Tisztelt Érettségi
Bizottság !
Sajnálatos módon a
felkészülési időszak alatt váratlanul és alattomosan rám törő betegség
megakadályozott abban, hogy maradéktalanul felkészüljek az éppen itt és
most folyó magyar irodalom érettségire. Kezelőorvosom – aki maga is
elkapta a förtelmes betegséget, így együtt feküdtünk a detoxikáló budai
2-es intenzív megfigyelőjében – azt javasolta, próbáljak azért elmenni a
mai megmérettetésre és a tételektől elszakadva legalább arról igyekezzek
számot adni, amiből sikerült felkészülnöm.
Nos, ahogy látom, az
első kérdés mindjárt az, hogy miként Leszek Kolakowski? Hát nem leszek,
az egészen biztos. Az Utazásról című esszéről ugyanis csak az jut
eszembe, hogy a buszon még most is elég rosszul éreztem magam. Azt is
szomorúan olvasom, hogy Márai Sándor Árva, de erről sem tudok most,
ebben az állapotomban értekezni, örülök, hogy egyáltalán megmentették az
életemet és leendő gyermekem így mégsem rögtön árvaként fog megszületni.
Igazából a Berzsenyi és Vörösmarty verset választanám, ha a budai 2-es
intenzíven nem került volna a kezembe egy vélhetően
személyiség-fejlesztő folyóirat 15. évfolyamának az egyik száma, melyben
annyira megfogott egy Jáhim Akcslobasz vers,
Add,ó címmel, hogy azóta sem
tudok a hatása alól szabadulni. Mivel ez a költemény sokkal közelebb áll
hozzám, mint a fentebb említett költők művei, így inkább ezt elemezném.
Egyben kérem az Érettségi Bizottságot, hogy értékelje azon önkéntes
felajánlásomat, hogy egy, a hivatalos kiírásnál sokkal nehezebb művet
választottam, mindezt szabad akaratomból.
A költő az első két
versszakban arról számol be, hogy a faluvégi sziklánál megbeszélt
légyott kellős közepén faképnél hagyta a nője, de erről eszébe jutott,
hogy amúgy is éhes, mert vacsoraidő van. A főhős vívódik a hazamenetel
és a kukulás között, majd gyomorkorgását leplezendő, dalra fakad.
Erotikus dalában levetkőzteti kedvesét, de itt nem áll meg, hanem még
ennél is továbbmegy: egy kompjúter-tomográf pontosságával leltározza
fel, hogy minden belső szerve megvan-e a szeretett lánynak. Eközben
nyugtázza, hogy a pár héttel korábbi légyottnak ne született tartós
eredménye.
A következő versszak
azt is világossá teszi, hogy nem is igazán születhetett, mert a tartós
együttlétet egyszer sem sikerült összehozni, a madárvilág legnagyobb
örömére.
Miközben a költő
mindezeket végiggondolja, eltelik az éjszaka és ismét feljön a nap. Most
már nem csak éhes, hanem fázik is. A hűvöstől azonban kissé kijózanodik,
felére veszi a nóta hangerejét, majd a közeli sínek között elkezd futni
a kedvese után abban bízva, hogy az végre befogadja őt.
A vers tanulsága,
hogy körültekintőnek kell lenni a szerelmi találkák megszervezésénél.
Mindig kellően tápláltak legyünk, mert az ételszag egyébként elvonja
figyelmünket szerelmünk tárgyáról. Komolyabb vonzalom kialakulása esetén
feltétlenül készítsünk szervi leltárt, a nagyobb leltárhiányt (tüdő,
gyomor stb.) időben vegyük észre. A végső tanulság pedig egyértelmű: nem
tragédia az éjszakát a szabadban tölteni, de vacogás, hideglelés esetén
ne késlekedjünk, egy gőzmozdony elszántságával fussunk be az első nőhöz,
tegyük magunkat tisztába, mert egyébként akár meg is halhatunk!