Stephanus de genere Bartolits gyűjtése:

Katakurd babonák

Van egy hágó a Katakurd mészkőhegység és Eyrf hegye között, mely Mordent városát köti össze Parenchimával. Ha jobban megnézzük a térképet, látszik, hogy ez az út egészen Haváriából indul és jut el Parenchimába, feleslegessé téve a teljes félsziget megkerülését a Yaszeli-öböl felé. A hágó nem is vezet túl magasan, nem is tűnik veszélyesnek, Loró kráterét messze elkerüli, tehát minden amellett szól, hogy aki az egyik városból a másikba akar jutni, ezt a megoldást válassza. Ehhez a túrához azonban mégis keveseknek van igazán kedvük, s ezt a meglepő tényt csak a katakurd babonák ismeretében érthetjük meg. Olyan nagy mennyiségű babona kapcsolódik ehhez a hágóhoz, hogy aki csak néhányat hall, már komolyan meggondolja, ne fogadjon-e inkább egy pemmikán-fogatot és kerülje meg Keláton és Notalpon át a félszigetet végig a homokos, köves part mentén. A Lancetta utazási iroda ugyan rendszeresen tart olyan előadásokat, melyekben lerántja ezekről a babonákról a leplet és bebizonyítja, hogy a híreszteléseknek semmi alapjuk nincsen, azonban még egyetlen előadást sem mert a hágó közelében tartani, csak attól húsz-harminc futamnyi távolságra (mint tudjuk, egy futam az 6 kiáltás, azaz közel 200 méter, tehát a harminc futam az kb. 5-6 km-nek felel meg). Ezeket az előadásokat is csak egy olyan, különleges kövekkel körülkerített épületben merik megrendezni, melyet előzőleg a babonákat távol tartó triőrök szelambiztos hellyé varázsolnak mágiájuk segítségével. Ekkor viszont a lánglelkű előadó a betévedt 3-4 hallgató élénk érdeklődése közepette ízzé-porrá zúzza ezeket a babonákat. Ez azonban édeskevés ahhoz, hogy a Mordent - Parenchima útvonal keresett turisztikai útvonallá tudja kinőni magát. Hallgassunk meg most néhányat ezek közül a nevetséges babonák közül.

Az első babona a mordenti szőlősgazdák között terjed és a hágót nem is járják máshogy, mint ennek a babonának a szellemében. Eszerint aki a hágót keresztezi, annak először védelmet kell szereznie, hogy a hágó mentén rejtőző szelamlikak valamelyike be ne szippantsa őket. A babona szerint az indulás előtti este ehhez háromszor három köbhüvelyk Mordenti Leánykát kell meginni úgy, hogy utána a nem kívánatos mellékhatásokat húsz évnél nem idősebb mordenti leánykáknak kell csillapítaniuk. Nem is csoda, hogy a mordenti szőlősgazdák nagy része irtózva gondol arra, ha neki kell vágnia az útnak. A csillapítás nem kívánatos mellékhatásait ugyanis a húsz évnél jóval idősebb mordenti szőlősgazda-feleségek nem szokták jó szemmel nézni és sok esetben a szelamlikak helyett a szőlőgyökérből készült prakkerek elleni védelemre van szükségük a bátor gazdáknak.

A következő babona még ijesztőbb. Eszerint a hágót a dugómanók tartják birtokukban, s csak azt engedik át háborítatlanul, aki áldozatot mutat be a dugómanók számára a hágó egyes pontjain kialakított áldozati pontokon. A babonák, mint tudjuk valóban nélkülöznek minden realitást, ezért egyáltalán nem meglepő, hogy a dugómanók csak igen különleges áldozatokat fogadnak el, melyet a szőlősgazdákat útra bocsátó szőlősgazda-feleségekre igencsak nagy feladatot rónak. A dugómanók a babona szerint igen nagy előszeretettel követelik meg a hidegsülteket, a túrós és mákos rétest, néhány üveg Keláti Bagavért és természetesen az ezek mellé járó péksüteményt és egyéb rágcsálnivalókat. Érdekes megfigyelés, hogy a dugómanók ízlése félelmetesen egybeesik a mordenti szőlősgazdák kedvenc ételeivel, akik viszont az egész út alatt csak szalonnát és birzát esznek, mert mást nem igen engedhetnek meg maguknak. Aki mégsem visz magával áldozati étket és italt, azokkal szörnyű dolgok esnek meg a hágón, amiről aztán - ha vissza is térnek élve - soha nem beszélnek senkinek. Abból, hogy másodszor senki nem mert nekiindulni a hágónak üres kézzel, lehet sejteni, hogy a dugómanók nem bánnak kesztyűs kézzel a hitetlenekkel, akik fittyet hánynak a babonákra.

