Stephanus Bartolits:

A folyékony mítosz 

Már kezdett szürkülni. A könyvsátrakban még pislákoló lételemi fények mellett ücsörgő szerzők dedikáltak a sötétben lassan hazafelé induló utolsó vásárlóknak, de fejük már az esti kézilabdameccsen járt, ujjuk nem is görbült, hanem szinte görbiczült a golyóstollon: Tisztelettel Monyáknénak 2013 karácsonyára… Megbecsüléssel pályatársamnak… (persze én vagyok a jobb – hátsó gondolattal). Az első bódékban már csendben pakolták el a könyveket, csukták be a faajtókat…és ekkor hallottam a rikkancsszerű kiáltást a régi földalatti feljárója felől:

- Folyékony mítoszt vegyenek! Irodalmi élmények olvasás nélkül! A teljes görög mitológia palackozva! Folyékony mítoszt vegyenek! –

Na, megint egy újabb avantgárd próbálkozás – villant át az agyamon és már indultam volna a Deák-tér felé, hogy legalább a nap hátralévő részét megmentsem. Valami azonban arra késztetett, hogy mégis elkepesszek a Gerbaud felé, legalább megnézzem, ki ez az őrült és mit talált ki, hogy eladja az írásait. Persze a „teljes görög mitológia palackozva” mondatról a Shakespeare Összes Rövidítve jutott eszembe, ettől halványan még el is mosolyodtam, a SÖR legalább jó poén, de a „TGM palackozva” sehogy sem hangzik.

Valami hosszú hajú, művész kinézetű fiatalembert képzeltem el, aki nagy könyvhalmon ül és próbálja eladni az írásait ezzel a szöveggel. Körülnézve azonban a guruló kerekű vándorbüfésen kívül senkit sem láttam. Honnan jött akkor a hang? Uh, hagyjuk. Csak megy az idő, nyilván valaki hülyéskedett. Visszafordultam, újra elindultam a metró felé.

– Folyékony mítoszt vegyenek! hallatszott ismét. Most rajtaütésszerűen fordultam vissza, hogy biztosan lássam, honnan jön a hang. Hát, meglepetésemre a büfés maga kiabált, a hamburgerek és perecek gyűrűjéből üvöltötte világgá a meglepő mondatot.

- Irodalmi élmények olvasás nélkül! Jó estét az úrnak, egy Héraklészt vagy inkább egy Küklopszot adhatok? – nézett rám a középkorú, korántsem művész kinézetű büfés. – Vagy inkább egy hambi-bambi menüt Lackfi-módra? Bármelyikkel szolgálhatok. –

Bambán néztem az emberre. Ennek most agyára ment a könyvvásár vagy mi van?

- Nézze, engem a folyékony mítosz érdekel, de csak akkor, ha valami új, ismeretlen mítosz van benne palackozva. A régieket már – tudja, hogy van – kicsit únom. Valami egyéni mítosz kellene, ha lehet töredékekkel. – mondtam bizonytalanul.

- Hát persze, ez kell magának. Perszonális mítosz, tetszés szerint. Nagyobb lélegzetű műhöz tripla adagot ajánlok. A nagyobb üvegben van az alaplé, a kicsiket mellétölti, olyan, mint a lórúgás. Akkora mítoszok jönnek tőle, hogy csak na. A töredékeket nem értem, de ha utána hátrahajítja az üres üveget maga mögé, lesz töredék bőven, azt szavatolom. – bőgte a fülembe vidáman a jóember.

- Akkor egy ilyen izét, egy Küklopszot kérek. De ugye, biztosan lesz belőle mítosz? – kérdeztem még mindig kételkedve a büfés szavaiban.

- Naná. Ezt benyomja az alaplé mellé, úgy fogja érezni, mintha a szeme világát maga Odüsszeusz vette volna el. Két nap is beletelik, mire újra kinyílik a Szem. Elhiheti, maga Dr. Theisz is tesztelte a németeknél. Ha véget ért a látomás, igyon egy kis Galateát és rögtön elmúlnak a mellékhatások.

Bizonytalanul fizettem ki a cehhet, fogalmam nem volt, mit vettem és segít-e a házi feladat megírásában. Már éppen elindultam volna, mikor a büfés utánam kiáltott:

- Vigye el ezt a másik üveget is, ez egy igazi Héraklész. Ha egy nap alatt kell kitakarítani a garázst, higgye el, aranyat ér. – Ezzel kezembe nyomta a másik üveget is.

Most itt ülök a két üveg alaplével, a kis üvegeket közben megittam, mert piszkos hideg volt hazafelé jövet. Házi feladatot kellene írni, de attól félek, ha megiszom a két alaplevet, bizonyosan bealszom. Ha nem iszom meg, akkor meg már biztos, hogy nem lesz házi feladat. Igyak vagy ne igyak: ez itt a kérdés. Hát, ha mítosz nem is született, de az élet nagy alapkérdése máris előjött az üvegek megvételével.