CONAN DOYLE VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Irodalmi receptek:

 Stephanus Bartolits: Gróf Morenthy halála (avagy Tárkonyos bárányraguleves Conan Doyle módra)

Művek:

Irodalmi receptek:

 Stephanus Bartolits:

Gróf Morenthy halála, avagy
Tárkonyos bárányraguleves Conan Doyle módra

Átkozott egy időjárás volt aznap délután Londonban, a kutyát is kár volt kizavarni a zuhogó esőben. Rendületlenül fejem felett tartottam ugyan az esernyőt, mikor befordultam a Baker Streetre, de nyilvánvaló volt, hogy ennek a cselekedetnek semmi praktikus értelme nem volt: ruhám már teljesen elázott, s cipőm is cuppogott a benne összegyűlt víztől. Ha régóta ismert  barátom nem üzent volna olyan egyértelműen, hogy szüksége van az azonnali segítségemre, bizony ki sem mozdultam volna meleg kis szobámból. Mivel azonban napok óta nem találkoztunk, s fogalmam sem volt, éppen milyen ügyön dolgozik, ez a határozott üzenet számomra azt jelentette, hogy ismét igényli az együttgondolkodást valami újabb kacifántos bűnügyben.

Végre elértem a Baker Street 221 számot, ahol a nappaliban égtek a lámpák, s ez azzal a bíztató tudattal töltött el, hogy a kandalló meleg mellett hamar újra emberi formába kerülhetek. Meghúztam a csengő zsinórját, s legnagyobb meglepetésemre nem is a szobalány, hanem maga Sherlock Holmes jött ajtót nyitni.

- Jöjjön, kedves Watson, sajnálom, hogy ilyen kutya időben kértem a segítségét, de látni fogja, az ügy érdekessége és a ma esti különleges program kárpótolni fogja magát az idejutás nehézségeiért. Itt tegye le gyorsan a kabátját és esernyőjét, s egyenesen menjünk a nappaliba, hogy hamar megszáradjon. Az idő többi részét ugyanis a konyhában fogjuk tölteni.

- Kedves Holmes, csak nem azt akarja mondani, hogy itthagyta a szobalánya! Már az is meglepő volt, hogy a csengetésemre nem ő nyitott ajtót.

- Nem, kedves Watson, nem erről van szó. A mai napra szabad napot adtam neki annak érdekében, hogy hatékonyan le tudjunk zárni egy titokzatos gyilkossági ügyet. Magára viszont feltétlenül szükségem van, mert a dolog ne veszélytelen és egy megbízható tanú jelenléte is fontos az esti történéseknél. Kérem tehát, hogy melegedjen meg kicsit a kandalló mellett, addig én összefoglalom a legfontosabb tudnivalókat és utána haladéktalanul lássunk munkához.

A kandalló melege mellett kezdtem magam jobban érezni, majdhogynem az álmosság is erőt vett rajtam, mert Holmes percekig nem szólalt meg, pipájával volt elfoglalva, de közben láttam rajta, hogy valami egész máson jár az esze. Közelebb húzódtam hát a meleghez és hagytam, hogy briliáns elméjében sorba rakja a gondolati fonalat, mielőtt bevezet legújabb ügye részleteibe.

- Nos, kedves Watson, bizonyára olvasta a helyi lapokban négy nappal ezelőtt Sir Morenthy titokzatos halálát. A grófot a könyvtárszobában találták meg holtan, s a jelek azt mutatják, hogy nem a végelgyengülés vetett véget életének, hanem más okokból kellett idő előtt távoznia az élők sorából. A család még aznap este megkeresett, hogy vállaljam fel az esetet, de semmi olyan körülményt nem tudtak felhozni a beszélgetésben, mely a gróf erőszakos halálát megmagyarázhatta volna. Gyorsaságuk azonban mégis értékes segítség volt: még aznap éjjel ellátogattam a gyilkosság helyszínére, s mondhatom, kedves barátom, a helyszínen tapasztaltak meggyőztek arról, hogy erős oka lehetett a gróf élők sorából való eltávolításának. Közvetlen nyomokat viszont nem találtam és ahogy értesültem róla, a kétballábas rendőrök sem tudtak semmiféle forró nyomot fellelni, szinte teljesen tanácstalanul távoztak a helyszínről. De most kérem, kedves Watson, ha eléggé megszáradt, jöjjön velem a konyhába, bizonyos előkészületeket kell tennünk az esti érdekes találkozónk előtt.