A legszörnyűbb babona azonban a Csimborkóstoló Lezginka havában és a Fuszlivágó havában induló áthágásokhoz fűződik. Ekkor a babona szerint a szőlősgazdáknak csak együtt, osztentatívot alkotva szabad a hágón átkelniük az előző két kisebb babona összes kellékével együtt, beleértve a kisbetűs és a nagybetűs mordenti leánykákat is. Mivel osztentatívot alkotva csak nagyon lassan tud haladni a karaván, ezért ilyenkor az átkelés hetekig is eltart és a szerencsétlen, sokat szenvedett szőlősgazdák igen fáradtan szoktak megérkezni az utazás nehézségeitől szenvedve. A babona be nem tartásáról szó sem lehet, ezt olyan komolyan kell venni, hogy szomorú tény: aki egyedül akar ekkortájt átkelni, az általában nem is érkezik meg a másik oldalra. A babona legkomolyabban betartandó része pedig az, hogy ebben az időszakban a szőlősgazdák feleségeinek végképp nem szabad a hágót még csak megközelíteniök sem.

 

Attila de genere Catus:

A katakurd babonák világa

Levetve eredendő lustaságomat, hangyaszorgalommal vetettem magam a katakurd babonák tanulmányozásába, és egy róka ravaszságával, a bagoly bölcsességével, az elefánt erejével, az öszvér kitartásával és egy teve szívósságával végeztem a munkát. Bátran jelenthetem ezek után: munkálkodásomat siker koronázta! Igaz ugyan, hogy a katakurd babonák között hangyával kapcsolatosat nem találtam, rókával összefüggésbe hozható hiedelmük sincs és sajnos, bagolyra vonatkozó adatot sem fedeztem fel, ezzel szemben viszont bizton állíthatom: a katakurd babonák sorában egyetlen esetben nem lelhető fel elefánttal kapcsolatos hiedelem és ugyanez a megállapítás tehető az öszvér tekintetében is. A katakurd babonák sorában a legizgalmasabb terület számomra a tevékkel kapcsolatos hiedelmek sora lett volna, ha akár egy icipici kis utalást is találok – de sajnos, ezen a területen sem leltem érdemleges adatra.

Kedvem nem szegtem, mert ha indirekt módon közelítünk meg egy témát, akkor igaz ugyan, hogy hosszabb időt vesz igénybe a kutatás, később jutunk eredményre, de talán biztosabb módszer az azonnali eredménnyel járó kutatási metodikákkal szemben, hiszen ezzel az eljárással már a vizsgálódás elején kizárjuk a helytelen következtetések lehetőségét.

Ezzel a módszerrel folytatva a munkámat jutottam el a katakurd macskás babonákig, és sikerült így, az előbb említett módszerrel a tévedés lehetőségét kizárva helyes megállapításra jutnom, miszerint is a katakurdok szerint fekete macskát látni annyi, mint vaknak nem lenni, s ez jó!

Ugyanezt a megállapítást lehet tenni fehér, tarka, cirmos, teknőctarka, sziámi, perzsa, núbiai, man szigeti farkatlan és a szfinx macskák esetében is, mindegyik látása azt jelenti, hogy a katakurd nem veszítette el látását és ez nagyon jó a katakurdnak.

Látható tehát, hogy a macska a katakurd babonák között pozitív jelentésű babonák csoportjába tartozik.

