ESTERHÁZY PÉTER VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

  Irodalmi receptek:

  Elisabeth de genere Arrabona: Esterházy rostélyos

Művek:

  Irodalmi receptek:

Elisabeth de genere Arrabona:

Esterházy rostélyos

Hozzávalók:

8-10 szelet marha rostélyos, egy fej vöröshagyma, egy szál fehérrépa, két szál sárgarépa, egy citrom, egy babérlevél, pár szem kapribogyó, fél liter bor, zsiradék, liszt, só, mustár, tejföl és kevés cukor

Mélységes mély a múltnak kútja. Ez a csöngetés is a legrosszabbkor jött: sikerült egy harmadfokú integrál egyenlettel leírni Puskás Öcsi összes góljának ívét. Bemenő adatként a rúgások erejének a harmonikus közepét véve nem is olyan bonyolult megoldani egy olyan, valaha tehetséges matematikusként indult írónak, mint a Gróf.

Védekezésképpen magával vitte a tollat, ezzel, mintegy jelezvén, hogy el van ám ő itten aztán foglalva, holmi házalókkal nem tudván foglalkozódni. Még mindig papír slejfniken dolgozott, pedig már a latex-el is megpróbálkozott.

A kapuban egy öreg fószer állt lasztex melegítőben, a felismerhetetlenségig elkopott  nemzeti színű csík futott a vállán.

- Lajos bácsi - ugrott be a nagy írónknak. Mi a fűzt keres ez itt? Oda a délelőttöm! Megrázta híresen szép, mondhatni emblematikus, de mostanra már ősz sörényét és rövidlátón hunyorogva szinte csak vánszorgott a kapu irányába.

- Szevasz fiam! Na nyitod már azt a kib kaput vagy mi lesz?

Az öreg egy földig nyúlt fülű teszkós zacskót tartott a kezébe és szuszogva ment már befele, mit se törődve az aggodalmaskodó házigazdával. Egyenesen a konyhába tartott. A konyhaasztalról félre söpörte az integrál jelekkel telefirkált fecniket és a szatyor tartalmát a jókora nemesi asztalra öntötte.

-Rostélyos lesz Gróf módra vagy ezt is a hercegekről nevezték el, mi? Az ilyen grófocskákról legföljebb paprikás krumplit. Na grófom vedd már elő a nagyfazekat és tessékeld ki belőle a grófi pókokat.

Évek óta nem látta az öreget. Megöregedett. A keze alig láthatóan remegett, miközben a zöldségeket aprította. Egy fehérboros palackot húzott elő a sportszatyorból.

- Csimbor, azt a csimborasszóját! Előbb ismertem a szót, mint használtam. Ezt nem a teszkóban vettem! - emelte meg a palackot.

Kicuppantotta a dugót. A zsír már sercegett a lábosban. Meghúzta az üveget.

- Minden jó recept úgy kezdődik, hogy tölts a kuktába fél liter bort, no ez megvolt. - nevetett saját szakállas viccén. Gyors mozdulatokkal sózta a húst, mártogatta a lisztbe, s már dobta is bele a sercegő zsírba. Megforgatta, kiszedte, közben fölvágott egy fej hagymát, s a visszamaradt zsiradékon megfonnyasztotta.

- Lesen vagy édes fiam! - szólt rá a tűzhely mellett lábatlankodó íróra.

- Majdnem mellé dobtam a zöldségeket miattad!

A sárgarépa, fehérrépa csíkocskák kéjesen siklottak a hagymadarabkák közé, mint megannyi formás női láb és mindegyik determináns.

A megpirult zöldségeket Lajos bácsi felöntötte a borral, miközben az író szép, babérkoszorús fejéről letépett egy levelet, és azt a citrom héjával, pár szem kapribogyóval együtt rádobta a húsra, majd rászűrte a zöldségekről a bort, nézte, hogy úszik el a babérlevél, egy kanál mustárt tett bele és lefedte.

- Na fiam, ez itt födögél, te meg rázogatod, oda ne égjen, addig én kimegyek dekázni egy keveset.

Elsírta magát, amikor az ütemesen pattogó labda hangját meghallotta. Ő sose tudta így, anyja igen, a karcsú lábaival, körömcipőben, csak úgy remegett a hasa, a feszes csípője, de ő nem. A gesztenyéket is hazudta. Belekapaszkodott a lábas két fülébe és rázta. Nem rázogathatok zokogva folyton egy vaslábast!