ADY ENDRE VONZÁSÁBAN

Tartalomjegyzék:

Parafrázisok

Kocsi-út az éjszakában

Elisabeth de genere Arrabona: Bicikli-út az éjszakában
Elisabeth de genere Arrabona: Hazafelé a főzelékfalóból
Viola de genere Exiguum: Ami úgy megy, mint a rák, Szórend-csere, Nonszensz 

Szeretném, ha szeretnének

Viola de genere Exiguum: Kódexlap, / Selypítős változat, / Jáchim Akcslobasz ars poeticája

Epigonversek

Attila d.g. Catus: Hajó a ködben

Judith Imperiosa: A muszáj-vőlegény

Viola d.g. Exiguum: Apokrif zsoltár - avagy hogyan írt volna Ady Endre Arany János epigonverset?

Komprimált költészet

Viola d.g. Exiguum: Lédával a bálban

Művek:

Parafrázisok

Elisabeth de genere Arrabona:

Saját toll: Reményi József Tamás - Tarján Tamás : IGAZSÁGOT ZÁVADA PÁLNAK!

(Reményi József Tamás és Tarján Tamás aláírásgyűjtő hírcsokra)

A fővárosi kerékpárút újabb, csaknem 30 méteres szakaszát adják át csütörtökön a Jászai Mari téren, Réz Pál otthona közelében. Az ünnepségen a Réz-ablakból kihajolva Závada Pál adja elő Ady Endre eddig ismeretlen versét: Bicikliút az éjszakában.

Bicikli-út az éjszakában

Milyen bot, ma ez a kormány,
A fék milyen nyikorgó, béna,
Milyen nehezen tekerek én ma,
Milyen bot ma ez a kormány.
 
Minden kerék kilyukad,
Minden lánc csak szemenként kontakt.
Minek szerelem darabokra!
Minden kerék kilyukad.
 
Tekerek egy ócska cangán
árnyékom búsan imbolyg,
térdig magány, sérvig nyikorg
Tekerek egy ócska cangán.

Elisabeth de genere Arrabona:

Hazafelé a főzelékfalóból

Milyen büdös ma a sajt
A spájz milyen letarolt, béna,
Milyen kiürült zsák a bél ma
Milyen büdös ma a sajt. 

Minden Mustár elfogyott
Minden fánk csak morzsákban koppan
Minden elemben kukacokkal
Minden Mustár elfogyott  

Főzelék-falóban sólet
Gatyámban mintha dobszó lengne
Szaga görény, csipet Calvin Kleinnel
Főzelék-falóban sólet

 

az eredeti:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kocsi-út az éjszakában

(Milyen csonka ma a Hold.
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomorú vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban
Minden szerelem darabokban.
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér.
Utána mintha jaj-szó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.)

 

 

Viola d.g. Exiguum:

Ami úgy megy, mint a rák

Fut velem egy rossz szekér.
Félig mély csönd és félig lárma,
Utána mintha jaj-szó szállna,
Fut velem egy rossz szekér.

Minden Egész eltörött.
Minden szerelem darabokban.
Minden láng csak részekben lobban
Minden Egész eltörött.

Milyen csonka ma a Hold.
Milyen szomorú vagyok én ma,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen csonka ma a Hold.

Szórend-csere

Milyen a Hold ma? Csonka!
Az éj néma! Milyen sivatag!
Én ma szomorú vagyok. Milyen,
Milyen a Hold ma? Csonka!

Eltörött minden! Egész
Részekben minden. Csak láng lobban,
Szerelem minden. Darabokban.
Eltörött minden, egész.

Egy szekér fut. Rossz velem.
Utána jaj-szó szállna. Mintha
Mély csönd. Félig-félig lárma.
Egy szekér fut, rossz velem.

Nonszensz

Milyen tompa ma a fej!
Az agy milyen bávatag, béna,
Milyen tök bárgyú vagyok én ma,
Milyen tompa ma a fej!

Ma minden ész elszökött,
Papírtantusz pereg, nem koppan.
Minden tudásom darabokban.
Ma minden ész elszökött

Elfut velem a szekér.
Utána mintha lasszó szállna,
Félig hernyó és félig lárva,
Elfut velem a szekér.

(Báthori Csaba ötlete nyomán)

 

Viola d.g. Exiguum:
Szeretném, ha szeretnének

Kódexlap

ſem utodya, ſem bovdug iſe...
ſem rucunia, ſem iſmeruwſe
Num uogomc ſenci nec,
Num uogomc ſenci nec.

