcsgyanta tejben termett… hát … szép dolog!
Tudom hogy mely tolvajurak szava nem beszéd.
Csak férgek a tortán - mindent cipelnek, megesznek.
Öszvér nyakdíszét, egy fátyolt… mit nem érnek!
Piszok drága ruha, ruha mit nem viselnek,
mily szép a szememnek!
Sok csap, csak mérik a bort…  hol a gazda?
Minden fán kártya…

Tudom, tudom, tudom, tudom, tudom!
Róma erejét s azt a nyelvet.
Hogy vagyok? Mit higyjek?
Csak vagyok.

Eretnek légy vagyok, cseh ló.

Anna Follinus - Juti születésnapjára

Az urbánus lélektanonc balladája

Nem tudom, tejben mi a légy,
nem tudom, ruhából ki farag embert,
nem tudom, a tavaszban mi ég,
nem tudom, magházban milyen mag termett,
nem tudom, a gyümölcsgyanta kiért serked,
nem tudom, ki minden egy dolog,
nem tudom a munkát, sem a lusta kedvet,
csak annyit tudok, ki vagyok.

Nem tudom az öszvér nyakdíszét,
nem tudom, mely ruha cselédszerzet, 
nem tudom, a csönd mit feszít szét,
nem tudom, fátyolt mely vőlegény viselhet,
nem tudom a biznisz- és kocsma-nyelvet,
nem tudom, a tortán féreg miért inog,
nem tudom, mennyi bor hány orrot erez meg,
csak annyit tudok, ki vagyok.

Nem tudom, a cseh ló erejét,
nem tudom, nap mint nap mi kínt cipelhet,
nem tudom, a pénz hány nyelven beszél,
nem tudom, mérik-e még a szerelmet,
nem tudom, mi ad megnyugvást szememnek,
nem tudom, Róma hova jutott,
nem tudom, kiből hogy lesz eretnek,
csak annyit tudok, ki vagyok.

Semmit sem tudok hát, drága hercegnő,
nem tudom, aki sápadt, mégis hogy ragyog,
nem tudom,  miféle fű nő, ha újranő,
csak annyit tudok, ki vagyok.

Műfordítások

Viola d.g. Exiguum:

Semmiségek balladája

Ismerem jól tejben a legyet,
Ismerek urat ruhájáról,
Ismerek jó és rossz időket
Ismerek almát a fájáról,
Ismerek fenyőt gyantájáról,
Ismerek én hetet és havat,
Ismerek lógást a munkából,
De nem ismerem önmagamat.

Ismerem gallérról a zsebet,
Ismerek barátot csuháról,
Ismerek urat és cselédet,
Ismerek nővért fityuláról,
Ismerek cinket a kártyáról,
Ismerek tolláról madarat,
Ismerem a bort zamatáról,
De nem ismerem önmagamat.

Ismerek én völgyet és hegyet,
Ismerek öszvért a szamárról,
Ismerek leányt, nem keveset,
Ismerek kockát a dobásból,
Ismerek sok mindent látásból,
Ismerem, Róma hogy mit arat,
Ismerek csehet elhajlásról,
De nem ismerem önmagamat.

Hercegem, én mindent ismerek,
Ismerem, szín és fény hol fakad,
Ismerem utam, hol elmegyek,
De nem ismerem önmagamat.

Az eredeti:

Ballade des menus propos

Je connois bien mouches en lait,
Je connois à la robe l'homme,
Je connois le beau temps du laid,
Je connois au pommier la pomme,
Je connois l'arbre à voir la gomme,
Je connois quand tout est de mêmes,
Je connois qui besogne ou chôme,
Je connois tout, fors que moi-mêmes.

Je connois pourpoint au collet,
Je connois le moine à la gonne,
Je connois le maître au valet,
Je connois au voile la nonne,
Je connois quand pipeur jargonne,
Je connois fous nourris de crèmes,
Je connois le vin à la tonne,
Je connois tout, fors que moi-mêmes.

Je connois cheval et mulet,
Je connois leur charge et leur somme,
Je connois Biatris et Belet,
Je connois jet qui nombre et somme,
Je connois vision et somme,
Je connois la faute des Boemes,
Je connois le pouvoir de Rome,
Je connois tout, fors que moi-mêmes.

Prince, je connois tout en somme,
Je connois coulourés et blêmes,
Je connois mort qui tout consomme,
Je connois tout, fors que moi-m
êmes

 

Viola d.g. Exiguum:

François Villon,
Levél barátaimhoz
(1461)

 – Kérlek, szánjatok meg, barátaim,
Legalább sajnáljatok meg engem!
Gödörben fekszem, nem fák árnyain,
Nem májusfák alá heveredtem,
Az Úr tett ide, számkivetetten.
– Lányok, ifjú és öreg szeretők, 
Táncosok, artisták, bukfencezők,
Nógatlak benneteket, mondjátok
Tisztán, mint harangok, zengedezők:
Szegény Villont csak úgy itt hagynátok?

– Énekesek, nem szokványosak ím;
Ti sikeresek szóban és tettben,
Jövők-menők, hamis aranyaim;
Szellemetek nem marad egyhelyben;
Ha tétováztok, meghalok csendben.
– Motettákat és rondókat szerzők,
Holtan a leves nem ad már erőt.
Szellő, vihar nincs ott, ahol hálok;
Vastag falak állnak szemem előtt:
Szegény Villont csak úgy itt hagynátok?

– Vackom látva, sírjatok rácsain,
Nemesek, kiket nem sújt tized sem,
Császárhoz, királyhoz – ti, uraim –,
Nem húztok, csak Istenhez a mennyben;
– Böjtölnom kell vasárnap és kedden;
Fogam immár gereblyeként lenőtt,
Száraz kenyér tette, nem a befőtt;
Beleimbe vízet töltök – láttok?
Se asztal, se szék. – Pamlagom e föld:
Szegény Villont csak úgy itt hagynátok?

— Új hercegek, s már a korban levők,
Folyamodjatok kegyelemért, sőt:
Kosárban engem felhúzhatnátok.
Disznó is tenné másért, ha kidőlt,
Odafut mind, a társuk ha üvölt.
Szegény Villont csak úgy itt hagynátok?


Az eredeti:

Épitre a mes amis

(1461)

Ayez pitié, ayez pitié de moy,
A tout le moins, si vous plaist, mes amis!
En fosse giz, non pas soubz houx ne may,
En cest exil ouquel je suis transmis
Par Fortune, comme Dieu l'a permis.
Filles, amans, jeunes gens, vieulx et nouveaulx,
Danceurs, saulteurs, faisans les piez de veaux,
Vifz comme dars, agus comme aguillon ;
Gousiers tintans, clers comme castaveaux,
Le lesserez là, le povre Villon ?

Chantres chantans à plaisance, sans loy ;
Galans, rians, plaisans en faictz et diz,
Coureux, allans, francs de faulx or, d'aloy ;
Gens d'esperit, ung petit estourdiz ;
Trop demourez, car il meurt entandiz.
Faiseurs de laiz, de motets et rondeaux,
Quand mort sera vous lui ferez chaudeaux.
Il n'entre, où gist, n'escler ne tourbillon ;
De murs espoix on lui a fait bandeaux :
Le lesserez là, le povre Villon ?

Venez le veoir en ce piteux arroy,
Nobles hommes, francs de quars et de dix,
Qui ne tenez d'empereur ne de roy,
Mais seulement de Dieu de Paradiz :
Jeuner lui fault dimanches et mardiz,
Dond les dens a plus longues que ratteaux,
Après pain sec, non pas après gasteaux ;
En ses boyaulx verse eau à gros bouillon ;
Bas enterré, table n'a, ne tresteaulx :
Le lesserez là, le povre Villon ?

