Viola d.g. Exiguum

A BIBLIA VONZÁSÁBAN

PARAFRÁZISOK

(Fordítás argóra)

Dávid és Góliját

Vót ott egy vőgy Szokóná, ottand állomásoztak a szemét filisztejusok. De az izrajeliták is ott vótak ám, a vőgy túlnansó ódalán oszt nézték a farkas szemet.

Asztán előgyött egy filisztejus, ő vót a Jani, mert egy bihal nagy pasi vót. Gyött oszt verte a mejjit, hogy őtet nem bírgya legyőzni senki. Úgyhítták, Góliját, mint a száraz elemet. Tök jó metál szerkó vót rajta, vót nálla géppisztoj is meg bézbólütő. Paráztak ám az izrajeliták, rosátak rendesen. Góliját meg fikázta őket, hogy milyen bénák már, csak lesnek mint a moziban. Oszt még a Jóistent is lecikizte.

De gyött ám Dávidkiráj, aki akkor még nem vót kiráj. Sőt, csak juhász vót, nem is vót neki másja, csak egy bottya meg egy parittyája eppár jó nagy bumszli kővel. Ő asztán nem vót berezelve, kiált a Góliát elé, oszt megmonta neki, hogy ne anyázzon má, hanem fogja be a mocskos pofáját. De az nem, csak vakerázik tovább. Aszongya, kopjá má le, öcsi, mer kinyuvasztlak, hogy mekkrepász!

Erre a Dávidkiráj előszette a parittyáját, oszt úgy kulinnyomta a Góliátot, hogy az egybő elájút. Oszt Dávidkiráj fokta, oszt leszerelte neki a fejit, a Góljátnak, oszt egybő evitte Saulkirájnak. A Saulkiráj osztán tökre hepi vót, oszt neki is atta a lányát feleségű, de nem valami nagyon csípte a vejit, mer folyton attó parázott, hogy ő akar lenni a góré.

 

Tesbiti Ijjés

Tuggyátok, az Ijjés, az meg ilyen esőcsinálló-féle vót. Tesbiti vót a családneve. Oszt ez az Ijjés jól összeveszett a főgóréval, akit meg Akábnak híttak. Meg is monta neki: nemcsinállok neked essőt, ne is kérjé.

Oszt télleg nem is vót eső, két évig, mán mindenkinek kiszáratt a gigája. De dühös lett ám az Akáb, aszongya, ekaplak, hogy arró kódúsz. Lefarcót erre az Ijjés, húzott, mint a vadliba. Sareptába, vagy mianevenekije. Oszt látott ott egy öreg nyanyát, aszongya neki, hogy csinájjon nekije pogácsát. Leszakatt a pofája a nőnek, de azér csak megsütte nekije a pogácsát, mer azér jószive vót. Oszt erre, kivételezett vele a Jóisten, mer nem fogyott el se a lisztye, se az olaja, vót nekik, mit flamózni egész évbe.

De akkor fokta magát az öreg mamsinak a sráca, oszt secpec megmurgyélt. Hát erre mán csak elkezdett vakerázni az öreg szatyor: hogy mondok én sütöm neked a pogácsát, oszt a Jóisten meg elveszi az eggyetlen fijam, ez nem igazság! De erre az Ijjés, a Tesbiti, szájtú-szájba lélegeztetéssel reanyimáta a kismandrót. Jobb lett a’, mint az új!

De akkó má ez az Ijjés visszagórt haza, mer esedékes vót a leszámolás az Akábkirájjal, meg a haverjaival. Hát, talákszik a kolégájáva, az Abdiás nevűvel, mongya neki, hogy szójj a főgórénak, hogy meggyüttem. Csak pilácsol erre az Abdiás, aszonygya: Mitnemmonc, én nem köplek be! Mer ez az Abdiás egy tökre rendes csávó vótt. Aszongya erre az Ijjés: Ne majrézz má, mer ennek így kell lenni és punktum.

Na asztán kihítta ez az Ijjés az Akáb haverjait egy barácságos mérkőzésre a Kármelre. Ez egy bazi nagy hegy vótt, azontúl lakott az Akábnak az apósa meg az anyósa. Gyüttek is az Akáb haverjai, mer aszitték, hogy ők fognak nyerni.

