Merőben más a helyzet, ha úgy próbálunk megismerkedni egy
könyvtár életével, ahogy a könyvtár lakói, maguk a könyvek látják. Tekintsünk be
például ezzel a szemmel a prákriti bagaméri királyi könyvesház életébe és máris
látni fogjuk, mennyire tévednek azok a könyvtárkerülők, akik felületes
véleményét a fentebb foglaltuk össze.
Már a nappalnak is megvan a maga izgalma. Figyeljünk csak:
nyílik az ajtó és belép egy hajlott hátú, torzonborz hajú, szemüveges
professzor, a bagamér és katakurd geográfia professzora. A könyvek rögtön
összesúgnak. A Yaszeli Béla hagyatékát őrző polcon rögtön kitör a viháncolás:
attól féltek, hogy megint az a féleszű boszorkánykutató érkezett meg Pislákból,
aki csak fogdosni szereti a hagyaték köteteit, de mélyebben beleolvasni egyikbe
sem volt hajlandó eddig. A professzortól azonban nincs mit félniük, közelébe sem
megy a néprajzi gyűjteménynek még véletlenül sem. Ugyancsak fellélegezhetnek a
Lancetta magazin archív számai: a professzor ugyan a közvetlen közelükben fog
turkálni, de őket semmi veszély nem fenyegeti: dr. Pislák – mert már csak így
hívják maguk között a pisláki illetőségű professzort – kizárólag csak a bagaméri
királyi könyvtár ritkaságai iránt tanúsít érdeklődést, az aktuális utazási
ajánlatok egyáltalán nem érdeklik a Pislák-Prákrit pemmikánjárat menetrendjét
kivéve. Ijedten húzza viszont össze magát a térképgyűjteményben
CM 7796/7735,
polgári nevén Katakurdisztán korabeli térképe. Őt bizony a professzor
rendszeresen kikéri, majd órákon át feküdhet az asztalon kiterítve, miközben a
professzor újabb és újabb könyveket helyez el rajta és olvasásukba merül. Mindez
nem is lenne baj, de CM 7796/7735 meglehetősen csiklandós fajta, így különösen
nehezen viseli a professzorral töltött órákat.
Aztán jól fésült havár egyetemista érkezik.
A "Katakurd történelem és (relatív) kronológia
rekonstrukciós kísérlete" hangosan felnyög: heteket szenvedett a fiú
kezében, de szentül azt hitte, már véget ért a vizsgaidőszak. "Ne szarj be,
ilyenkor értem jön!" szólt át neki a szemben lévő polcról a "Katakurd túlélőfüzet" 3. száma.
"Most lesz a Viking-tengernél a Yaszeli szoros átúszása, arra készül". A túlélőfüzet 3. száma ezúttal azonban
tévedett. A jól fésült havár kizárólag a bagamér királyi könyvtár könyvtáros
kisasszonya miatt érkezett és őt kívánta volna kikölcsönözni. A hölgy azonban
hamar értésére adta, hogy ő a kézikönyvtár része és csak helyben olvasásra
hajlandó, majd a "Tizennégy karátos fragmentum" elnéző mosolya mellett heveny
helyben csókolódzásba kezdtek. "Mintha csak Vörös Rebekka lépett volna ki a
lapjaimról!" sóhajtott fel a ponyvaregény, majd szemérmesen lecsukta
oromszegélyét.
Délután a bagamér püspöki kar egyik tagja tette
tiszteletét. A Thámár-regény halkan felnyögött és igyekezett elbújni a "Telmah"
és az izgató című "Töredékek retrospektív bibliográfiája a bibliokibernológiai
kutatások tükörében" díszkiadása között. Bezzeg a Dragibla, no ő aztán kihúzta
magát és örök optimistán várta, hogy a religiókkal foglalkozó polcról végre
egyszer őt emelje le a főpap. Mindkettejüknek csalódnia kellett. A főpap egy
füzetkét emelt le a "Nem annyira szépirodalom" tárlóból, kétszer is keresztet
vetett, majd elmélyült olvasásba kezdett. Aki belesett a prákriti királyi
könyvtár olvasótermébe, igazán nem sejthette, hogy a főpap ezzel az
elmélyüléssel Szunárav regényének a képregény-formában történt feldolgozását
olvassa - szigorún az ördög ármánykodásának a kiismerése okán. No, nem is
foglalkozott ezek után komolyan senki a főpappal, egyedül a Parasztbiblia húzta
ki magát a polcon, mint a Szunárav regény egyik kulcsszereplője. Büszkesége nem
is volt alaptalan, mert - ki érti miért - a főpap állandóan azt a részt
tanulmányozta elmélyedten, melyben a regénybeli könyvtáros kisasszony fedetlen
kebleit éppen a Parasztbiblia takarja el.
A nappal után azonban az éjszaka volt az igazán érdekes
világ! Mikor az óramutató elérte az este hat órát, a könyvtáros kisasszony
helyére tette az aznap kikért könyveket, majd eloltotta a villanyt és bezárta a
könyvtárat. Az olvasóteremben csak a zöld vészvilágítás adott némi fényt.
