Sírversek

Stephanus sírversei

Jókai Mór
Isaac Newton
Toldi sírversek

1. A királyi vitéz sírjára
2. A cseh vitéz sírjára
3. Az olasz vitéz sírjára

Elisabeth d.g. Arrabona

Önmaga sírverse

Attila d.g. Catus sírversei

Brenner József
A Macska sírfelirata

Sírversek a Toldiból

1. A farkas sírverse
2. Bence sírverse
3. A fiait sirató néne sírverse
4. A rókalelkű György sírverse
5. Lajos király sírverse
6. Grátisz

Viola d.g. Exiguum sírversei

Csokonai
Petőfi a segesvári tömegsírban
Viola d.g. Exiguum: Önmagára
Epitaphiumok a Toldi-trilógia hőseire

1. A cseh vitéz sírverse
2. Rozgonyi Piroska sírfelirata
3. Emléksorok Toldi Györgyről

 

Stephanus sírversei:

Jókai Mór

Itt nyugszik az író, Jókai Mór
Kire rátámadt a halálos kór
de éppen mire kiheverte,
a lelkét - szegény - kilehelte.

Isaac Newton

Itt nyugszik csendben Newton Izsák
Ki elterült reggel, mint egy zsák
Ezzel igazolva híres tételét
véve a sebesség négyzetét
s kiszámítva a gyorsulást
behelyettesíté az m x a-t
S máris megkapta az erőt
Ami a földhöz vágta őt.
De mielőtt elérte a végzetet
Csinált belőle gyorsan egy képletet.

Toldi sírversek

1. A királyi vitéz sírjára

Itt nyugszik a király hű alattvalója
Kit malomkő talált s nem jött ki alóla.
Azt hitte a mafla, sajt röpül feléje,
későn ugrott odébb, így ütt az fejére.
Nyugodj hát békében, lapossá lett vitéz,
nem lett sajt a kőből, ahogy ez most kinéz.

2. A cseh vitéz sírjára

Itt nyugszik a vitéz, cseh volt szegény pára
Sokáig nem talált méltó küzdőpárra.
Mikor aztán Toldi, a Miklós legyőzte,
Bűneit egy aljas fogással tetőzte.
Kegyelmet kapott bár, ő mégsem volt hálás,
Cselvetés volt gondja, nem a békés válás.
Vesztére volt néki a kék Duna tükre,
Ezért nyugszik Pesten most már mindörökre.

3. Az olasz vitéz sírjára

Vándor, ha azt kérded, kiért szól a rigó,
Tudd meg az igazat, itt nyugszik egy digó.
Pankrátor volt szegény a budai várban,
Nem bírtak el véle se ketten, se hárman.
Mégsem a nyugdíjig tartott élte kora
Üzemi baleset lett halála oka.
Későn szólt a király: a játéknak vége !
Gyors volt Toldi bárdja, s átszakadt a gége.

4. A királyi vitéz sírjára

Itt nyugszik a király hű alattvalója
Kit malomkő talált s nem jött ki alóla.
Azt hitte a mafla, sajt röpül feléje,
későn ugrott odébb, így ütt az fejére.
Nyugodj hát békében, lapossá lett vitéz,
nem lett sajt a kőből, ahogy ez most kinéz.

 

Elisabeth d.g. Arrabona:

Önmaga sírverse

Itt nyugszik Erzsi
A nátha kezdte ki
Egy darabig köhögött
Azután megdöglött
Nyugodjék békében, Ámen.

 

Attila d.g. Catus sírversei

Brenner József

Itt nyugszik a Géza
Hogy melyik? A Csáth.
Amikor bezizzent,
Akkor mondott "csá!"-t.

A Macska sírfelirata

Életem egyik felét a piros lámpák előtt töltöttem el.
A másik fele nem volt ennyire színes.

Sírversek a Toldiból

1. A farkas sírverse

Én a farkas vagyok,
Illetve csak voltam.
Mert már elég régen
Fetrengek itt holtan.
Miklós a fajtámmal
Vert a múltkor agyon.
A malac forrázzon le,
Ha még egyszer hagyom.

2. Bence sírverse

Miklós sírja végén
Ásóját leverte,
Rátámaszkodott, és
Úgy fagyott meg Bence.
Később kirügyezett,
Majd kalászba szökkent,
Majd magot pergetett,
Mivel madár röppent.
A sok madár a termést
Szórta a határba,
Így terjedt szerteszét
A hűség és a hála.