Uogomc, mint mend oz ember, fenn ſec,
Ezoc-fuc, tituc, idegen
ſec,
Lyderce
ſ, meſze fen,
Lyderce
ſ, meſze fen.

Ge, yay, num tudomc yg morod ni,
Zeretnem mugam mige mutot ni,
Hug latua la
ſſonoc,
Hug latua la
ſſonoc.

Ez ert mend, en cynzaſ, enec:
Zeretnem, hug ha zeretnenec
S lennemc uola kíe,
Lennemc uola kíe.

Selypítős változat

Szem utódja, szem boldod ősze
Szem lotona, szem iszmelősze
Nem vadot szentinet,
Nem vadot szentinet.

Vadot, mint minden embel: fenszéd,
Észat-fot, titot, idedenszéd,
Lidélcesz, messze fén,
Lidélcesz, messze fén.

De, jaj, nem tudot íd maladni,
Szeletném madam medmutatni,
Hod látva lásszanat,
Hod látva lásszanat.

Ezélt minden: öntínzász, énet:
Szeletném, hodha szeletnénet
Sz lennét valatié,
Lennét valatié.

(Báthori Csaba ötlete nyomán)

(Katakurd változat)

Jáchim Akcslobasz
ARS POETICÁJA

Sem bagamér, sem vidám havár...
Sem katakurd, sem viking szamár
Nem vagyok senkinek!
Nem vagyok senkinek!

Titulusom csak lazán: fenség,
Költőkirály, mester lehet még,
Míg hallod szent dalom,
Míg hallod szent dalom.

Az én tisztem fennen lobogni,
Egy ország szíveként dobogni,
Messzünnen láthatón!
Messzünnen hallhatón!

Megálmodott már minden álom;
Én – érthetőre variálom;
Azért vagyok zseni!
Azért vagyok zseni!

 

(az eredeti)

Szeretném, ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse,
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.

Vagyok , mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.

De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.

Ezért minden: önkínzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.

 

Attila d.g. Catus:

HUNN' ÚJ LEGENDA?

(válasz egy falevélnek)

Hulltodat lesik már kutyafej szotyolák,
ÉS TE még ekkor is kérdezed halódva -
Gyász-röpted köziben tompa földre hullva -
Hej! Hunn' az új legenda?

Majd, ha már enyészel és férgek hada rág,
S hasznodat nem látja halálnak kertésze,
S rózsával - gyümölccsel együtt mész cefrébe:
Hej! Ez az új legenda,

S a cefrepárolgás eleje a réznek.
Hej, múltat gyalázó, jövőtelen pórnak
Bélkeringés által pink-future-t okozhat.
Hej! Kell az új legenda?

Sokaknak csak káosz, más ezernek levés!
Törlés cefre agyba! S a kéz máris heves!
Trágár szó száll szélben, a lasszó egyenes!
Hej! Itt az új legenda!

 

(az eredeti)

HUNN, ÚJ LEGENDA

Hatvany Lajosnak küldöm szeretettel és hálával
azért, mert szeret, bánt és félt

Minek a tanács, jóslat, aggodalmak?:
Gesztusaim élnek, míg meg nem halnak
S életemnek csak nézői a maiak.

Messziről és messzire megy ez élet
S csak: élet ez, summája ezrekének,
Örök, magyar határ-pör, meg nem szakadott.

S életük ez a mérsékelt csodáknak,
Mikben mégis ős állandóság vágtat,
Hunn, új legenda, mely zsarnokin életik.

Másolja ám el életét a gyönge,
Fúrja magát elélten a göröngybe,
Voltom, se végem nem lehet enyhe szabály.

Ha ki király, Sorsának a királya,
Mit bánom én, hogy Goethe hogy csinálja,
Hogy tempóz Arany s Petőfi hogy istenül.

Nekem beszédes költő-példák némák,
Sem a betelt s kikerített poémák,
Sem a mutatványos fátum nem kenyerem.

Bennem a szándék sok százados szándék,
Magyar bevárás, Úrverte ajándék
S lelkem: példázat, dac-fajok úri daca.

Zsinatokat doboltam, hogyha tetszett
S parancsoltam élükre seregeknek
Hangos Dózsát s szapora Jacques Bonhomme-ot.

Százféle bajnok mássá sohse váltan,
Ütő legény, aki az ütést álltam:
Így állva, várva vagyok egészen magyar.

