Van-e szebb látvány annál, mint mikor a Katakurd-öböl selymesen játszadozó víztükrén megtörik a Protán-hegy lejtői mögött lebukó Nap utolsó sugara? Ahányszor csak látom, mindig úgy érzem, ez a legszebb pillanat, amit a természet adhat. Csendesedni kezdenek a madarak, aludni tér a mordenti erdők állatvilága, leszáll az éjszaka teljes csendje, hogy Zwenn sziklájától egészen Loro kráteréig őrizze a Katakurd félsziget nyugalmát.
Ahogy azonban kezd kihúnyni a tengerparti fövenyen a jóízű vacsorát adó tábortüzünk, s már lassabban jár körbe a társaságban a következő üveg Mordenti Leányka, nem marad más látvány, mint a ránk boruló égbolt. S a kellemes tengerparti szellő szárnyán egymás után kelnek útra a katakurd mitológia és a katakurd történelem epizódjai, ahogy azt az errefelé élő népek a csillagok kirajzolta forgó képeskönyvben látni vélték. Ha egy ilyen éjszakán a Hold is álmát alussza, akkor akár hajnalhasadtáig is eltart a csendes beszélgetés, hiszen ami ilyenkor tárul elénk az éjszakai égbolton, az - be kell ismerjem - még a naplemente látványán is túltesz.
A tenger horizontján ballag lassan az Égi Pemmikánfogat. Hét fényes csillagból álló kocsiját húzza maga után a díszes tollazatú futómadár. Ez talán a katakurd égbolt legjellegzetesebb, mindenki által ismert csillagképe, az élesebb szemű havár filozófushallgatók még Szorodollopát, a derék omasusi polgárt is látni vélik rajta. A nép azonban úgy tartja, az Égi Pemmikánfogaton Parenchima utazza végig birodalmát, hogy meggyőződjék róla, éjjel is buzgón imádkoznak-e alattvalói Katakurdisztán felvirágzásáért.
Nem messze ettől a csillagképtől egy kisebb fogat látszik, mely szintén hét csillagból áll. A csillagkép a Teremtés Szekere nevet viseli. A kocsi rúdja az égi sarkcsillagban végződik, amit Protán Magjának is hívnak. Az elnevezés abból a régi mítoszból - a bagaméri katakurd eredet-mítoszból - származik, amely szerint Protán Magja keltette életre a világot. Mivel ez a pont a körben forgó égi színház egyetlen stabilan álló csillaga, ezért nevezték el Protán Magjának. A kis fogatot egy kacskaringós vonalat leíró csillagkép veszi körül, a Lezginkázó Havár.
Ha már a bagaméri katakurd eredet-mítosznál tartunk, csodáljuk meg az éjszakai égboltot ferdén átszelő csillagsokaságot, mely a Napunkat tartalmazó galaxis csillagait tömöríti. A nép ezt a gyönyörű jelenséget Panrac Szele néven emlegeti. A mítosz szerint Panrac lenyelte Protán életet adó magvát és a hasában támadt szelek sodorták ki Panrac belsejéből az egész világot.
Katakurdisztán más részein a kisebb fogatot Rebec Fogata néven nevezik és a fényes csillagsávot Rebec Útjának hívják. Ez az elnevezés leginkább Zinbiel környékén terjedt el, ahol az ott élők még mindig bíznak abban, hogy Rebec létezik és a valós világból nyomtalanul eltűnt ugyan, de az éjszakai égbolton jól látszik a nyoma. Szerintük fogatát a Sarkcsillaghoz kötötte ki, hogy biztosan visszataláljon, ha végzett küldetésével.
Akármelyik elnevezést fogadjuk el, való igaz, a legtöbb csillagkép ebben a fényesen csillogó sávban található. A horizonton látható legfényesebb csillagképet
Dan Kardjának hívják. Az ó-viking mondai hős, Nefelin fia háborúságba keveredett Dszemüvel Olma és Kete miatt. Olma és Kete, a két elválaszthatatlan testvér majdnem áldozatul esett a vikingeknek, akik el akarták őket szakítani egymástól. Olma és Kete úgy védekezett, hogy testüket vastag kötéllel fogták át és csak együtt tudtak mozogni. A vikingek Dan Kardjával akarták a kötelet elvágni, ő azonban szent fegyverét nem adta oda Dszemünek. A két viking az égi egyenlítőn vívta meg harcát, ahol a
Két Testvér csillagkép is található. Ennek két legfényesebb csillaga Kete és Olma nevét viseli ma is. A monda szerint Dszemü és Dan fegyver nélkül, puszta testi erejükkel küzdöttek meg, közben azonban meglökték Dan Kardját, ami leesett az égi egyenlítőről és elfeküdt a horizonton. Dszemü és Dan, a két egyenlítői csillagkép azóta sem tudnak lejönni érte, így Kete és Olma megmenekült.
Dan Kardja mellett az Égi Prákrit látható, mely nyilván jellegzetesen szabályos formájáról kapta a nevét. Mint tudjuk, a prákrit katakurd fejedelmi jelvény is. Ez az arany-zöld fénnyel villódzó ritka drágakő szinte minden uralkodói kellék legfőbb díszeként szolgált. Kicsit messzebb egy érdekes, háromágú csillagképet láthatunk, ez szintén uralkodási jelvény, nevezetesen Szelám Koronája.
A két uralkodói jelvény között egy igen jellegzetes, "W" alakú csillagképet láthatunk a fényes sávban. Valószínűleg éppen erről az alakról kapta a Krispin Tömlöce nevet, hiszen tudjuk, XIII. Krispin Würm várában raboskodott. A vár minden tulajdonát és adókivetésének határát "W"-t mintázó emblémával jelölték. Ezt a "W" jelet vélték felfedezni az akkor élő emberek az égbolton is, s elterjedt a legenda, hogy Würm várának a hatalma az égig ér. Mikor aztán Krispin feláldozta magát és fogságba került, az emberek látni szerették volna szeretett uralkodójukat és ekkor nevezték el a szinte mindig látható csillagképet Krispin Tömlöcének. Ugyancsak Krispin sanyarú sorsára utal, hogy a "W" legfényesebb, sorrendben második csillagának a nép a Fuszli nevet adta.
Nem messze Krispin Tömlöcétől egy érdekes képződmény látható: a Tömlöcsarok. Egyesek szerint Krispin Tömlöce és a Tömlöcsarok nem is két csillagkép, hanem egy összetartozó konstelláció. Más tájakon viszont a Három Korner Tizenegyes névvel illetik, teljesen semmibe véve az égbolt fényeinek emelkedettségét. Igaz, ezek a népek inkább Rebeci Fuszlivágót isznak, és nem sokat törődnek múltjukkal.
Ehhez a történethez kapcsolódik az égi egyenlítő egyik jellegzetes csillagképe, az
Oliguriánus vagy Oligúriaöntő is. Ez a csillagkép közel van Krispin Tömlöcéhez, hiszen - mint ismeretes - Krispin tömlöcét egy bagamér babona miatt állandóan oligúriával kellett átitatni, nehogy a magas rangú fogoly megszökhessék. Erről gondoskodott az Oliguriánus. Hogy ez a nem túl emelkedett tisztség miért maradt meg a nép ajkán, mint egy csillagkép neve, azt máig sem tudjuk.
Az égi egyenlítőn az Oliguriánus mellett található
Nonae csillagképe, a katakurd mitológia viziszörnye, a derékig kvagga, deréktól lefelé haltestű állat. Ez a katakurd csillagkép olyan ismert, hogy még Publius Ovidius Naso is megemlékezik róla a Falsi-naptárban:
