Csillagkeltető

Közreadja: Attila de genere Catus:

Kedves Barátnéim és Barátaim!

Mint tudjátok, a macska egy rendkívül lusta állat. Nap mint nap csak heverészik, nyalogatja magát, s egyébbel sem törődik, mint hogy a tálkájába étel legyen. S ha nincs, akkor nagyon veszedelmesnek mutatja magát,  mire általában rögtön tele is lesz a tálkája.

Nos, ennek ellenére én szorgalmas kutatásokat végeztem Akcslobasz ügyben, mert miután – kevés kivételtől eltekintve – minden hónapban valamilyen formában eljutott hozzám egy-egy Akcslobasznak tulajdonítható Telmah töredék, de hónap vége még ugyan nem lévén, de Symposion igen, valamit ki kellett, hogy agyaljak. Így hát végre erőt véve magamon, hogy ne csak az égi mannás hurkát élvezzem, hanem én is tegyek érte valamit, tehát beütöttem mindnyájunk nagy barátjába, az Aj, de pikiw-be a MITOS karaktersort, remélve, hogy valami nyomát fellelem Akcslobasznak. Nos, mielőtt rájöttem volna tévedésemre, hogy eleve a MITOS karaktersort kellett volna a keresőbe begépelnem, számítógépem eddigi szokásától eltérően gyorsabb volt nálam, s azonnal megnyitotta az Aj, de pikiw honlapján a MITOS szócikket, ahol (sic) a következőt olvastam:

MITOS – mozaikszó. Feloldása: Mindent Tudunk! Oszt Sicc!

Ettől nem lettem okosabb, csak megrémültem. Sic. Vagyis így. Illetve sicc! Vagyis menekülj! Rémületem azonnal elszállt. Ha harc, hát legyen harc! Jobb mancsom karmait kimeresztettem, és egy hatalmas pofot adtam az egérnek. Ettől szerencsétlen azonnal lerepült az asztalról, de bosszúból még utolsó erejével behívta a keresőbe a hvg.hu-t. Mire szegény egerentyűt – aki nem kis tehetett semmiről – visszacsalogattam az asztal alól, monitoromon már a következőt olvastam:

Csillagkeltető

Káprázatos felvételek a Macskamancs-ködről

Ollálá, vagyis nyáú, itt engem megszólítottak! Mivel életemben nem adtam interjút ennek a lapnak – melyet eddig mértéktartó bulvárlapnak tartottam – nagyon érdekelt a cikk. Így hát azonnal el is olvastam. Engedjétek meg, hogy a cikket, mely rövid, változtatás nélkül, vagyis hozzám méltóan (sic), elétek tárjam:

Macskamancs-köd

Macskamancs-köd

Egy igazi macskamancs

Az Európai Déli Obszervatórium (ESO) új felvételeket közölt a Macskamancs-ködről (Cat's Paw Nebula), amelyet John Hercshel brit csillagász fedezett fel még 1837-ben.

Összehasonlításul: egy igazi macskamancs

Az új felvételt a Macskamancs-ködről Chilében, a La Silla csúcson üzemelő 2,2 méteres ESO/MPG teleszkóppal készítették speciális szűrők segítségével - olvasható Scientific Blogging oldalán. Az 5500 fényévnyire található NGC 6334 katalógusjelű Macskamancs-köd a Skorpió-csillagképben figyelhető meg, a teliholdnál valamivel nagyobb területet foglal el. Az egész csillagköd "átmérője" körülbelül 50 fényévnyi lehet. 

A Macskamancs-köd vörös színben pompázik. A jelenség azzal magyarázható, hogy az általa kibocsátott fény kék és zöld komponenseit a kozmikus objektum és a Föld között lévő csillagközi anyag szétszórja, a vörös szín pedig a fiatal, és ennél fogva forró csillagok által kibocsátott hidrogénnek köszönhető.
 