Princes nommez, anciens jouvenceaulx,
Impetrez-moy graces et royaulx seaux,
Et me montez en quelque corbillon.
Ainsi se font l'un a l'autre pourceaux,
Car, où l'un brait, ilz fuyent a monceaux.
Le lesserez là, le povre Villon ?

 

 

Viola d.g. Exiguum:

Négysoros – nyolc változatban... 

                 1
Hogy francia vagyok, mérgezi agyam...
(Pontoise szülötte) s eláll a szavam.
Hat láb hosszú kötél hurkolja nyakam,
Azt sugallja, hogy nehéz a valagam.  

                 2
Ferencnek hívnak, s bosszant nagyon,
Pontoise-i, Párizsban lakom.
Kötélen lógok, ez nagy bajom,
Nyakam érzi, mily súlyos farom. 

                 3
Ferenc vagyok én, és hazám Pontoise,
Hol egykor bölcsőben Ferencke oáz.
Kötél szól nyakamnak: induljon fohász,
Mert lábad mindjárt a magasban bokáz. 

                 4
Ferencre gondol majd porom
Párizsban ittam a borom
Kötéllel sújt most a sorom:
Nyakam nyög: nehéz tomporom

                5
Bánt ám, hogy Ferenc a nevem,
Pontoise-i, Párizsban helyem.
Hat láb kötél szól most nekem:
Mily nehéz is az ülepem... 

                6
Bosszant, hogy francia vagyok
Pontoise-i, Párizsban lakok.
Nyakamra kötelet kapok
Alfelem terhétől halok.

                7
François vagyok, sajnos francia,
Pontoise-nál, Párizsnak fia,
Hat láb kötél szól, hogy: Szia!
Seggem súlya nyakam
kínja..

                8 (FUTOTTAK MÉG - 7. HELYEZÉS)

Franci vagyok, nyomaszt nagyon,

Pontoise-i, Párizsban lakom,

Hat láb kötél szorít nyakon:

Lám, milyen nehéz a farom!

Juc Villageois:

Négysoros – két változatban... 

1.
Francia vagyok, éltem méreg, teher,
Pontoise-i – Párizs környéki hely –
Végemre most egy kötél mérlegel
nyakam bír-e e fenékmérettel.

2.
Férfi vagyok, ízig vérig francia madár
Pontoise-i – ki hálni Párizsba jár,
Nyakam végre arra kalkulál
Seggem terhe mily rövid halál.

Négysoros – újabb két változatban... 

3. KÖZÖNSÉGDÍJAS!!!
Ferenc vagyok Frankhon naplopója
Pontoise-nak voltam csecsszopója
Párizsban csak boron éltem s halva
nyakam húzza valagamnak súlya.

4. (Parafrázis)

Judit vagyok, népem szószólója,
magyarként honom e diaszpóra,
itt születtem, s halni is itt fogok,
ide köt mi szép, s az, ami mocsok.

 

 

 

Az eredeti:

Quatraine

Je suis François, dont il me poise,
Né de Paris emprès Pontoise,
Et de la corde d'une toise
Saura mon col que mon cul poise.

 

Viola d.g. Exiguum:

Testamentum
XXVI.

Bárcsak tanultam volna,
– ó, Isten! – vad ifjúkoromban,
Éltem tisztesen folyna,
Puha ágy várna otthonomban.

Hát, a sulit hanyagoltam,
(A rossz gyerek már csak ilyen.)
S ahogy ezt most leírja tollam,
Szinte megszakad a szivem!

Az eredeti:

Testament
XXVI.

Hé, Dieu! se j'eusse estudié
Ou temps de ma jeunesse folle,
Et a bonnes meurs dedié,
J'eusse maison et couche molle.

Mais quoy ! je fuyoië l'escolle,
Comme fait le mauvaiz enffant.
En escripvant cette parolle
A peu que le cueur ne me fent!

