Közreadja: Stephanus Bartolits

ÉRETTSÉGI ÍRÁSBELI FELADAT HELYETT MEGÍRT DOLGOZAT

Tisztelt Érettségi Bizottság !

Sajnálatos módon a felkészülési időszak alatt váratlanul és alattomosan rám törő betegség megakadályozott abban, hogy maradéktalanul felkészüljek az éppen itt és most folyó magyar irodalom érettségire. Kezelőorvosom – aki maga is elkapta a förtelmes betegséget, így együtt feküdtünk a detoxikáló budai 2-es intenzív megfigyelőjében – azt javasolta, próbáljak azért elmenni a mai megmérettetésre és a tételektől elszakadva legalább arról igyekezzek számot adni, amiből sikerült felkészülnöm.

Nos, ahogy látom, az első kérdés mindjárt az, hogy miként Leszek Kolakowski? Hát nem leszek, az egészen biztos. Az Utazásról című esszéről ugyanis csak az jut eszembe, hogy a buszon még most is elég rosszul éreztem magam. Azt is szomorúan olvasom, hogy Márai Sándor Árva, de erről sem tudok most, ebben az állapotomban értekezni, örülök, hogy egyáltalán megmentették az életemet és leendő gyermekem így mégsem rögtön árvaként fog megszületni. Igazából a Berzsenyi és Vörösmarty verset választanám, ha a budai 2-es intenzíven nem került volna a kezembe egy vélhetően személyiség-fejlesztő folyóirat 15. évfolyamának az egyik száma, melyben annyira megfogott egy Jáhim Akcslobasz vers, Add,ó címmel, hogy azóta sem tudok a hatása alól szabadulni. Mivel ez a költemény sokkal közelebb áll hozzám, mint a fentebb említett költők művei, így inkább ezt elemezném. Egyben kérem az Érettségi Bizottságot, hogy értékelje azon önkéntes felajánlásomat, hogy egy, a hivatalos kiírásnál sokkal nehezebb művet választottam, mindezt szabad akaratomból.

A költő az első két versszakban arról számol be, hogy a faluvégi sziklánál megbeszélt légyott kellős közepén faképnél hagyta a nője, de erről eszébe jutott, hogy amúgy is éhes, mert vacsoraidő van. A főhős vívódik a hazamenetel és a kukulás között, majd gyomorkorgását leplezendő, dalra fakad. Erotikus dalában levetkőzteti kedvesét, de itt nem áll meg, hanem még ennél is továbbmegy: egy kompjúter-tomográf pontosságával leltározza fel, hogy minden belső szerve megvan-e a szeretett lánynak. Eközben nyugtázza, hogy a pár héttel korábbi légyottnak ne született tartós eredménye.

A következő versszak azt is világossá teszi, hogy nem is igazán születhetett, mert a tartós együttlétet egyszer sem sikerült összehozni, a madárvilág legnagyobb örömére.

Miközben a költő mindezeket végiggondolja, eltelik az éjszaka és ismét feljön a nap. Most már nem csak éhes, hanem fázik is. A hűvöstől azonban kissé kijózanodik, felére veszi a nóta hangerejét, majd a közeli sínek között elkezd futni a kedvese után abban bízva, hogy az végre befogadja őt.

A vers tanulsága, hogy körültekintőnek kell lenni a szerelmi találkák megszervezésénél. Mindig kellően tápláltak legyünk, mert az ételszag egyébként elvonja figyelmünket szerelmünk tárgyáról. Komolyabb vonzalom kialakulása esetén feltétlenül készítsünk szervi leltárt, a nagyobb leltárhiányt (tüdő, gyomor stb.) időben vegyük észre. A végső tanulság pedig egyértelmű: nem tragédia az éjszakát a szabadban tölteni, de vacogás, hideglelés esetén ne késlekedjünk, egy gőzmozdony elszántságával fussunk be az első nőhöz, tegyük magunkat tisztába, mert egyébként akár meg is halhatunk!