Tuggyátok, ez egy olyan pirózási verseny vót, hogy kinek gyullad meg előbb a tűzje. Tépték ám magukat az Akáb haverjai, de nem vótt nekik tűz. Oszt erre becsapott az Ijjés oltárjába a ménkű, lett is tűz, de zofortstandapityere. Mög is monta nekik az Ijjés: elvesztettétek a meccset, mosmá keresztekeggyetek ki! De ők csak nem és nem, erre az Ijjésék levágták az egész bagázst. Akkor oszt lett akkora nagy zuhé, hogy else ált egy hétig.

 

APRÓHIRDETÉSEK

Viola de genere Exiguum:

Ki tud róluk?

Ártatlanul meghurcolt, majd később szerencsésen rehabilitált és az uralkodó kegyelméből nagyvezíri méltóságot elnyert emigráns héber álomfejtő keresi idegenben élő rokonait 'Hét tehén' jeligére a hirdetőbe.

Elisabeth de genere Arrabona:

[origo] Hírek 2001.02.01.15:33

Tanúmeghallgatásokkal folytatódott Khíra munkaügyi pere

Tanúk meghallgatásával folytatódott szerdán a Fővárosi Munkaügyi Bíróságon Khíra pere; a volt abdullámbeli(!) juhász azért indított pert Júda ellen, mert szerinte törvénysértő módon mentette fel szolgálati viszonyából. Az Abdullámban alakított etikai bizottság azzal indokolta a felmentést, hogy Khíra az ivóban többször is balfácánnak nevezte Júdát Thámárral történt esete után s ezzel veszélyeztette a Júdába vetett közbizalmat.

Elisabeth de genere Arrabona:

[origo] Hírek 2001. 02. 01. 19:32

Apósát csalta tőrbe a ravasz asszony

2001. január 31. szerda 17:19

A BRFK munkatársai előre kitervelt megszégyenítés miatt eljárást indítottak K. Thámár ellen, aki a gyanú szerint tavaly június 13-án apósát azzal a szándékkal csábította el, hogy megszégyenítse…

Elisabeth de genere Arrabona:

[origo] Hírek 2001.02.02.20:07

Vádat emeltek a reménybeli apa ellen

Földre vesztegetett mag miatt emeltek vádat pénteken egy 35 éves kánaánbeli férfi ellen a Főügyészségen. A vádlott tavaly nyáron Khezi egyik házának toalettjében egészséges fiúgyermek nemzése helyett, magját földre vesztegette, majd magára hagyta Thámár nevű sógornőjét.

Viola de genere Exiguum:

Rendőrségi hír:

Homokba temetett férfit találtak tegnap a "Ramszesz Háza" királyi építkezéseinek közelében. A nyomozás kiderítette, hogy az áldozat királyi munkafelügyelő volt. Halálát a koponyára mért igen erős ütés okozta. A bűnténnyel kapcsolatosan számos kényszermunkást kihallgatott a rendőrség, de lapzártáig semmilyen használható információt nem kapott. Aki a férfi halálával kapcsolatosan bármilyen felvilágosítással tud szolgálni, jelentkezzen a pitómi rendőrségen vagy a góseni idegenrendészeten!

Viola de genere Exiguum:

MERÉNYLET:

  Valóságos kamikaze-akcióval végrehajtott terrortámadás színhelye volt tegnap a gázai templom, amely 3000 áldozatot temetett maga alá. Az öngyilkos merénylő puszta kézzel döntötte ki a templom fő oszlopait, s a súlyos tető így rázuhant az egybesereglett ünneplő gyülekezetre. A tettes, - aki a hírek szerint vak volt - maga is halálát lelte a romok közt. Légből kapott és megalapozatlan azonban az a föltevés, hogy az illető bőrfejű lett volna.

Viola de genere Exiguum:

Párkereső:

  Házasság céljából keresem azt a bájos ifjú hölgyet, akit nudista fürdőzés közben volt alkalmam megpillantani a háztetőn. Hitvesemnek királyi életet biztosítok. Egy férj nem akadály. A választ "zenekedvelő" jeligére kérem  a kiadóba.