 

Viola d.g. Exiguum:

Sírfelirat
CLXXVIII

Itt nyugszik e padlásszobán
Ámor halottja, egyszerű,
csóró deák, kissé sovány:
Villon Franci nevezetű:
Nőjön sírján pemetefű!
Tudjuk, megosztá mindenét:
asztalt, kenyért, s ami nedű:
Gyászolni verssel illenék.

Vers (avagy rondó)

Örök békét adj az égben,
Uram, örök fényt adj neki,
hisz tálja sosem volt teli.
Arcán szőrszál se volt régen,
Mindent leborotvált szépen,
Mint tar retket, mi sem fedi...
Örök békét adj az égben.

Száműzik őt, mily nagy szégyen,
Őt a szolga el is veri,
Protestálok - mondja neki,
Hát... nem volt nagy ötlet éppen...
Örök békét adj az égben.

Az eredeti:

Épitaphe
CLXXVIII

Ci gît et dort en ce solier,
qu'amour occit de son raillon,
un pauvre petit écolier
qui fut nommé françois villon.
Oncques de terre n'eut sillon.
Il donna tout, chacun le sait :
table, tréteaux, pain, corbillon.
Pour dieu, dites-en ce verset :

Verset (ou rondeau)

Repos éternel donne à cil,
Sire, et clarté perpétuelle,
Qui vaillant plat ni écuelle
N'eut oncques, n'un brin de persil.
Il fut rés, chef, barbe et sourcils,
Comme un navet qu'on ret (4) ou pèle.
Repos éternel donne à cil.
 
Rigueur le transmit en exil
Et lui frappa au cul la pelle,
Nonobstant qu'il dît : « J'en appelle ! »
Qui n'est pas terme trop subtil.
Repos éternel donne à cil.

 

 

Viola d.g. Exiguum:

Börtön-rondó

Odahagyván a sivár börtönt,
Hol lelkem majdnem kileheltem,
Balszerencsém egyre hajt engem
Immár - lásd csak - a földbe döngölt.

Úgy tűnik – s okkal –, hogy rám bömbölt,
A megbékélést – ahogy sejtem –
Odahagyván.

Veszett dühét látva, felötlött:
Balsorsom tán elpusztít engem!
Bár Isten mennybe vinné lelkem,
Testemet mint egy régi öltönyt
Odahagyván!

Az eredeti:

Rondeau du prison

Au retour de dure prison
Où j’ai laissé presque la vie,
Se Fortune a sur moi envie
Jugez s’elle fait méprison!

Il me semble que, par raison,
Elle dût bien être assouvie
Au retour.

Se si pleine est de déraison
Que veuille que du tout dévie
Plaise à Dieu que l’âme ravie
En soit lassus, en sa maison,
Au retour!

 

Viola d.g. Exiguum:

Rondó  (Férfi és női változatban)

1.
Rondó (Szélkelep Janó)

Szélkelep Janó,
Gőzfürdőbe menj el,
Koszos kis manó,
Szélkelep Janó.

Ha pénzed van, ó,
Egy szappant is rendelj,
Szélkelep Janó,
Gőzfürdőbe menj el!

2.
Rondó (Utcai Maca)

Utcai Maca
Ugorj be a kádba,
Menj fürödni ma,
Utcai Maca!

Nem kell a ruha,
Forró vízbe mászva,
Utcai Maca
Ugorj be a kádba!

Az eredeti:

François Villon:

Rondeau (Jenin l'Avenu)

Jenin l'Avenu
Va-t'en aux étuves,
Et toi la venu,
Jenin l'Avenu,

Si te lave nu
Et te baigne ès cuves.
Jenin l'Avenu,
Va-t'en aux estuves.