Ezzel Holmes eloltotta a pipáját, ami azt jelentette, hogy hosszabb időre nélkülözni fogjuk a nappali kellemes melegét.

- Csak nem valami érdekes vegytani kísérletet folytat megint, mint legutóbb, a báriumszulfitos esetnél – kérdeztem Holmes-t, mert igencsak szerettem volna okát tudni, miért kell társalgásunkat a konyhában folytatni.

- Hát bizonyos értelemben valóban vegytani kísérletre szántam el magam, de mások ezt inkább főzésnek hívják. Kezdjünk munkához, s mire elkészülünk, meg fogja érteni, miért ez a furcsa vegytani kísérlet.

Ezzel Holmes egy negyven deka körüli báránylapockát vett elő a konyhában, gondosan megtisztította, leforrázta, majd mintha csak dohányt vágna a nappaliban, nekiállt apró kockákra vágni.

- Sir Morenthy egész életét az ókori görög és római világ tanulmányozásának szentelte, s ezt a tevékenységét visszavonulása után is folytatta – kezdett neki Holmes a történetnek, bár egyáltalán nem láttam, hogy ez milyen összefüggésben lehet a báránylapocka feldarabolásával.

- Sok időt töltött a könyvtárszobában, ahogy a család mondta, szinte egész napját ott töltötte és elmélyülten olvasta legújabb ilyen tárgyú könyveit. Valóban, ahogy megtekintettem a helyszínt, a könyvtárszobát döntően ezek a könyvek uralták. Mindössze néhány polc volt a szobában, ahol egyéb könyvek voltak találhatóak, s ezek a polcok az íróasztaltól is, az ablaktól is a legmesszebb eső sarokban voltak. Éppen ezért volt meglepő, hogy a háziak állítása szerint a gróf tetemét itt találták meg, ami számomra azt valószínűsítette, hogy ezúttal nem az antik görög-római világ tanulmányozásával töltötte az idejét.

Holmes közben varázslatos gyorsasággal apróra vágott két fej megtisztított vöröshagymát is, majd az időközben előhevített olajon megfuttatta és ebbe beleforgatva az apróra vágott húst, néhány percig együtt pirította a hagymán.

- Természetesen kikérdeztem a személyzetet is, s arra jutottam, hogy aznap este nem fogadott külső látogatót a gróf, tehát vagy erőszakos behatoló lehetett az áldozat vagy pedig a személyzet egyik tagja lehet a tragikus esemény mögött. Ahhoz azonban, hogy ilyen helyzetben bármit ki lehessen deríteni, valami nyom kellett arra vonatkozóan, mi lehetett a kiváltó oka a gyilkosságnak.

Az egyetlen kiindulópontot az jelentette számomra, hogy a holttest a könyvtárszobának ezen a sajátos helyén feküdt. Mint kiderült, a rendőrség ennek nem tulajdonított jelentőséget, így az ott elhelyezkedő polcokhoz sem nyúltak. Hosszú órákat töltöttem ezek után a könyvtárszobában, s fokozatosan kiderültek számomra Morenthy gróf könyvhasználati szokásai, melyek aztán közelebb vittek a megoldáshoz.

Ezzel Holmes levette a tűzről a húst, egy csipet sót adott hozzá, majd felöntötte az egészet kb. egy liter vízzel és visszatette a tűzre. Ez után néhány zöldséget vett elő, majd mintha csak a pipája megtömésére készülne, kínos rendben elhelyezte őket a konyhaasztalon: három sárgarépát, 3 fehérrépát, egy zellert. Egy éles késsel nekiállt a zöldségeket megtisztítani, majd kockára vágta őket.

