Stephanus Bartolits bibliokibernológus, műkedvelő ampelológus

Katakurdisztán szőlészete és borászata

Hosszú ideig nem sokat tudtunk Katakurdisztánról, erről a méltatlanul mellőzött tengerparti országról. Most azonban, hogy a Lancetta utazási iroda jóvoltából a tehetősebb polgárok előtt megnyílt a lehetőség, hogy ennek a történelmi hagyományokban gazdag vidéknek a sajátosságait személyesen fedezzék fel, megnőtt az érdeklődés a katakurdok élete, szokásai, hagyományai iránt. Aki a prákriti bagaméri királyi könyvesházban fellelhető Katakurdisztán térképre rátekint, rögtön láthatja, hogy Katakurdisztán geográfiai és klimatikus adottságai kedveznek a szőlőtermesztésnek, tehát borkultúrája is magasfokú lehet. A következőkben éppen ezért Katakurdisztán borvidékeivel és borászatával ismerkedünk meg.

Klimatikus és geográfiai adottságok

A kellemes, mediterrán tengeri fekvésű ország valóban minden szempontból ideális bortermő vidék. Az éves csapadék mennyisége 800-1000 mm körül van, ami kedvez a szőlőművelésnek, ugyanakkor a szárazföldi klíma is érvényesül, s a hosszú, száraz, napfényes őszi időjárás befejezi mindazt, amit a csapadékosabb tavasz és nyár megkezdett. Katakurdisztán klímájában éppen ez az egyedi: a Panrac-óceán közelsége biztosítja a kellő mennyiségű csapadékot, de ugyanakkor a Bagaméri-tenger és a Viking-tenger által körülvett földnyelv még sincs teljes egészében kitéve az óceáni éghajlatnak. Az enyhe klímájú, száraz, napos ősz lehetőséget ad a kései szüretre, aminek következtében a szőlő áprilistól több, mint 2000 órányi napfényt kap. Ennek megfelelően a termés minősége a szőlőtermesztésre alkalmas vidékeken igen jó.

A geográfiai adottságokat megvizsgálva láthatjuk, hogy Katakurdisztán bővelkedik a hegyekben, melyek dél felé néző oldala igen alkalmas a szőlő telepítésére. Az egyik legkiválóbb tájegység kétségtelenül a vulkáni eredetű Protan-hegy, melynek déli és délnyugati lejtői kétszeresen is kapják az érlelő napsugarakat, hiszen a közvetlen sugárzás mellett a Panrac-óceánról visszaverődő fény is elősegíti az érést. Bizony, ahol nem fedi termőréteg a hegy óriás tömbjét alkotó bazaltot, ott a klíma nyáron sokszor elviselhetetlen. Erre jó példa Miguos környéke, ahol Zwenn sziklája is található. Ez a tájék már inkább nyugati, mint déli fekvésű, ezért szőlőtermesztésre kevéssé alkalmas. Amikor az ültetvényeket megtámadta a szemeket károsító botrytis acromatinis, ezeket a dűlőket a gazdák végleg elhagyták, így zavartalanul érvényesülhetett a talajerózió. Eredményeképpen alakultak ki azok a napégette, különös alakzatok, melyeket a Lancetta utazás lapjain is láthatunk. Merőben más képet mutat azonban a Protan-hegy meredek déli oldala, mely Katakurdisztán egyik legrégebbi bortermelő vidéke is egyben.

Hasonlóan jó adottságokkal rendelkezik a Katakurd mészkőhegység, melynek vonulata a délkeleti Keláttól Mordenten át egészen az északnyugati Würm városáig húzódik. A régebben kialakult mészkőhegységet felül dús erdők koronázzák, s a dél-nyugati lejtőket ennek következtében állandóan megújuló, vastag lösztakaró fedi. Az enyhén meszes altalaj és az azt borító termékeny termőtalaj igen szerencsés együttes több szőlőfaj számára is. Itt erős eltérés található a keláti mediterrán és a würmi kontinentális klíma között, ami viszont lehetőséget ad több fajta művelésére is.

Katakurdisztán harmadik nagy borvidéke az Omasus-Rebec-Zinbiel háromszögben terül el, ahol ugyan nincsenek nagyobb hegyek, de a lankás dombok tövében - a Palpion folyó és a Rebec felett eredő Csimbókos patak közötti területen - kiválóan megteremnek a homoki szőlők. Minőségben ugyan nem versenyezhetnek az előző két - tradicionálisan híres - borvidékkel, eltérő jellegük miatt azonban jól kiegészítik a kínálatot és választékot nyújtanak a könnyebb borok kedvelőinek.