Hasonló babona, hogy ha fekete (fehér, tarka, cirmos, teknőctarka, sziámi, perzsa, núbiai, man szigeti farkatlan és a szfinx) macska ellopja tányérodról a vacsorára kitett kolbászt, gazdagság – hiszen tudsz tányérodra kolbászt tenni. Jó katakurd ilyenkor azonnal egy másik darab kolbászt tesz tányérjára, és ha a macska azt is ellopja – dupla bőséggel van megáldva a ház!

Hasonlóan pozitív babona tárgya a macska a szerelem tekintetében is. Ha egyik napról a másikra 7 - 9 vagy még annál is több kiscica lepi el házadat és nem tudsz velük mit csinálni, biztos lehetsz benne: macskád szerencsés a szerelemben.

Az egészség területén két macskával kapcsolatos babonát is találtam.

  1. Ha allergiás vagy a macskaszőrre és megállás nélkül prüszkölsz, miközben taknyod – nyálad egybefolyik, biztos lehetsz: egészséges macskád normális vedlési szakaszban van.

  2. Ha macskád egészséges vedlési szakaszba érkezett, és neked semmi bajod, biztos lehetsz: nem vagy allergiás a macskaszőrre.

De van a katakurdoknak egy furcsa babonája is, az ellentétes babonák csoportja.

Ezekből két párat találtam.

A.

  1. Ha sárkánnyal találkozol, köszöntsd illőn és bő lesz a termésed.

  2. Ha sárkánnyal találkozol s hirtelen elfutsz előle, megmarad életed, s ha ezután még vetsz és aratsz is, hát bő lesz termésed.

B.

  1. Gyűjtsd a kavicsokat szákodba, hisz nem tudod, melyik hoz szerencsét rád.

  2. Ha kavics kerül utadba, messzire rúgd magadtól a szerencsétlenséget, s ha így fejbe találsz valakit is, hát az nem a te bajod, hanem az övé.

Gyanítom, hogy ez a két ellentétes babona-pár a Szunárav legenda előtti ill. utáni időszakban keletkezhetett és állhattak párba, de ennek bizonyítása még sok munkát vesz igénybe.

Éppen ezért most be is fejezem előadásomat,, hogy minél hamarabb egy hangya szorgalmával, egy róka ravaszságával, a bagoly bölcsességével, az elefánt erejével, az öszvér kitartásával és egy teve szívósságával vethessem magam újra a kutatásba!

 

Viola d.g. Exiguum:

A katakurd babonák világa

A legrégibb katakurd babonák minden valószínűség szerint még az ó-viking időkből, a manicheus eretnekséggel vádolt Yaszeli főpap korából származnak. Szent Krizoprász hónapjában, a nyári napéjegyenlőség idején szertartásos tűzgyújtást tartanak az ó-viking területeken. A máglyát hatszög formájában rakják meg, s a települések apraja-nagyja köréje gyülekezik. A tűzgyújtás a záloga a jó termésnek és annak, hogy a nyáron kötött frigyek ne maradjanak gyermekáldás nélkül.

Későbbi eredetűek a boszorkányokkal kapcsolatos babonák. A boszorkányok hosszú ideig tevékenykedtek, kétségtelen azonban, hogy elsősorban bagaméri területeken. Az elhíresült – ám szerencsére viszonylag rövid életű – bagamériai boszorkányüldözésekre Szero király uralkodása idején, a Nagy Elnyomás Korában került sor. Mint jól tudjuk, a harcias kedvű Szero király hiába próbálta bevenni Katakuda, Havária valamint Omasus városait, hiába fenyegette csökönyös Almodovár királyt meg-megismétlődő ultimátumaival, hiába próbált átkelni a Würm folyón seregeivel, a háború sehogy sem haladt előre. Mint a Katakurd Történelem Rekonstrukciója című kismonográfiából tudhatjuk, Szero király a végtelenségig elcsigázta népét, amikor kényszermunkára hajtotta őket a Würm folyó eltereléséhez. Nem kevesebb, mint öt mérföldnyi folyómedret ásatott a kényszermunkásokkal, hidat építtetett rá, és görgőkön hajókat vonszoltatott a partjára. Ekkoriban szabadította rá Szero király a népére a bagaméri inkvizíciót is. Az eretnek- és boszorkányüldözések fő irányítójául megtette a gyenge és agg III. Krizoprász patriarchát, aki jószerével alig tudta, hogy mi történik az ő nevében. Ekkoriban mindenki, aki kételkedett a Bhaga-hit Krizoprász pátriárka által képviselt dogmáiban, hamarosan a Würm-menti munkálatokhoz került.

