ÁPRILY LAJOS VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Áprilisi capriccio

Viola de genere Exiguum: Áprily-si karanténvers

Művek:

Parafrázisok

Viola d.g. Exiguum:

Áprily-si karanténvers

Innen nem látszik pitypang,
Csak bokrok. Köztünk firhang.

Maradok itthon; már ma tíz
Perc múlva úgyis jön a csúz.

De amíg eljő a rest éj
S kiüt, akár egy fustély,

Most még birkózom álmatag,
Számítógéppel, bár a nap

Kecsegtet majd arannyal,
Korán kelvén... Varanggyal

Nyugszom le hát lebegő
Álomképként a levegő

Után kapkodva. Fáj a
Szív...  tán halál tusája? ...

A Lidl nyitja üzletét,
S hiába nincsen már setét,

Odamenni bohóság
Kilenc előtt. A kórság

Lesne rám, ha a korai
Órán indulnék oltani

Szomjat, éhet. De hullnak
A percek, végre tudnak

A nyuggerek venni remek
Zsömlét, tejet. Kezük remeg...

Hol járok, az az útszél,
Legyint bokorba bútt szél,

Útközben szélvédett zugok
Marasztalnak: nem is futok!

Ó, tiszta, üde színek,
Jöjjetek, csengő rímek,

Örülj, hogy a szív dobog,
Bár a vírus rút dolog!

Az utcán mennyi arc van!
Vírus elleni harcban,

Vesztésre állunk, ajajaj,
Nyakunkon van a szörnyü baj,

Jó szándékod jeléül,
Míg a járvány elévül,

Csücsülj otthon, légy erre kész,
Múljék végre a szenvedés,

Kínából jött merénylő
Sok életet igénylő

Tűnjék el már a Földön itt,
Szűnjék meg már ez a Covid!

(az eredeti)

Áprilisi capriccio

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.