3. A fiait sirató néne sírverse

Homályos szemimmel
Már semmit se láttam,
De pár-hantotokra mindig
Mindig rátaláltam.
Nem maradt már semmim,
Csak sírotok hantja,
Azokon talált meg
A sírásó halva.
Morgott is erősen,
- Ma már a második,
A temető meg csak
Egyre inkább telik!
Ezt a két nénikét
Bíz egy sírba rakom! -
Így keveredett hát
Porával a porom.
Porladó ajkamon
Nevetekkel immár
Fekszünk, s hallom, ajka
Mit rebeg: Holubár.

4. A rókalelkű György sírverse

Én mindent elértem,
Amit csak akartam.
Jó Miklós öcsémet
Csak parasztnak adtam.
Az ő örökségét
Magamévá tettem,
És így a királynál
főtalpnyaló lettem.
Zsíros, jó kis állás,
Semmit se csináltam,
Vállalkozásommal
Én nagyon jól jártam.
Ám egyszer hibáztam,
Nem figyeltem öcsre.
Ez tette a cégem
Mindörökre tönkre.
A király kirúgott,
Állást nem találtam,
Munkanélküliből
Meg éljen, ki tud, bátran.
Ideig-óráig
Koldultam, kukáztam,
Majd sírva - vinnyogva
Éhen bekrepáltam.

5. Lajos király sírverse

Tehetetlen voltam.
Annyit tettem csupán,
Hogy azt a cseh vitézt
Nem én csaptam kupán.
Ehelyett csak hagytam,
Sok deli vitézek
Daliás testéből
Szálljon ki a lélek.
Szerencsére aztán
Akadott egy bátor,
Ki megölte végül,
S megszűnt a vérzápor.
Jaj, hogy örvendeztem!
De a lelkem tudta,
Hogy a sok holt vitézt
Nem hozhatom vissza.
Később, mint mindenki,
Kipusztultam én is.
Ugyanúgy, mint bármely
Szántó-vető vén is.

6. Grátisz

Jó Ilosvaynak
Egy ötlete vala.
Ezzel jó sok árkust
Teleíra vala.
De ezt Arany később
Elcsaklizta vala,
S ebbe jó Selymesünk
Belehala vala.

 

Viola d.g. Exiguum sírversei

Csokonai

Költők között ő a király
Csokonai Vitéz Mihály
Meghal, ha esőre kiáll!

Petőfi a segesvári tömegsírban

Itt alussza álmát
Petőfi, a Sándor
Barbuzinban párját
ne keresd, te Vándor!
Nincs itt virágkötél
Nincsen selyempárna,
Hitte pedig szegény,
hogy az neki járna!

Önmagára

E sírban nyugoszik Viola
Lefagyott végre a vigyora
Míg élt, folyton csetelt-botolt (chatelt-bootolt)
De immár nem, merthogy megholt!

Epitaphiumok a Toldi-trilógia hőseire

1. A cseh vitéz sírverse

E sírban nyugoszik ama vitéz teste
Aki a szerencsét külhonban kereste.
Bajvívó csatákon nem volt néki párja,
Mígnem födi testét e szigetnek sárja;
Utolsó harcában szíve vala beste,
Emiatt lőn néki ilyen kora veszte.
Porának ez a sír pecsétje és zárja,
Ahol az utolsó ítéletet várja.

2. Rozgonyi Piroska sírfelirata

Piroska hamvait födi ez a kripta,
Életének vala sok nagy szörnyű titka:
Barát helyett barát küzdött a kezéért;
Barát barátot ölt, hogy bírja szerelmét.
Vérbűn választá el, kit szeretett, attól,
Szíve szakadott meg ilyen nagy bánattól.
Kétszer is meghalt, bár csak egyszer temették;
Apródok a sorsát gúnyos versbe szedték.

3. Emléksorok Toldi Györgyről

Rókalelkű Toldi nem nyughat e sírban,
Mert róla igencsak kárhozatos hír van:
Nagy vadász vala ő, vadászott öccsére,
Öccse javaira s a király kegyére;
A király őrajta átallát azonban,
Küldi Nagyfaluba, s ettől kezdve 'honn van.
Utólszor, mikoron medvére vadászott,
Testén medve, holló, farkas lakomázott.