Viola de genere Exiguum:

Ezoterikus

Teremtsen kapcsolatot elhunyt szeretteivel! Halottidézés minden szerdán! Királyi referenciával szolgálhatok!  E-mail cím: videki@endor.i     

 

 

 Viola d. g. Exiguum:

BIBLIAI ISMERETTERJESZTŐ LIMERICKEK

 

 

 Viola d. g. Exiguum:

Zűr a mennyben

„Abban az időben, amikor az istenfiak bementek az emberek leányaihoz,
és azok gyermekeket szültek nekik – sőt még azután is –,
óriások éltek a földön.”                                                   (1Mózes 6,4)

„Láttam a Sátánt villámként leesni az égből.”                  (Lukács 10,18)

Mennyei harmónia! – kiáltott Mihály, őszinte elragadtatással a hangjában.
Gábriel visszanézett rá és gyorsan elfojtotta arcán az önelégültség mosolyát.
– „Soli Deo glória” – válaszolta illendően.
– „Egyedül Istené a dicsőség.” visszhangozta Mihály. 

Gábriel újra felemelte a pálcáját és megint felhangzott az angyalok kórusa. Éneküket a szférák zenéje kísérte. Néhány órán át újra fenségesen zengett az Úr dicsérete. Gabriel átlátszó karjai csak úgy röpködtek a levegőben. Beintett kedvenc szólistájának, Rafaelnak, akinek hangja csodásan szárnyalt, amikor szólót énekelt. Áhítat ereszkedett az összes mennyei lényre.  

Ekkor azonban szokatlan hang zavarta meg a fennkölt hangulatot. 

– „Cseszd meg, Azázel!” Haggyá má, te rohadék!
Az igazságnak tartozunk azzal, hogy Lucifer nem egészen így fejezte ki magát, de az angyalsereg így is borzadással rándult össze erre a szóra. 

Gábriel bal keze a levegőbe markolt, s közben hörgésszerű hangokat hallatott. Aztán sípolva áradt torkába az imént még nélkülözött levegő. Súlyos megrökönyödésében reszketve tört elő a hangja:

– Na de Feri! Hogy beszélhetsz így? És épp az Úr dicsérete közben...
– De szentséges Gábriel – válaszolt a címzett. Azázel lökdösött! Így nem lehet énekelni az Úrnak... 

Ekkor Azázel szólalt meg bántó fejhangon:
– De viszont a Luci Feri elvette a hangvillámat és nem akarja visszaadni. És még szurkál is vele.
Gábriel hüledezett:
– Honnan volt neked hangvillád, Azázel? Ebben az egész hatalmas mennyországban csak nekem van hangvillám egyedül!
Itt van a zsebe...
Ám keze hiába kaparászott, nem talált semmit. A mondott zseb üres volt.

– Biztos elvesztetted, szentséges Gábriel – folytatta Azázel ugyanazon a fejhangon.
– Gabriel érezte, hogy a düh átjárja egész testét, s valósággal materializálódott a tagjaiban. Közben látta, hogy kezei elveszítik áttetsző fényüket, és valahogy rózsaszín kocsonyás állagot kezdenek felvenni. Sőt, szinte lilába hajló színűt. De nem tudott erre figyelni, mert éppen visszanyerte a hangját:
– „Hazudsz! Én nem veszítek el semmit! Biztos elloptad, gonosztevő!” – zúgott félelmetesen. Majd a szájára tapasztotta kocsonyásodó kezét...
– Uram, Atyám! Milyen szavak jutnak az eszembe? Hazudni, ellopni, sőt, gonoszt tenni? Honnan jön ez? Döbbenten lerogyott és a kezeit szemlélte, amelyek néhány pillanatra mintha ismét ritkásodni kezdtek volna, majd rögtön újra sűrűsödni és kocsonyásodni. 

– Ugyammá! – kötekedett Azázel. Asse tudod mit csinálsz, öreg trotty!
– Igenis elloptad! – kiáltotta Lucifer. Én láttam!
– Ne hazudj, mert kinyírlak! – ment neki Azázel.
– Maj pont te – avatkozott közbe Béliál. 

