Stephanus Bartolits:

A katakurd biliárd története

Aki ellátogat a zinbieli egyetem főépületének az alagsorába, rögtön belátja, hogy az egyik legnépszerűbb sportág Katakurdisztánban a biliárd. Az alagsor hatalmas termeiben közel hatvan asztalon folyik a játék és szinte teljes csendben küzdenek egymással a katakurd, havár és bagamér egyetemisták és sokszor oktatóik. Többnyire szórakozási célból jönnek le a hallgatók biliárdozni, de az Egyetem Fizika Tanszéke a rugalmas és rugalmatlan ütközés szemléltető oktatását is itt tartja a fizikusnövendékeknek. A másfél órás oktatás többnyire a késő éjszakába szokott nyúlni, különösen a délutáni kurzusokon, ahol este hat után már az asztalokra kerülhet a Csimbókvölgyi Ezerjó, az Omasus Kövidinka és természetesen a két literes üvegekbe palackozott Homoki Zinbiel. Nyolc után persze már kevés bravúrlökést láthatunk, inkább az el sem talált golyók a jellemzőek, de a fizika iránt érdeklődő hallgatók ekkor már inkább a palpaspohárban végbemenő erjedési folyamatok fizikai részleteinek tanulmányozásába mélyednek De mitől is lett ilyen népszerű a biliárd Katakurdisztánban? Erről olvashatunk a következőkben.

Szelam király passziói

A hivatalos katakurd történelmet leíró könyvekből kevéssé ismert, de más forrásokból jócskán bizonyítást nyert, hogy már Szelám király is szenvedélyes játékos volt. Persze I. Szelám, aki valószínűleg a Parenchimával vívott háború során ismerkedett meg a mészkőgolyók világával, még egészen más szabályok szerint játszotta a biliárdot. Az asztalon az egyik lyukba például csak Szelám lökhetett be golyót, ellenfelei nem. Eredetileg ezt hívták szelamliknak, a későbbi magyarázatok a rejtett barlangnyílásokról, ahol Szelam király állítólagosan eltűnt, már csak a legendákat tápláló meluzinok ajkán születtek meg. Az viszont igaz, hogy annak idején sokan hangoztatták, hogy nem lenne nagy baj, ha I. Szelám egy-egy lökése után nem csak a golyója, hanem ő maga is eltűnne a szelamlikban.

Az esküvői biliárd

Persze a biliárd hamar polgárjogot nyert a nép között is. Elsősorban a notalpi és keláti esküvőkön folytak hatalmas biliárdcsaták – azonban itt is sajátos módon. Nem engedhették meg maguknak ugyanis a méregdrága biliárdasztalokat, dákókat és főként nem az elefántcsont golyókat, de mégis folyt a játék. Ennek alapját az előző napokban tartott legénybúcsúk adták, ahol a nagy mennyiségű mirza jó része nem fogyott el. Ezek egy részéből birza-mirza lett a pirított morzsás megszórás után, a maradék egy másik részét pedig kitették a szabad levegőre szikkadni. A sima felületű mártásos gombócok aztán két-három nap múlva ideális biliárdgolyókká váltak, csak színezésükről kellett gondoskodni. Dákó helyett általában a zsiráfok hangszálainak a vizsgálatára rendszeresített krapulákat használták – annál is inkább, mert Katakurdisztánban a förmedvényi Állatkerten kívül emberemlékezet óta nem láttak zsiráfot, ugyanakkor a Hosszúnyak és Társa Egyesített Gyógyászati Segédeszköz Gyár ontotta magából az extra méretű krapulákat, amiket legfeljebb szőlőkaróként lehetett felhasználni a mordenti szőlőbirtokokon. Asztalként a közönséges kocsmai asztalokat használták, melyek lapjához oldalról hozzászögelték a terelőlemezeket, rajtuk a lyukakat jelképező kivágással. Vidám büntetés volt, mikor a vesztesnek a be nem lökött golyókat meg kellett ennie a viadal végén !

Biliárd a Nagy Népi Gorál idejében

Egészen másfajta biliárdot játszott a Nagy Népi Gorál Parenchima idejében. A koncentrált hatalmi törekvések következtében Parenchima a legdrágább , Brunswick típusú asztalokat vette meg a Nagy Népi Gorál számára és aranyfüstlemezekkel borított dákókat kaptak a képviselők. Azt azonban Parenchima sem tudhatta, hogy az intézkedéseit egy idő után neheztelő Nagy Népi Gorál az egyik golyóra felfestett egy nagy Szem-et és a játék célja onnantól kezdve ennek a golyónak a mihamarabbi eltüntetése lett az egyik lyukban.

Biliárd szokások a keláti pinceajtón

Az eddigi érdekes – és többnyire ismeretlen – történelmi adalékok mellett az igazán meglepő biliárd-történetek a keláti pinceajtók egyikén-másikán találhatók meg. Méltán tart a történészek érdeklődésére számot a második katakurd-bagamér háború azon ütközeteinek a leírása, ahol nem fegyverekkel, hanem biliárdasztalon dőlt el a várak sorsa, de nem kevésbé érdekes II. (kicsi) Szelám bravúros biliárdtrükkje, amivel – a keláti pinceajtó története szerint – a mordenti sátorban lezajlott béketárgyaláson sikerült visszaszereznie az elvesztett katakurd területek nagy részét. De ez már a következő havi számunk slágertémája lesz.