"...Tavasszal aztán Szero átvágatta a gátakat, amelyek az új medret elválasztották a régitől. A Würm vize zubogva ömlött az új partok közé, s már nem állt ott áthatolhatatlan falként a bagamér seregek és a szemben beásott katakurd csapatok között. Megint folytatódott a kínos-keserves előrenyomulás..." A háború és a nélkülözések nyomán hamarosan pestisjárvány is pusztított Bagamériában. A járvány áldozatainak száma vetekedett a háború áldozatainak számával. Nagy félelmet keltett a Yelah üstökös megjelenése is, amely akkoriban olyan közel került a Miguos-hoz, hogy áthúzódott a fél égbolton, és hónapokon keresztül látható volt. Egybeesett ez az időszak a második katakurd kis-jégkorszakkal, a telek olyan hidegek voltak, hogy a farkasok betörtek a városokba és még embereket is megtámadtak. És mintha mindezek a csapások csupán a bagamérokat érték volna. Almodovár országa nem látszott meginogni. Sőt: az ellenfél legendás vezére, Várodalom kapitány rajtaütései minden alkalommal hatalmas kárt tettek a kimerült bagamér harcosok közt.

Természetes, hogy a nép körében hatalmas elégedetlenség alakult ki. Szero király besúgói természetesen azonnal jelentették a királynak, hogy a nép hangulata a király ellen fordult, és a helyzet könnyen válságosra fordulhat. Ekkor intézkedett úgy a király, hogy ügynököket küld szét az országban, és minden bajért a boszorkányokat teszi felelőssé. Az ügynökök országszerte felállították az inkvizíció hivatalait, ahol a bejelentéseket ügybuzgó inkvizítorok fogadták. Az elkeseredett, megtévesztett emberek pedig valóban újabb meg újabb szerencsétlenekre sütötték rá a boszorkányság bélyegét. Hamarosan máglyák lángoltak fel Bagaméria-szerte, még nagyobb félelmet keltve az amúgy is számtalan bajtól gyötört bagamér népben. Nyilván erre az időszakra utal vissza a hat "bagaméri boszorkányos asszonyról" szóló ismert boszorkányégető mondóka.

Az üldözéseknek egyszer s mindenkorra véget vetett mirzai békekötés Yaszeli havának 23. napján. A biztonság kedvéért Almodovár király átmenetileg betiltotta a Bhaga-vallás Bagamériában élő változatát és kimondta: "boszorkányok pedig nincsenek". Ennek ellenére minden jel arra mutat, hogy a boszorkányság intézménye szívósan fennmaradt évszázadokon keresztül. A boszorkányok fekete és fehér mágiát űztek, ez utóbbin bizonyos gyógyító-ráolvasó tevékenységet kell értenünk. Erről tanúskodik számos ráolvasó mondóka. Kissé ellentmondásosnak tűnik, hogy a ráolvasó szövegek éppen annak a Szent Krizoprásznak a nevét őrzik, aki a bagamériai inkvizíció botcsinálta vezéralakja volt, de ez az ellentmondás könnyen feloldható. A boszorkányok éppen azért folytatták ráolvasásaikat Szent Krizoprász nevében, mert ez a név bizonyos védelmet nyújtott az üldözések ellen. A boszorkánytoborzás szokása egyébként játékos formában máig is él a bagamér településeken. Kezdjük tehát a babonák sorát a boszorkányokkal kapcsolatos babonákkal:

Ha a boszorkányok éjszakáján – Panrac havának utolsó napján (április 30-án) –harangoznak a templomban, az ördöghöz siető boszorkányok hirtelen meztelennek tűnnek a közelben kukkoló férfiak számára.