A három angyal egymásnak ugrott. Csépelték, tépték egymást, ahol érték. Csak úgy szálltak az angyaltollak mindenfelé. Gábriel csodálkozva látta, hogy egyikükön sem lehet átlátni, sőt, a fehér karing alatt a színük kezdett egészen sötétté válni: lilává, majd egészen feketévé. És a lábaik sem a megszokott angyallábak voltak már, hanem – Uram irgalmazz! – lópatában végződtek!  

Mihály nagy nehezen szétválasztotta őket. A többi angyal érdeklődve figyelte a jelenetet.
Lucifer, Azázel és Béliál körül csomókban állt az angyalhaj, és szárnyaik, ruháik is igencsak meg voltak tépázva. Lucifernek kissé megnyúltak a fülei, Azázelnek háromszorosára dagadt az orra, Béliálnak pedig alig maradt valami haja. 

Azázel dühödten kiabált:
– Akkor én is megmondalak, hogy a múltkor lementél a Földre.
Lucifer vállat vont.
– Lementem, na és? Aztán te is lementél. És Béliál is.
Azázel meghökkent:
– Honnan tudod?
Lucifer vigyorogni kezdett:
–  Meglestelek titeket...
Mire a másik kettő megint ütésre emelte a karját:
–  Kukkoltál, te szemét?
Lucifer csak vigyorgott:
–  Hát eléggé bénáztatok...

Mielőtt újra egymásnak estek volna, Gábriel rájuk ordított: 

– Uram irgalmazz, mit csináltatok a Földön, ti pernahajderek?
Majd lesütötte a szemét, mert kezei újra sűrűsödni kezdtek. Sőt, a lábai is. 

A három angyal egyszerre vágta rá: – Ó, semmit, semmit!
De közben ocsmány vigyor vonult át fekete arcukon, és egész testüket rázta az elfojtott vihogás. 

Most már Mihály is beszállt a vitába. Szigorúan nézett a vétkesekre. Sőt, a lángpallost is súlyosan belevágta az egyik felhőbe.
– Az igazat kell mondanotok! 

A fekete angyalok taktikát változtattak: feladták az ellenállást.
– Hát bementünk az emberek lányaihoz.
– Nagyon szépek voltak ám!
– Kajáltunk velük, meg piáltunk...
– Aztán becsiccsantottunk...!
– És jól megdöntöttük őket!
– Az ám!
– Egyiket a másik után.
– Oltári volt!
– Ja! Ja!
– Alig akartak visszaereszteni.
– Ja! De majd úgyis visszamegyünk!
– Naná! Vannak ott még elegen!
– Megnőtt a hasuk... Óriásokat fognak szülni.
– Gonosz óriásokat!
– Akik úgy tudnak majd bunyózni, mint mi...
– Ja! Ja!  

A kórusbeli angyalok mind befogták a fülüket ennyi ocsmányság hallatán.
Gábriel agyát elöntötte az indulat:
– Ezt el kell mondanom az Úrnak. Dorgáljon meg titeket az Úr!
A kezeire már rá sem mert pillantani. 

– Jóvan, te se tudsz mást, mint árulkodni. – lökte oda Béliál. 

Megint Mihály vette át a szót:
– Gonoszságotoknak szörnyű következményei lesznek. Vízözön, kihalás... Ezt már nem titkolhatjuk el. 
– Tőlem aztán! – szólt közbe Béliál – Köpjél csak be nyugodtan!
– Egész nyugodtan! tromfolt Azázel – Nem félek én az Úrtól!
– Hát én sem! – kiáltotta Lucifer – Nekem az Úr nem parancsol! Akkor megyek vissza a Földre, amikor akarok! És azt csinálok, amit akarok!
A kollektív elszörnyedéstől nagy-nagy csend lett az egész mennyben.  

Így történt aztán, hogy az Úr lábának egyetlen pöccentésével úgy fenéken billentette a három jómadarat, hogy azok hatalmas villámlással zuhantak alá a mélybe.  

Azóta itt vannak!