" No, megint a
Zöldszemű élet uralkodik felettünk" bődülte
el magát a Parasztbiblia. Judith Imperiosa abszurd drámájának aranyozott
díszkiadása szemtelenül válaszolt vissza: "Téged meg marjon meg az
öld cica! Már
megint agyonbüszkélkedted magad, de hiába". Ehhez már Szunárev regényének is
hozzá kellett szólnia: "Na, nehogy azt higgyétek, hogy olyan nagy élmény ez
nekem, hogy a főpap állandóan engem olvas. Jobb lenne, ha már békén hagyna.
Rettenetes, hogy állandóan kinyit-becsuk és mindig ugyanott. Elviselhetetlen."
"Bárcsak engem is kinyitna már végre valaki, az sem lenne baj, ha mindig
ugyanott. 15 éve már a kutya sem vett le a polcról" - panaszkodott az
Ismeretlen költő kollektív verseinek kritikai
kiadása.
"Igazad van, zseniális, Nobel-díjat érdemelsz" – kiabálta
hangosan a Nietsnie Katakurdában, avagy kié ez a rohadt Pemmikán az egyik
sarokból, de gyorsan letakarták, mire elhallgatott. A beállt csöndet csak néha
zavarta meg Zvenn utolsó köhögése.
"Kifogyhatna már belőled az Omasus" – suttogta az
Askhelon-völgyi kultúra tizenegyedik javított és bővített kiadása, aki éppen
ettől már alig fért el a polcon. A teremben elszabadult a vita arról, hogy Zvenn
melyik köhögése lesz már tényleg az utolsó, mikor egészen furcsa hang töltötte
be az olvasótermet: az Új beszerzések polc felől egy hatalmas ásítás!! Mindössze
este hétkor, mikor a nap legaktívabb szakasza kezdődött meg az olvasóteremben.
Mindig izgalmat váltott ki, ha új jövevény költözött a könyvtárba, de ekkora
botrányt még egyik sem okozott.
"Ki volt ez a gatyarepesztő hangot adó társunk" –
bődülte el magát ismét a Parasztbiblia, nevéhez híven.
" Odanézzetek. Az
Álmoskönyv!!! Ő volt az!" – kiabálta a
"Hogyan építsünk könnyen-gyorsan ovoszkópot" című ezermester füzetke, akinek a
legjobb volt a látása a könyvtárban. S valóban: az Új Beszerzések polcon ott
bóbiskolt a vadonatúj Katakurd Álmoskönyv, mit sem törődve a könyvtárban
kialakult általános viselkedési illemmel, miszerint aludni nappal kell, az éjjel
teljes egészében a könyveké.
"Láthatjátok, új beszerzés. Nem tudja még az illemet. Azt
javaslom, tanítsuk meg rá."- kiabálta Fezsó Janotak bőrkötéses műve, a
Szelam,
a nyolcadik.
"Pszttt! Csendesen. Nem ez a helyes megoldás." - suttogta a
Kié ez a rohadt Pemmikán! - Majd nem fog többet aludni, ha most felütjük valahol
és míg alszik, kicsit kiegészítjük a tartalmát.
" Nagyon jó, nagyon jó!" - kezdte el kiabálni a
Bergengóc
mesekötet mind a hét címlapra rajzolt fejével, de hamar elhallgattatták. A
könyvek csendben összegyűltek, felütötték a mélyen alvó Álmoskönyvet és
beleírták a következőket:
Lábadon zoklit ha visellesz,
Nevetnek majd rajtad,
De senkinek sem kellesz.
Ha úszol feredzse vizében,
Hugyos lesz a lapod,
Mindegyik ízében.
Erbiumot erre ha vészel,
Nem leszel okosabb,
Csak tartalmad vész el.
Ha könyvtárban jerglizel hajnalban
Méltán leszel reggel
A szomszéddal haragban.
Szedd hát össze magad,
Kis álmoskönyvecske,
Horkoljál csak nappal,
De éjjel egy csöppet se.
"Na, ezzel megvolnánk" – mondta a Kié ez a rothadt Pemmikán.
" Ez nem elég, tegyünk bele néhány új mondást is" – javaslta a Fezso Janotak-féle Szelám, a nyolcadik.
"Ám legyen" – helyeseltek a többiek és ezzel a következők
kerültek még bele az Első Katakurd Álom-magyarázó Könyvetskébe.
Akazsut sétáltatni - hamarosan
kedves vacsoravendég érkezik
Gorált ölelgetni – munkahelyen előléptetés
Gvajakolt dédelgetni - szerentsejátékon melléfogni
Logográffal méricskélni – közelgő határidő
Mirzát majszolni
- Legényeknél – közelgő házasság
- Uraknál – közelgő válás
- Leányoknál – vágyakozás egy legény után
- Asszonyoknál – kalandba keveredni
Szkombriban pompázni – társasági meghívás
Vapotronban sétélni – hivatalos idézés
"No, ha ettől sem tér észhez az új jövevény, akkor
bizony semmitől" tette le a tollat Szelam, a nyolcadik. Az Álmoskönyvet
óvatosan becsukták és visszatették a polcra, s a könyvtár tovább élte szokásos
éjszakai életét, melyet csak néha zavart meg a mélyen alvó Álmoskönyv
horkolása.
Hajnal körül – mikor a könyvek többségén már a fáradtság
első jelei mutatkoztak – az Álmoskönyv ébredezni kezdett. Először nem érzett
semmi különöset, de ahogy nyújtózkodott egyet a polcon, valami gyanússá vált a
számára.
|