DSIDA JENŐ VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

  Juc Villageois:  - Pillanat felvét, Elekből az élet (Pillanatfelvételek az életből című versére)
  Juc Villageois:  - Szikra (Tavalyi szerelem című versére)
  Juc Villageois: EF ES SUHANC, KEGY... (Egy fecske átsuhan című versére)
 
Juc Villageois: Tűnő gyerekek (Tűnő szekerek című versére)

Művek:

Parafrázisok

Juc Villageois:

- Pillanat felvét, Elekből az élet

Elmegy, aki van,
Aki itt marad, van,

Nevet feled a haladó
A kézbe kéz, ha nincs is haladó.

Néha itt marad az író,
És néha néz, síró,
És néha messze...

Az Örök-szent, szomorú Egy,
Mégis vége, mese

Elmegy, aki van,
Aki itt marad, van

(az eredeti)

Pillanatfelvételek az életből
(1924. szeptember 3-án)

Van, aki elmegy,
van, aki itt marad.

A haladó nevet,
a haladó feled,
ha nincs is kézbe kéz.

Az ittmaradó ír,
és néha-néha sír,
és néha messze néz...

A mese vége mégis
örök-szomorú, szent-egy:
van, aki itt marad,
van, aki elmegy -

 

Juc Villageois:

Szikra

Tűz emléke csillog olykor,
volt fakó arcomra néz.
Elmúlt arcomra, mely forró.
Csillagfényes, fehér volt,
s volt édes méz.
S évekbe vissza,
volt, mint a minta,
mint a tűz, mint a hó. 

Még néha bánt, hűs kéz űz.
Visszahullott, már nem csillog,
enyhén megromlott testvéri tűz.
Simogató, mint lehamvadt csillag.
De nem a méz olvadt el, mint a minta,
s mint a hó, mint a...
[szikra]

(az eredeti)

Dsida Jenő: Tavalyi szerelem

Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.

Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.

 

Juc Villageois:

Ef Es suhanc, kegY...

Ketyeg a hold.

Megakad, s újra pityereg,
mint egy angyal valamikor.

Az óra tovább volt szomorú boldogságból,
ami űzött szél, szivárványra

felhők közt mosolyog és emelkedik már a torony,

Lesüt, kiomolt fény villan,
illat illan, ó, só.
Búcsuzó füstnek, Ef Es folt volt.

Ezerszínű kegye csak átsuhan
házunk fölött.

Káprázó szemnek ennyi.
J

 

(az eredeti)

EGY FECSKE ÁTSUHAN...

Valami volt.

Mint mikor megakad az óra
s tovább ketyeg,

egy szomorú angyal szivárványra mosolyog
és újra pityereg.

Szélűzött felhők közt kisüt a hold.

Boldogságból torony emelkedik
s már leomolt.

Illanó illat
villanó fény,
káprázó szemnek ezerszinü folt.

Egy búcsuzó fecske átsuhan
házunk füstje fölött.

Csak ennyi volt.

 

 

Juc Villageois:

Tűnő gyerekek

Vijjogva múltál, zeng a kor.
Torzulatlan a képrotor.

Felőle foszlány tekereg,
bosszú, kemény zaj: kerekek.

Most szülte, óh, gödörbe zúzza,
bűnös vad kedvük árva búja.

Lépteiken mereng az ara
s Önnek és Nekem dúdola.

Nincsükből enni mit sem vesznek,
kint népek pora, hüledeznek.

Mives torba oszlik az ágyuk
s a rotor nem kutat utánuk.

(az eredeti:)

Tűnő szekerek

Csillogva úszkál, leng a por.
Mozdulatlan az ércszobor.
Előtte lomhán nyekereg
hosszú, nehéz raj: szekerek.  

Sok szürke ló döcögve húzza,
gyümölcs van bennük, sárga búza.
Némelyikben eseng az arany
s jönnek és mennek úntalan.  

Kincsükből semmit ki nem tesznek,
mint évek sora tünedeznek.
Szines porba foszlik a hátuk
s a szobor nem futhat utánuk.