A Protan-hegy borai

A Protan-hegy fekvése és mediterrán klímája kiemelkedően alkalmas a vulkáni talajt kedvelő szőlőfajtáknak. A hegy déli lejtőin sok dűlő felfut egészen a hegy koronájáig, a 20-25 %-os lejtőkön a lehető legtöbb napfényt kapják a déli oldalon. Az itt elterülő dűlők nagy részén fokozatosan váltotta fel a régebben telepített furmintot és traminit a minőségi olaszrizling és szürkebarát. A négyféle fehér szőlő tág teret ad a cuvée borokkal való kísérletezésre, a változatosság növelésére. A régió leghíresebb bora a Hodályvári Szürkebarát, annak is a hagyományos módon készített száraz változata. A pinot gris nagyon szereti a vulkanikus talajt és a kedvező klíma mellett ezek az ültetvények minden évben igen jó szüretet biztosítanak. A déli lejtőn nagyobb mennyiségben mégis inkább a Hodályvári Olaszrizlinget részesítik előnyben a termelők, hiszen ez a fajta kevésbé munkaigényes és bora - különösen a kiemelkedő években - hasonló gyümölcsös, érett ízekkel rendelkezik, mint a Hodályvári Szürkebarát. Az igényes fogyasztó persze érzi a különbséget és ha csak lehet, az utóbbit keresi.

Míg az óceánparti régió adottságai kiválóak, addig a fővároshoz, Katakurdához közel eső északi oldalon már más a helyzet. Itt vegyesen művelnek fehér és kék szőlőt. Az északi dűlők értéke azonban kisebb, így az olaszrizling mellett főként chardonnay, merlot és a hegy lábánál, a sík területeken kadarka terem. A Protan-hegy északi oldalának legnépszerűbb itala - főként a közeli fővárosban - a Förmedvény Kadarka, mely a népnyelv szerint "háromemberes" bor. Egy ember kell ugyanis, akit megitatnak vele és másik kettő, aki őt közben lefogja. Ennek ellenére a Förmedvény Kadarka évről évre az egyik legnagyobb mennyiségben eladott vörösbor Katakurdisztánban. Kissé magasabb igényű fogyasztói kört céloz meg a Protan-hegyi Merlot és a chardonnay-ból és olaszrizlingből készülő Panrac cuvée.

A keláti borvidék és az Eyrf-hegyi dűlők

A Katakurd mészkőhegység déli-délnyugati lejtői képezik Katakurdisztán másik nagy borvidékét. A terület klimatikusan két eltérő vidékre oszlik és ennek megfelelően a telepített fajták is eltérőek. A Keláti-hátság déli lejtőin - Loro kráterétől egészen Mordentig - a kékszőlő uralkodik. A legértékesebb dűlőkben - különösen a hegyoldalban - a cabernet és a merlot a legelterjedtebb, míg a Mordent felé eső részeken az oportó a legnépszerűbb. A hegy lábánál sokan megtartották még a régi, őshonos kadarkát, melynek íze azonban erősen különbözik a Protan-hegyi kadarka markáns karakterétől. A katakurd borgazdák ezen a vidéken is szeretik a különlegességeket: Notalp környékének specialitása a cabernet és merlot házasításával készülő, hordós érlelésű Lorói Krátergyöngye. A mélybíbor színű nedűt két éven át pihentetik a Keláti-hátság erdeiben kitermelt tölgyfából készült hordókban, majd különleges formájú üvegekbe töltik, melyek talpa krátert formáz. A bor az üvegben dolgozik tovább és igazi ízét, mely a lorói erdők friss illatát idézi, 6-8 év után éri el. Néhány régebbi kiemelkedő évjárat palackjai a gyűjtők féltett kincseivé váltak, egy 90 évvel ezelőtt palackozott üveget pedig a fővárosban, Katakurdában a Bormúzeum egy félhomályos, klimatizált tárlójában őriznek.

A másik különlegesség az oportóból, cabernetből és merlotból készülő, évjáratonként különböző mértékben kadarkával is házasított specialitás, a Keláti Bagavér. Igazi történelmi borkülönlegességről van szó ebben az esetben, olyannyira, hogy hosszú ideig a Bagavér készítésére szigorú tilalom volt elrendelve. A Keláti Bagavér előállítási módját és ízvilágát még középkori katakurd borászok alakították ki a Nagy Elnyomás idején. A legenda szerint a katakurd szabadságharcosok minden akciójuk előtt Keláti Bagavért ittak, ennek köszönhették rettenthetetlen bátorságukat, melyről számtalan történet kering közszájon. A történetek egy része különös módon olvasható: Kelát végeláthatatlan pincesorának minden egyes pinceajtajába bevéstek a borosgazdák egy-egy történetet. A Havária Unversitas történelem-filozófia szakos hallgatói szerint Katakurdisztán történelmét legmélyebben úgy lehet megismerni, ha a keláti pincesort valaki végigolvassa. Katakurdisztán függetlenedésének a napján - mely többnyire az újbor megszületése utáni hétre esik - a hallgatók minden évben nekiindulnak a kanyargós keláti pincesoron Katakurdisztán történelmét tanulmányozni. Kedves szokásuk, hogy minden elolvasott pinceajtó után elfogadnak egy pohárkával a pincét tulajdonló borgazda újborából. A legjobb fejű hallgatók egészen a középkor végéig is el tudnak jutni ezen az intenzív tanulást jelentő napon, de a teljes történelmet még senkinek sem sikerült végigolvasnia. Rossz nyelvek szerint ezért tudunk még ma is keveset Katakurdisztán történelméről.