Ha valaki a boszorkányok éjszakáján két szál nefelejcset ültet egy cserépbe, megtudhatja, hogy hűséges-e hozzá a kedvese. Ha a két nefelejcs egymás fele nő, hamarosan megtarthatják az esküvőt. Ha elhajlanak egymástól, legjobb szakítani. (Legalábbis a két nefelejcset le!)

Nyári napforduló körüli babonák

Szeretők napja - Szent Krizoprász havának (júniusnak) 24. napja - Ha ezen a napon tüzet gyújtanak, s a tűz körül hatszög alakban felsorakozik az egész falu lakossága, akkor jó lesz a termés és a nyári esküvők után hamarosan gyermekáldás várható.

Hétalvók napja – Szent Krizoprász havának 27. napja - Aki ezen a napon elalszik, hét héten keresztül nem lesz képes időben felkelni. (Esetleg azután se.)

Macskákkal kapcsolatos babonák

A bagaméri fekete macskák rossz híre még a sötét középkorból származik, amikor a boszorkányok segítőiként tartották számon őket. Azt gondolták róluk, hogy az ördög állatai. Így aztán, ha a bagamérok előtt átszalad egy fekete macska, azt rendkívül rossz jelnek tartják, csak úgy menekedhetnek meg a szerencsétlenségtől, ha a macska nyomába (vagy a macskához) három kavicsot hajítanak.

Míg a fekete macskát bajhozónak tartják, addig meg vannak győződve arról, hogy a színjátszó macskák szerencsét hoznak.

Ha egy macska szőrmentén nyalogatja a bundáját, akkor napsütés várható. Ha szőr ellenében, akkor egészen bizonyosan esni fog. Ha egy macska füvet eszik, ugyancsak eső várható. Ha viszont az asztal lábát vakargatja, feltámad a szél. Ha hosszú ideig nem megy ki a házból, meg lehetünk győződve arról, hogy fogcsikorgató a hideg.

Az igazi bagamérok orákulumként is használják négylábú kedvenceiket. Ha egy kérdésben nem tudnak dönteni, az orákulumhoz fordulnak. Előre leszögezik magukban, hogy a szobatigris melyik tappancsa jelent igent, és melyik nemet. Aszerint tehát, hogy melyik tappanccsal lép be először a szobába, jelent a válasz igent vagy nemet. (Ha egyszerre két lábbal ugrik befele, legjobb a döntést elnapolni.)

Házassággal kapcsolatos babonák

Ha egy bagaméri lány arra kíváncsi, milyen irányból érkezik a jövendőbelije, legjobb, ha meggyújt egy seprűt. Amelyik irányba a füst gomolyog, onnan érkezik a leendő kedves. (Ha kigyullad a ház, meg kell figyelni, melyik irányból érkeznek a tűzoltók...)

Kevésbé tűzveszélyes megoldás, ha a lány egy cipőt hajít el hátrafele. Amely irányba a leesett cipellő orra tekint, onnan várható a szerencsés ifjú. (Mindenesetre ügyelni kell arra, hogy a cipő el ne találja az ifjú orrát, mert ez csökkenti a házasságra vágyó leány esélyeit.)

Ha az oltáron elalszik egy gyertya esketés alatt, a házasulandók egyike hamarosan kiválik az élők sorából. Ha két szál gyertya alszik el, mindketten hamarosan meghalnak. (Ha három szál gyertya alszik el, lecserélik a káplánt, mert túl lassan beszél.)

Ha a menyasszony az esküvő előtt koszorúját és kesztyűjét a vőlegény kalapjába teszi, akkor ő fogja a kalapot viselni a házasságban. (De sokkal egyszerűbb ezt a mozdulatot kihagyni, s a kalapot rögtön a saját fejére csapni.)