Az "űrbeli macskamancs" galaxisunk egyik legaktívabb "csillagkeltetője". A gáz- és porköd fiatal, alig pár millió éves, fénylően kék csillagokat rejt, amelyek tömege Napunk tízszerese lehet, a keltető mélyén pedig - a kíváncsiskodó asztronómusok szeme elől elrejtve - "csillagembriók" fejlődnek. A csillagászok számításai szerint az NGC 6334 csillagok tízezreiből állhat. Az égi jelenség jobb, alsó részén vöröses buborék látható: feltételezések szerint egy haldokló csillag által kibocsátott óriási mennyiségű anyagról vagy egy esetleg már felrobbant égitest maradványairól lehet szó.

Igen elgondolkoztatott a dolog. Valójában nekem mind a két mancsom megvan. Hm. Mancsnyom. Emlékszem, csodálatos Huszárik Zoltán egyszer azt nyilatkozta valahol, hogy az ember dolga egy lábnyomot hagyni a földön, de ő lábról beszélt. Nem mancsról. Ezen el kezdtem tűnődni, s bocsássátok meg önzésemet, de Akcslobaszról ezek után teljesen el is feledkeztem. (Bár az is igaz, ő sem jelentkezett, mert a 6-os villamoson nagyon vártam, hogy a Fedél Nélkül c. lap álcázásában hozzájutok egy folytatáshoz, de nem.) Viszont az előbb idézett cikket megpróbáltam értelmezni, nem tudom, milyen sikerrel, de engedjétek meg, hogy "eredményeimet" elétek tárjam.

Szigorúan tudományos alapon, a számmisztika segítségével vizsgáltam a dolgot. Mivel a matematika soha nem volt erősségem, azt gondoltam, ahogy a cipész maradjon a kaptafánál, úgy a macska is a májas hurkánál, csak a négy alapműveletet fogom használni.

Ezek alapján az alábbi következtetésekre jutottam:

A cikk szerint a Macskamancs-ködöt a derék brit csillagász 1837-ben fedezte fel. Nos, ha kettes tagolásban összeadjuk az évszám jegyeit, akkor 18+37=55. Az említett égi jelenség pedig pont 5500 fényévnyire van tőlünk. (Nem szeretnék annyira vulgáris lenni, hogy ha a macska kimegy az almára, akkor ugye…, ez nem tudományos megközelítés.) De ha a két 0-t  levonjuk, akkor ugye 55=55. Itt valami egyezés van. Ám ez még semmire sem bizonyíték. Viszont egyéb konkrétumokra is szeretném felhívni a Symposion Társaság tagjainak, kedves Barátnéimnak és Barátaimnak a figyelmét. Az égi jelenség (a Macskamancs-köd) tudományos elnevezésére: NGC6334. Mivel kizárólag a számmisztika alapján elemzem a HVG cikkét, csak mellékesen érinteném az NGC rövidítés értelmezését: szerintem Nagy Gézengúz Cicá-t jelent, de ez csak egyéni megjegyzés. Ellenben a tudományos elnevezés számkarakterisztikája már igen elgondolkodtató: 6334. Szintén a kettős tagolás elvét véve alapul, ha a 63-at a 34-gyel összeszorozzuk, eredményként 2142-öt kapunk. E szám tagjait egyenként összeadva pedig 9-et. Igen érdekes, hogy 5500 fényévnyire van a Macskamancs-köd. Ha e szám alkotóit egyenként összeadjuk, és a tanulmány elején kijelentett alapműveletek bármelyikét is alkalmazzuk, akkor 5+5+0+0=10, tovább bontva az eredmény számjegyeit 10-0-1=9. Felhívom mindenki szíves figyelmét, hogy a jelenség felfedezésének évszáma nem csak a távolsággal mutat számmisztikailag egyezőséget, de a tudományos elnevezés számkarakterisztikájával is.

Tanulmányom további részét igen nehezen tudnám magyarázni, ha nem találtam volna konkrét számmisztikai összefüggést a látszólag ide nem illő kitérő és az eddig taglaltak között.