Vagyok egy ágban szabadulás, béklyó,
Protestáló hit s küldetéses vétó:
Eb ura fakó, Ugocsa non coronat.

Ki voltam öreg grammás-diák korban,
Égnek lendülten s százszor megbotoltan,
Külön jussom: vénen is diák lehetek.

Kalapom, szűröm, szivem förgetegben,
Nézik a vihart, hogy ki bírja szebben
S visszapattog róluk jég, vád és szidalom.

Külön alkuja lehet a Halállal,
Akit, amikor milliókat vállal,
Nem bámitott az Élet sok, új kapuja.

A tolakodó Gráciát ellöktem,
Én nem bűvésznek, de mindennek jöttem,
A Minden kellett s megillet a Semmisem.

Én voltam Úr, a Vers csak cifra szolga,
Hulltommal hullni: ez a szolga dolga,
Ha a Nagyúr sírja szolgákat követel.

Komprimált költészet

Viola de genere Exiguum:

Ady Endre: Lédával a bálban (mint tanka)

Zene sért fület.
Izzadságszag kavarog.
Sok táncos üget.
Ady s Léda fanyalog
A halállal analóg.

Epigonversek

Attila d.g. Catus:

Hajó a ködben (Ady Endre)

Vad, viharos álmok lovagjaként jöttem,
Harci sebre vágyó-ifjú, dal kötötten,
Szent révülettel hittem: a végtelenbe látok,
Köröttem a bál, donnák és zsiványok
Csáb villózással, harcra harc és mámor,
Színes, szagos szentség - pokolbéli tábor.

Néma kikötőben, parton állok már én,
Múlt-kötötte férfi, talán ifjú - tán vén.
Gomolygó ködön túl búg kürtje hajónak,
S nincsen gálya, tutaj, vad vágy vájta csónak,
Min utána vágnék a vidám seregnek,
Kik a fedélzeten ropnak, ó repesnek.

Vad álmok lovagja, dal kötötte látnok -
Szürke csont arcommal kikötőben állok,
De hej, múlt cibálta én, a hajón, jaj, túl látok.

 

Judith Imperiosa:

A muszáj-vőlegény

Kis kece lányom, fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!
Mondom, mondom, fordulj ide, mátkámasszony!

Ciprusi menta, kajtai rózsa,
Elmennék táncba, ha szép lány vóna... (Refr.)

Értem más kece lányok is égtek:
Úgy szeretnék gyorsan eltűnni
S meg kell maradnom vőlegénynek.

Milyen rútak is itt a lányok:
Hagynának egy kicsit magamra,
Krisztusuccse, mindjárt okádok.

Csak nyelveltek, zsibongtak, búgtak,
s a férje leszek önvesztemre
Ennek a fehér rózsás tyúknak.

 

Viola d.g. Exiguum:

Apokrif zsoltár
(Hogyan írt volna Ady Endre Arany-balladát?)

Azon az éjszakán megejtett a vétek.
Azon az éjszakán megfogant az átok.
Vágyott asszonyomért katonákat küldtem,
Bethsábét, a kedvest hajnalig szerettem.

Jaj, mért fogant gyermek azon az éjszakán?
Mért virágzott átok királyi nyoszolyán?
Hettita Uriást haza mért hivattam?
Fiamnak apjává tenni mért akartam?

Hettita Uriás, mért aludtál nálam?
Királyi palotám cédrus kapujában?
Mért, hogy asszonyodhoz haza nem siettél?
Áldott-ölű, vágyó kedvest elkerültél?

Mámoros bűnömet, jaj, miért tetéztem,
Szerelmünkre árnyat, jaj, miért idéztem?
Halálos parancsot Jóábnak mért küldtem?
Hűségért halállal, jaj, miért fizettem?

Én Uram-Istenem, kegyetlen büntettél.
Kettős-nagy vétkemért halállal megvertél.
Hiába volt böjtöm, hiába a bánat.
Hiába kereste irgalmad alázat.

Csókos-szép asszonyom szeme könnyben ázik,
Sápadt opál-arcán bánat harmatozik.
Palotánk homályát megüli a bánat.
Gyász vonja sötétbe átkos nyoszolyánkat.

Trónom öröklőjét, én Uram, elvetted.
Bűnös-szép éjszakám titkát felfejtetted.
Fiam álom-arcát nem csókolom többé.
Lázas nász gyümölcsét sose látom többé.