El nem tudtam képzelni, mire készül Holmes. Tudtam, hogy ha szünetet akar tartani nehéz ügyei átgondolásában, akkor a hegedűjét veszi elő. Láttam már azt is, amint kémcsövekkel, tégelyekkel körbevéve kémiai kísérleteket végzett, hiszen imádta a kémiát. Arra azonban, hogy esetei elmesélése közben amolyan agglegényes főzésbe kezdjen, még sosem volt példa, pedig megnősülésem előtt évekig együtt laktunk ebben a Baker Street-i lakásban, így nagyon jól ismertem a legfurább passzióit is. A konyhát mindig is kerülte, s a hideg reggelin kívül szinte mindent a szobalánya készített el számára. Igaz, ő most szabadnapot kapott, de ennek csak egy oka lehet: valahogy ez a főzőcske hozzátartozik az eset megoldásához.

- Látom, kedves Watson, lekötik a figyelmét a konyhai előkészületek. Nos, nem akarnék a történet lényegének elébe vágni, de arról van szó, hogy vacsoravendégünk lesz. A Morenthy-birtok intézője teszi ma este tiszteletét nálam, hogy az ügy állásáról érdeklődjék, no meg egyet s mást én is szeretnék kérdezni tőle. Egy ilyen sokoldalú, figyelemre méltó személyt pedig mégsem fogadhatok vacsora nélkül, nem igaz? – kérdezte Holmes hamiskás mosollyal, miközben néhány gombát halászott elő az éléskamrából. – Azt remélem, vendégünk a levessel meg lesz elégedve, s ha minden jól megy, a főételre már nem nekünk lesz gondunk, azt már a rendőrség szervírozza neki a zárkájában. De térjünk most vissza Morenthy könyvtárszobájába.

Az íróasztalon lévő feljegyzéseket megnézve jól láttam, hogy melyik könyvekkel foglalkozott az utolsó napjaiban Morenthy – legalábbis ami az ókori görög-római világot illette. Néhány könyvet ezek közül megkerestem a polcokon és feltűnt, hogy az amúgy katonásan egyenes vonalba rendezett könyvsorokban ezek a könyvek egy jó centiméterrel beljebb vannak. Nyilván mikor Morenthy helyre tette a könyveket, kissé akkurátusan tette mindezt és ettől láthatóvá vált, mely könyveket használta utoljára. Hopp, egy pillanat, mielőtt folytatnám! – mondta Holmes és a zöldségeket, a gombát és mintegy öt deka zöldborsót beletett a készülő levesbe.

- Kedves Holmes, de legalább azt árulja el, ha már így félbehagyta a történetet, hogy mikor tanult meg ilyen gyakorlottan főzni – kérdeztem a csodálkozásomat alig leplezve.

- No de kedves Watson, maga is jól tudja, hogy a nyomozás érdekében már sok esetben kellett olyan látszatot keltenem, mintha értenék ehhez-ahhoz, hogy kellő alapossággal le tudjam leplezni az elkövetőket. Emlékszik még Irene Adler és a cseh trónörökös esetére? Nos, ott is el kellett játszanom néhány szerepet ahhoz, hogy bejussak a hölgy nappalijába.  De térjünk vissza Morenthy esetéhez. Megvizsgáltam Morenthy néhány nemrég olvasott könyvét és azt tapasztaltam, hogy ezeket a könyveket nem csak olvassa, hanem egyben jegyzet-tárolónak is használja. A kijegyzetelt cédulák özöne került elő a könyvekből. Arra gondoltam, ha ez így van, hátha annál a távoli polcnál is találok jegyzeteket a nemrég olvasott könyvekben. Három könyv is volt, amit Morenthy az utóbbi időben használt és feltételezésem nem volt alaptalan. Ezekben a könyvekben magánjellegű feljegyzések sora volt található, amiből lassan körvonalazódott, hogy Morenthy-t valamelyik alkalmazottja rendszeresen zsarolja. Úgy tűnt, a zsarolóval való kommunikációt Brillat-Savarin szakácskönyvén keresztül folytatták, az utolsó zsarolólevél a burgundi csiga receptjéhez volt betéve, s azt az utasítást adta Morenthy számára, hogy az esedékes pénzösszeget a tárkonyos bárányragu leves receptjénél szíveskedjen elhelyezni. A határidő éppen a gyilkosság napja volt.