 

Viola d.g. Exiguum:

Ballada szeretőjéhez

Fals szépség, ki sokba kerül nekem,
Rideg báj ez, kedvesség, de álszent,
Annyira durva ez a szerelem,
Nevezzem bárhogy, a pokol ég bent,
Csábított bár, de életem ráment,
Orgyilkos gőgje veszélyes fegyver,
Irgalmát remélem. Hátha megment,
Sose bánt eztán, kegyel majd egyszer.

Méltóbb lett vón’, ha máshol keresem
Áldott szeretőm, ki nem mond ellent;
Reménytelen, hogy kimenekedem,
Talán csak a szégyen, ami rettent...
Hess, hess, futás! De valami szeppent:
Engedjem harc nélkül, bár nincs kényszer?
Vagy várjak, megszán, - sajnálva mindent,
Sose bánt eztán, kegyel majd egyszer?

Eljő a nap, amikor hirtelen
Tüskés virágod száradva döbbent;
Nevessek rajt’, vagy sírással vegyem?
Egyik se jó, hisz elmémbe szökkent:
Öregszem, – csúnyulsz: idő kizökkent:
Igyál – vagy csak lásd be hideg fejjel;
Bút ne adj tovább; - szeme se rebbent!
Sose bánt eztán, kegyel majd egyszer?

Szerelmes herceg, mondj erre áment,
Rosszkedved elszáll a déli széllel,
Ki tiszta szívű, az Úrtól nyer édent...
Sose bánt eztán, kegyel majd egyszer.

Az eredeti:

Ballade à s’Amie

Fausse beauté qui tant me coûte cher,
Rude en effet, hypocrite douceur,
Amour dure plus que fer à mâcher,
Nommer que puis, de ma défaçon seur,
Cherme félon, la mort d’un pauvre coeur,
Orgueil mussé qui gens met au mourir,
Yeux sans pitié, ne veut Droit de Rigueur,
Sans empirer, un pauvre secourir ?

Mieux m’eût valu avoir été sercher
Ailleurs secours, c’eût été mon honneur ;
Rien ne m’eût su hors de ce fait hâcher :
Trotter m’en faut en fuite et déshonneur.
Haro, haro, le grand et le mineur !
Et qu’est-ce ci ? Mourrai sans coup férir ?
Ou Pitié veut, selon cette teneur,
Sans empirer, un pauvre secourir ?

Un temps viendra qui fera dessécher,
Jaunir, flétrir votre épanie fleur ;
Je m’en risse, se tant pusse mâcher,
Las ! mais nenni, ce seroit donc foleur :
Vieil je serai, vous laide, sans couleur ;
Or buvez fort, tant que ru peut courir ;
Ne donnez pas à tous cette douleur,
Sans empirer, un pauvre secourir.

Prince amoureux, des amants le graigneur,
Votre mal gré ne voudroie encourir,
Mais tout franc coeur doit, par Notre Seigneur,
Sans empirer, un pauvre secourir.

 

Viola d.g. Exiguum:

SÍR-FELIRAT
ballada formán, mellyet Villon maga és társi számára írt,
miközben felakasztatásukat várjác vala

Attyafiac, utánnunc jövendőc,
Hozzánc szívetec ne légyen kemén’,
Szánnyatoc, mert vagyunc olly esendőc,
Kegyet nyértek mayd, ha lésztek szegén’!
Lóg itt öt-hatunk: mind erős legén’;
Jól táplált testünc, mit szülénktől kapánc,
Foszlic és rothad, bár vala falánc...
Czontokból por- és hamuvá leszünc.
Ne múlassatoc rajt’, az mic valánc:
Kérjétec Isten irgalmát nekünc.

Ha kiáltozunc, ne utállyatoc,
Ha mit is tettünc, – igaz vólna bár,
Ellenségüncké sohse vállyatoc,
Hiszem tudgyátoc: elburít az ár.
Járjatoc közben érettünc akár
Szűznec Fijánál, hogy könyörűlne,
Kegyelme hozzánc hogy ki ne hűlne,
Pokol tüzét ne oszsza meg velünc.
Holtként testünc át nem lelkesűlne;
Kérjétec Isten irgalmát nekünc.

