Abrázió

- katakurd zsokék lóetetési útmutató rádióműsora és rádió-csatornája (Ért. 2, 6, 156)

Akazsu

bőrszerű rágószervvel rendelkező, indonéz eredetű bagamériai rágcsáló.

Különlegesen finom fogaival érdekes mintákat harap a damasztabroszba: ezt hívják akazsúrozásnak. A messze földön híres zinbieli csipkeverő asszonyok általában akazsúrozással is foglalkoznak és jelentős akazsu farmokat tartanak fönn. (Cik 3. 2. 24)

Lásd még:  Kis katakurd állatkerti útmutató

Akazsu, damasztabrosszal

Akcslobasz, Jáchim

- talán a legtöbbet vitatott katakurd költő és író. Munkásságáról bővebben: Akcslobasz-művek Akcslobasz-vita Telmah

Akromatin

- katakurd uralkodó, aki hatalmát megosztotta feleségével, Akromatinéval: az asszony délelőtt és koradélután, ő maga esténként uralkodott (Ért. 2, 2, 34) lásd még Büretta

- "Kinek az Akromatin, kinek az Akromatiné" (katakurd közmondás)

- csak vasárnap délelőtti városnéző sétákon működő látásjavító készülék (Ért. 2, 2, 34). Vak és gyengénlátó utasai számára biztosítja a Lancetta utazási iroda (Ért. 2, 3, 51)

Akromatiné pecsenyéje

- Loro kőszikláin nevelkedett pemmikán szárnyából készül. Az elejtett madarat egy hétig hűvös, száraz almodovárban tartják felakasztva. Közben elkészítik a páclevet. Ennek hozzávalói 6 korty jimla lé, egy opalag friss triőr szeletekre vágva, egy vonás erős oliguria, amit előzőleg egy batoval apróra törtek, egy kortynyi friss dzsuro. A hozzávalókat - vigyázva, nehogy csilambossá váljék - jól összekeverik, erős lángon sűrűre főzik, ingyom szirmokkal jól meghintik és pihentetik. Egy hét elteltével a pemmikán bőrét éles jeuval lenyúzzák, szárnyait levágják, s egy köbaraszra hektografált ikedével rátűzdelik a páclé tetején úszkáló ingyom-szirmokat. Méretes edénybe helyezik és ráöntik a páclevet, majd újabb hétig pihentetik. Ezután üstben meluzin-darabkákkal bőven megszórva, néhány köbhüvelyknyi Mordenti Leánykával felöntve erős, majd mérsékelt lángon kozmálják. Az elkészült pecsenyét palpitálra helyezik, lozsírozzák, köretként birza mirzát adnak hozzá. Azonnal tálalják. A vendégeket friss táliberrel lekötözve ültetik asztalhoz. Aperitifként prákritot, kísérő borként Csimbókvölgyi Ezerjót vagy Rebeci Fuszlivágót szolgálnak fel hozzá. A név hagyományos magyarázata szerint ezt az ételt először a bátor Akromatiné készítette férje számára esténként, amikor az éppen uralkodott. Történelmi jelentőségét az adja még, hogy az Oligúria korának híres étele volt. (Ért. 2, 8, 187-188)

Alahatala

- A 14 karátos fragmentum szerint demiurgosz, a katakurd vallás főistene, Bhaga mellett uralkodik az Oha hegyén. Az ő feladata volt az élővilág megteremtése, amelyet a saját köpetéből hozott létre.

Almodovár

- az ókatakurd mitologikus nemzetségtábla szerint Notalp és Lancetta gyermeke
(Ért. 2, 2, 28)

A Katakurd történelem rekonstrukciója szerint havár szenátor és király, az első katakurd - bagaméri háború hőse, aki a nép rokonszenvétől támogatva diplomáciai ügyességét is latbavetve - fölényes győzelmet aratott Szero király felett, akit a békeszerződésben arra is kötelezett, hogy térítse vissza medrébe a hatalmas kényszermunkák árán másfelé terelt Würm folyót. Ezzel véget vetett az első bagamér-katakurd háborúnak és a Nagy Elnyomásnak is.