Közben Holmes két deci tejfölt összekevert három evőkanál finomliszttel, három evőkanál tárkonyolajjal, majd egy csomag tárkonyt finomra vágott és ezt is hozzákeverte az előzőekhez, habarást készített belőle és állandó kevergetés mellett a levesbe öntötte.

- Kedves Holmes, nem egészen értem, hogy ha a zsaroló ilyen egyértelmű jeleket hagyott maga után és a személyzeten belülről származott, akkor miért nem próbálta a gyilkosság után ezeket a nyomokat eltüntetni. Ez elég kézenfekvő lett volna, nem? Egyáltalán, nem is értem, hogy ha Morenthy engedett a zsarolónak, akkor miért ölte volna meg őt?

- Igaza van, Watson, látom, használja a fejét és éppen erre van most szükség. Azonban valamit még nem tud: a tárkonyos bárányragu leves receptjénél Morenthy nem a követelt összeget helyezte el, hanem egy levelet, melyben azt írta, hogy betelt a pohár, nem hajlandó tovább engedni a zsarolásnak. Hogy pontosan mi történhetett, még ne tudom, de az a valószínű, hogy a zsaroló beosont a könyvtárba, ki akarta venni a megszokott összeget és váratlanul szemben találta magát az elutasító levéllel. Talán ekkor rányithatott Morenthy és közölte vele, hogy szándéka végleges és fel kívánja jelenteni a zsarolót. Ettől kezdve a zsaroló nyilván kapkodni kezdett a váratlan helyzet hatására és megölte Morenthy-t, de a nyomokat akkor nem volt ideje eltüntetni, talán megzavarták. A könyvet később már nem találhatta meg, mert azt én – bármennyire is nem szép dolog könyvet eltulajdonítani – magammal hoztam. Másnap reggel viszont a Fleet Streeten vettem egy ugyanolyan könyvet az antikváriusnál és néhány cédulával ékesítve elhelyeztem a könyvtárban. Nos, Watson, a valódi igazolást az adta számomra, hogy a könyv aznap estére eltűnt a polcról!! Valaki tehát ezt a nyomot el akarta tüntetni és ha bele is nézett a könyvbe, akkor már tudja, hogy a nyomára bukkant valaki. Ha viszont rögtön megsemmisítette a könyvet anélkül, hogy belenézett volna, akkor most teljesen biztos a dolgában. Hát ezért várom tárkonyos bárányragu levessel az intéző urat, hátha erről eszébe jut valami. Már csak beleteszem a három kiskanálnyi, lobogó sós vízben kifőzött kockatésztát a  levesbe és készen is vagyunk. Mr. Jacobson este hétre ígérte magát, tehát negyed óra múlva – ha minden igaz – itt is lesz. Ja, elfelejtettem mondani, hogy a maga régi szobájában Peter Jones, a Scotland Yard nyomozója húzódik meg két emberével. Ha Mr. Jacobson megtörik a feltálalt leves hatására és vallani kezd, akkor jön Jones az embereivel és a többi már nem a mi feladatunk. Watson, akárhogy is, a leves kész, most már csak arra van szükség, hogy legyen, aki meg is eszi. Hát ezért kértem, hogy jöjjön át, no meg hogy jó tollával megörökítse ezt a kétségtelenül érdekes fordulattal kecsegtető nyomozást.