Míg a Keláti-hátság a kékszőlőről híres, addig az Eyrf-hegy délnyugati oldalában inkább a fehér fajták teremnek. Mordent környékén az egyik legjellegzetesebb szőlőfajta a leányka, melyet különös gonddal telepítettek és ügyelnek rá a gazdák, hogy minden évben kis mennyiség teremjen, ne legyenek a tőkék túlterheltek. Ennek következtében viszont kiváló minőséget hoznak a tőkék. A gondos munka eredményeként született meg a tájegység kiemelkedően nagy bora, a Mordenti Leányka. A fenséges nedűt egyszerűségében elegáns palackban forgalmazza a Würm-Mordent Bor Szövetkezet és archaikus címkéje a néphit szerint Lezginkát ábrázolja, aki halálos fogfájásából a Mordenti Leányka folyamatos ízlelgetése által gyógyult ki. Hogy a címkére vonatkozó történet igaz-e vagy sem, azt nem tudjuk, azt viszont korabeli dokumentumok igazolják, hogy a würmi vár védőinek szabályzata előírta a Mordenti Leányka nagyobb mennyiségű fogyasztását a fogbántalmak megszüntetésére irányuló tettleges beavatkozás előtt. Arra a szabályzat nem tért ki, hogy a Mordenti Leánykát a betegnek vagy a beavatkozást végző patkolókovácsnak kellett-e nagyobb mennyiségben elfogyasztania.

Az Eyrf-hegy Würm felé eső oldalán szintén fehér szőlő terem, az egyik domináns fajta a sauvignon blanc. A kontinentális időjárás, a egyedi összetételű talaj és a sorozatos háborúk, az állandó határvillongások miatt sokszor hiányos művelés nem tette lehetővé olyan nagy borok kialakítását, mint a többi területen. Az erdő közelsége miatt viszont nagy mennyiségű erős fűszernövény található a környéken, így érthető, hogy a tájegység lett a würmösbor hazája. A kevésbé karakteres fehér bor a fehér würöm (Wartemisia wabsinthum), ezerjófű, kálmosgyökér, triőrlevél, borjúpázsitmag, benedekfű, oligurialé, aggófű és más fűszernövények hatására kiváló würmuttá érlelhető.

A Csimbókvölgy borai

A Palpion folyó és a Csimbókos patak közötti vidék lazább, homokos talaja nem igazán alkalmas minőségi szőlőtermelésre, azonban néhány igénytelenebb fajta jól megél ezen a területen is. Különösen az ezerjó és a kövidinka hálálja meg az egész évi törődést. Kiváló asztali bor például a Csimbókvölgyi Ezerjó, az Omasus Kövidinka, s kimondottan férfias nedű a völgyben őshonos juhfark szőlőből készülő Rebeci Fuszlivágó, melyet a helyi népszokásoknak megfelelően a belevaló férfiak a hajlott koruk elérésekor a Csimbókos patak partján rendezett népünnepélyeken fogyasztanak nagy mennyiségben egész éjjel. Az egyetemi ifjúság kedvence a Homoki Zinbiel, melyet a Zinbivin Rt. 2 literes üvegekbe palackozva hoz forgalomba, s minden üveg mellé két, a szomszédos Bagamériából származó palpaspoharat is ajándékoznak. Kedves látványt nyújtanak éjjelente a Palpion folyó partjáról hazabotorkáló tenyeres-palpas egyetemisták, amint bezinbizett állapotban, lezginkát lejtve és szerpentkíséret mellett a meluzinokat is megszégyenítő hangossággal kvaggázva próbálnak eltalálni a kollégiumba.

