BALASSI BÁLINT VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Epigon-vers

99. Kiben Julia kegyetlensége felől panaszkodott...

Művek:

Epigon-vers

Viola d.g. Exiguum:

99.

KIBEN JULIA KEGYETLENSÉGE FELŐL PANASZOLKODOTT
ÉS CUPIDÓHOZ KÖNYÖRGETT, HOGY MEGSEGÉLLNÉ ŐTET,
BIZONGATVA AZ MAGA SZERELME HÍV VOLTÁT

(Avagy hogyan írta volna meg Balassi Bálint a Kis kece lányom kezdetű népdalt?)

Kis kece lányom, fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!

Ciprusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány vóna... (Refr.)

Bujdosó lelkemnek, szerelmes szüvemnek éltető, szép forrása,
Küsded kece lányom, gyönyörű asszonyom, életem boldogsága,
Mennyei violám, tündöklő Juliám, lelkemnek vígassága!

Angyali orcája, vékony, szép dereka szüvem gerjeszti nagyon,
Szemének hév langja, tüzes sugárzása engemet perzsel agyon,
Ciprusi hűs menta, hószín fejér rózsa az ő kezébe vagyon.

Liliom színében, fejér öltözetben szeretőm engem sebez,
Pünköstnek havába nyílt kajtai rózsa orcáján, ha terjedez,
Kegyetlen beszéde, nagy idegensége énnekem nagy kínt szerez.

Aggasztaló búmat, keserves kínomat jókedvre immár fordíts,
Én szép Juliámat, hozzám virágomat nagy szerelemre indíts,
Szüvem meggyúlasztó, hatalmas Cupidó, rabodra kegyesen tekints!

Siralmas voltomat, könyvhullatásimat mi haszon még türtetnem?
Én nagy nyavolámot, temérdek kínomot mi haszon még szenvednem?
Én édes hölgyemnek, titkolt szerelmemnek szüntelen esedeznem?

Sebhedett lelkemet, gyötrett én szüvemet, kínomat mosologja,
Veszett szerelmemet, az ki forral, éget, ugyan ő azt alítja,
Mégis talám kínom, nagy tusakodásom, károm végül megszánja.

Im csendesz szerelmem, hév gerjedezésem előtte nyilván vagyon,
Elmennék én táncba, ha kegyesem hína, holott ölelném nagyon,
Valamerre fordul, szüvemben tapod, dúl szépséges mátkámasszony.