Stephanus de genere Bartolits:

Mese az álmoskönyvről

Sokan azt mondják, nincs unalmasabb dolog, mint egy könyvtár élete. Nappal is szinte teljes csend van, alig fordul meg egy-két látogató, azok is leginkább suttogva kiválasztanak egy-két régi könyvet vagy térképet, majd órákon át szótlanul jegyzetelnek, lapozgatnak asztaluknál. Éjjel meg aztán végleg nem történik semmi, csak a vészkijárat lámpája pislákol, zöldes fénnyel világítva meg a vasajtó melletti polcokat és a katalógusszekrény használattól megkopott fiókjait. Talán a Yaszeli havának a vége felé tartott leltár az egyetlen olyan esemény, mely kicsit mozgalmassá teszi ezeket az unalmas napokat. Legalábbis ezt tartják azok a népek, akik a könyvtárat általában csak kívülről ismerik és teljes mértékben megelégszenek ezzel a sematikus képpel.

Merőben más a helyzet, ha úgy próbálunk megismerkedni egy könyvtár életével, ahogy a könyvtár lakói, maguk a könyvek látják. Tekintsünk be például ezzel a szemmel a prákriti bagaméri királyi könyvesház életébe és máris látni fogjuk, mennyire tévednek azok a könyvtárkerülők, akik felületes véleményét a fentebb foglaltuk össze. 

Már a nappalnak is megvan a maga izgalma. Figyeljünk csak: nyílik az ajtó és belép egy hajlott hátú, torzonborz hajú, szemüveges professzor, a bagamér és katakurd geográfia professzora. A könyvek rögtön összesúgnak. A Yaszeli Béla hagyatékát őrző polcon rögtön kitör a viháncolás: attól féltek, hogy megint az a féleszű boszorkánykutató érkezett meg Pislákból, aki csak fogdosni szereti a hagyaték köteteit, de mélyebben beleolvasni egyikbe sem volt hajlandó eddig. A professzortól azonban nincs mit félniük, közelébe sem megy a néprajzi gyűjteménynek még véletlenül sem. Ugyancsak fellélegezhetnek a Lancetta magazin archív számai: a professzor ugyan a közvetlen közelükben fog turkálni, de őket semmi veszély nem fenyegeti: dr. Pislák – mert már csak így hívják maguk között a pisláki illetőségű professzort – kizárólag csak a bagaméri királyi könyvtár ritkaságai iránt tanúsít érdeklődést, az aktuális utazási ajánlatok egyáltalán nem érdeklik a Pislák-Prákrit pemmikánjárat menetrendjét kivéve. Ijedten húzza viszont össze magát a térképgyűjteményben CM 7796/7735, polgári nevén Katakurdisztán korabeli térképe. Őt bizony a professzor rendszeresen kikéri, majd órákon át feküdhet az asztalon kiterítve, miközben a professzor újabb és újabb könyveket helyez el rajta és olvasásukba merül. Mindez nem is lenne baj, de CM 7796/7735 meglehetősen csiklandós fajta, így különösen nehezen viseli a professzorral töltött órákat.

Aztán jól fésült havár egyetemista érkezik. A "Katakurd történelem és (relatív) kronológia rekonstrukciós kísérlete" hangosan felnyög: heteket szenvedett a fiú kezében, de szentül azt hitte, már véget ért a vizsgaidőszak. "Ne szarj be, ilyenkor értem jön!" szólt át neki a szemben lévő polcról a "Katakurd túlélőfüzet" 3. száma. "Most lesz a Viking-tengernél a Yaszeli szoros átúszása, arra készül". A túlélőfüzet 3. száma ezúttal azonban tévedett. A jól fésült havár kizárólag a bagamér királyi könyvtár könyvtáros kisasszonya miatt érkezett és őt kívánta volna kikölcsönözni. A hölgy azonban hamar értésére adta, hogy ő a kézikönyvtár része és csak helyben olvasásra hajlandó, majd a "Tizennégy karátos fragmentum" elnéző mosolya mellett heveny helyben csókolódzásba kezdtek. "Mintha csak Vörös Rebekka lépett volna ki a lapjaimról!" sóhajtott fel a ponyvaregény, majd szemérmesen lecsukta oromszegélyét.

Délután a bagamér püspöki kar egyik tagja tette tiszteletét. A Thámár-regény halkan felnyögött és igyekezett elbújni a "Telmah" és az izgató című "Töredékek retrospektív bibliográfiája a bibliokibernológiai kutatások tükörében" díszkiadása között. Bezzeg a Dragibla, no ő aztán kihúzta magát és örök optimistán várta, hogy a religiókkal foglalkozó polcról végre egyszer őt emelje le a főpap. Mindkettejüknek csalódnia kellett. A főpap egy füzetkét emelt le a "Nem annyira szépirodalom" tárlóból, kétszer is keresztet vetett, majd elmélyült olvasásba kezdett. Aki belesett a prákriti királyi könyvtár olvasótermébe, igazán nem sejthette, hogy a főpap ezzel az elmélyüléssel Szunárav regényének a képregény-formában történt feldolgozását olvassa - szigorún az ördög ármánykodásának a kiismerése okán. No, nem is foglalkozott ezek után komolyan senki a főpappal, egyedül a Parasztbiblia húzta ki magát a polcon, mint a Szunárav regény egyik kulcsszereplője. Büszkesége nem is volt alaptalan, mert - ki érti miért - a főpap állandóan azt a részt tanulmányozta elmélyedten, melyben a regénybeli könyvtáros kisasszony fedetlen kebleit éppen a Parasztbiblia takarja el.