Az Eyrf-hegyi erdők titka

A Katakurd-félsziget mediterrán éghajlata a bortermeléshez nélkülözhetetlen szőlő mellett még egy, a borászat szempontjából igen fontos növénynek kedvez. Az Eyrf-hegy tetejét övező erdők nyugati részén egyre jobban teret hódít a quercus suber, azaz magyar nevén a parafatölgy. Ezeknek a tölgyeknek a szüreteléséből készülnek a kiváló minőségű katakurd dugók. A quercus suber ezen az éghajlaton igen termékeny erdőket alkot, a dugógyártáshoz azonban nagy türelemre van szükség. Az első szüretre ugyanis csak a fa 25-30 éves korában kerülhet sor, mikor már a fa anyagyűrűje képes a vastagabb kéreganyag, a parafa növesztésére. Ennek az első szüretnek az eredménye a szűz vagy más néven hím parafa, mely azonban még nem alkalmas dugó készítésére. A következő szüretre 10-15 év múlva kerülhet sor, mikor a parafa újra megvastagodik az anyagyűrűn. Egy fa a 150-200 éves élete során 9-11-szer szüretelhető, utána az erdőt újra kell ültetni. A szüret nyáron történik, először vízszintesen hasítják be a kérget az anyagyűrűig, majd függőleges vágást ejtenek rajta, végül görbe élű fejsze segítségével óvatosan lefejtik a parafakérget.

A nyers kéregdarabok ezután még hosszú ideig nem lehet feldolgozni. Két éven keresztül tárolják a szabad ég alatt őket bálába kötve, s ezalatt kioldódnak belőle a víz által oldható anyagok és a cserzőanyagok. Ez igen fontos, hiszen a dugó közvetlenül érintkezik a borral, így amellett, hogy jól kell zárnia, az is fontos, hogy ne adjon át idegen ízanyagot a palackozott italnak.

Látható tehát, hogy a dugógyártás türelmet igénylő és hosszútávú megtérülést biztosító befektetés, amit csak különleges éghajlati viszonyok mellett lehet űzni. Nem csoda, hogy a parafadugó Katakurdisztán egyik stratégiai exportcikke is. A parafadugót Parenchima kikötőjéből szállítják a különböző országokba. Az itt termelt dugó akkora érték, hogy a második katakurd-bagaméri háborúnak éppen a dugók segítségével vetettek véget. A háború alatt a Katakurda-Prákrit vonalon csempészték Bagamériába a katakurdisztáni dugót, de miután ezt a Nagy Népi Gorál leleplezte, a katakurd seregek hajói az okos Akromatiné parancsára viking mintára osztentatívot - illetve Katakurda fekvéséból következően vesztentatívot - alkottak, így a csempészek nem tudták a kikötőt elhagyni. Az üldözés este hatig folyt, de mikor leszállt az este, Akromatin vette át az uralkodást, aki azonnal lorot rendelt el. A vapotronos katakurd katonák a bagaméri csempészeket így elfogták és stílszerűen azonnali lakkolitra ítélték őket. A dugóutánpótlás megszűnése miatt a borpalackozás hamarosan szünetelni kényszerült Bagamériában. Megpróbálták ugyan az üvegeket mirzával, majd ennek sikertelensége után birza-mirzával lezárni, de a próbálkozásokat nem koronázta siker. Ez először a nép körében, majd később a hadseregben is lázongást váltott ki. A rebellió és a borutánpótlás megszűntének fiziológiai hatása következtében a bagaméri seregek jelentősen meggyengültek, s a mizoginnel és Keláti Bagavérrel itatott havár harcosok napok alatt legyőzték a traubiszódától támolygó bagaméreket.

A katakurdisztáni parafaerdők jelentősége az érdekesen véget ért háború hatására tovább nőtt, nem csoda tehát, hogy szinte minden Eyrf-hegy környéki város címerében megtalálható a szőlő mellett a dugó is, sőt a második katakurd-bagaméri háború után a Nagy Népi Gorál döntéseként Katakurdisztán címerében is szerepelt egy ideig az Eyrf-hegyi dugó, mint motívum. A borászok számára természetesen továbbra is az az elsődleges, hogy a kiváló minőségű Eyrf-hegyi dugóval lezárt palackok igen hosszú ideig képesek megőrizni a katakurd borok minőségét.

Stephanus Bartolits bibliokibernológus, műkedvelő ampelológus:

Katakurd kocsmai rigmusok

Mivel minden áldott este
valamire inni kell,
teremjen az asztalunkon
a Homoki Zinbiel.

Elfáradunk, inni vágyunk
torkunk száraz, karunk gyönge,
frissítsen fel jó barátunk
a Lorói Krátergyöngye!

Mögöttünk ma hosszú út van
sok hegy, völgy és számos hágó
fáradtságunk feledtesse
a Rebeci Fuszlivágó!

Jó kocsmáros, amint látod,
finom volt a vacsora,
mosolygássá nemesült át
vendégeid vicsora.
Üres tányér, üres pohár,
még a csont is lerágva,
jöhet hát a meglepetés:
a Mordenti Leányka.

Fut az egér, fúj a macska
meggörbíti a farkát,
igyunk hát a fiaskóra
egy Förmedvény Kadarkát!

Balra dőlünk jobbra dőlünk,
dülöngélünk mint egy inga;
helyrehoz a kábulatból
az Omasus Kövidinka!