Teteminc mossa essőnec árja,
Nap szárasztya; bőrünc feketéjti,
Szemünc szarkác, hollóc czőre váyja,
Szemöldünc, szakálunc egyre tépi...
Pihenést az sors szűken se méri,
Szél ingat minket balra és jóbra
Kedve szerént, szűnetlen rontva,
Gyűszű nem ója czípdesett kezünc.
Szenvedésünc tán haragtoc oldgya...
Kérjétec Isten irgalmát nekünc.

AJÁNLÁS

Jésusunc, Hertzeg, Urunknak vallunc!
Őrizz, hogy pokol ne győzzön raytunc!
Mert hát bűnünkért mind megfizetünc....
Ne gúnyollyatoc, ha már meghaltunc:
Kérjétec Isten irgalmát nekünc.

(Egykorú fordítás)

Az eredeti:

L’epitaphe
en forme de ballade que feit Villon pour luy et ses compagnons,
s’attendant estre pendu avec eulx

Freres humains, qui après nous vivez,
N’ayez les cueurs contre nous endurcis,
Car, se pitié de nous povres avez,
Dieu en aura plus tost de vous mercis.
Vous nous voyez cy attachez cinq, six.
Quant de la chair, que trop avons nourrie,
Elle est pieça devorée et pourrie,
Et nous, les os, devenons cendre et pouldre.
De nostre mal personne ne s’en rie,
Mais priez Dieu que tous nous vueille absouldre.

Se vous clamons, freres, pas n’en devez,
Avoir desdaing, quoyque fusmes occis,
Par justice. Toutesfois, vous sçavez
Que tous les hommes n’ont pas bon sens rassis;
Intercedez doncques, de cueur rassis,
Envers le Filz de la Vierge Marie,
Que sa grace ne soit pour nous tarie,
Nous préservant de l’infernale fouldre.
Nous sommes morts, ame ne nous harie;
Mais priez Dieu que tous nous vueille absouldre.

La pluye nous a debuez et lavez,
Et le soleil dessechez et noircis;
Pies, corbeaulx, nous ont les yeux cavez,
Et arrachez la barbe et les sourcilz.
Jamais, nul temps, nous ne sommes assis,
Puis çà, puis là, comme le vent varie,
A son plaisir, sans cesser, nous charrie,
Plus becquetez d’oyseaulx que dez à couldre.
Ne soyez donc de nostre confrairie,
Mais priez Dieu que tous nous vueille absouldre.

ENVOI

Prince Jesus, qui sur tous seigneurie,
Garde qu’Enfer n’ayt de nous la maistrie:
A luy n’ayons que faire ne que souldre.
Hommes, icy n’usez de mocquerie,
Mais priez Dieu que tous nous vueille absouldre.

(1462)

Parafrázisok

Viola d.g. Exiguum:

Ballada a hajdani hölgyekről   (Magyarhoni változat)

A nővér, mondd, hová tűnt vajon,
Ráskay Lea, ki annyit írt?
Kéznyoma van sok kódexlapon,
Mit török elől menteni bírt...
S Izabella királyné hol van,
(Krakkóból jött leány, Jagelló)?
Év múlva férjét látja holtan...
Hová tűnt hát a tavalyi hó?

Hová lett Báthori Erzsébet,
Kit szájára vett a rágalom?
Harminc év után özveggyé lett,
Befalazták, nem volt szánalom!
Lorántffy Zsuzsannát, hol leled
Ki támogat mindent, ami jó?
Megözvegyül, de küzd és szeret...
Hová tűnt hát a tavalyi hó?

Hol is van Bornemissza Anna,
Ki férjéért nagy váltságot ád?
Udvarban a gyeplőt, ki tartja,
Sok gyermeket, jaj, sírba bocsát.
S Zrínyi Ilona hol van szegény?
Munkácsvár védője... - szó, mi szó -
Labanctól győzetve nincs remény...
Hová tűnt hát a tavalyi hó?