Képünkön:
A medrébe visszaterelt Würm folyó

Alni

- az ókatakurd mitologikus nemzetségtábla szerint Spasmogen gyermeke, fiai Gorál és Notalp (Ért. 2, 2, 28)

- falni és halni, azaz halálra falni magát (Ért. 2, 1, 18)

- Izomagyú - az Olmeász című, töredékes katakurd nemzeti eposz egyik mellékalakja.

Anakolutia

- V. (Búskomor) Szelám rövid életű első feleségétől, lorói Anasztáziától (más források szerint Görbelábú Spelunkától) származó és rangrejtve nevelkedett unokája, (aki némely források szerint esetleg Nematoidea,, mások szerint Lezginka névre hallgatott), s akit a király aggályos Csurunga tanácsa ellenére feleségül vett. Megegyeznek a források abban, hogy tőle származik a trónutód: VI. Szelám, aki a történelem sajátos fintoraként saját nagybátyjának lett nagybátyja, és e tény segítette őt trónra. Bővebb információ a Keláti pincesoron: 111 és feledik, illetve 112.ajtó

- mediterrán ország. Arról nevezetes, hogy itt az anakondákat aklokban tenyésztik. (Macskap 2. 3. 25.)

- kígyók ritka betegsége, egyfajta holdkórosság, ami főként az anakondákat sújtja. Tünete, hogy teliholdkor ellenkező irányba csavarodik. Más magyarázat szerint egyáltalán nem tud összetekeredni, mert görcsöt kap. A bennszülött törzsek szándékosan megfertőzik a kígyókat és kerítést készítenek merev testükből.

- hajnövesztő balzsam, amely a göndör hajat kiegyenesíti, az egyenest begöndöríti. (Macskap 2. 3. 25.)

Anasztrófa

- a katasztrófa ellentéte: a közösség vagy az egyén életében az a korszak, amikor földindulásszerűen záporoznak a pozitív élmények a közösségre vagy az egyénre általános vagy kollektív eufóriát okozva, illetve a katasztrófa-sújtotta területeken váratlanul bekövetkező, lavinaszerűen végbemenő rekonstrukciós folyamatot is így hívják. (Pl. amikor egy repülőgéproncs váratlanul felzuhan, miközben az összeégett utasok gyorsan rendbe hozzák toalettjüket és pánikszerűen a helyükre ülnek, vagy amikor a földrengés-sújtotta városban néhány ház váratlanul felomlik romjaiból. Különösen tragikus eset az anaszrófa-katasztrófa, mikor robbantással szántszándékkal eltávolított épületrészek, hegyoldalak, zárógátak anasztrofálódnak, ezzel okozva katasztrófát. Az ilyen esetekben a hadsereg különleges anasztrófa-elhárító alakulatokat vet be. (Ínyes 4, 9, 155)

- más értelmezések szerint anaszteziológus által előidézett katasztrófa, aki a műtétre váró beteg helyett véletlenül a sebészprofesszort altatja el. (Ínyes 4, 9, 155)

Askhelon-völgyi kultúra

Örök hőseink emlékműve az Askhelon-völgyben

- hagyatéka a 15. fragmentum, mely az ~ összeomlása után beolvadt a katakurd kultúrába. A fragmentum egy emlékének vagy ünnepzsoltár töredéke: az egek áldásait közvetítő hősök megéneklésének bevezetése. A kultúra virágkorában született, Omrinak, a szakrális irodalom megteremtőjének szerzeménye. A szöveg sokáig szájhagyomány formájában élhetett, csak a kultúra hanyatlásának és összeomlásának korában jegyezte föl a kultúra utolsó képviselője, a Katakurdisztánban letelepedett Eskhatos. (Cik. 3, 1, 2-3)