A nappal után azonban az éjszaka volt az igazán érdekes világ! Mikor az óramutató elérte az este hat órát, a könyvtáros kisasszony helyére tette az aznap kikért könyveket, majd eloltotta a villanyt és bezárta a könyvtárat. Az olvasóteremben csak a zöld vészvilágítás adott némi fényt.

"No, megint a Zöldszemű élet uralkodik felettünk" bődülte el magát a Parasztbiblia. Judith Imperiosa abszurd drámájának aranyozott díszkiadása szemtelenül válaszolt vissza: "Téged meg marjon meg az öld cica! Már megint agyonbüszkélkedted magad, de hiába". Ehhez már Szunárev regényének is hozzá kellett szólnia: "Na, nehogy azt higgyétek, hogy olyan nagy élmény ez nekem, hogy a főpap állandóan engem olvas. Jobb lenne, ha már békén hagyna. Rettenetes, hogy állandóan kinyit-becsuk és mindig ugyanott. Elviselhetetlen."

"Bárcsak engem is kinyitna már végre valaki, az sem lenne baj, ha mindig ugyanott. 15 éve már a kutya sem vett le a polcról" - panaszkodott az Ismeretlen költő kollektív verseinek kritikai kiadása.

 "Igazad van, zseniális, Nobel-díjat érdemelsz" – kiabálta hangosan a Nietsnie Katakurdában, avagy kié ez a rohadt Pemmikán az egyik sarokból, de gyorsan letakarták, mire elhallgatott. A beállt csöndet csak néha zavarta meg Zvenn utolsó köhögése.

"Kifogyhatna már belőled az Omasus" – suttogta az Askhelon-völgyi kultúra tizenegyedik javított és bővített kiadása, aki éppen ettől már alig fért el a polcon. A teremben elszabadult a vita arról, hogy Zvenn melyik köhögése lesz már tényleg az utolsó, mikor egészen furcsa hang töltötte be az olvasótermet: az Új beszerzések polc felől egy hatalmas ásítás!! Mindössze este hétkor, mikor a nap legaktívabb szakasza kezdődött meg az olvasóteremben. Mindig izgalmat váltott ki, ha új jövevény költözött a könyvtárba, de ekkora botrányt még egyik sem okozott.

"Ki volt ez a gatyarepesztő hangot adó társunk" – bődülte el magát ismét a Parasztbiblia, nevéhez híven.

"Odanézzetek. Az Álmoskönyv!!! Ő volt az!" – kiabálta a "Hogyan építsünk könnyen-gyorsan ovoszkópot" című ezermester füzetke, akinek a legjobb volt a látása a könyvtárban. S valóban: az Új Beszerzések polcon ott bóbiskolt a vadonatúj Katakurd Álmoskönyv, mit sem törődve a könyvtárban kialakult általános viselkedési illemmel, miszerint aludni nappal kell, az éjjel teljes egészében a könyveké.

"Láthatjátok, új beszerzés. Nem tudja még az illemet. Azt javaslom, tanítsuk meg rá."- kiabálta Fezsó Janotak bőrkötéses műve, a Szelam, a nyolcadik.

"Pszttt! Csendesen. Nem ez a helyes megoldás." - suttogta a Kié ez a rohadt Pemmikán! - Majd nem fog többet aludni, ha most felütjük valahol és míg alszik, kicsit kiegészítjük a tartalmát.

"Nagyon jó, nagyon jó!" - kezdte el kiabálni a Bergengóc mesekötet mind a hét címlapra rajzolt fejével, de hamar elhallgattatták. A könyvek csendben összegyűltek, felütötték a mélyen alvó Álmoskönyvet és beleírták a következőket:

Lábadon zoklit ha visellesz,
Nevetnek majd rajtad,
De senkinek sem kellesz.

Ha úszol feredzse vizében,
Hugyos lesz a lapod,
Mindegyik ízében.

Erbiumot erre ha vészel,
Nem leszel okosabb,
Csak tartalmad vész el.

Ha könyvtárban jerglizel hajnalban
Méltán leszel reggel
A szomszéddal haragban.

Szedd hát össze magad,
Kis álmoskönyvecske,
Horkoljál csak nappal,
De éjjel egy csöppet se.

"Na, ezzel megvolnánk" – mondta a Kié ez a rothadt Pemmikán.

"Ez nem elég, tegyünk bele néhány új mondást is" – javaslta a Fezso Janotak-féle Szelám, a nyolcadik.

"Ám legyen" – helyeseltek a többiek és ezzel a következők kerültek még bele az Első Katakurd Álom-magyarázó Könyvetskébe.

Akazsut sétáltatni   -   hamarosan kedves vacsoravendég érkezik

Gorált ölelgetni – munkahelyen előléptetés

Gvajakolt dédelgetni -   szerentsejátékon melléfogni

Logográffal méricskélni – közelgő határidő

Mirzát majszolni

 - Legényeknél – közelgő házasság

 - Uraknál – közelgő válás

 - Leányoknál – vágyakozás egy legény után

 - Asszonyoknál – kalandba keveredni

 Szkombriban pompázni – társasági meghívás

 Vapotronban sétélni – hivatalos idézés

 "No, ha ettől sem tér észhez az új jövevény, akkor bizony semmitől" tette le a tollat Szelam, a nyolcadik. Az Álmoskönyvet óvatosan becsukták és visszatették a polcra, s a könyvtár tovább élte szokásos éjszakai életét, melyet csak néha zavart meg a mélyen alvó Álmoskönyv horkolása.

Hajnal körül – mikor a könyvek többségén már a fáradtság első jelei mutatkoztak – az Álmoskönyv ébredezni kezdett. Először nem érzett semmi különöset, de ahogy nyújtózkodott egyet a polcon, valami gyanússá vált a számára. 

Tovább az átírt Álmoskönyvhöz