Hölgyem, ne firtasd, hol járnak ők!
Ki tudja, mindez mire való?
Ha faggatod az elmúlt időt,
Kérdjed: hol van a tavalyi hó?

Az eredeti:

Ballade des Dames tu temps jadis

Dites-moi où, n'en quel pays,
Est Flora la belle Romaine,
Archipiades, ne Thaïs,
Qui fut sa cousine germaine,
Echo, parlant quant bruit on mène
Dessus rivière ou sur étang,
Qui beauté eut trop plus qu'humaine ?
Mais où sont les neiges d'antan ?

Où est la très sage Héloïs,
Pour qui fut châtré et puis moine
Pierre Esbaillart à Saint-Denis ?
Pour son amour eut cette essoine.
Semblablement, où est la roine
Qui commanda que Buridan
Fût jeté en un sac en Seine ?
Mais où sont les neiges d'antan ?

La roine Blanche comme un lis
Qui chantait à voix de sirène,
Berthe au grand pied, Bietrix, Aliz,
Haramburgis qui tint le Maine,
Et Jeanne, la bonne Lorraine
Qu'Anglais brûlèrent à Rouen ;
Où sont-ils, où, Vierge souvraine ?
Mais où sont les neiges d'antan ?

Prince, n'enquerrez de semaine
Où elles sont, ni de cet an,
Que ce refrain ne vous remaine :
Mais où sont les neiges d'antan ?

Epigonvers

Attila d.g. Catus:

Ének arról, hogy a régi házból nemsokára új házba költözik
(egy gyermekdalra)

Csiga-biga told ki szarvadat,
Ha nem tolod, összetöröm házadat.

I.

Elmúltak már a szép napok,
Vad vágtáim heves sora.
S én, vén csiga lassú vagyok,
És nyálamon csúszok tova.
Nem gondoltam erre soha,
És most, mint bamba nézek én:
A sors hozzám oly mostoha,
Mint bárkihez e sártekén.

II.

Én, vén duhaj, ki magába
Társra lel pár pohár után,
Biztatom magam - hiába:
Told ki szarvad! Akár sután!
Akármi bénán, kis csigám!
Az élet, mint a buborék,
Hát addig nézz, amíg lehet,
Míg rád nevet kéken az ég!

III.

S kimondom, ó derék fiúk,
Ifjú csigák, szép házasok,
Tinéktek azt, hogy egy kiút
Van néktek csak, hogy lássatok:
Toljátok hát ki szarvatok,
Hogy arcotok fürdesse nap!
Ne légyenek tilalmasok!
Minden, mi szép, mi jó: szabad!

IV.

Minden, mi kedves és vidám,
Minden, mi jó vérből fakad,
Minden, amit fiú s a lány
Egymástól kér: szabad, szabad!
Száraz gigám, szavam akad,
Irigység pora torkomon.
Idő-kisasszony, jaj, hogy szalad!
Irigylem őket, jól tudom.

V.

Uram! Hát nékem semmi jár?
A földön én is itt valék,
És mit tettem, nem sok a kár,
De mennyivel több ám a szép!
Ám hencegek. S helyembe lép
Egy másik máris, jól tudom,
De addig is, míg szarvam ép,
A napvilágra kitolom.

VI.

Istenemre, ha nem így lesz,
Összetöröm rögvest házam!
Megérdemli, ki nem így tesz!
Akkor nincsen férgebb nálam!
Akkor folyjon szét a nyálam,
Csúszkáljak én rajta tova,
Tálaljanak fel egy bálban,
Legyen belőlem lakoma!

Ajánlás

Szakácsné! Légy kíméletes!
Ne kozmálj majd engem oda,
Hisz jól tudod, minden kerek.
Belőled is lesz vacsora.