Engedjétek meg, hogy a már teljes egészében idézett hírből egy rövid részletet újra ide citáljak: "A Macskamancs-köd vörös színben pompázik." Nos, ugye mindnyájan ismerjük a kedves, lusta, hájas dögöt, Garfield-ot, aki szintúgy vörös színben pompázik. Ám ha az ő személye nem lenne eléggé meggyőző érv, akkor nézzük az ő felmenőjét, Garfield amerikai elnököt. Az említett államférfi 1881.03.04-től 1881.09.19-ig töltötte be hivatalát az USA elnöki székében. Tisztségét sajnálatos meggyilkolászása miatt kellett feladnia, de eme szörnyű eseményről sem a számmisztika, sem a macskák nem tehetnek. Viszont, ha az említett dátumok számait vizsgáljuk, igen érdekes eredményre jutunk. 1881, a szokásos kettős tagolásban: 18, vagyis 1+8=9, 81, vagyis 8+1=9. Ha az elhalálozás idejét nézzük, 9. hó, ez 9, 19-e, kettős tagolási elvünk alapján 1+9=10-0-1=9. Milyen érdekes, hogy akárhogy csűrjük, csavarjuk a dolgot, a 9-es szám mindig kijön. S ennek a születési hónap, nap számmisztikája sem mond ellent, mert 03+04=7. 7, mint a gonoszok, és tudjuk, hogy az elnök hogyan halt meg. De a bűntény lehetséges elkövetői közül a számmisztikát és a macskákat már előbb kizártuk.

Összegezve az eddigieket, látható, hogy a vizsgált számadatok mindegyike az analízis után a 9-es számjegyben kulminál. Ebből pedig azonnal levonható az a következtetés, hogy jelen esetben a macskák 9 életéről van szó. Szép bizonyítékként értékelem, hogy citálhatom a már idézett cikk végső bekezdését:

Az "űrbeli macskamancs" galaxisunk egyik legaktívabb "csillagkeltetője". A gáz- és porköd fiatal, alig pár millió éves, fénylően kék csillagokat rejt, amelyek tömege Napunk tízszerese lehet, a keltető mélyén pedig - a kíváncsiskodó asztronómusok szeme elől elrejtve - "csillagembriók" fejlődnek. A csillagászok számításai szerint az NGC 6334 csillagok tízezreiből állhat. Az égi jelenség jobb, alsó részén vöröses buborék látható: feltételezések szerint egy haldokló csillag által kibocsátott óriási mennyiségű anyagról vagy egy esetleg már felrobbant égitest maradványairól lehet szó.

Vagyis a macskák 9 életéből 1. Marad még nyolc, amit szívesen áldozunk a „csirkekergetés” … azaz a "csillagkeltetés" oltárán.

Annak ellenére, hogy fenti tanulmány csak fikció, feltételezés, nem volna ildomos, ha nem hivatkoznék hiteles forrásokra, melyek esetleg alátámasztják elgondolásomat. A számmisztika technikáját Notrám Nias: Uram Király, nincs út! c. munkája alapján alkalmaztam, mely mű abszolút hitelesnek, mondhatni állandónak tekinthető. (Idézett munka kézirata fellelhető a bagaméri királyi könyvesház gyűjteményében, MS 1212121/9) Állandónak tekinthetők a kéziratban leírt számmisztikai technikák, melyre bizonyíték, hogy Notrám Nias (nálunk elterjedt névhasználat szerint Szent Márton) napja 11. hó 11-e, s az állandó egyesekkel akár  szorozunk, akár osztunk, az eredmény állandó marad. Ezért az említett munkát tanulmányom megírásakor mértékadónak és irányadónak tekintettem, mindazonáltal kérlek benneteket, kedves Barátnéim és Barátaim, hogy jelen megállapításaimat erős vizsgálat alá vegyétek, és esetleges tévedéseimet kiigazítsátok, hogy kutatásaink ez által is előrébb haladjanak.

Köszönöm megtisztelő figyelmeteket.

******************************************************