Szerencsével, szerencsétlenséggel kapcsolatos babonák

Nem szabad üres pénztárcát ajándékba adni, mert ez szerencsétlenséget hoz. Feltétlenül bele kell tenni egy-két pénzdarabot, ez ugyanis gazdagságot ígér. (Főleg, ha rögtön egy milliót teszünk bele.)

Nagy szerencsétlenséget hoz, ha valaki kést talál. Nem szabad fölvenni. (Kivéve, ha a haragosunk fut mögöttünk.)

Ha leesik egy lóról a patkó, a ház kapujára kiszögezve szerencsét hoz. De patkó két szárának fölfelé kell mutatnia. Ellenkező esetben kimegy a szerencse a házból. (Ha valakinek nincs lova, ámde autója van, a letört visszapillantó tükör is megteszi. Ebben az esetben a tükör szárának lefelé kell mutatnia! Érdemes azonban a tükröt úgy elhelyezni, hogy távozáskor ellenőrizhessük benne a frizuránkat.)

Gyerekkel kapcsolatos babonák

A gyermek megszületése előtt nem szabad ringatni a gyermek bölcsőjét, különben sírós lesz a baba. (És lássuk be: nem is nagyon érdemes!)

A csecsemőket nem szabad megmérni, különben nem nőnek meg. (Ezért a kórházban legjobb, ha rögtön rácsapunk a nővér kezére, ha ilyesmivel próbálkozik.) Ugyancsak tilos a gyermeket az ablakon keresztül kiadni, mert ekkor is az a veszély fenyegeti, hogy nem nő meg. (Főleg, ha közben valaki le is ejti.)

Ha farkas- vagy rókafogakból fűzött nyakláncot fűzünk a gyermek nyakába, megkönnyítjük a számára a fogzást. (De ha nem, akkor is jól eljátszik a lánccal, mire lefűzi.)

Egy éves kor alatt nem szabad a gyermek körmeit levágni, csak lerágni. Ellenkező esetben a gyerekből tolvaj lesz.

Terhes asszony ne bújjék át kifeszített szárítókötél alatt, nehogy a gyerek nyakára tekeredjék a köldökzsinór. (De ha az nem is, az asszony nyaka beleakadhat a szárítókötélbe.)

Téli napforduló körüli babonák

Spasmogen havának (november) 30. napja is kiválóan alkalmas arra, hogy egy lány meglássa, ki is lesz a jövendőbelije. Ehhez elegendő beleharapni egy almába, s az almát fejpárnája alá tenni. Az ágyba mindenesetre bal lábbal, hátrafele kell belebújni. (Ha mégsem a jövendőbelijéről álmodik a lány, a hiba az ő készülékében van.)

Ugyanezen a napon azt is megtudhatja egy lány, hogy hamarosan férjez megy-e. Egyszerűen be kell menni a tyúkházba és megfigyelni, hogy tyúk vagy kakas szólal meg először. Ha a kakas, akkor hamarosan esküvő várható. Ha tyúk, akkor nem érdemes sietni a kelengyegyűjtéssel.

Karácsony és vízkereszt között nem szabad mosni, ha a szerencsétlenséget távol akarjuk tartani a háztól. (Szegény nőknek elvégre valamikor pihenniük is kell.)

Utazással kapcsolatos babonák

Ha egy ló induláskor minden ok nélkül nyerít, legjobb el se indulni, mert ez semmi jót nem jelent. Ugyanez autóra is érvényes. Ha a motor induláskor különleges hangokat ad ki magából, legjobb el sem indulni.

A 13. számmal kapcsolatos babonák

A triszkaidekafóbia (a 13. számtól való félelem) a katakurdokat sem kerüli el. A hagyomány szerint számmisztikával még a nagy Omri foglalkozott először, de a félelem korunkra csak fokozódott. Éppen ezért Katakurdisztánban nem építenek 12 emeletesnél magasabb házakat; egy emeleten nincs 12-nél több szoba. A hó 13. napján senki se indul el fokhagyma nélkül hazulról, mert úgy gondolják, hogy ez megvédi őket a 13-as szám ártó erejétől.